Robert E. Howard: A koponyák holdja

írta garael | 2005.11.18.

Robert E. Howard neve bizonyára ismerősen cseng azoknak, akik szeretik a fantasy-t, vagy Arnold Schwarzenegger általi barbáros (kardozós-varázslós-szörnyes) filmeket: az egyik legismertebb fantasy hős létrehozója ő, Conané, aki megteremtette minden hősi barbár „prototí­pusát”,s aki a maga nemében maga volt-s most maradjunk egy kicsit big Arnie-nál- a prehisztorikus Terminátor. Howard azonban többet csinált, mintsem kitalált egy hőst- Tolkien-hez hasonlóan egy egész világot, sőt, korszakot teremtett figurája köré. Ez a hyboriai időszak, Atlantisz bukása és az első civilizációk felemelkedése közé tehető képzelt történelmi korszak. Ennek a világnak az uralkodó népe a Hybóriaiak, kiknek civilizációja a görög és germán kultúrák sajátos, idealizált, feudális jellegű keveréke. Ebben a világban éli kalandos életét Conan, ám életével nem ér véget a mitológia, csak Conan után 500 évvel, Atlantisz elsüllyedésével. Howard azonban nemcsak Conan figuráját hí­vta életre-illetve teremtette a korabeli képregénymagazinok által is olyannyira közkedvelten ábrázolt superhősök első képviselőjének-hanem sok más, azóta már ismeretlen hőst. Ezek egyike Solomon Kane, a magányos, szótlan, ám erkölcsi elveiben rendí­thetetlen puritán, ki magányos kalandozásai során bejárja az ismert és ismeretlen világok nagy részét, társa csupán bibliája, no meg kétélű kardja, mellyel mesterien bánik. Nos igen, a kard. Howard bizonyára tanult ví­vni, mert olyan plasztikussággal és élvezetesen í­rja le a párbajok permanens voltát, hogy szinte látni-illetve nem látni- a villanó pengék gyors útját. Kane nem cifrázik, nem mutat be kardjával akrobatikus mutatványokat, mindig a legcélszerűbb vágást, szúrást használja, takarékoskodva erejével, hasonlóan a japán szamurájok tökéletes vágás kereséséhez. Legyőz ő mindent, ha kardjával nem is, de Bibliájával – ez főleg halhatatlan szörnyek esetében használatos-, ezek mellett szerencsére Howard nem fárasztja a hallgatót felesleges szerelmi szál erőltetésével: a nők csupán vagy megmenteni való , segí­tségre szoruló szüzekként, vagy aljas, kétszí­nű, Kane halálát akaró némberként jelennek meg. Természetesen a történetek más szereplőjétől se várjon az ember felépí­tett, árnyalt jellemet, a hősök vagy nagyon gonoszak –és ekkor általában elhaláloznak Kane pengéjétől- vagy nagyon jók, és ekkor megdicsőülnek, esetleg magasztos halált halnak. Ajánlom hát mindenkinek a könyvet-mely 5-6 hosszabb novellát tartalmaz-, aki szereti a nem egy kitalált korban játszódó fantasy-t, a frankó párbajokat, és a gyakran horrorba forduló cselekményt. Garael