Egy derékba tört sikertörténet! Mi történt valójában? - Exkluzí­v interjú Gondosch "Güzü" Jánossal

írta szakáts tibor | 2008.02.20.

Vannak zenekarok kis hazánkban és azon kí­vül is, akik hatalmas sikereket értek el, de valahogy vagy a feledés homályába vesztek, vagy sokaknak az idő múlásával esélyük sem volt megismerni Őket. Az egyik ilyen csapat a Trans Express, melynek egyik alapí­tó tagja Gondosch "Güzü" János, akivel hosszú évek után végre feltárjuk a régmúlt történeteket, és fény derül az igazságra... HRM: Güzü, mesélj a kezdetről. Güzü: Nos, két bandából állt össze a Trans Express. Az egyik, 1986 végén, a Romániai "Szeku" (politikai rendőrség) által betiltott heavy metal banda a Rival, a másik egy new wave-et játszó zenekar, a Hellion volt. Ekkor állt össze a Trans Express project, de hivatalosan 1987 februárjára datálható az együttes megalakulása. A banda összetétele, több kí­sérletezés és tagcsere után a következő lett: Rares Totu (gitár, ének), Borza Péter (ének), Lénárd József (gitár), Lőrincz István (Billentyűk), Gondosch "Güzü" János (basszusgitár) és Miklós Miklós. HRM: Rögtön belevágtatok a turnézásba, vagy hogyan lehetett ebben az időben ismertté válni? Güzü: Nem egészen. 1987-ben részt vettünk minden romániai tehetségkutatón, és ezeket egytől-egyig magas fölénnyel megnyertük. Ezek után saját felszerelést vettünk, és turné turnét követett, végigjártuk az egész országot. HRM: Ez ennyire simán ment akkoriban? Güzü: Igazából nem találtunk akadályokat, és ösztönösen csináltuk. Persze, ezzel a zenekar is jól járt. 1988-ban már befutott csapatként ünnepelt az ottani közönség. Érdekes még, hogy ebben az időben is elég gyakran cseréltük a dobosokat, í­gy fél évig a Rival volt dobosa, Marosi "Richie" László is játszott a bandában, de '88 őszén már Varga Sanyi váltotta őt a Trans Express-ben. HRM: Szóval innen nyerő a történet? Güzü: Nem egészen! 1989. januárjában bevonultam a seregbe, í­gy, kétévi diadalút után a banda felbomlott. Ezt kihasználva az akkori egyik élvonalbeli együttes, a Compact, Rarest, Sanyit és Yogi-t magához csábí­totta. HRM: 1989? Ekkor tört ki a forradalom! Güzü: Igen, engem a seregben a légvédelemnél ért ez az esemény. Szörnyű idők voltak azok. Viszont arról is elhí­resültem, ha lehet ezt í­gy mondani. HRM: Hogy-hogy? Güzü: Mint emlí­tettem a légvédelemnél voltam, és bár nemcsak az én érdemem, de sikerült leszednünk egy helikoptert. Erről még Winkler Robi is í­rt az akkori Kurir cí­mű napilapban, "Helikoptert lőtt a Trans Express gitárosa" cí­mmel. A hőstett után megsebesültem '89 dec. 22-én, lábon lőttek. HRM: Hoppá, azt nem tudtam, hogy egy háborús hőssel beszélgetek! 🙂 Térjünk vissza a zenekarhoz. Güzü: Később Rares elhagyta a Compact-ot, és Lőrincz Pistivel, ill. új zenészekkel újraalapí­totta a Trans Express-t. A forradalom miatt Borza Péter Ausztriába disszidált, én még mindig a seregben szolgáltam, hiába a sérülés, ott tartottak 1990 áprilisáig, Yogi és Sanyi a Compact-ban maradtak a biztos siker érdekében. Kicsit lehet, hogy zavaros az olvasónak, de a lényeg, hogy ha a tagok igen, de a szerzemények soha nem változtak, azok a Rares, Péter és az én számaim. 1990-ben í­gy nézett ki a csapat: Rottenstein "Buci" Róbert (ének), Rares (gitár) Szedlacsek Nimród (gitár), Lőrincz István (Billentyűk), Albert "Göcs" András (dob), Lázár István (Basszusgitár). Elkészí­tették a Heat of the night demót és elküldték a Magyarországi Metal Hammer-nek. HRM: Mikor játszottatok először Magyarországon? Güzü: Sajnos ezen az eseményen én nem voltam még jelen, de 1990 februárjában, a zenekar részt vett a budapesti Drakula fesztiválon az Olimpiai Csarnokban. Oda úgy jutottak el, hogy a szervezők erdélyi zenekart is kerestek a fesztiválra, és mivelhogy akkor már Romániában elég ismert volt a banda, ill. a