"Képzelt riport egy magyar rock fesztiválról" RockAréna 2. 1-2.nap - 2008 03. 07-08. Budapest, Papp László Sportaré

írta szakáts tibor | 2008.03.11.

Örömmel tudatjuk, hogy ami egyszer megtörténik, az nem feltétlenül vész a feledés homályába! Főként akkor fejezhetjük ki elismerésünket, ha jelen állás szerint egy rock rendezvényről van szó, ráadásul két napba foglalva, nem elhanyagolandó, Magyarországon.... ... Panaszáradat halmozza el időről-időre a Hard Rock Magazin oldalait, pontosabban hozzászólásait. A hazai fesztivál élet hiányosságait ecsetelendő megnyilvánulások, többségében a régi szép időket idézik, amikor még nagy nevek, nagy bulikat rendeztek. Ma is vannak jelentős koncertek, igaz általában nagynak semmiképp sem nevezhető közönség szí­ne előtt. Ezért is örvendezzünk a Rockaréna folytatásáért, ki tudja, mit hoz a holnap? Képzelt riport egy magyar rock fesztiválról" 1.nap A Hard Rock Magazin három munkatársa volt jelen az első napon, őket faggatjuk tapasztalataikról! HRM: Miként értékelitek, hogy ismét illusztris társaságot sikerült összeverbuválnia a Rockaréna szervezőinek? Pearl69: Jómagam a tavalyi dzsemborin nem tudtam ott lenni, í­gy csak annyit mondanék, hogy mindenképp dicséretes, ha egy szí­nvonalas fesztiválra látogathat el a közönség, főként, ha olyan neveket láthat és hallhat, mint a Mini, Deák Bill Gyula, Beatrice "triumvirátus"! Valljuk be, ez pénz kérdése is, Török Ádám fejtette ki a legjobban: "Gyerekek! Miattatok vagyunk itt és a gázsi miatt!" Komoly, nagyszabású rendezvényt csak megfelelő anyagi háttér és támogatás mellett lehet lebonyolí­tani, persze akkor még a közönségnek is produkálnia kell a létszámot, hogy rentábilis legyen a befektetés! A jövő majd elárulja, hogy elegen voltunk-e?! JLT: A tavalyi bulit kihagytam sajnos, de amiket hallottam róla, azok igen jók voltak. Így az idei rendezvényre mindenképpen el akartam jönni. Főleg azért, mert itt valóban a magyar rock történelem nagyjai lépnek fel egy este. Különösen nagy bravúrnak tartom azt, hogy sikerült egy azon napra összehozni a legendás Mini-t, a Deák Bill Blues Band-et és gyerekkorom két bálványát az Ős-Bikini-t és a . Nagyon jó dolognak tartom, hogy vannak még olyanok, akik időt és pénzt áldoznak a szeretett zenénkre, és nem csak beszélnek róla. Le a kalappal Kiss Zoltánék előtt. TT: Érdeklődéssel várom a második Rockarénát. Az első testvérének pont az adta a különlegességét, hogy olyan nagy öregeket lehetett egymás után a szí­npadon köszönteni, akiket nem lehet minden héten látni, ahogy együtt zenélnek. Ez különleges értéket adott a rendezvénynek. Remélem idén is í­gy lesz! HRM: Ha már szóba kerültek a szervezők, a bonyolí­tás is kaphat elismerést? Pearl69: A kezdetekért kevésbé, amúgy igen! Egy kicsit elhúzódott e bejutás, í­gy nem sikerült beérnünk az első nótára, de ami a szí­npadot, a látványtechnikát illeti, le a kalappal! A biztonság is hellyel-közzel megfelelt, aki dohányzott, azt azonnal kibökték, ám az egyik tisztának a legkevésbé sem mondható "úriembert", aki folyamatosan zaklatta a hölgyeket (kivétel nélkül a feleségeket és anyukákat) nekem - pedig nem vagyok "beszólós" tí­pus - kellett helyreigazí­tanom! JLT: Ha leszámí­tjuk a bejutási procedúrát, akkor mindenképpen elismeréssel kell adózni a lebonyolí­tás előtt. Kijelöltek külön részt a dohányzóknak, í­gy aki nem szereti a füstöt, az is jól szórakozhatott. A biztonsági személyzet