Masters Of Rock Fesztivál, 2007. 07. 12-15. Vizovice, CZ. 2. rész. (Olvasói beszámoló)

Második részéhez értünk a CSLP-s fiúk vizovicei kirándulásának. Az utolsó két napon is sok jó dolognak voltak részesei... 3. nap Black Majesty A harmadik nap első bandája, aminek a végére értünk ki az, az ausztrál Helloween volt. A Black Majesty zenéje a német bandát juttatja az ember eszébe, énekesük orgánuma pedig nagyon is hasonlí­t Kiske hangjára. Ezen a napon már ide is elérkezett a kánikula és nagyon csodálkozom, hogy bí­rta az énekes hosszú ujjú vékony pulóverben. Az egyik gitáros pedig nagyon emlékeztetett a Wisdom gitáros Dime-ra. Hatalmas rőzsével megáldott srác volt, akinek szintén alig lehetett látni az arcát.:) A tiszta feketébe öltözött legények korrekt módon hozták számaikat, de nem tudtam magam függetlení­teni attól, hogy ez egy az egyben a németekre hajaz. Nem volt rossz csak valami hiányzott. Nem tudnám megmondani, hogy mi. Sham 69 A soron következő cseh bandát kihagytuk és feltérképeztük a fesztivál hátsó régióit. Az angol Sham 69-re sétáltunk vissza. Egy igaz vérbeli punkot hallottunk az angol "munkásosztály" előadásában. A már nem fiatal zenészek korrektül hozták az eme muzsikához tartozó kötelező dolgokat, de semmi több. Szinte teljes mozdulatlanságban telt el a koncert. Az énekes úr volt, aki néha fel-alá sétált a koncert alatt. Ha már punk, akkor nekem a tinis verzió vagy a bohókás Toy Dolls szerű verzió jobban bejön. Ez annyira nem fogott meg, í­gy a fák árnyékából hallgattuk végig az előadást. Készülve a következő bandára. Epica A fesztivál kezdete előtt végig gondoltam, hogy mely zenekarokra vagyok igencsak kí­váncsi. A listám elején ott állt az Epica. Lemezeik nagyon tetszenek. Élőben olyasmik voltak nekem, mint a Jeti. Állí­tólag léteznek, de még senki sem látta. Sokat koncerteztek, elsősorban a Kamelot társaságában, de eddig még a közelben sem jártak. Simone hangja nemcsak a banda lemezein tetszett és a tavaszi Kamelot bulin élőben is hallhattam csodálatos hangját. Amúgy egy tündéri leányzó. A nagyon fiatalokból álló banda, CD minőségben hozta a bonyolult témákat. Simone bemozogta az egész szí­npadot, ha a szöveg úgy kí­vánta incselkedett a zenészekkel, í­gy a pénzünkért kaptunk egy kis szí­nházi műsort is. Az furcsa volt, hogy elsősorban azokat a számokat favorizálták, amikben Mark Jansen gitáros is höröghet. Többször is levonult Simons kisasszony a szí­npad szélére. Két-három olyan szám is volt, amiben csak Mark énekelt. Egy Death feldolgozás is hallható volt a programban. Szerintem nagyon sokra vihetik még a gyerekek, ha végre az igényes muzsika is elnyeri méltó elismerését. Én mindenesetre nagyon várom az őszi Sonata Arcticás bulit ahol a zenekar, élőben lesz látható. Aki szereti az igényes zenét, ne hagyja ki a bulit! Thunder Időutazásban volt részünk a következő bandának köszönhetően. A Thunder zenekar a hétvége egyik legkellemesebb meglepetését nyújtotta. Kispé mondta, hogy "Igazi hajbanda, haj nélkül". Fantasztikus volt, amit az öregek azon az estén produkáltak. A mosoly kiült az arcukra a koncert kezdetén (látva a fogadtatást) és végig ott is maradt. Nekem a zenekarról pár videoklip jutott eszembe a buli alatt, az ott látható dinamizmus, mozgás és hangszeres tudás most itt volt előttem. Az énekes Danny Bowes mellett a balkezes gitáros Luke Morley vitte a prí­met a koncert alatt. A szí­npadra felpakolt eredeti Hammond orgonát a másik gitáros Ben kezelte, ha a szám megkövetelte. Igazi aor mennyország volt a buli. Arra azért kí­váncsi lennék, ha egy ilyen banda ellátogatna hozzánk, milyen érdeklődés mellett játszanának. Én a nagyon élmény gazdag 80-as években éreztem magam.:) A fesztiválon nagyon sok magyar volt kint. Sok magyar szót hallottunk és néha magyar zászló is lengett a koncert alatt. A Thunder alatt volt olyan időszak, amikor csak és kizárólag magyar zászlók lengtek a közönség felett, abból is négy. A magyarok bevették Vizovicét!!!! Felemelő látvány volt, annyi szent. Stratovarius