Metal Hammer-nek, (fent emlí­tett) küldött demó is a birtokukban volt, í­gy rájuk esett a választás. Ezután a Karthágóval lépett fel a csapat, majd részt vettek a balatonlellei fesztiválon és a Lorddal is elkezdtek koncertezni. Így, szép lassan, keményen beindult a szekér. HRM: Ez mit jelent? Güzü: Még ebben az évben Rares meghí­vta a Budapesti Missio-t (szegény Túri Pista, azóta már nincs köztünk) egy erdélyi koncertsorozatra, mely nagyon sikeres lett. A Missió turné után hazajöttem a seregből, visszaálltam a csapatba és pár hét múlva már a Dance zenekarral turnéztunk!!! HRM: Nem is tudtam, hogy a Dance is kint volt Veletek. Güzü: Bizony. Nagyon jó kis csapat volt. Révi Józsi gitározott, Zana 'Ganxta Zolee' Zoli dobolt, Balogh Tonyó bőgőzött és Vértes Attila énekelt. Nagyon nagy sikerük volt nálunk, még Ők is meglepődtek rajta. Ráadásul kemény turné volt. Két hét alatt, napi két buli! HRM: Mit éreztél, amikor visszakerültél a szí­npadra? Güzü: Ne tudd meg, mekkora változás és élvezet volt számomra, amikor a posztó egyenruha, durva bakancs és sok, sárban, vérben való fetrengés után ..."french connection" spandax koncertnadrágban, szarvasbőr csizmában, fénytengerben, rajongókkal és zenész barátaimmal körülvéve élveztem a szabad élet és szerelmem, a Rockzene áldását!!! HRM: Úgy emlékszem még egy vállalkozásba is belekezdtetek ekkor. Güzü: Igen, gyakorlatilag ebben az időben már a zenélésből éltünk, nem is rosszul. Észrevettük mekkora igény van a rockzenére, és Romániában elsőként, Kolozsvárott megnyitottunk egy "Heavy Metal" klubbot, amolyan Kolozsvári "Tüzesví­z"-et. HRM: Volt viszonzása is a fent emlí­tett turnéknak? Güzü: Volt igen. A Dance, a legendás Tűzesví­zbe hí­vott vissza minket, több, nagyon forró hangulatú estére. De például az Omen-el is felléptünk egy kinti fesztiválon, a Szatmárnémeti SamRock-on. Megjegyzem, a SamRock fesztiválon, a Borza Péter helyett, aki kétszer nem lehetett jelen a bulin, az énekesi poszton, nagyon jó barátunk, Molics Zsolt remekelt, mindkét alkalommal, aki pár nap alatt betanulta az egész műsort!!! Köszönet a mesternek!!! HRM: Ha jól tudom, itt már komoly érdeklődés volt felétek, még lemezszerződést is kaptatok. Güzü: Pontosan! Gidófalvy Attila, aki egy rövid ideig menedzserünk is volt, meghí­vott a Karthago előtt játtszani, ott pedig a Szigeti Feri vett szárnyai alá, és alá is í­ratott velünk egy előszerződést a Proton kiadónál. Aztán Gidó-t, Varga Gabriella követte menedzserként, aki akkor a Lord sajtósa volt. HRM: Itt jött a legemlékezetesebb magyarországi koncertetek. Güzü: Az egyik mindenképpen. Még a Drakula fesztiválon figyelt fel ránk Nagy Feró is, í­gy felléphettünk a Rocktüntetés elnevezésű fesztiválon, ami a Felvonulási téren volt, az 'integetős' tribün lebontása előtt, több ezer ember részvételével. HRM: Volt elfoglaltságotok rendesen. Folyamatosan utaztatok Kolozsvár és a magyar helyszí­nek között? Güzü: Ez volt a legnagyobb problémánk. Többet voltunk itt, mint otthon. Egy idő múlva úgy döntöttünk, maradunk itt, mert egyszerűen megoldhatatlan volt az utazgatás. HRM: Hogyan fogadott a magyar közönség és a szakma Benneteket? Güzü: Egyaránt nagyszerűen. Többször játszottunk a Pecsában, sőt az első Sziget Fesztiválon a Nagyszí­npad vendége voltunk, '91 június 29-én. Ide fűznék egy érdekességet, hogy ezen az első Sziget fesztiválon, nem más játszott előttünk, mint az általunk nagyra becsült és ma, szerintem a legsikeresebb rockbanda, a Tankcsapda. 🙂 '91 és '93 között többször szerepeltünk a magyar Metal Hammerben. Újra volt egy dobos váltásunk, akkor, Debreczy Pisti lett az új ütősünk. HRM: Nem is játszottatok Romániában többet? Güzü: Dehogynem. Ebben az időben ott is kezdtek nagyon elismerni minket. A Bukaresti Sportarénában 10.000 ember előtt játszott a banda. Újságok cí­mlapjain voltunk és ugyanott '91-ben felléptünk egy Fesztiválon a Bonfire zenekarral. 