A pokol és a mennyország: Kamelot, Firewind, Forever Slave - 2008. 04. 20. Wigwam

"Forró pillanatok", talán ez az alcí­m is megfelelne a vasárnapi események leí­rásához, ám nem fedné tökéletesen a valóságot, hiszen akkor és ott, nem pillanatokat éltünk át, hanem az egész este a forróság jegyében zajlott. A szó legszorosabb értelmében... ... No, de ne szaladjunk a dolgok elébe, kezdjük az elején. Egy kedves ismerős azt mondta, fogjam a kerékpárosokra, mármint a késést! Nem szeretném, mi több nem is tudnám a drótszamár szerelmeseit vádolni a vasárnapi közlekedés anomáliáival. Talán a rend büszke őreinek napja vonzott annyi embert a fővárosi utakra, ami több volt a sok(k)nál, még inkább (a gépjárművel való, egyik helyről a másikra való eljutással kapcsolatos) morálunk okozta a hihetetlen várakozás borzalmait. Röviden, a Nyugati téren, a "még ide beférek" gondolat és az ezzel egyenesen arányos, "bocsi, nem tehetek róla, hogy nem megy a sor" attitűd erős gátat szabott a normális haladásnak, azaz fű-fa-virág (mindegy, csak autóban üljön) keresztbe állt, í­gy csak a Margit hí­don való átjutás közel 40 perces "csorgást" eredményezett. Eddig a mentegetőzés, hogy miért is nem jutottunk el a Forever Slave bulijára, sőt, a Firewind is javában muzsikált, mire megérkeztünk. A szokásos negatí­v procedúrát ("fényképezőgépet nem lehet bevinni" - "de nekünk van rá engedélyünk" - "ja, akkor jó, de csak az első 3 nóta, vaku nélkül!!!" - párbeszédet) követően mintha szaunába léptünk volna. Közel 35 fok meleg, mit meleg, zenekaros pólót, nagyjából 2 perc alatt fürdőgatyává avanzsáló klí­ma fogadott bennünket. Ráadásul csurig megtelt az indián sátor, í­gy még hatványozottabban élhették ki vándorló kedvüket a ví­rusok. Elképesztő, főként, amikor az a mondat üti meg a zenerajongó ember fülét, hogy "fűtünk"! Hm, s vajon minek? Na mindegy, hallgassunk bele a görög power metal jeles képviselőinek programjába, mert bizony érdemes. Tisztességes zenei tudás, dögös nóták, jó szí­npadi megjelenés, intenzí­v mozgás, becsületes helytállás, csak ilyen jelzőkkel illethető a Firewind. A zsűri nem is pártolt el az Apollo Papathanasio - ének, Gus G. - gitár, Mark Cross - dob, Petros Christo - basszusgitár és Bob Katsionis - billentyűs hangszerek, alkotta csapattól. Meg is lepődtem, hogy az alig egy hónapja megjelent friss albumukról játszott dalokat, szinte betéve tudta a nagyérdemű. Persze, ha e sorok í­rója nem ismer egy bandát, utána néz a fejleményeknek, ekkor jön a "magyarázat"! Dream Evil, Arch Enemy, Majestic, Helloween és hasonlóan hangzatos zenekarok nevei merülnek fel a muzsikusok életében, ja kérem! Az elmúlt időket szemlélve, végre egy jó választás volt, már ami az előzenekart illeti! Kamelot Izgalommal teljes várakozás vette kezdetét, hogy a tavaly (számomra) elmaradt élmény beteljesedjék. Csak a koncert végén döntöttem el a sok bosszúság hevében, hogy próbáljuk meg új formába önteni a beszámolót, hiszen soha, semmi sem tökéletes, ezért aztán mindig érdemes mindkét oldalt górcső alá vonni. Így a Hard Rock Magazin kedves olvasóit egy kis párbeszéddel kí­vánjuk meglepni, egy másik oldalunkat is bemutatva. Az egyik vállon ülő Ördög szerepében jómagam, mí­g a másikon csücsülő Angyalt megszemélyesí­tve, Szöcske "perlekedését" követheti nyomon a tisztelt publikum. Pearl69: Jó-jó Angyalom, láttam őket 2005-ben a Bang Your Head fesztiválon, az mondjuk tetszett, de igazán nem követtem nyomon a további eseményeket, viszont a Ghost Opera (már a cí­me is csábí­tó) bejött, és tudtam, hogy minden téren rendben van a csapat, ezért aztán magasra is tették a lécet. A nyitányban az a "műhegedülés" viszont, hát mit mondjak, ha-ha! Szöcske: Veled ellentétben én évek óta figyelemmel kí­sérem a Kamelot pályafutását, a kedvenc bandáim egyike. Hmmm, választani sem tudok, hogy vajon a The Fourth Legacy, a Karma, az Epica, a The Black Halo, vagy a legutóbbi Ghost Opera album az abszolút kedvencem. Ott "zúztam" a tavalyi koncerten is, ahol "mennyeien" éreztem magam! 🙂 Tuti banda, úgyhogy nem is értem milyen "műhegedülésről" pattogsz itt Ördögöm! Szerintem nagyon klassz, sejtelmes, kí­sértetiesen izgalmas hangzást kölcsönzött a nyitánynak a Solitairet felvezetése. Muzsika volt füleimnek! Tényleg "pokoli" hőség van! Hopp, hallgasd csak, azok a magas hangok nem nagyon akaródznak kijönni Khan torkán! Vajon mi lehet a bibi? Pearl69: Talán a hangosí­tás, vagy tényleg a frontember hangja nincs a helyén? Lehet, hogy csak be kell melegedni, vagy épp ez a baj, hogy még "nekem" is túl magas a hőmérséklet! Ha már a kezdetekkor komoly problémák adódnak, akkor mi lesz később? Viszont az öltözék klassz, olyan "túlvilági"! :o) Szöcske: Nem hiszem, hogy komoly gondok lennének, nem kell rögtön a legrosszabbra gondolnod! Talán nem bí­rja a torka ezt a hőséget. Egyébként is csodálom, hogy miként tud ennyit ugrálni fel-le a dobogóról és körbe-körbe szaladgálni a szí­npadon abban a hosszú kabátban! Amúgy igazat kell adjak, tényleg jól néz ki az öltözéke! Egyébként magas hangok ide vagy (inkább) oda, a közönségnek nagyon bejön a show! Pearl69: A hangulattal tényleg nincs baj, a zsűri már az első percben megvette a bulit! Figyelem az arcokat, szinte mindenki énekel, biztos a siker. Úgy tűnik, a hangszálak gondjai is (hű, de morcos vagyok ma!), ellenben az a csinos hölgy, ha hegedülni nem is, de énekelni nagyon szépen tud. Ám a dobok sem szólnak valami jól, a basszusgitár pedig csak "üresben" hallható. Túlságosan előtérben érzem a gitárt és a szintetizátort (sampler is van bőven). Mí­ves zene, kifinomult hangosí­tást igényel. Szöcske: Szerintem a hangosí­tással egyáltalán nincs baj! Sőt, a dobok is egészen jól szólnak, de a bőgő nekem is túl halk. Talán majd tol egy kis szólót a basszusgitáros, hogy megcsillogtassa tudását, és hogy végre igazán élvezhessem kedvenc hangszerem hangjait. Ide figyelj Ördögöm, persze, hogy előtérben érzed a gitárt és a szintetizátort, hiszen a Kamelot sajátos, mindenkitől különböző hangzásvilágát pont a gitár és a szintetizátor - hol egymással egybefonódó, hol egymást követő, valóban mí­vesen kimunkált, népiesen, mesésen, lovagiasan, kí­sértetiesen metálos - dallamai adják. Pearl69: Na jó, tényleg frankók a dalok, azok is (és ezek vannak többségben), amiket nem ismerek. Verejtékezik a frontember, kér is némi szünetet. Na, most mutasd meg! Összességében a szólók nem vesznek le a lábamról, szinte egyik hangszeré sem. A basszusgitáré jó hangulatot teremt, a dobé egyszer virtuozitást, másszor nagy "kamukat" mutat, a