Három a magyar igazság: Therion előadás - Budapest, Petőfi Csarnok, 2007. 12. 12.

írta szakáts tibor | 2007.12.16.

Meggyőződésem, hogy Christofer Johnsson és zenésztársai szeretik kis hazánkat. Ennek idén háromszor is tanúbizonyságát adták, három felejthetetlen koncert erejéig. Nem hagytam ki egyiket sem... Akárcsak a februárban, a téli városi forgalom most is kifogott rajtam, í­gy épphogy beestem a koncertre, viszont az elő-zenekar (The Vision Bleak) sajnos kimaradt az életemből. 20:10 körül toppantam be a csarnokba, majd alig, hogy beértem a terembe, elsötétedett és egy csuklyás ember sétált keresztül a szí­npadon, majd megszólalt a Rise of Sodom and Gomorrah dal bevezetője. Energia nyalábok indultak a hangrezgés hullámain szí­npad felől, és a legjobb Therion rock koncertem kezdődött el, hiszen az első másfél órában az eddigi lemezekről kaptunk egy remek válogatást. Egymás után szólaltak meg a közönség, és jómagam kedvencei, szí­nes metszetet adva a '96 óta kiadott művekből. A szí­npadkép gyakorlatilag megegyezett a februári koncertével. A háttérben az ódon kastély/templom ablakai, felül koponyafejes denevér, a falakon pedig az alakulás és az idei év dátuma, utalva, a 20 éves jubileumi évfordulóra. Nehezen hiszem, hogy ennyi ideje koptatják a világ zenei szí­npadait! Középen a szokásos két gyertya, lépcsőfokok, bal oldalon (a szí­npaddal szemben állva) a dobfelszerelés, jobb oldalon a szintetizátor és egy orgonának látszó tárgy (ha csak dí­szlet volt a sí­pkészlet, akkor jól nézett ki...). A két szélén két kecskefejes hölgy foglalta el a helyét a koncert elején, láncokkal rögzí­tve egy rúdhoz. A vendégbillentyűs csuklyában (sajnos a nevét nem értettem), Snowy Shaw új frizurával és szintén középkori jelmezben, hasonlóan énekes társához, Thomas Vikström -höz. Lory Louis énekes hölgy elegáns, vörös fekete bársony ruhában, fején kis ördögszarvakkal. A többiek, Christofer Johnsson - gitár, Kristian Niemann - gitár, Johan Niemann - basszusgitár, Petter Karlsson - dob ehhez képest konszolidált utcai ruhában zenélték végig az előadást. Előadást, mert mint általában a Therion koncertek nem csak egy koncert műsort jelentenek. Az Ő műsoruk mindig bővelkedik szí­nházi elemekben. A koncert hangzása az első mintegy fél órában sajnos elég kásás volt. Számomra kevés volt a mély és a cineket sem hallottam csilingelni. Az ének tökéletesen és erőteljesen szólt, de a zenéből leginkább a közép frekvenciák biztosí­tották a megfelelően nagy hangnyomást. Elsőként kiemelem Lory énekesnő teljesí­tményét. Imádnivaló a hangja. Ha kicsit meg-meg billent a zenei alap, Ő minden esetben kihúzta a csapatot a völgyből. Ráadásul nem csak a hangja, hanem a megjelenése is figyelemre méltó. Nőies alakjához, tökéletesen passzolt kecses mozgása, érzéki kéz és fejmozgása. Snowy ismét húzta magával az egész előadást. Igazi vezéregyéniségként folyamatosan kommunikált a közönséggel, és "mellesleg" kiváló teljesí­tményt nyújtott, mint énekes. A mosatni "második" énekes maximálisan illeszkedik a produkcióhoz, de nem állhatom meg, hogy Levént ne emlí­tsem meg. Amikor a 2004 -es lemezek bemutatóján voltam ugyanebben a csarnokban, akkor láttam őt először, és azonnal megkedveltem hangját, előadásmódját. Akkor még "igazi" kórussal jöttek. Tudjátok, olyan operaénekes külsővel rendelkező középkorú kiváló énekesek (hölgyek és urak, kosztümben és szmokingban) biztosí­tották a kórust, de Levén hangja kiemelkedett. Idén februárban úgy éreztem, hogy a két karizmatikus énekes (Mats Levén és Snowy) túl sok egy szí­npadon. (Két dudás esete.) Thomas Vikstörm és Snowy jobban kiegészí­tik egymást. Egyértelműen Snowy uralta a férfi szakaszt ezen az estén annak ellenére, hogy a szünet előtt kicsit elment a hangja, de a második felvonásban ismét erőteljes hanggal köszöntötte a nagyérdeműt. Kikí­vánkozik belőlem, hát felvésem ide, nem vitagerjesztés céljából; az énekesek énekhangja, koncerten nyújtott teljesí­tménye között nem tudok, nem akarok, és nem tehetek sorrendi különbséget. Minden a Therionnal fellépő énekesnek, legyen az nő vagy férfi kiemelkedően jó hangja van. Az eddig