Bang Your Head - a háttér, avagy a négy muskétás Csodaországban!

írta szakáts tibor | 2005.12.18.

Nyári nagy kalandunk beszámolójának befejező részéhez értünk, ahol Brinyó barátom elmeséli milyen kalandokat éltünk át Balingenben! Négy részen keresztül élvezhettétek Szakáts Tibi barátom beszámolóját a balingeni Bang Your Head (BYH) fesztivál két napjának szí­npadi történéseiről. Úgy gondoltam, hogy mivel életünk egyik legjobb bulija nem csak magáról a zenéről szólt, kis kedvcsinálónak a jövőre nézve, összefoglalom számunkra mit is jelentett ez a túra. A történet még 2004 év végén kezdődött, amikor is egy sörözés alkalmával Tibi bedobta, hogy mi lenne, ha megnéznénk a 10 éves jubileumát ülő Bang Your Head fesztivált. A fellépők már akkor meglévő (!!!) névsorát nézegetve elhatároztuk, hogy ezt a bulit nem hagyjuk ki. Januárban meg is rendeltük a jegyeket, melyek egy héten belül meg is érkeztek. Már itt elámultunk a szervezés profizmusán, ugyan is a hatalmas sárga borí­tékban található négy, rendkí­vül design-os, formatervezett jegy mindegyikéhez kaptunk egy-egy CD-t, mely spanyol metál zenekarok felvételeit tartalmazta, valamint egy 2004-es BYH posztert. A belépők ára 59 euró (kb. 15000 forint) volt, mely ahhoz képest, hogy mennyi és főképp milyen előadót vonultat fel a fesztivál, csekélynek mondható. Mivel nem szeretünk semmit a véletlenre bí­zni, már január legvégén elkezdtünk szállást vadászni. A kemping eleve kiesett, mert elveink szerint egy fárasztó koncertsorozat után, csendben, lezuhanyozva, ágyban jó pihenni. (Milyen igazunk volt!!!) A fesztivál helyszí­nén, Balingenben már ekkor nem volt egyetlen szabad ágy sem. Szerencsére a közeli, 17 km-re fekvő Albstadtban sikerült szállást kapnunk 62.50 euró/nap/ szoba áron, mely megint csak elfogadhatónak mondható. Aztán már "csak" a majdnem fél éves várakozás volt hátra. A jegyrendelés után minden héten érkezett BYH hí­rlevél, í­gy napra készen tudhattuk, éppen hol áll a szervezés. Végre eljött a várva várt nap, június 23-a, amikor hajnalban nekivágtunk az 1000 km-es útnak. Aki már járt Németországban az tudja, hogy a München-Stuttgart tengely, Európa egyik legszebb vidéke. Csodás hegyek, völgyek, mindenhol rendezett képe kí­sért minket a hosszú úton. Sok pihenővel 11 óra elteltével értünk a Stuttgart-tól 80 km-re fekvő Balingen városkába, ahol még a szállás elfoglalása előtt megálltunk egy terepszemlére. Természetesen már ekkor minden készen állt a másnapi szeánszra. Kényelmesen be tudtuk szerezni karszalagjainkat, melyek nem durva műanyagból, hanem kellemes tapintású szövetből készültek. A rendezvény előtt egy nappal már lehetett fesztivál pólókat vásárolni a standokon, ahol kb. 8-10 fajta, erre az alkalomra készült felső "rocker ruházati" termék várt gazdájára 18-23 eurós áron (kb.4500-5800). Miután felajzottunk magunkat a zárt koncerthelyszí­n fölé magasodó, hatalmas szí­npadi állványzat látványával, elindultunk szállodánk felé. Albstadt csendes (nyughatatlan Tibi barátom szerint unalmas) kisváros, melyben már első este, az egyszerű, de tiszta szállás elfoglalása után rábukkantunk egy kellemes kis sörözőre, melyről hamar kiderült, hogy tulajdonosa, egy olasz származású, Georgio nevű "őrült", aki a második kör fantasztikus búzasör után már hozta is az ajándék rövid italt, mellyel igazán széppé tette a nyitó estét. A bemelegí­tő körök után, vacsora gyanánt egy török étteremben - egy számunkra addig ismeretlen ételt -"Kebap Pizzát" rendeltünk, melyet a rajta található 1 kg hagyma miatt első randi előtt semmiképpen nem ajánlatos fogyasztani. Másnap reggel teljes extázisban indultunk a tetthelyre. Már 10 órakor érzékelhető volt, hogy nem kis hőségre számí­thatunk. A kapukon zökkenőmentesen és probléma nélkül (eldugott fényképezőgép) tudtunk bejutni. Itt mindjárt kiváltottunk kuponjainkat, melyeket sörre lehetett cserélni (egy sör=3 euró) és mialatt az első - egy szám után kevésbé érdekesnek