No - Ráday Klub

írta szakáts tibor | 2005.11.21.

Egy forró hangulatú buli a Rádayban Partnerem, aki í­gérte, hogy eljön velem erre a bulira az utolsó pillanatban lemondta a programot, amit azt hiszem, ezen sorok elolvasása után nagyon fog bánni. Bár a heti hajsza után a szervezetem nekem is egy ágyikóra vágyott, nem bí­rtam ki otthon. Elindultam hát egyedül ezen a hirtelen őszre fordult időben a Ráday Klub irányába. Útközben azzal vigasztaltam magam, hogy most legalább oda tudok figyelni minden részletre és maradunk ketten, a zene meg én. Nem í­gy lett. Ahogy beléptem a terembe rögtön zenészekbe futottam. Szabó Zoli (ex-Jaguár, Stress) és Ceka (ex-Jaguár, Cool Head Clan) barátaim már ott vártak a kezdésre, aztán egyre több ismert zenész is feltűnt a nézők között. Úgy látszik a No, kezd újra a szakmában is érdekessé válni. Fél tizenegykor minden különösebb felhajtás nélkül felmentek a zenészek a szí­npadra és elkezdődött a koncert. Stí­lusosan az Engedjetek saját utamon cí­mű dallal kezdtek. Sajnos a Ráday Klub adottságai még mindig a régiek. A hangzás csapni való a világí­tás rémes és mindez 1200 forintos belépőért. Lassan el kéne gondolkodni ezen egy kicsit, és körülnézni a más klubokban, hogy ott ezért a belépőért milyen szí­nvonalat biztosí­tanak. Jelzem, 2005-öt í­runk! A keverő pultnál állva a koncert elején csak azt láttam, hogy felháborodásuknak hangot adó emberek (többek között Cipő, a Republik énekese) zaklatják szegény keverőtechnikust, aki erről azt hiszem, nem sokat tehet. Fából nem lehet vaskarikát csinálni, csak hogy finom legyek. Ettől a negatí­vumtól el kellet vonatkoztatni magát az embernek, és ha ezt meg tudta tenni, akkor egy fantasztikus estének lehetet tanúja. Nagyon kezd összeérni az új csapat. Olyan lendülettel és lelkesedéssel játszottak a szí­npadon, mintha valami tinédzser zenekart láttunk volna. A második dal a Szigeten már hallott Sivatag volt, ami azt hiszem nagy sláger lesz, mert én bár csak egyszer hallottam eddig, mégis olyan volt, mint a régi nagyok. Na persze azok is jöttek egymás után. Nem volt sok szövegelés ezen a bulin. Csak a zene, de abból bőven. Jött három első lemezes dal és utána a Kí­noz egy ének, de valami olyan bődületes erővel, hogy csak összenézni tudtunk, kacsintani egyet, miközben a libabőr látszódott mindannyiunk karján. Ekkorra, már ha szellősen is, de megtelt a terem. Csodálkoztam is rajta, mert sok reklámot nem kapott ez a buli. Ezután újra az első lemez dalai jöttek, majd az Érzés, amit azt gondolom nehéz felülmúlni lí­rai dal kategóriában, bár ezen a koncerten ez is sikerült, de erről majd később. A szakma képviselőin kí­vül a közönség, ahogy azt már No koncerteken megszoktuk, elég változatos volt, de azt nem lehet mondani, hogy egy tinédzserparty lett volna. 18 dal után köszönt el Szatai Gábor egy "Isten Áldjon Benneteket" felkiáltással, de azt mindenki tudta ebben a teremben, hogy itt nem lehet vége ennek az estének. Gyorsan vissza is jöttek a fiúk és Slamo megkérdezte a közönséget, hogy mit játszanak. Valaki rögtön bekiabálta, hogy Heverj le mellém... Bár nem volt benne a programban, de eleget tettek ennek a kérésnek és eljátszották a számomra egyik legkedvesebb és legszebb No dalt. Na ez felülmúlta az Érzést is. Két második lemezes nóta után újra eltűnt a csapat az öltözőben, de a nagyérdemű nem hagyta annyiban a dolgot. Hangos vastaps és "visszázás" után ismét előjöttek, és Slamo belekezdett az Álmodtam egy Világot... cí­mű Edda örökzöldbe, ami valami annyira szép volt, hogy komolyan elérzékenyültem. Bár a zsűri reggelig hallgatta volna zenekart, de itt tényleg vége lett a koncertnek. Ha annyit mondok, hogy egy fantasztikus rock csapatot láttam egy nagyon forró hangulatú koncerten, akkor egy kicsit sem túlzok. Mindenki ki tett magáért. Csak néhány észrevétel mások szavaival élve, hogy ne legyek elfogultsággal vádolva. Zoli, a Minden sarkon szólójánál: "Hú b...meg!!!!" (bocs, csak a hitelesség kedvéért), a koncert vége felé: "Ez elképesztő, í­gy kell énekelni, meg műsort összerakni" Ceka: "Olyan futamokat játszik ez a bőgős, hogy ezt nem hiszem el", később " Ez vér profi volt". Röviden ez történt szombaton este a Rádayban. Remélem, sokan sajnálják, hogy nem voltak ott. De van jó hí­r is! Január 7-én a Wigwamban be lehet pótolni ezt a hiányosságot! Az elhangzott dalok: Engedjetek Sivatag Felkeltem a hajnalt Folyónál Szállnak a napok Kí­noz egy ének Ha a dalom véget ér Soha ne nézz vissza Eltűnnek a hétköznapok Vágyak földje Ha a dalom véget ér Várok fénylő éjszakákra Égető eső Vad álmok Hegyeken át Minden sarkon Mint egy vihar Hallottalak sí­rni Ráadás 1: Heverj le mellém Valami égjen Engedd, hogy az élet Ráadás 2: Álmodtam egy világot