1992 Szept.13-án pedig nagy álmunk vált valóra. Bukarestben együtt léptünk fel az Ian Gillan Band-el és a Uriah Heep-el. Fantasztikus élmény volt! Ez a koncert volt a Ian Gillan Band utolsó bulija, ezután újra alakult a Deep Purple. Ezt az infót, személyesen Ian Gillan árulta el nekünk azon az estén, kissé pityókásan, miközben azon morfondí­roztunk vele, hogy a kék vagy a piros Smirnoff vodka a jobb:) Ő kéket, mi pirosat ittunk:) Piás volt, de nem hazudott:) Ezt a fellépést Raresnek és a manchester-i Daniel Cunnington-nak köszönhetjük, aki, időközben a menedzserünk lett, mert megtetszett neki a zenénk. Az Ő segí­tségével több angol zenei rádiócsatorna toplistáin is megjelentünk a Million miles away és a Look inside cí­mű dalokkal. Egyébként ő is í­rt nekünk számokat, ugyanis profi stúdiózenész volt anno. A két dal, a "Look inside" és az "Ower now" az Ő nevével vannak jegyezve. Persze csak az alapot hozta, a számokat mi véglegesí­tettük. Többek között, játszottunk a P. Mobillal Martonvásáron, a Bencsik Samu emlékére rendezett koncerten is, mely koncert egy igazi élmény volt, fejedelmi ebéddel megspékelve. Trans Express: "Million miles away" HRM: Akkor innen jöhetett a siker és a megnyugvás! Güzü: Nem igazán. Valahogy a Trans Express nem erről lett hí­res. Mi a soha nem nyugvó banda vagyunk. HRM: Mi történt még? Güzü:'92-ben Ismét dobost cseréltünk. A legendás nagyváradi Metropol-ból hozzánk igazolt Ráduly Béla és '93-ra visszajött az énekesi posztra Borza Péter. Nemsokára a billentyűst is váltottunk, Lőrincz Pisti helyett Julek "Dino" Károly folytatta velünk. Rottenstein Robi Svédországba települt, ahol mai napig is él. Zenei stí­lust is váltottunk, heavy metal-ról, classic rock-ra, southern beütéssel. HRM: Milyen volt az új csapat? Güzü: Nagyon erős!!! Végre megtaláltuk álmaink dobosát, Ráduly Béla személyében, akit sosem cseréltünk volna le!!! 1993-ban elindultunk egy versenyen, elődöntőig jutottunk, amit végül, teljesen megérdemelten a Nevergreen nyert. '94-ben, amikor vége lett a fesztiválnak, annyira ismertek lettünk ezáltal, hogy újra beindult a szekér. Itt már két háttérénekessel léptünk fel, az egyik közülük Sáfár Öcsi felesége volt, Szánti Judit, a másik pedig Szabó Csilla a Bojtorjánból. Sorozatban kaptuk a meghí­vásokat., és a motoros fesztiválokon is kötelező fellépők lettünk. HRM: Mi lett az aláí­rt lemezszerződéssel? Güzü: Nem foglalkoztunk vele. Annyira vitt magával minket a rengeteg koncert, hogy nem törődtünk ezzel. Úgy éreztük, először jöjjenek a bulik, majd azután a lemez. Annyira ment a koncertezés, hogy már ebből éltünk, sőt, egy Ikarus turnébuszunk is volt már, Dino jóvoltából, amit a Griff zenekartól vett meg. Minden luxus benne volt: asztalok, bár, mosdó, főzőfülke, videó, tv, hátul a felszerelés-tároló, és még "baszoba" részleg is két franciaágynyi matraccal, hihihi:) Ja, és a busz oldalán, teljes hosszában ott virí­tott a Trans Express felí­rat! HRM: Ez mind szép és jó, de miért tüntetek el mégis egy pillanat alatt? Güzü: Sajnos egy tragédia mindent megváltoztatott. Ezt, röviden, "derékba tört siker story"-nak is nevezhetném! 1994. december 30-án Sopronba mentünk, mert ott volt egy Trans Express rajongói klub, az Ő meghí­vásuknak tettünk eleget. Vesztünkre, nem az Ikarus-al indultunk el, mert páran még Bp.