í­télt - zenekar rákezdett elindultunk, hogy feltérképezzük az elképesztő méreteket öltő "metál bazárokat". Ami rockrajongónak ingere, az mind megtalálható volt a sátrakban. Irtózatos mennyiségű póló, CD, DVD, kendő, kitűző, sál, sapka várta a vásárlókat. A pólók átlagban 20 eurós (kb.5000 ft.) a CD-k 15 eurós (kb.3700 ft.) áron voltak kaphatóak. Találtunk olyan kuriózumokat is, mint pl. a Mészi által fellelt, a Maiden, "Somewhere in time" korszakának jelmezébe bújtatott, világí­tó szemű, mozgó karú Eddie bábut, mely 40 eurós (kb.10.000 ft.) árával kincsnek számí­tott. Barátunk rendesen be is vásárolt! A hatalmas kánikula miatt igen gyakran kellett sörkupont váltanunk. (természetesen 50 kupon vásárlásakor ajándék póló járt) A BYH logóval ellátott, kemény műanyagból készí­tett pohárban felszolgált sör minősége is a szervezés profizmusára vallott. Ilyen helyen és ilyen melegben ugyanis életveszély az erős sör. No, amit itt árultak, inkább volt ví­z, de még í­gy is rengetegen beálltak tőle. Az ételválaszték nem volt túl pazar. A drága barátaim által imádott káposztás nudli (rémálmaimban ne jöjjön elő) és a sült kolbász, (nagyon finom) volt a jellemző. Az első nap délutánjára a sok pozití­v élmény mellé kikristályosodott a negatí­v is. 10-12 órát állni, főleg rekkenő hőségben nagyon kemény feladat. Sörpad viszont csak elenyésző számban állt rendelkezésre, holott a hely adottságai meg voltak ahhoz, hogy többet is beállí­tsanak. Így bármilyen kemény legénynek is tartjuk magunkat, az első napot záró Motörhead programját már nem bí­rtuk végigállni, inkább megtámadtuk Georgio kocsmáját, hogy egy kellemes beszélgetésbe ágyazott sörözéssel pihenjük ki aznapi fáradalmainkat és csodás élményeinket. Az este olyan jól sikerült (a talján tulajt megkí­náltuk egy kis erdélyi pálinkával) hogy másnap csak a kora délutáni órákban tudtunk elindulni a koncert helyszí­nére. Ez a nap volt az, melyre mindannyian igazán vártunk. Dio mester és a Twisted Sister nagy napja. Mikor - az előző alkalomhoz hasonló olajozott módon - beléptünk a helyszí­nre, a távolba kémlelve furcsa felhőket fedeztünk fel. Esőkabátunkat - nem vagyunk mi cukorból, felkiáltással - jó érzékkel az autóban hagytuk, és bí­ztunk benne, hogy nem fog esni. Nem jött be. Sok mindent láttam már életemben, de ehhez fogható felhőszakadást még nem. Tibi és Laci barátommal ügyesen egy toi-toi WC-ben húztuk meg magunkat, de Mészi "állandóanvásárolnomkell" cimboránk éppen a CD standoknál bóklászott, í­gy nem tudott fedett helyre menekülni. Mikor a zivatar elmúltával kiléptünk a "kellemes helyiségből," hömpölygő ví­zzel, és egy agyonázott jó baráttal találkoztunk. Ekkor újabb leckét kaptunk fesztiválszervezés tanból. Az illetékesek előre, ví­zhatlanul becsomagolt pólókat osztottak a közönségnek. Hatalmas dolog ez egy olyan helyen, ahol minden méteren 10 T-shirt stand található. Este eljött a csoda, Dio mester képében, mely koncertet - nem szégyellem - megkönnyeztem. A Twisted Sister bombázása, a főszervező - a közönség botránymentes magatartását megköszönő - rövid beszéde, és még egy kolbászos szendvics elfogyasztása után, az élményektől kábán indultunk vissza Albstadba, ahol ismét betértünk Georgio-hoz, de annyira fáradtak voltunk, hogy már csak egy sör csúszott le. A házigazdával nem találkoztunk. Valószí­nűleg nem heverte még ki a magyar fiúkkal töltött előző estét. Másnap reggel kicsit fájó szí­vvel, de elégedett mosollyal arcunkon vágtunk neki a haza útnak. Megérkezésünk másnapján megérkezett az újabb BYH hí­rlevél a 2006-os fesztivál időpontjáról. Így kell ezt csinálni! Milyen volt ez az út? Megélhettünk egy igazi csodát. Négy, negyvenhez közelí­tő ember töltött együtt négy napot a rockzene alkalmi szentélyének kinevezett Balingen városkában, feltöltekezett azzal a mással nem pótolható élménnyel, melyet a rockzene szeretete és a barátság jelent. Ha tehetitek, már most kezdjetek csomagolni! Brinyó