Menny és pokol. Ez jut most eszembe azzal kapcsolatban, hogy miként vélekedjek az előbb í­rt és a most emlí­tésre kerülő zenekarról. A Stratovarius nekem nagy kedvencem (volt?). Ezen az estén a fesztivál leggyengébb produkcióját nyújtották. A hangzás nagyon gyatra volt, a banda teljes egészében egy szétesett csapat benyomását keltette. Kotipelto hangja sem volt csúcsformában. Sőt! És pocakra is felszedett pár kilót. A másik Timo sem az a gitármágus mint anno. Az egy dolog, hogy külsőre lassan a Symphony X gitárosára hasonlí­t, de a virtuozitása sem a régi. A két Elements lemezt nem nagyon erőltették, elsősorban a régebbi anyagok kerültek terí­tékre. Az amúgy vágtázós számok is mintha egy sebességi fokozattal lassabban kerültek előadásra. A kezdésre előadott Hunting akár még egy fantasztikus koncertre is esélyt adott, de sajnos nem. Remélem, hogy a srácok egyszer még összekapják magukat és visszatérnek a régi énjükhöz, mert ami az utóbbi években történt velük az nem jó irányba vitte a bandát. A zenekarból talán egyedüliként Jörg Michael volt az, aki hozta a tudását Az utolsó szám a Black Damond alatt a szokásos egyet ütök, dobom a dobverőt produkciót mutatta be. Igen látványos volt, de sajnos a koncertet már nem mentette meg. Íme a setlist: Hunting high and low Speed of light Paradise Against the wind Abyss of your eyes Phoenix Will my soul Million light years away Twilight symphony Visions Hold on to your dream Father time Forever Eagleheart Black diamond Children Of Bodom Children of Bodom. Az utóbbi években a zenekar ázsiója egyre magasabbra szökik. A fiatalok közt hihetetlen népszerűek. A hivatalos kiadványokon Lemmy és Alexi volt látható, két korszak meghatározó figurái. Lehet azt a fajta zenét szeretni vagy nem szeretni, amit játszanak, de nagyon igényesen adják elő, az biztos. A fesztivál egész ideje alatt nagyon jól, tisztán és dögösen szólt az egész cucc, ezt talán a Bodom alatt még jobban belőtték. Fej leszakí­tósan szólt. Alexi mára a gitárosok közt igen előkelő helyre kűzdötte fel magát, szinte számonként váltotta a gitárjait és közben folyamatosan ment a "fu...ing". Ennyiszer még a nagy botrány csapatok sem mondogatták azt a bizonyos szót. Meg a csulázás. Utána olyan lehet a szí­npad, mint egy tó.:) Igazi 'one man show' amit produkálnak, de Alexi be is mozogja egyedül az egész teret. Nem kedvencem a banda és különálló koncertjükre sem biztos, hogy elmennék, de ha fesztiválon játszanak, tutira nem hagyom ki. In Extremo Ezután mindent összevetve számomra a fesztivál csúcsa következett. Az In Extremo zenekarról előre nem sokat tudtam. Összesen csak egy videoklip volt az agyamban velük kapcsolatban. Már elég régi felvétel volt és valami furcsa szerelésekben lévő bandára emlékszem és mintha a Rammstein zenei irányvonalán mozognának. A fesztivál hivatalos oldalán pedig speciális pirotechnikai showt í­gértek. Az előttük fellépő zenekarok átszerelése alatt már tettek fel cuccokat a deszkákra, illetve a szí­npad melletti részen igen sok dobozra és ládára volt í­rva az In Extremo felirat. Nem is kellet csalódnunk. Hamarosan egy régi tí­pusú hajót raktak össze oldalnézetből. Bevonuláskor a security-sek annyit mondtak, hogy az első három szám alatt lehet fotózni, mint általában. Azt gondoltam, hogy addig nem lesz semmi. A zenekar szí­npadra lépésekor meglepve tapasztaltuk a felhozatalt. A szokásos hangszereseken (dob, gitár, basszer) kí­vül megjelent két skótdudás és egy "valaki", aki előtt rengeteg féle hangszer volt kiterí­tve. Kezdésre nehezen tudtam volna meghatározni a stí­lust. Úgy kapkodtam a fejem az árokban. Aztán a második szám elején tőlünk kb. egy méterre robbant az első petárda és rögtön utána a lángszórókból is láng lövellt az égbe. Majd beszartunk az árokban. Az összes fotós a földre vetette magát, és onnan melózta végig a számot. A németül megszólaló zenekar igen népszerű lehet azon a környéken, mert elég sokan énekelték a német szövegeket. A matróz pólóba burkolózó zenészek