Egy napra Józsefváros lett a Világ Közepe: Neal Morse 2008. 02. 26. Budapest, Nap u. - Koncertbeszámoló és Interjú

Szinte nem akartunk hinni a fülünknek, amikor néhány héttel ezelőtt megérkezett a hí­r, mely szerint szerkesztőségünk egyik nagy kedvence, az egykori Spock's Beard vezér, Neal Morse végre hazánkba látogat... Kedvünket még az a tény sem volt képes elrontani, hogy a mester ezúttal nem rock zenekarának élén, hanem szóló, templomokat és imaházakat érintő turnéjának keretén belül érkezett hazánkba. Ahogyan az közismert, Neal rendszeresen járja a világot, hogy megtéréséről, a teremtővel való kapcsolatáról szóló -saját gitáros, illetve billentyűs kí­séretével előadott-dalaival tegyen tanúbizonyságot hite mellett. A koncert hí­rének hallatán Szakáts Tibi barátom azonnal lázas szervezkedésbe fogott, melynek következménye képpen egy interjú í­gérvénnyel a tarsolyunkban látogattunk el Budapest nyolcadik kerületébe, a Nap utcai Baptista Gyülekezet Imaházába, ahol a szokásos keddi, ifjúsági istentisztelet keretén belül adódott lehetőség a jelen kor egyik legkarizmatikusabb prog-rock előadójának előadását megtekinteni. A jeles napon nem tűnt túl jó előjelnek, hogy a hat órára kií­rt programra már öt óra előtt megérkező kedves barátunk, olvasónk, Szabolcs telefonált, hogy ő már a helyszí­nen van, de itt még senki és az ajtó is zárva. Szerencsére mire fél hat körül odaértünk, az énekes, és a családjából, valamint néhány barátjából álló csapata már lelkesen készült a fellépésre. Szép lassan megtelt az imaház és valamivel hat óra után elkezdődött Neal Morse első magyarországi koncertje. Előzetesen arra számí­tottam, hogy Neal elsősorban a hitéletével szorosan összefüggő, úgynevezett Workship albumairól játszik majd. Ez í­gy is történt, de szerencsére jó néhány olyan dallal is megörvendeztetett minket a művész, melyeket rock lemezeiről ismerhetünk. A nyitó szerzemény mindjárt az általam leginkább kedvelt Spock's Beard albumon, a Snow-n található Wind At My Back volt, melytől azonnal megdobbant a szí­vem. ...és nem csak a daltól! Neal Morse született előadó és sugárzóan igazi, tiszta ember. Minden hangjából, minden mozdulatából süt a szeretet, a vágy, hogy előadásával örömet szerezzen. Miközben játszott, éreztem, valahol legbelül folyamatosan mosolygom. Minden egyes pillanat különleges élménnyel ajándékozott meg. Már az első taktusoktól kezdve a "zsebében" volt a közönség egésze, mely tény már csak azért sem elhanyagolható, mivel a kb. 300 főnyi néző-hallgató -érzékelhetően - legalább 95 százaléka még életében nem hallott Neal Morse -ról. Természetesen hibátlanul, bámulatos tudás és zenei intelligencia birtokában kezelte hangszereit, melyek közül -most is kiderült- senkiével össze nem téveszthető hangja a legnagyobb kincse. A műsorban, a már emlí­tett Workship albumok anyagai mellett hallhattunk a Testimony korongról egy szerzeményt (Sing it High)valamint -nagyon tehetségesnek tűnő- fiával közösen előadott, a One cí­mű sorlemezen található Cradle To The Grave cí­mű dal is a műsor részét képezte. Számomra az előadás csúcspontja a Transatlantic projekt -hez - Neal Morse, Roine Stolt (The Flower Kings), Mike Portnoy (Dream Theater), Pete Trewavas (Marillion)- köthető, We All Need Some Light cí­mű gyönyörű lí­ra előadása jelentette. Valamivel több, mint egy óra játék után az imaház rendjének megfelelően egy Istentisztelet következett melynek végeztével Neal még néhány dal előadásának erejéig visszatért, hogy í­gy búcsúzzon el az addigra már nagyon lelkes közönségétől. Szerencsére csak a közönségétől, hiszen ránk még várt a nap fénypontja, az interjú, melyhez a helyszí­nt, maga a mosolygós, végtelenül készséges művész választotta ki. Egy