Szomjas György: Kopaszkutya

Szomjas György 1981-ben forgatta le azóta kultikussá vált filmjét, mely nemcsak pusztán egy karriertörténet, hanem remek pillanatfelvétel, korrajz egy olyan időszakról, mely a maga álságos módján - politikai megfontolásból- az igénytelen giccset emelte pajzsra, s a tartalmas gondolatok elfojtásával a középszert dicsérte. A sztori a Kopaszkutya együttes torz sikertörténete, melyet bár a Hobo Blues Band jelení­tettt meg a filmen, voltaképpen a P. Mobil küzdelmeinek volt filmbéli lenyomata. Nem véletlen, hogy a történet központi alakja a Schuster Lóránt alakí­totta szocialista kényszermenedzser, ki megfeszí­tve próbálja a rendszer ellenálló erején átnyomni a csapatot. A sztori nagy része természetesen az akkori hard rock undergroundban játszódik, remek életpillanatokkal felvillantva egy kőbányai rockzenekar születését, a tagok mindennapjait, a tudatosan felvett „menjünk le kutyába” image megszületését, a marginalizálódott fiatalokhoz való „szocializálódás” folyamatát, az akkori kultúrpolitika torz zenei szüleményeit. A film fő erőssége persze a – az addig eltérő görbe tükör , keserű kikacsintás szemlélet mellett- a zene. Talán egy albumokon sem szóltak ilyen nyersen a HBB gitárjai, és a filmzene slágerei azóta is a koncertek elmaradhatatlan részei. A szereplők jellegzetes figuráit talán ki sem kellett találni, azok pusztán magukat adták, különösen Deák Bill Gyula alakja lett nagyon hiteles, a maga lepukkant jóindulatával és ezernyi érzelmet kifejező hangjával. Ezek mellett találkozhatunk a korra oly jellemző együttes rivalizálással, az underground egyetlen megnyilatkozási lehetőségeként álló kultúrházi környezettel, a társadalom perifériájára került fiatalokkal-jóllehet ilyenek a közvélemény szerint nem voltak. A film befejezése jelképe lett annak a mondatnak, amit Schuster azóta is rendre előhoz: a rock örök és elpusztí­thatatlan. A siker miatt szétzilálódott emberi kapcsolatok eredményeként kirúgott bandafőnök előtt a semmiből hirtelen reménysugár tör elő, a sintértelep portásának személyében, aki el is dúdolja a későbbi lehetséges sikerszám- ami nem véletlenül az utolsó cigaretta c. P. Mobil szám - kezdőriffjeit.

A film az évek során sem kopott meg, akkori-í­rásban is lefektetett üzenetei- ma is érvényesek, jóllehet azóta teljes értékparadigma váltás következett be. Sajnos érdekes módon éppen a rendszerváltás robbantotta szét az addig annyira összetartó csapatokat, a politikai szemléletmód olyan sikerrel vert éket a csapatokba, ami a szocializmusban soha nem sikerült. Garael