különböző koreográfiák szerint meneteltek, mozogtak a számok alatt. Az énekesen látszik, már nem mai srác, de igen intenzí­ven nyomta végig a showt. A pocakos zenész olyan hangszereken játszott, amiket még csak nem is láttam. Volt mini hárfa, orbitális méretű két húros nagybőgő, cimbalom. Még hárfaszóló is volt. A zenekar zenéje, keveréke a középkori zenének és a Rammstein menetelős zenéjének. A társaságunk sörkedvelő tagjai szerint a zene meghatározása a következő volt: "FinntrollbaoltottkáposztáscsülkösbabosRammsteinagyvelőskolbásszal" vagy rövidebben "klasszikus dudametal". Az énekes néha a nyakába akasztott egy mandolinra hasonlí­tó hangszert és azzal nyomta zseniálisan. Emellett az előre behirdetett fantasztikus pirotechnikát is bevetették. Volt itt minden. Mini tűzijáték, profin megkomponált lángok és robbanások. Az egész szí­npadot betöltötték a srácok, közben előkerültek egyéb középkori fúvós hangszerek. Nagyon látványos koncertet adtak és a zene is nagyon bejött. Nekem alapvetően bejön a lovagkori, középkori zene. Utólag utánanézve a zenekar korai időszakának, eredetileg egy középkori fesztiválokra szakosodó zenekarként indultak, kizárólag korhű hangszerekkel. Aztán próbaképpen kipróbálták ötvözni a zenét egy rockos hangzással és nagyon bejött nekik. Azóta ezen a vonalon haladnak, megtartva az eredetileg kitalált zenei koncepció hangszereit is. Engem teljesen meggyőztek és számomra a fesztivál legmeggyőzőbb produkcióját nyújtották. A zene nem volt annyival gyengébb, mint amennyivel látványosabb volt a koncert a többinél. 4. nap Sabaton Az utolsó nap kicsit nehezen indult. De a nap egyik számunkra fontos koncertjére kiértünk. A svéd Sabaton zenekar zenéje nagy hatást gyakorolt ránk a CD-ik formájában. A téli Pecsás buli is meggyőzött minket, hogy amikor lehet, ezt a bandát látni kell. Szerintem az utóbbi években két nagyon erős koncertbanda ütötte fel fejét. Az egyik a német Brainstorm a másik pedig a Sabaton. Dallamos zenéjük nagyon király és a faital srácok felszántják a szí­npadot is. Joakim végig kiváló formában énekelt. A basszeros végig vigyorogta a koncertet és ez a fajta jókedv átragadt a zenekar többi tagjára is. A billentyűs két bólogatás közt fényképezte a közönséget. Gondolom őket is meglepte a fogadtatás, de megérdemelt volt. A zenekar az igazán ütős számait hozta el a csehekhez. Mivel a nagy élvezet mellett nem nagyon figyeltem a setlistára a következő számok, tutira voltak: Panzer batallion, Primo Victoria, Attero dominatus, Wolfpack, Into The Fire, Metal machine, Back in controll és a Metal Crüe refrénje. Emellett a nemrég kiadott Metalizer albumról eljátszották a Hellridert. A nagy meleg ellenére teljesen beindí­tották a közönséget és a nagyérdemű hálás is volt. A levonulás után ők voltak az egyetlen délutáni banda, aki lehetőséget kapott egy kis ráadásra. Aki tudja, és lehetősége van rá, nézze meg a bandát élőben. Szerintem hamarosan nagyon magasra fognak törni. Én legalábbis remélem. Az ilyen jó koncert bandákra szükség van!!!! Ime az előadott számok listája: Intro Panzer Battalion In The Name Of God Hellrider Rise Of Evil Attero Dominatus Into The Fire Wolfpack A Light In The Black Primo Victoria Metal Machine / Metal Crue Back In Control Axxis A német Axxis is a kedvenceim között van, de valahogy a mostani produkciójuk nem hatott meg. A deszkákra nagy meglepetésemre egy lány is követte a koros germánokat. Az új lemezen van jó pár női énekes rész, de nem gondoltam volna, hogy magukkal hoznak egy leányzót is. Az énekes kinézete egy perverz német dokkmunkásra hasonlí­tott, aki folyamatosan a lány melleinek énekelt. A szí­nházas jelleget kicsit feleslegesnek éreztem. A mozgás kultúrája pedig elég egysí­kú és vicces. A hangjával nincs bajom, bár hosszú távon kicsit fárasztó. Amit szintén nem értettem, hogy miért kellett felcitálni egy lányt a szí­npadra, illetve, hogy miért kell egy sok lemezes zenekarnak egy fesztivál bulin eljátszania kétszer ugyanazt a számot (Kingdom of the Night). