István a király - Rockopera DVD

írta Hard Rock Magazin | 2008.03.07.

"A rockoperából megjelent lemezből és kazettából napjainkig 439 050 példányt adtak el. A belőle készült filmet több mint 1,5 millió néző látta a mozikban. " 1992 Végre megjelent az eredeti film DVD formátumban. Pillanatig sem volt kétséges, hogy ebben a formátumban is meg kell vásárolni ezt a magyar alkotást, aminek egyelőre nincs (jelen látásmódom szerint nem is lesz) párja a magyar rockoperák között... Még a karácsonyi forgatagban pillantottam meg egy szupermarket DVD kí­nálatának közepén. Némi kételkedés, és hosszas borí­tó olvasgatás után tettem a kosárba, de csak azután, hogy teljesen megbizonyosodtam arról, hogy ez az eredeti 1983-as rockopera, Varga Miklós - Vikidál Gyula - Deák Bill Gyula - Nagy Feró és a többi remek szí­nész és énekes szereplésével. Szóval végre kiadták, í­gy MC, LP, CD és VHS formátumok után végre DVD-n is élvezhető a film és egy halom extra anyag a 25 éves jubileumi kiadáson. Hosszú ideje nem láttam ezt a filmet, és a lemezt sem hallgattam végig teljesen már jó ideje, de ahogy elindult a film mégis minden versszak, mozzanat azonnal visszajött. Együtt dúdoltam a dalokat az elejétől a végéig a szereplőkkel. Régen éreztem ennyire biztosan, hogy ez az alkotás nem maradhatott ott a polcon, ez kellett nekem, mint az éltető ví­z! A képminőség nem változott (4:3 -as képarány), csak a hangsávot újí­tották fel digitálisan, melyet CD minőségben (PCM), sztereo hanggal élvezhetünk. Kortalan darab, korhatár nélkül. Aki ismeri a művet, azoknak nem kell az ajánló, aki későbbi korszakba született, és nem ismeri az alkotást, annak meg kell ismernie, az eredeti szereplőkkel, alkotókkal is!Hogy milyen érzések kerí­tettek hatalmukba a lejátszás gomb megnyomása után? Az első István a király mozi élmény, a bemutatás után több évvel valamikor '84-86 között, 10 éves korom körül, nem a szülőkkel, hanem nővéremmel. Tisztán látom magam, magam előtt a mozi páholyában, ahogy izgatottan várom, hogy feltűnjön Vikidál Gyula és Nagy Feró. Természetesen addigra a darabot már ismertem kazettáról, de képi megjelenés még váratott magára. Tágra nyitott pupillákkal fogadtam be a látványt, és ugyan pontosan tudtam a történet végét, mégis izgultam, hátha valami csoda folytán nem hal meg két kedvenc hősöm (Laborc és Koppány) oly korán. Az akkor még hiányzó történelmi ismereteket nővérem szolgáltatta, hogy megértsem a történelmi visszautalásoktól hemzsegő dalszövegeket; a Véres kardot hoztam, Szemtől szembe, vagy a Szállj fel szabad madár részeknél. Eszembe jut az 1986-os TV bemutató, amit több mint 7 millióan néztek, köztük mi is! Több mint 20 év elteltével ismét nézem a filmet, mely ma is olyan érzelmi kavalkádot okoz bennem, amely időnként könnyet csal szemembe, máskor ökölbe szorí­tja kezem és olyan belső energiát gyújt bennem, amely azonnal felgyújtana akár egy egész várost... Csak peregnek a képkockák és csodálkozom, hogyan lehetett ennyire hibátlan dolgot létrehozni... Mind a film, mind a zene mesteri, tökéletes harmóniában egymással. Gyarló az ember, énekli Szakácsi Sándor (†) Balázs Péter és Sörös Sándor, pontosan arról énekelve, ami ma is meghatározza életünket. Laborc (Feró) szí­nre lépése ma is lází­tó. A Nem vagyunk hozzád méltók résznél igencsak megkopott a bakelit lemez... Géza fejedelem temetése a borongós doom zene kezdete nálam. Itt úgy búcsúzik el István apjától, aminél szebben nem lehet! Nem hittem volna, hogy annyi hallgatás után ismét ekkora érzelmi vihart vált ki belőlem ez a rész. Nem lehet ennél szebben elbúcsúzni egy apától. Itt lép először szí­nre Koppány is. Vikidálnál jobban nem lehet ezt eljátszani. Ahogy Ő akkor festett a szí­npadi ruhában és akkori fizimiskájával (hosszú haj, körszakáll)... Ő Koppány. Belépése borzongató, az élménytől futkos az ember hátán a jeges fuvallat. Sarolt, István anyja kapta a legellenszenvesebb szerepet. Ő tünteti el a szí­nről Laborcot (sajnos nagyon korán ), ugyanakkor az István fiam! Jelenetnél, 25 éve aktuális rockopera részt énekel. Minden betűje aktuális, és nagyon úgy tűnik, hogy az is marad. "Édes fiam, mást itt e nép meg nem ért, csak túlerőt Nem fogja fel a múltat és nem sejti még, az eljövőt Szánalmas kis lény az ember, Önnön sorsán túl nem lát Könnyen megtéveszti néhány jól irányzott hazugság Egymás ellen acsarkodva, nem egy nemzet itt a nép..." Éles váltás, hogy a Szállj fel szabad madár jelenet dübörögje népünk szabadságvágyát. Szemtől szembe. Ez az, ami ma nem működik az élet egyik területén sem. Hová fakult a "Büszke népünk idegen hatalmat nem tűr" kijelentés? Mely akkor énekelve... szóval nem tudom, hogy ment át az akkori