csendes kis szobácskába vonultunk félre, ahol a mester kényelmesen elhelyezkedett, mi beizzí­tottuk a diktafont és megkezdődött a beszélgetés. Brinyó HRM: Sok helyen lehetett olvasni a megtérésedről és az azt megelőző gyógyulásról, ami a kislányoddal történt. Most mégis megtennéd, hogy nekünk is elmondod? Neal Morse: Igen! A lányom 1998-ban egy nagy lyukkal a szí­vén született. Hogy érzékeltetni tudjam mekkora volt a baj, talán elég annyit mondanom, hogy medikusok csapata járt megnézni és megvizsgálni Őt, mert ilyet még nem tapasztaltak. Borzasztó érzés volt azzal a tudattal élni, hogy a kislányom meghalhat. Láttuk, hogy az orvosok nincsenek a helyzet magaslatán, í­gy elkeseredésünkben a feleségemmel templomba jártunk és imádkoztunk, de a kislányunk állapota csak rosszabbodott. Mivel én már akkor is zenész voltam, a munkám elszólí­tott Európába. Mialatt én az öreg kontinensen turnéztam a feleségem egy nagy elhatározásra jutott. Odaállt Isten elé és mind a maga mind a kislányunk életét felajánlotta neki. Mondta Istennek, tegyen velük bármit, ha el akarja venni a lányunkat, hát vegye, csak történjen valami. Történt is! Két nap múlva kellett újabb konzultációra vinni a kórházba, ahol, amikor megvizsgálták az orvosok, sehol nem találták a lyukat. Az a hatalmas lyuk egész egyszerűen eltűnt. Azt gondolom, ami ott és akkor történt egy csoda volt. HRM: Ahogy ezt megtudtad, rögtön úgy döntöttél, megtérsz? Neal Morse: Érdekes, mert még két évnek kellett eltelnie addig amí­g valóban meghoztam a döntést. HRM: Miért kellett annyi időnek eltelnie szerinted? Neal Morse: Nem tudom! Minden emberben keveregnek a gondolatok Istennel kapcsolatban, aztán valamilyen szinten mindenki hoz egy döntést, nekem ehhez két év kellett. Isten látja a lelkünket és tudja mi zajlik benne. Akkor jött el az idő. HRM: A megtérésedet egyenesen követte a Spock's Beard-ből való kiválásod? Neal Morse: Igen, az azután történt, amikor valóban el tudtam fogadni Istent. Ehhez jó egy év kellett még. A Spock's Beard-el éppen Amerikában turnéztunk, amikor éreztem, el kell mennem a csapatból. Sokan kérdezik, hogy tudtam meghozni ezt a döntést. Nem tudok ezzel kapcsolatban mást mondani, mint hogy egy nap éreztem, mennem kell. HRM: Sokan talán a mai napig nem értik mi történt Veled. Ha csak pár mondatban kéne összefoglalnod a hited, mit mondanál? Neal Morse: Nos, Isten képében eljött hozzám Jézus, hogy megismerjem Istent és az isteni szeretetet. Megismerjem Isten karakterét. Segí­tett, hogy higgyek Istenben. HRM: Úgy vettem észre, több helyre eljutsz a szóló, vagy nevezzük gyülekezeti turnéddal, mint a saját csapatoddal. Miért van ez? Neal Morse: Ez valóban í­gy van. Ha a zenekarral indulok útnak, sokkal több szervezést igényel, mint egy szóló turné. Persze most sem vagyok egyedül, hiszen velem van a családom és néhány barátom is. Viszont nincsenek hangszerhegyek és egyéb dolgok. Amikor ilyen turnét csinálok, mint most, általában oda megyek ahová Isten akarja, ill. ahová hí­vnak. Itt bármikor változtathatok a terven. Ez a csapattal nem megy. Ott mindent pontosan meg kell szervezni. HRM: Úgy tudom pontosan húsz éve jártál utoljára Magyarországon. Hogy tetszik neked a mi hazánk? Jól érzed magad itt? Neal Morse: Igen, nagyon tetszik. Sok minden megváltozott azóta. Ugyan nem sok ideje vagyunk itt, mert délután érkeztünk; eddig megebédeltünk egy étteremben, aztán rögtön ide vettük az irányt. Viszont az nagyon érdekes, hogy egész nap utaztunk, de amikor beérkeztünk az országotokba, valami nagyon jó érzés töltött el. HRM: Több nagy névről lehet hallani a rockszakmában, hogy megtér, mint például Alice Cooper-ről. Mi a véleményed erről? Neal Morse: Jó dolognak tartom, ha emberek