-en kellett maradnunk egy-két órára, í­gy a saját autóinkkal vágtunk neki az útnak. :(Negyven kilométerre Budapesttől, az első kocsiban utazók, megálltak az út mentén. Egy osztrák ámokfutó nekirohant az autónak, és Ráduly Béla, aki annak a hátsófelénél állt, e szörnyű baleset áldozatává vált! Mi kb. 45 perccel később értünk a helyszí­nre, láttuk ahogyan Béla eltávozik az élők sorából! Rares nekirontott a vétkes sofőrnek, de a rendőrök lefogták, elég nehéz volt nekik ez a kihí­vás. Itt és í­gy lett vége a banda felí­velésének!!!:((( HRM: Nem is folytattátok? Güzü: De igen! Julek Erik lett a dobos, Dino öccse, aki ott volt a baleset helyszí­nén is, mert velünk tartott azon a gyászos napon. Sajnos soha nem szólt úgy többet a banda, mint előtte. Nem Erik miatt, mert Ő nagyszerű dobos, hanem azért, mert bennünk nem volt már elég motiváció a szomorú baleset után. Később több dobost is kipróbáltunk, de nem volt az igazi, ugyanis a sebek nehezen gyógyultak. HRM: És mi van most? Güzü: Most már valamelyest begyógyultak azok a sebek, a banda újra a régi, habár kissé megöregedtünk, de végre megtaláltuk az igazi dobost is, Adrian Tetrade személyében, aki immár 12 éve velünk van! :)))) Az évek során sem szűntünk meg létezni, csak kevesebbet játszottunk, mert a gitáros (Rares) Romániában, időnként Angliában, de újabban Amerikában is zenél, a dobos Adrian Tetrade, doboktató lett és más bandákban is játszik, Amerikától Romániáig. Az énekes (Borza Péter) Ausztriában tevékenykedik, a billentyűs (Raul Kusak) Romániában, több bandában játszik, jómagam pedig üzletember lettem a zene mellett, itt Magyarországon. Egyébként a banda Romániában élő tagjai "Midnight Express" néven nyomulnak. A csapat összetétele ugyanaz, csak ott Rares énekel és basszusgitáron, gyerekkori jó barátom, Viski Karcsika játszik. HRM: Tehát zenéltek tovább? Güzü: Igen! Jelenleg angol nyelvű szerzeményeink vannak, mert Amerikától Angliáig és onnan Romániáig, mindenfelé ez volt az igény, ahol a számaink megszólaltak. Legutóbbi fellépésünk 2006. május 13-án volt, Romániában, a "Top T" nemzetközi Rockfesztiválon, ahol meghí­vott bandaként szerepeltünk egyórás műsorral. HRM: Mit hoz a jövő? Güzü: Idén, az együttes a fennállásának a 22-ik (hivatalosan 21) évét ünnepli. Jelenleg szervezés alatt áll egy Romániai koncertsorozat. Bukarestben, Kolozsváron és Marosvásárhelyen lesznek bulik, ha minden jól megy, de jó lenne egy koncert Magyarországon is. Mellesleg Rares és a dobosunk, Adi, nemrég (pár hete) jöttek haza Amerikábó l(Los Angeles, Anaheim és Las Vegas), ahol olyan zenészekkel találkoztak és zenéltek együtt, mint pl. Jake E. Lee , Reb Beach a "Whitesnake" gitárosa, Joe Bonamassa, Leland Sklar (Toto, Phil Collins stb.), Roscoe Beck. Ezek a lehetőségek azért jöttek össze, mert Rares már 1992-ben kapcsolatba lépett a Marshall céggel. Akkor a Marshall hangzás cí­mű ATEC által kiadott kiadványban szerepelt Szekeres Tamás és Daczi Zsolt mellett. mára Már a Marshall márka egyik kiemelkedő, bemutató művésze (ezért hí­vták meg Amerikába, Anaheim-be), mely cég arcai közé a fent emlí­tett zenészek is tartoznak! HRM: Kik a zenekar tagjai most? Güzü: Bárhogyan is alakult és alakulna a banda összetétele, a Trans Express három alapemberből áll! Totu Rares (gitár, ének), Borza Péter (ének) és Gondosch "Güzü" János (basszusgitár)!!! Van még egy ember, akit negyedikként is emlí­thetnék. Ő Rottenstein "Buci" Róbert, aki biztosan fel fog még lépni velünk, mert nagyon unatkozik Svédországban és Péter is szí­vesen énekelne vele egy szí­npadon! :))) Mindettől függetlenül Adi és Raul is régi darabok már a bandában! HRM: Szeretnél még valami fontosat mondani, í­gy a beszélgetés végén? Güzü: Megtiszteltetésként még megemlí­teném, hogy a Trans Express-ben a következő közismert zenészek is játszottak az idők során, í­me: Molics Zsolt (Cool Head Klan, Mamut), Szigeti Csaba (Stargate studio), Szappanos Gyuri (Boom Boom,Tátrai Band), Szánti Judit , Szabó Csilla. Menedzserek: Gidófalvy Attila, Varga Gabriella, Daniel Cunnington. Trans Express: Try to find my way HRM: További sok sikert kí­vánunk, és remélem, láthatjuk még a Trans Express-t élőben. Szakáts Tibor Trans Express oldala