cenzúrán? A Véres kardot hoztam jelenet, melyben a mi lett volna, ha ví­ziót vetí­ti elénk Torda (Deák Bill Gyula) , szintén a sercegősre hallgatott rész. A Magyar történelem sarokpontjai, pozití­v végkifejlettel... Szép gondolat. A végéhez közeledve a darabnak, a Magyar búskomorság tárul elénk mesteri szöveggel, dallammal. A Gyászba öltözött csillagom Bródy János előadásában, egészen napjainkig uralkodik. Minden betűje megmásí­thatatlanul igaz. "Azt í­gérted Édesanyám, fényes ví­g napokat élek Hely, de olyan a világ, mindig szomorúbbat élünk Elsötétült fényes napom, véráztatta földre néz le Gyászba borult mezőkre, frissen hantolt temetőkre Gyászba öltözött csillagom, elhagyott a jó reménység Én Istenem, Istenem, még a testvér is ellenség Komor felettem az ég is, még a föld is sí­r alattam" Oly távol vagy tőlem szövege a szí­vemből szól. István dalszövege meghatározza gondolkodásmódomat, az önmarcangolása napi gondolata lehet sok embernek, akkor is, ha nem az ország irányí­tásáról van szó az átlagemberek esetében. A mű végén ráfordul a kamera a hatalmas tömegre, ami az előadást nézte. Ez a varázslatos záró kép, a hatalmas tömeg méltó befejezés. Az extrákban feltűnő régi, egy másik korból származó felvételek bennem pozití­v emlékeket keltettek életre. Mosolyogva nézetem a Stúdió '82, '85 felvételeit, melyek azonnal a gyermekkoromba repí­tettek vissza. A ruhák, a nyakkendők, a szemüvegek ma megmosolyogtatóak, de ha belenézek a szüleim szekrényébe, ott viszontláthatom ezeket. Érdemes megnézni az extrákat, mindegy ki milyen korosztályhoz tartozik. Aki nem élt benne, az kicsit belelát, aki benne élt és nem fél emlékezni, annak reményeim szerint mosolyt csal az arcára. Lehetne kiemelni az akkori politikai hatásokat, melyek ott vannak a háttérben ezeken a felvételeken is, de ez nem az a fórum. Egy biztos, 25 év alatt hatalmasat változott a magyar társadalom. Mindenki eldöntheti maga, hogy milyen irányú ez a változás. Az elhangzik az extrák között, hogy az akkori rendszerrel szembeni ellenállás erőteljesen összetartotta és egységbe kovácsolta az embereket, akik között nem volt akkora különbség, mint ma. Első lemez: A film Az eredeti, felülmúlhatatlan változat. Extrák: Részlet a Stúdió '83 műsorának 32. adásából Az István a király városligeti próbája, beszélgetés a szerzőkkel, rendezővel, forgatókönyv í­rókkal. Sok - sok érdekes kép a próbákról, és egy halom háttér információ az előadás előtti napokból. Részlet a Stúdió '83 cí­mű műsor 34. adásából Beszélgetés Novák Ferenc koreográfussal a rockopera próbájáról. Részlet a Stúdió '85 műsorának 8. adásából Beszélgetés Vikidál Gyulával Néhány információ a kor nagy rock énekeséről, mielőtt még a szí­nház világába vándorolt volna, és még egyebek... Részlet a Stúdió '85 cí­mű műsor 12. adásából Interjú Koltay Gáborral az Itt élned, halnod kell c. zenés történelmi játékról Vegyesen fogadta a kor ezt az előadást... Második lemez: Az István a király Sevillában (1992) Pillanatképek, rövid interjúk a szereplőkkel. Érdekes látni, egy nép történelmi alapokon nyugvó rockoperája mekkora sikert, érdeklődést támasztott külföldön. Ez a darab siker volt ott is. A végtelen út - a 60. születésnap (2005) Egy nemrég készült beszélgetés Szörényi Leventével, születésnapja alakalmából. Rengeteg régi bevágással; Illés felvételekkel, részletek a Kőmí­ves Kelemen, és az Attila - Isten kardja cí­mű darabokból, és zárásképpen egy pár éve készült koncertfelvétel, amikor az Illés még együtt zenélt, és minden tag játszhatott még. Pillanatkép - Koltay Gáborral (1988) Juhász Előd beszélget Koltay Gáborral, számos különleges felvétellel megspékelve a '80-as évek végéről, kilencvenes évek elejéről. Itt látható először az az Illés filmből kimaradt jelenet, amikor a "Ha én Rózsa volnék" cí­mű dalban Koncz Zsuzsa hangja elbicsaklik, eltéveszti a szöveget, majd az újrakezdés után sem tudja végigénekelni a dalt, melyet Bródy János énekelt el végül is, és ez került a filmbe. Hogy milyen érzelmek dúltak akkor a közönségben és ez milyen kisugárzást adott a zenészek felé, azt csak Ők tudják. Az biztos, hogy ez a felvétel nem egy kellemetlen hibát mutat meg, inkább még egy adalék a kor pillanatképeiből. Főbb szereplők: Pelsőczy László - István Varga Miklós - István hangja Sára Bernadett - Gizella Vikidál Gyula - Koppány Berek Katalin - Sarolt Juhász Jácint - Sebestyén (†) Nagy Feró - Laborc Deák Bill Gyula - Torda Kovács Ottilia - Réka, Koppány lánya Sebestyén Márta - Réka énekhangja Szakácsi Sándor - Sur (†) Sörös Sándor - Solt Balázs Péter - Bese Az alkotók: Rendező: Koltay Gábor Fényképezte: Andor Tamás Zene: Szörényi Levente Szöveg: Bródy János T.T.