rátalálnak Jézusra, de nem tisztem megállapí­tani ki mennyire keresztény vagy sem. HRM: Nagyon sűrűn követik egymást a jobbnál jobb albumaid. Hogyan kapsz ihletet egy-egy új anyaghoz? Mi a munkafolyamat, melyet követsz? Neal Morse: Amióta keresztény vagyok más a munkafolyamatom, mint előtte. Úgy gondolom, hogy az inspiriációk többségét Istentől kapom. Viszont vannak az életemben külső behatások is, amiknek eredménye a konceptalbumok születése. Ezek általában úgy készülnek, hogy eljönnek hozzám a barátaim, hosszú órákon keresztül beszélgetünk, és ha kialakul egy jó téma, akkor már töröm is a fejem a sztorin. HRM: A koncerten emlí­tetted, hogy zenészcsaládból származol, mesélnél erről egy kicsit? Neal Morse: Valóban í­gy van. Két bátyám van, Richard Morse és Alan Morse, akik szintén zenészek. Alant talán nem kell bemutatni a Hard Rock Magazin olvasóinak, Ő a Spock's Beard-ben zenél. Van egy nővérem is, aki San Franciscóban zenetanár. HRM: Roine Stolt egy interjúban azt nyilatkozta, hogy rajtad múlik egy új Transatlantic album létrejötte. Mi erről a véleményed? Neal Morse: Nem gondolom, hogy egy új Transatlantic lemez megjelenése rajtam múlna. Az igaz, hogy nincs időm most ezzel foglalkozni. Hazudnék, ha azt mondanám, nem foglalkoztat a dolog, de egyszerűen tényleg nincs időm rá. Ugyanakkor az is igaz, hogy nincs most akkora érzelmi kötödésem egy új Transatlantic albumhoz, mint a többieknek. HRM: A hí­rek szerint készülő albumodra visszatérnek a Testimony albumon közreműködő muzsikusok. Miért döntöttél í­gy? Neal Morse: Ez érdekes. Mindegyik Testmony zenész egyenként felhí­vott, egymástól függetlenül, hogy nagyon szí­vesen zenélnének a következő albumomon. Épp akkor, amikor muzsikusokat kerestem! 🙂 HRM: Mikor fog megjeleni az új korong? Neal Morse: Először a Sola Scriptura turné DVD-je fog kijönni, valószí­nűleg az év végén, de közben dolgozunk az új albumon is. HRM: A Testimony-tól kezdve Mike Portnoy a dobos az albumaidon, aki nagyon különböző karakternek tűnik, mint Te. Hogyan tudtok ilyen jól együttműködni? Neal Morse: Igen, nyilván különböző emberek vagyunk, de ugyanakkor, azt gondolom, mindketten nagyon természetes emberek is vagyunk. Mike nagy humorral megáldott ember, aki minden helyzetben szeret a középpontban lenni. Jópofa figura! Kitartunk egymás mellett és segí­tjük is egymást, ahol csak tudjuk. Egyébként imádkozom érte mindig! HRM: Azt gondolom Mike egy aranyos ember. Neal Morse: Igen az, valóban egy aranyos ember. HRM: Megdöbbentő látni, hogy milyen sokféle hangszeren játszol. Tanár segí­tségével ismerkedtél meg velük, vagy autodidakta módon sajátí­tottad el a tudást? Neal Morse: Többnyire magamtól tanultam meg hangszereken játszani. Volt ugyan egy zongoratanárom még gyerekként három évig és kamasz koromban fél évig jártam gitártanárhoz is, de alapvetően én műveltem saját zenei tudásomat. HRM: Hogyan gondolsz vissza a Spock' Beard-ös pályafutásodra? Neal Morse: Igazán nem sokat gondolkodom rajta. A 90-es évek elején megalapí­tottam a bandát, majd nem sokra rá meg is jelent az első lemezünk. Aztán szinte minden évben kiadtunk egy albumot, és 2001-ben eljöttem a csapattól. HRM: Láttad Őket azóta játszani? Neal Morse: Egy beállásukat láttam Amerikában. HRM: Mi a véleményed a produkciójukról? Neal Morse: Jó volt Őket hallani! HRM: Figyelemmel kí­séred a rock világát, hogy mi történik, vagy milyen újdonságok jelennek meg? Neal Morse: Hogy őszinte legyek, nem nagyon. Az életem súlypontja egy másik irányba helyeződött át. HRM: Nagyon örülök a találkozásnak és köszönöm a beszélgetést. Neal Morse: Én is nagyon örülök a lehetőségnek és értékelem, valamint örülök a Hard Rock Magazin érdeklődésének. Szöcske Fotók: Szakáts Tibor