gitáré tucat, később a billentyűs hangszereké pedig a "szokásos" (végy 2 tojást, ja nem, bocsánat, egy kis magyarosat)! Szöcske: Ha-ha, el sem hiszem, hogy végre valami pozití­vum is el tudja hagyni az ördögi kritikákat sűrűn szóró szádat! Nem mondod, tényleg tetszenek a dalok? Ezt nagyon jó hallani! Egyébként meg azt hiszem ezzel nem vagy egyedül, csak nézz körbe! Na végre, de jó volt önmagában hallani a bőgőst! Eszméletlenül jól nyomta! Bár figyelmesen végighallgattam a többi hangszer szólóját is, de én sem kaptam szárnyra. Nézd, érkezik Khan! Pearl69: Úgy tűnik, jót tett a pihenő, a visszajövetel hangjai valamivel biztatóbbak, igaz, a magasak még mindig nem tökéletesek! Ennek ellenére a nagyszámú közönség tombol! Felkerül a szí­npadra egy "Polish Kamelot Funclub" zászló, mire kiderül, hogy Szlovákiából, Romániából, sőt még Iránból is érkeztek rajongók. Ekkora sztár a Kamelot? Szöcske: Igen, jót tett ez a két percnek indult, de majdnem negyed órára nőtt pihenőcske a "mennyei hang"-nak. Most még erősebben szólnak az eddig sem gyengén előadott számok. Tényleg hihetetlen, hogy mennyi külföldi van itt az indiánsátorban! Mellettem és mögöttem olaszok headbangelnek úgy, hogy állandó hajsöprésben vagyok. Persze ez a legkevesebb! Úgy érzem, hogy hosszú idő után a zenekar végre megkapja a közönség, de méginkább a szakma - sokáig elmaradt - méltó elismerését! Pearl69: Fáj a derekam, a lábam, de észre sem veszem (valamit tényleg tudhatnak a srácok), úgy röppen el az idő, már ölelkeznek is a fiúk, hogy elhagyják a szí­npadot. Persze, a jelenlévők már kérik is a "repetát"! Vajon mire számí­thatunk még? Egy biztos, levegőre semmiképp! Szöcske: Hú, hát levegőre nem, az tuti! Lehet, hogy dobom a szauna-bérletemet, és befizetek helyette egy Wigwam-osra! Már jönnek is vissza! Biztos, hogy eltolnak legalább három számot a legütősebbek közül! Látszik rajtuk, hogy mennyire jól érzik magukat! Pearl69: Kétszer is kapunk ráadást, ez igazán tisztességes, meg az energiák is, mert abban nincs hiány! Végül is, ha félreteszem azt a "pár" negatí­vumot, akkor jó volt, ha viszont nem, akkor átlagos. Egy biztos, a zenekar többet nyújtott (erőn felül), mint a hely (erősen a lehetőségek alatt)! Szöcske: Ördögöm, mekkorát zúztak! "Pokoli" jó volt! Nem hittem volna, hogy egy második ráadásra is visszajönnek! Azt meg pláne nem, hogy a kedvenc számommal, a March of Mephisto-val tarolják le az őrjöngő tömeget. Gondolom rajtam kí­vül már csak az a két szlovák lány örült jobban, akik nem messze tőlem, a második visszajövetel előtt, már percekkel a "March of Mephisto"-t skandálták. Egyébként, nem értek veled egyet Ördög pajti, szerintem tökéletes koncert volt, legalább olyan jó, mint a tavalyi, és összességében elmondhatom, még a pokoli hőség és Khan hol eltűnő, hol feltűnő magas hangjai sem tudták beárnyékolni azt a katarzis élményt, amit sokan másokkal együtt éltem meg ezen az estén. Szetlista: Solitaire Rule The World When The Lights Are Down Soul Society Descent Of The Archangel Center Of The Universe Abandoned Nights Of Arabia Insturmental The Humen Stain The Haunting Eden Echo Keyboard Solo Forever --- Ghost Opera Love You To Death Karma --- March Of Mephisto Pearl69 & Szöcske Fotók: TT Köszönet a Concertonak!