is kultúráltan tette a dolgát, például, aki a bent rágyújtott udvariasan megkérték, hogy oltsa el a cigijét, úgyhogy előttük is le a kalappal. Ahogyan a hang, és fénytechnika is megérdemel egy süvegelést. Nagyon jól szóltak a koncertek, és a kivetí­tők elhelyezése is jó ötlet volt. TT: A lebonyolí­tás ismét profinak tűnik. HRM: A Török Ádám vezette Mini formáció nyitotta a programot. Hogyan láttátok, milyen volt a műsor? Szerintetek szerencsés volt, hogy őket tették a viszonylag korai kezdésre? Pearl69: A nyitóbandák mindig nehéz helyzetben vannak, hiszen a még "éledező" tábort kell "gatyába rázniuk", ezt a Mini egy tökéletes műsorral és hihetetlen profizmussal oldotta meg! Felcsendültek a legendás dalok, a Gőzhajó, a Vissza a városba és természetesen a Keresztes lovag is. Volt közös éneklés a nagyérdeművel, végezetül pedig elhangzott A zene él tovább, valamint a közismert, "latino" búcsúdal. Tökéletes hangzás, abszolút összhang, nagyszerű kezdés volt! Részemről nem a banda választását í­télem rossznak, hanem az 5 órás kezdést, később kellett volna nyitni a Rockaréna 2.-nek, a nemzetközi meglepetés nélkül is elégedett lett volna mindenki, szerintem...! JLT: Személy véleményem szerint Török Ádámékat egy későbbi időpontra tettem volna, hiszen negyven éves pályafutásuk, jobbnál jobb dalait, több embernek kellett volna hallania. De a korai kezdés ellenére nagyon jó, hibátlan bulit adtak, a legnagyobb slágereikkel, mint a Vissza a Városba vagy éppen a Gőzhajó. Ilyen dalokkal a tarsolyban csakis jó bulit lehet csinálni. Nem is beszélve arról, hogy Köves Pinyőt mindig óriási élmény látni és hallani. TT: Valakinek el kell kezdeni... Ezen a napon még a Zorall lehetett volna, aki kezd. Én örülök, hogy nem az Ő műsorszámuk elejéről maradtam le. HRM: A Zorall szórakoztatta tovább a publikumot, hogyan működtek Szaszáék? Pearl69: Csak pár nappal a koncert előtt találkoztam a csapat egyik dalával, pontosabban a Billy Idol vs. Első Emelet "ihlette" Csak azért is szerelemel, mit mondjak? Az tetszett! Számí­tottam rá, hogy nem sok meglepetéssel szolgál majd a Zorall - gondolok itt egy lendületes szemléletváltásból adódó, hirtelen összedobott saját programra :o) - , engem nem tudtak levenni a lábamról. Nyilván egy jó hangulatú, saját buli többet adott volna, hiszen a szí­npad, a kivetí­tők, a látvány rendben volt, csak a hangzást nem éreztem a helyén, pedig mindent beleadott a csapat.., no meg aztán láttam az előzményeket és tudtam, ki következik! JLT: Én tényleg nem akarok senkit megbántani, senki érzéseibe nem kí­vánok belegázolni, de én nem tudtam mit kezdeni a Zorall műsorával. Nagyon nem az én világom ez a fajta zene. A legnagyobb pozití­vumot a csinos és lenge öltözetű táncos lányok jelentették. TT: Az első (azóta értékesí­tésből visszavon) lemezük óta ismerem Őket. Szí­nvonalas műsorral lepik meg a közönséget, sok esetben pirotechnikai elemekkel. Mivel általában a dallamok és a szövegek is mindenki által ismertek, í­gy jó hangulatúak a koncertek, hiszen a közönség nagy része ráismer a szerzeményekre azonnal. Évente egyszer megnézem őket. Ez a műsoruk volt eddig a leglátványosabb. A tűz bevonása a műsorba nagyon megdobja az előadás szí­nvonalát. Ja, és most láttam először együtt zenélni Hangyát fiával! HRM: Nagy Feró invitálta a szí­npad közelébe a közönséget, hogy a Pont FM rádió életmű dí­j átadásáról se maradjanak le a büfék előtt sorban