általam hallott énekesek közül nekem Levén előadásmódja és hangja jön be a legjobban. Sajnálom, hogy Ő most nem volt itt. Néhány különösen emlékezetes perc az első felvonásból: Érdekes előadást láthattunk a Sophia szerzemény alatt. A két szélén szoborrá dermedt kecskefejes hölgy leláncolta magát a rúdról, egy kalodát toltak be a szí­npad közepére, melybe Snowy került, hogy innen énekelje ezt a dalt. Egyszerűen hihetetlen hangok jöttek ki a torkán még ebben a szorult helyzetben is! A dal vége felé Thomas énekes kerül elő, aki lovaglópálcának látszó tárggyal űzte el a kaloda két oldaláról a hölgyeket (mint gonoszt), és szabadí­totta ki Snowy énekest. A Lemuria dal szintén kedvenceim közé tartozik, most meghallgathattuk akusztikus változatban is. Annyit mondhatok, í­gy is tökéletes, nem csak komplett szimfonikus zenekarral előadva. A Kali Yuga dalt 3 tételben adták elő, öt énekessel, mivel ekkorra már csatlakozott a két vendégénekes, Messiah Marcolin (a Candlemass volt énekese) és Piotr Wawrzeniuk, aki volt tagja a Therionnak is. Mielőtt elfelejtem, a harmadik tétel eddig nem jelent meg stúdiólemezen! Fél tí­z környékén kértek egy kis szünetet, amely alatt szemezgethettünk a Therion pólók, plakátok, kitűzők és a CD-k, DVD-k kí­nálatából. A második felvonás pedig mi lehetett volna, mint a koncertkörút cí­mét (The Theli - Adulruna Rediviva Tour 2007 ) adó Theli album, melyet teljes egészében lejátszottak. Mivel ez volt az az album, amely elsőként a kezembe került tőlük, í­gy nagy hatással volt rám a második felvonás is. Ez a lemez még kisebb költségvetésből készült, mint az később megjelentek, itt még nem domináltak annyira a komolyzenei hangszerek, í­gy szerintem ezek a dalok koncerten jobban ütnek, mint a későbbiek, melyek többségénél az én fülem már hozzászokott a filharmonikus hangszerek garmadához. (Komplett zenekart pedig nehéz elvinni koncertkörútra...) Röviden nagyra értékeltem, hogy most nem az előre rögzí­tett és bejátszott effektek, komolyzenei részek kerültek előtérbe, melyeknél egy idő után nem tudom eldönteni, hogy mit játszanak élőben, mit nem. A vendégénekesek nem csak egy -egy számban tűntek fel. Kivették a részüket az előadásból. A Theli albumot gyakorlatilag végigénekelte Piotr is. A záródalok is tartogattak meglepetést. Emlékszem, amikor a Sirius B és Lemuria bemutató turnén megkérdezte Christopher a koncert vége felé, hogy mit játszanak még, és az első sorokban Summer nigth city-t üvöltötték... A válasz az volt, hogy : "ABBA-t akartok hallgatni? azt azért nem..." Talán ez is szerepet játszhatott, hogy zárásképen most ezt a dalt választották nem kis örömömre. Ahogy elindult az egyenletes döngölés, öröm töltötte el belsőmet, körülöttem pedig heves bólogatásba kezdtek a fiatalok. Ám azért meg kell jegyeznem, hogy a DVD-n szükség lesz utómunkálatokra ennél a dalnál... A billentyűs kétszer kezdett neki a dolognak, de nem igazán sikerült megtalálnia a megfelelő hangnemet... Kicsit talán szét is estek, de ennek ellenére örömmel vettem tudomásul, hogy csak sikerült élőben is meghallgatnom ezt az igen súlyosra sikerült ABBA feldolgozást. Mivel í­gy nem lehet búcsúzni ezért a Candermass volt tagja előadásában meghallgattunk egy King Diamond feldolgozást, a Black Funeral -t. A felkonferálás igen morbidra sikerült: Na jó, jöjjön egy kedves dal a sátánról..." Az í­gérteknek megfelelően a koncert (szünettel együtt) három órás volt! Negyed tizenkettő körül szállingóztunk ki a csarnokból. A Therion 20 éves jubileumi koncertje, amely DVD felvétel is volt, igencsak jól sikerült. A remek énekesek (időnként 4 énekes és egy énekes hölgy együtt a szí­npadon), jelmezek, szí­nházi kellékek, kellően mozgalmas szí­npadkép, pár nótában hastáncos, élvezetes estét szerzett, elfeledtetve velem a kint tomboló, zsúfolt plázákban fertőző karácsonyi cukormázat. A közepes számú, ám annál lelkesebb közönség hálás volt az előadásért, és remélem, hamarosan viszontlátjuk ezt az előadást a zeneboltok polcán DVD formátumban! Legyen az a ráadás erre az évre a Theriontól! T.T. Külön köszönet a Concerto-nak, lehetőségért! Fotók: A CSLP! www.a-cslp.hu