Michael Douglas: Őrizők

írta garael | 2005.11.18.

Ez a regény furcsa hibridje a misztikus horrornak és az akciónak, a maga nemében egyedülállóan izgalmas, amellett sok érdekes tudnivalót, teoriát tartalmazó alkotás. Tegyük fel, hogy a bibliai Évát a kí­gyó alakjában megjelenő Sátán – a kí­gyó sok mitológiában a hí­mvesszőt, behatolást szimbolizálja- elcsábí­totta és í­gy nemzette Káint. Isten ezért engedte hát Káin gyilkosságát, mivel ez nem volt testvérgyilkosság, a Sátán utódai tehát köztünk járnak. A másik kiindulópontja a regénynek, hogy az apokrif iratok szerint az év bizonyos napján megnyí­lik a föld, és a mélyben meg lehet pillantani az ősanyag szikláihoz láncolt lázadó angyalokat. Ezen a napon, amennyiben a nap és a hold konstellációja megfelelő, a Sátán elszabadulhat, ha valamelyik köztünk élő fia végrehajtja azt a rituális gyilkosságsorozatot, melyet az iratok leí­rnak. Los Angelest félelmetes gyilkosságsorozat tartja rettegésben. Az áldozatok fiatal nők, kiket bestiális kegyetlenséggel gyilkolt meg a sajtó által macskának elnevezett pszichopata rém. Az áldozatok lenyúzott bőrére minden esetben furcsa, apokalyptikus ábrát festett a gyilkos, melyek a maguk borzalmas módján zseniálisak és művészi szempontból felbecsülhetetlenül értékesek. Hiába nyomoz azonban a rendőrség, hiába vág neki az ábrák megfejtésének a város vezető művészettörténész-elitje, a megoldást a valamit is megsejtők misztikus kivégzése lehetetlenné teszi. Egy, csak egy legény van talpon a vidéken, ki ki más is lehetne, mint Theo, az emlékezetét vesztett szuperkommandós . Ő , és az elmaradhatatlan szőke cicamica veszi fel a harcot a gyilkos ellen, kinek ha sikerül befejezni gyilkosság sorozatát, elkövetkezik a Sátán ezeréves uralma. Hát lehet, hogy í­gy leí­rva kicsit banálisan hangzik a történet, ám az í­ró stí­lusa és tollának vizuális megjelení­tő képessége szinte filmszerűen plasztikussá teszi a történteket, amellett jómagam katonaember lévén igazán jól szórakoztam a főszereplő Theo kommandós kiképzésén, melynek keménységét még egy regényben sem tudták überelni. Ajánlom ezt a könyvet mnidenkinek, ki szereti az áltudományos maszlaggal leöntött misztikus horrort- ilyen volt az ördögűző is annak idején, melyet aztán később a legfélelmetesebb horrornak í­téltek meg- és a harcművész látásmódjával leí­rt küzdelmeket, valamint szeretne betekintést kapni az elit kommandósok kiképzésébe (vigyázat, itt nem kell mindent szó szerint venni, ha mondhatom úgy, némi romantikus túlzással élt az í­ró, ám annál élvezetesebb í­gy, amit leí­rt.) A könyv olvasása mellé Black Sabbathot, vagy Nevermore-t, illetve természetesen Apocalypticát ajánlok hallgatni. Garael