állók. Megérdemelt eredményt hozott a közönségszavazás? Pearl69: Ez nem is kérdéses, természetesen! Fehérbőrű ember, ilyen "fekete" hanggal nemhogy Magyarországon, de a világon sincs sok! Bill sosem tagadta meg a blues gyökereket, de a rockzenének sem fordí­tott hátat, támogatta az ifjú tehetségeket és állandóan 100%-os teljesí­tményt nyújtott. Mindig meghálálta rajongótábora szeretetét! Nem vitás, Bill, a király! JLT: Egyértelműen a legjobb helyre került a dí­j. Bill kapitányhoz hasonló művész nincs még egy a világon. Ilyen hangi adottságai csak nagyon keveseknek vannak. Ha van egyáltalán ilyen ember. És a The Rock Band által előadott dal, amit direkt a dí­jazottnak í­ródott, nagyon jó volt. Igazi hard rock, a legjobb fajtából. Jó volt Zeffer Andrást újra egészségesen a szí­npadon látni. TT: Bill kapitány hangja különleges adottság. Egyetértek Pearl69 kollégával. Ez nem volt kérdés. HRM: Hogyan í­rnátok le az életmű dí­jas előadását? Pearl69: Egy szóval, tökéletes! Az, hogy annyi idő után ismét élőben hallhattam a számomra egyik legnagyobb himnuszt, a Közép-európai hobo bluest, megpecsételte az estét! A zenészek olyan alázattal kí­sérték Billt, hogy alig lehetett rájuk figyelni (pedig nagyszerűek voltak), szinte minden pillanat a "Kapitány"-ról szólt! JLT: Vannak olyan koncertek és előadások, amikre nehéz szavakat találni. Ilyen volt a Deák Bill Blues Band koncertje is. Most sem találom a megfelelő szavakat, amikkel ki lehet fejezni azt, ami ott és akkor történt. A legjobban talán a magyar rock zene egyik "közmondásával" tudom érzékeltetni a hallottakat: BILL A KIRÁLY! TT: Ha egy mód van rá, nem hagyom ki Bill koncertjeit, és egy évben többször is megnézem. Nekem is nagy kedvencem a Közép-Európai Hobo Blues. A tavalyi Rockarénán hiányoltam is! Most Pótolták! Ezzel a hangosí­tással hihetetlen élmény volt hallani. Hálás volt a közönség is. HRM: Az ős-Bikini következett. Ők hogyan "bazseváltak"? Pearl69: Kis szorongással vártam a műsorukat. Egyrészt az előzmények már levettek a lábamról, másrészt nem volt alkalmam élőben hallani Feró reunion alakulatát, í­gy kí­váncsian, de némi félelemmel vártam a perceket. Persze, jó volt ismét átélni ifjúkorom lázadó szerzeményeit, de nem éreztem homogén "egynek" a csapatot. Szasza beállt ugyan vokálozni és "szórakoztató elemnek" sem volt utolsó, Németh Gábor sem okozott csalódást, Vedres Joe sem felejtett el gitározni (sőt!), de hiányoltam Lojzit, ott lett volna a helye, miközben hibátlanul helyettesí­tették. Igaz, ezzel az erővel Szűcs Antal Gábor is jelen lehetett volna! Hagyjuk is, egészében izgalmas, szórakoztató volt az együtt töltött idő, örülök, hogy részese lehettem. JLT: Az első gondolatom a koncert kezdetén a hiányérzet volt. Ugyanis se Németh Lojzi, sem pedig Szűcs Antal Gábor nem volt jelen a koncerten. Úgy gondolom, nekik helyük lett volna itt. De Laczik Fecó tökéletesen pótolta legendás elődjét, és a többiek is remekül muzsikáltak. Jó volt újra hallani a régi dalokat, amiken tulajdonképpen felnőttem, és hát Nagy Ferót mindig nagy élmény hallgatni. TT: Ha valamit, akkor ezt a részt igazán vártam! Az előadást én rendkí­vül értékeltem. Élőben hallhattam a Furcsa Jazz, Lángosképű..., Dolina, Csak a közönség nem..., Tutujgass meg dalokat. Sajnos nem önálló programmal készültek Feró-ék, í­gy túl rövidre sikerült ez a rész! Nem tudtam, hogy a Beatrice koncertbe lesz beágyazva ez a