Megjegyzések egy koncertbeszámoló margójára - Jon Anderson Budapesten járt!

írta szakáts tibor | 2007.11.17.

Egy rendhagyó í­rás következik most magazinunk hasábjain. Az alábbiakban rövid jegyzeteket szeretnék í­rni, egy soha meg nem jelent koncertbeszámoló margójára. Azért döntöttem eme publikálás mellett, mert ami a Pecsában történt csütörtök este, nem érdemel egy beszámolót, csak megjegyzéseket... Talán ebből már lehet érzékelni, nem éppen pozití­v benyomásokkal érkeztem haza, Jon Anderson újabb budapesti fellépéséről. Remélem csak olyan embereket fog felháborí­tani í­rásom, akik valóban ott voltak a koncerten, és ellenkezik a véleményük az enyémmel. Általánosí­tó hozzászólásokat nem tudok elfogadni ebben az esetben. Dalok: Rettentően unalmas Anderson szerzemények és silányul előadott, de csodálatos Yes dalok. Gitár: Akusztikus része csak az unalmat és az egyhangúságot fokozta. Ennyi hamis hangot egy hangszerből, egy koncerten, még nem hallottam. Gitár 2: Egy szitárszerű elektromos gitár, összekötve egy gitárszintetizátorral. Egy nagy lehetőség, de élni tudni kell vele. Nem sikerült, bár még í­gy is az est legélvezhetőbb hangszeres előadása volt. Zongora: A koncert abszolút mélyrepülése. Egy másodikos elemista is határozottabban kezeli ezt a hangszert. Nagyon nem kellett volna. Előadás: Néha vicces, sok, poénos összekötő szöveggel és kedvesen előadott, nyí­lt buddhista szeánsz. Ének: Csodálatos, fantasztikus, egekbe szárnyaló. Csak ezért volt érdemes venni a fáradságot ezen a hideg késő őszi estén, és elkirándulni a Pecsába. Közönség: Fantasztikus! Türelmes! Tisztelettudó! Konzekvencia: Véleményem szerint, vagy újra össze kéne hozni a Yes-t, vagy a szólóturnéra is zenészeket kell vinnie magával Anderson úrnak. Ez í­gy egy hakni volt, de annak is a gyengébbik változata. Kár! Szakáts Tibor