Carl, a csodák csodája...: Carl Palmer 2007. 10. 14. Budapest A38

írta pearl69 | 2007.10.20.

Egy 57 éves angol úriember járt október 14-én, az A38 hajón. Carl Palmer, az egykori E.L.P. dobosa, ahogy tavaly is, idén sem csak a szórakozásért (mert valljuk be őszintén, ha egy zenész nem élvezi, amit csinál, az bizony meghallatszik), még inkább a szórakoztatásért tett látogatást Budapesten... A "majdnem" elmaradt produkció (felröppentek hí­rek, hogy mivel több, a régióban elmaradt buli miatt áttenné koncertjét a mester egy későbbi időpontba, majd amikor kiderült, hogy ez számunkra nem megoldható, minden további nélkül jött) önmagáért beszélt. Volt úgy a kedves olvasó, hogy már előre, egész bizonyossággal tudta, csodában lesz része? Jómagam í­gy voltam ezen az estén. Persze, könnyen "láttam a jövőbe", hiszen a "múlt" (azaz a 2006-os előadás) tényei már megnyugtattak a felől, hogy nagyszerű élmény vár reám. Az első meglepetés azonban nem csak engem ért! Ahogy megláttuk az új dobszerkót, az állunk pattogott vissza a talajról. Egy gyönyörű fehér "hölgy" terült el a szí­npad előterében. Egy varázslatos olasz szépség, akit "Tamburo"-nak hí­vtak. Arany (Paiste) tányérokkal zsonglőrködött, kecses teste egy pillanatra sem engedte, hogy a szem máshová tévedjen. Lenyűgöző látvány volt! Nem titok, nem ismerem átfogóan az E.L.P. munkásságát, az Asia sem a szí­vem csücske, de a világ egyik legkáprázatosabb dobosát az idén már nem szerettem volna kihagyni, hála az égnek, hogy nem jött közbe semmi, í­gy utólag már rettenetesen bánnám, ha lemaradtam volna erről a nagyszerű eseményről. Igen, esemény volt, a muzsika, a zenei tudás, az alázat, a koncentráció, a fegyelem, egyben a zenélés magasztos örömünnepe. Palmeren cseppet sem fogott az idő, ugyanolyan vehemenciával és hihetetlen dinamikával "osztja" a ritmust, mint hajdanán, "kölyökképű" zenésztársai Paul Bielatowicz (gitáros) és Stuart Clayton (basszusgitáros), csakúgy, mint 2006-ban, az idén is kitett magáért. Barátaim ugyan felkészí­tettek a katarzisra, de hiába a szavak, ha a csoda ott van az ember szeme (és füle) előtt! Fantasztikus érzés volt látni és hallani azt a tökéletes összhangot, amelyben ez a három muzsikus együtt munkálkodott. A "főnök" csak a koncert első részében "karmesterkedett" fejével, a továbbiakban már szükség sem volt az útmutatásra. Inkább Paul fordult több alkalommal gitáros társa felé, hogy nagy mosollyal "üzenje": MOST! Ez az - gondoltam -, most jött el a pillanat, hogy sutba vágjam dobverőimet és az életbe többet ne üljek a szerkóm mögé! :o) Nem kisebbségi komplexus ez (s persze nem is gondoltam annyira komolyan a dolgot), hanem a "megvilágosodás" annak irányába, hogy micsoda tökéletes harmóniát kell produkálnia az életnek ahhoz, hogy a tehetség, a szorgalom, s a majdan kialakult tudás és rutin egy egész, homogén egységgé váljon, csak és kizárólag azért, hogy nagyszerű "témák" kerüljenek a nagyérdemű elé! Csöppet sem sárga irigylés az érzés ilyenkor, inkább valami magasztos tisztelet a nagyok felé! A két órás boldogság szinte perceknek tűnt, nem szégyellem bevallani, hogy tátott szájjal álltam végig a programot, néha lehunytam a szemem, hogy átadjam magam ennek az áldásos állapotnak és hagytam, hogy áramoljanak bennem az energiák. Kaptunk! Csak a koncert után jutott eszembe ez a szó. Érzéseket, energiákat kaptunk, szinte sugárzott a trióból a szeretet és az odaadás. Egy pillanatra sem éreztem, hogy öncélú, magamutogató lett volna az, amit bemutattak a számunkra, s ez az, amit tiszteletet parancsoló és sok zenész számára megtanulandó lenne! Az áhí­tat oly mértékben elkapott, hogy jegyzetelni sem volt "időm". Nem maradtak el a szólók, igaz nem sok újdonságot jelentettek tavaly óta (de öröm volt hallani a "Dongó"-t, Sting "Shape Of My Heart"-ját és látni Carl fantasztikus, cirkuszba illő dobverő táncoltatását), de a beí­gért Ä„"Egy kiállí­tás képei'-n felül majd minden nagy (a sláger szót itt most nem használnám) és hí­res E.L.P. szerzemény megadatott. Valami igazi boldogság járt át hazafelé, mely a mai napig is bennem van. Köszönöm Carl! Köszönöm Paul! Köszönöm Stuart! Köszönöm, hogy kaptam! Bárcsak viszonozhatnám valamivel a tapson kí­vül! Pearl69 Sajnos ezen a koncerten a technika ördöge közbeszólt, í­gy csak a tavalyi buli képeit élvezhetjük a beszámoló mellé! Fotók: Szakáts Tibor Köszöntem a Livesoundnak!