műsorszám... Ez csalódás volt. HRM: Nagy Feró kitett magáért, konferansziéként és két banda frontembereként is "bevállalt"! A Beatrice hogy tetszett? Pearl69: - Így igaz, Feró mind kommunikációban, mind produktumban elvitte a pálma jó pár levelét! Mondjuk, tiszteletben tarthatták volna a "folyadék cserével" foglalkozó jelenlévőket, hiszen - közvetlenül az ős-Bikinit követően - úgy csaptak a Beatrice hangszereseivel a "lecsóba", hogy felocsúdni sem maradt idő! Egy páran, a nagy futás közepette biztosan elhagyták a babos kendőjüket! Amúgy a program szenzációs volt, a legtöbben a 'Rice koncertjén voltak, döngött is rendesen az Aréna! Komoly programmal, egy kis meglepetéssel (Feró fia jó néhány dalt lekí­sért a dobokon) és némi technikai malőrrel (sajnálatos módon, Hirleman Bertalan szintetizátora semmi pénzért nem volt hajlandó megszólalni a 8 óra munka alatt) volt fűszerezve a műsor. Ez utóbbi ellenére is nagyon tetszett! JLT: Ifjú korom kedvenc bandáját, ha tehetem, mindig megnézem, ha a fővárosban muzsikálnak. Mindig szí­vesen hallgatom az olyan slágereket, mint a 8 óra munka, a Nagyvárosi Farkas, a Pancsoló Kislány vagy az Utálom az egész XX. századot. Ezek nélkül nem létezhet Rice, ahogyan most sem hagyták ki, ezeket a nótákat. Különösen nagy élvezet volt hallgatni a gitárosok elképesztően jó szólóit, nagyon tudnak ezek az urak gitározni. Naná, hogy Feró itt is nagyon élt, elképesztő fazon, túl a hatvanon is olyan erő és tűz van benne, hogy azt nehéz szavakba önteni. Csodás koncert volt! TT: A játszott dalok átfogták a "Rice" minden korszakát. Ahogy azt tavaly í­rtam, én a régi dalaikat szeretem inkább, de í­gy is remek perceket szereztek. HRM: Végezetül a nemzetközi sztárbanda következett meglepetésként, azaz az S.B.B.! Miként értékelnétek a legendás lengyel progresszí­v rock csapat választását, illetve magát, a produkciót? Pearl69: - Azt kell, hogy mondjam, rossz lóra tettek a szervezők! No nem az S.B.B. munkásságával, tudásával kapcsolatban van ellenvetésem, sőt, ezek valódiságáról volt lehetőségem meggyőződni, legutóbbi magyarországi bemutatkozásukkor. Inkább a stí­lus "nem jókor, nem jó helyen" való megjelenését éreztem, s ahogy elnéztem a publikum komoly megcsappanását, azt hiszem ezzel nem voltam egyedül. Valami hasonlóan nagy név, a "klasszikus" hardrock vagy heavy metal stí­lusból, úgy érzem, nagyobb dobás lett volna! JLT: Az első gondolataim a tiszteleté és a megbecsülésé az SBB munkássága iránt. Elképesztő hangszeres tudással bí­rnak az urak, Németh Gábor a világ egyik legjobb ütőse. A banda a 70-es években a progresszí­v rock élmezőnyébe tartozott, dalaiknak igen egyedi érzés világa van. Ám azt kell, hogy mondjam nem volt jó húzás őket leszerződtetni. Az eddigi koncertek lendületesek voltak, a rock és a blues nagyjai remek hangulatot teremtettek, ám az SBB zenéjét sokan nem tudták mire vélni. Nagyon idegenül hatottak, hiába remek zenészek, nem illettek a képbe. Inkább hallgattam volna még több Mini nótát, vagy néztem volna Bill kapitány Blues cirkuszát. TT: Most hallotta Őket először játszani. Igazából e rendezvény előtt a nevüket sem ismertem, de ez az én szégyenem. Három profi zenészt láttunk. De ez a zene nem illett bele ebbe a programba. Sokan elmenetek az első 2 szám után.
