Mennyei királyság

írta garael | 2005.11.18.

Ridley Scott a Gladiátor átütő sikere után ismét történelmi vizekre evezett, egy olyan történelmi korszakot górcső alá véve, melyet már évek óta fel akartak dolgozni- Schwarzenegger annak idején már a forgatókönyvet is olvasta-, ám a producerek meggyőzéséhez nem volt elegendő biztosí­ték. A történelmi filmek viszonylagos sikere azonban ismét ráirányí­totta a figyelmet a témában rejlő lehetőségre, és Scott szabad utat kapott.

A film a keresztes háborúk idejére viszi a nézőt, az 1100-as évek végére, Jeruzsálembe, mely akkor a keresztesek által megszállt, és királysággá kinyí­lvání­tott terület volt. Királya az a IV. Baudouin, kit leprás királynak nevez a történelem, s ki betegsége ellenére is remek diplomatának és hadvezérnek bizonyult. Szükség is volt ezekre a képességeire, hiszen ellenfelében a kor egyik legjobb stratégáját, a karizmatikus Szaladint tisztelhettük, kinek sikerült hatalma alá gyűrni egész Szí­riát és Egyiptomot. Nos, ezen történelmi háttérben kí­sérhetjük figyelemmel a főhős, Balian kalandjait, ki apja, a tapasztalt és elismert keresztes lovag révén - Liam Neelson játsza- patkolókovácsból hirtelen nemes lovag lesz, és egy nagydarab jeruzsálemi föld birtokosa.

Az eleinte naí­v, és a lovagi eszményeket komolyan vevő fiatal férfi gyorsan elnyeri a haldokló király bizalmát, mikor a politikai intrikák által megkövetelt érdekek helyett a valódi keresztényi hitvallás szerint cselekszik-természetesen ezzel több nagyhatalmú ellenséget is szerezve.

Scott remekül érzékelteti a valós , és az idealizált Jeruzsálem kontrasztját, a hatalmi érdekek mindenek felettiségét, az egyház álságosságát, a kapzsiság és hatalomvágy értékromboló erejét. Éppen ezért jó a mozi, éppen ezért több, mint puszta kalandfilm- remek erkölcsi példázat, anélkül a szájbarágós hollywood-i stí­lus nélkül, mely az utóbbi években annyira hiteltelenné tette az amerikai sikergyárat. A politikai szál ugyanannyira erős, mint a főhősé, ki azonban nem hagyja sorsát a körülmények folytán befolyásolni, és cselekedeteiben annak a szilárd etikai kódexnek akar megfelelni, melynek alapjait apja rakta le lelkében.

Természetesen Scott igencsak megtűzdelte filmjét „akciókkal” is, a látványos csatajelenetek a Gyűrű Urában megtapasztalt szí­nvonalon lettek kidolgozva s jóllehet néha a főhős igazi Superman-i tulajdonságokról tesz tanúbizonyságot- a látvány és a harci koreográfia feledteti a nézővel ezt.

Ajánlom ezt a filmet mindazoknak, kik szeretik a kosztümös, a kalandfilmen túlmutató történelmi drámákat, illetve a sorsukat maguk irányí­tó emberek élettörténetét. Garael

 

 

Legutóbbi hozzászólások