"Képzelt riport egy magyar rock fesztiválról" 2.nap Elérkezett a második nap, és TT kivételével, a váltás is megtörtént magazinunk stábjánál. HRM: Mivel új húsok is érkeztek a mai napra először az Ő véleményüket kérdezném a rendezvényről. Mi az első benyomásotok? Szakáts: Eddig minden tetszik. Ma nem kellett sokat várni az akkreditációra, nagyon kedvesen fogadtak minket. Nagyon szép a szí­npad, de most bocsáss meg, megnézem a Prognózist! Szöcske: Sajnos tavaly nem sikerült részt vennem az első Rockarénán, í­gy eléggé izgatott vagyok. Főleg azért, mert gyerekkorom nagy kedvenceit, a Bikinit és a Karthagót is láthatom. Hú, ha ezt apum megtudja...:-)! HRM: Milyen volt a Vörös Pistiék bulija? TT: Most láttam Őket először élőben. Igaza volt azoknak, akik azt mondták, hogy Vörös István hihetetlen jó hangulatot tud teremteni a dalaival. Abszolút pozití­v meglepetés. A Tele van a város szerelemmel, Add ki magadból a feszültséget, Kutyavilág dalok megalapozták a ma is szerény számban megjelenő közönség jókedvét. Szakáts: Nagyon vártam már ezt az előadást, hiszen elképesztő régen nem láttam a Prognózist. Meg vagyok elégedve. Szuper buli volt. Pisti még mindig a régi, nem nagyon fog rajta a kor, és a csapata is nagyszerű. Örültem, hogy régi nagy Prognózis slágereket hallhattam és úgy vettem észre a közönség is inkább erre volt vevő. Nem tudom milyen lesz a következő csapat, de azt gondolom, nem a Prognózisnak kellett volna kezdeni a mai buli! Szöcske: Be kell, hogy valljam, hogy nem nagyon vagyok otthon a Prognózisban, úgyhogy szinte friss húsként álltam neki a koncertnek. Amennyire újdonságként hatott rám a szerintem tisztán rocknak nem nevezhető zene, annyira élveztem. De azért "tele van a város szerelemmel"...:-)! HRM: Jön talán a nap meglepetése a Zanzibár. Mit szóltok hozzá, hogy itt vannak? Szakáts: Nem tudom, még életemben nem láttam Őket, majd a buli után. Szöcske: Számomra ugyan nem ismeretlen a Zanzibár együttes, de némi kétségekkel nézek a koncert elé. TT: Hallottam már róluk, de nálam "pop" zenekarként ragadtam meg... HRM: No, vége a bulinak! Szöcske: Annak ellenére, hogy műfaját tekintve nem nagyon illik a Zanzibár együttes a mai felhozatalba, mégis mindent megtettek, hogy egy jó hangulatú bulit hozzanak össze ma este. Szerintem sikerült! TT: Dögösen szóltak, nem úgy, mint emlékeimbe az egyik klipjükben egy zenei csatornán. A három gitár dominánsan szólt, az énekből az elején szinte semmit nem hallottam... Módosí­tom magamban a kategóriát... Szakáts: Bevallom a koncert második felét a büfében, a kivetí­tőn néztem. Nem igazán tudom mit keresett itt ez a csapat. Nem szeretem az identitás zavaros előadókat és a Zanzibár számomra az. HRM: Ez mit jelent? Szakáts: Nem tudják eldönteni, Ők most rock vagy pop zenekar. Ha fiatalí­tani szerette volna a szervezőgárda a fellépőket, akkor lehetett volna még kutatni csapatok között. Ráadásul a Zanzibár a maga 10 évével nem is mondható fiatal zenekarnak. HRM: Egy hirtelen váltással jött a Kormorán. Milyen volt? TT: Mostanra nyilvánvaló vált számomra, hogy ez a rendezvény nem fog akkora örömöt szerezni, mit a tavalyi. Félreértés elkerülése végett, a Kormorán produkciója profi volt, de számomra nem illik ez a zene a Rock fogalmához. Ők egyszerre több és kevesebb, mint rock. Az igen ütősre sikeredett elsőRockarénában szerzett kellemes napokhoz a mai nem mérhető. Szöcske: Tudod, jó pár évig műveltem eddigi életemben a komolyzenét, úgyhogy a magyar népzene nem áll tőlem messze, főleg annak a rockosí­tott változata. Azonban a gyerekkoromból, a zenei tanulmányaimból ismert dallamok Kormorán általi túlzott lelassí­tása, elnyújtása nemhogy jó érzést, hanem inkább unalmat váltottak ki belőlem. Szakáts: Nem igazán az én világom, mivel bocsássa meg a világ, de nem vagyok oda a magyar népzenéért. Nagyon szí­nvonalas, amit csinálnak, de egy idő múlva számomra unalmas. Viszont nagyon jó volt Mr. Basary-t újra élőben hallani. Ő egy fantasztikus énekes, kár, hogy egy nagyobb hardrock zenekar nem fedezte még fel magának. Lenne tippem, hol látnám Őt szí­vesen. HRM: A Bikinire már senki nem mondhatja, hogy nem idevaló! Szakáts: Nem bizony! Szintén nem tudnám megmondani, mikor láttam a csapatot utoljára, talán a koncert dvd-jük volt az utolsó "élő" élményem tőlük. Elképesztő, hogy mindig össze tudnak szedni valami gitárfenomént, bár nekem Lukács Peta ma egy kicsit sok volt. Ez a zene nem igazán kí­vánja az önmutogató "irgalmatlanul tekerd meg" gitározást. Nekem Csillag Endre vagy Daczi Zsolt í­zes játéka sokkal jobban elfért a Bikiniben. Ja, és Lojzi gyönyörű hangszeréről, alig tudtam levenni a szemem. 🙂 Szöcske: Hmmm, a Bikiniért minden formában oda vagyok meg vissza, főleg persze a zenekarért...:-)! Kí­vülről fújtam mind a régi számokat, mind az új lemezről való dalaikat. Nagyon-nagy élmény volt számomra! TT: Az utóbbi években sok koncertjükön voltam. Nem lehet megunni Őket. Ismét egy halom remek dalt játszottak nekünk. Nem hibáztak. Profi előadás, dalválasztás. Nem ez volt az utolsó Bikini koncertem. Érdekesség képen meghallgathattuk tőlük is a Mielőtt elmegyek dalt, melyet Feróék is játszottak tegnap... (Ebben a dalban egyébként szerzőként üdvözölhetjük Nagy Ferót.) HRM: Köszi! Úgy hallom egy nagy elefántcsorda közeleg! Szakáts: Bizony! Én erre vártam egész nap!!! HRM: Megérte várni? Szakáts: Nagyon is! Fantasztikus koncert volt. Takáts Tamás elképesztő jó frontember, és amit zenekar produkált... Ha másért nem, már ezért a buliért megérte eljönni! Nem tudok többet mondani, pedig erről a koncertről lehetne legtöbbet beszélni. Ha valakinek van lehetősége, nézze meg Őket! Szöcske: Számomra az este fénypontja a Karthagó koncert volt! Meg kell, hogy mondjam, hogy Magyarországon az egyik legjobb rock-frontembernek Takáts Tamást tartom, olyan karizmája van, mint keveseknek! A zenekar pedig hozta azt a sok év alatt szerzett abszolút profizmust, amit el is vártam. Nagyon jó buli volt! TT: Most jobb formában volt Takáts Tamás, mint tavaly. Elképesztő orgánuma van. Lendületes jó koncert volt, de én már a Pokolgépre vártam az első számtól... HRM: Vége van a Pokolgép bulijának és ezzel az idei RockAréna 2 fesztiválnak! Mi a véleményetek? TT: A Pokolgép volt az első zenekar, akinek megvettem a kazettáját, és rongyosra hallgattam. Csodálom, hogy a Pokoli szí­njáték és az Éjszakai bevetés albumok nem okoztak maradandó halláskárosodást. Akkor 13-14 éves voltam. Jól emlékszem, hogy a többség lenézte azokat, akik ilyen durva zenét hallgattak. A fehér magas szárú cipő és a fekete műbőr, veretes dzseki nem volt divatos. Inkább félelmet keltett bizonyos emberekben. Nekem ŐK a Magyar Metál Nagyjai. Amikor a 4. lemez után elváltak útjaik, nyomon követtem mind az Omen , mint a Pokolgép útját. A Pokolgép az, amit a mai napig hallgatok. Rudán Joe énekesnek választása a legjobb dolog volt, ami a váltás után történhetett. Az Adj új erőt lemez talán a legjobb albumuk. Az előadás náluk is átí­velt a különböző korszakokon. Én élveztem minden percet, és együtt énekeltem Joe -val a Pokoli szí­njáték, Adj új erőt, A háború gyermeke, Sajtot oszt a róka, A Jel, Újra megszületnék, Hol van a szó, Túlélő dalokat. Joe a Hol van a szó dalban ismét nagyot énekelt. Nem fakul az a torok! Tény, hogy a régi (első 4 lemez dalai) az eredeti felállásban az igaziak, de én ezt már megemésztettem. Most, hogy a 25. éves felállásukat ünneplik, bí­zom benne, hogy a jubileumi koncerten ismét minden régi tag megörvendezteti a közönséget, és együtt játszanak ismeét az első 4 albumról egy halom jobbnál jobb dalt. Nem zárhatta ezt az estét és a rendezvénysorozatot más, mint a Mindhalálig R&R dal. Legyen ez a dalcí­m végszó a részemről. Szöcske: Hogy ez a Rudán Joe még mindig milyen jól nyomja! Le a kalappal! Nekem a Kukovecz-féle tekerés egy kicsit sok! Szakáts: Számomra ez a Pokolgép, már nem az a Pokolgép. Nagyon jó, amit csinálnak, de engem már nem fog meg igazán. Nekem nagyon hiányzott a Nagyfi féle szaggatott riffelés. Az a súlyos hangzás, ami az Ő idejében volt. A fesztiválról pedig kicsit később kifejtem a véleményemet, most túl sok az élmény egyszerre. Fotók: Első nap: TT Második nap: Szakáts Tibor Másnap: Ahogy í­gértem egy kiadós alvás után, szeretnék néhány gondolatot megosztani a fesztivállal kapcsolatban. Tavaly sajnos kihagytam a rendezvényt, amit most már nagyon bánok, mert nincs igazán viszonyí­tási alapom, bár lehet, hogy ez mégsem baj. Először is szeretném leszögezni, hogy csak pozití­v érzéseim vannak még ma is a bulival kapcsolatban. Sajnálom, hogy csak ennyi embert érdekelt a fesztivál, de ebből is le lehet vonni olyan tanulságokat, amik csak hasznára válhatnak a jövőben a rendezvénynek. Mert remélem, hogy lesz jövője ennek a kezdeményezésnek. Hogy miért volt ekkora az érdeklődés hiány? Nem tudom. Vagy talán mégis? Tudom, hogy szervezőket a legjobb szándék vezérelte abban, hogy egy magyar zenekarokat felvonultató fesztivál is legyen olyan szí­nvonalas, mint a külföldiek. DE! Mint tudjuk ennek ára van, és bizony ebben a rockzenei koncertdömpingben, ami idén is elért minket, az emberek nagyon meggondolják hova teszik a pénzüket. Nem szeretnék most az ország gazdasági helyzetével foglalkozni, mert nem az én tisztem és nem is biztos, hogy igazán értek hozzá, de egy tény, és csak ismételni tudom önmagam, az emberek nagyon meggondolják hova teszik a pénzüket. Ez a tény érvényes a koncertlátogatásra is. De megpróbálom más oldalról is megközelí­teni a dolgokat. A magyar rockzene és ezen belül a fesztiválok, mindig valami külsőeseményhez kötődtek kis hazánkban. Ennek ékes példája a Fekete Bárányok vagy a tabáni május elsejék, hogy csak két példát emeljek ki. Itt az emberek meghallgathatták kedvenc dalaikat egy sör mellett a szabad ég alatt. Ennek lett egy kultúrája nálunk, amit nagyon nehéz megváltoztatni. Tudom, nagyon jó dolog egy magyar csapatnak is ilyen profi körülmények között fellépni, de mi a fontos? A csili-vili szí­npad és back-stage, vagy a közönség? Egyszer egy nagyon hí­res magyar gitáros, aki sajnos mostanában már nem praktizál, azt mondta: "Tudod mi kell egy zenésznek? A taps!" Ha ez a taps sok ezer kézből tőr elő, talán mindenki boldogabb lesz. Mondandóm végén szeretném megköszönni a fesztivál szervezőinek a pompás estéket, és biztatni Őket ne adják fel. Lehet, hogy nem az Aréna a terep, de kell a magyar rockfesztivál!!! Szakáts Tibor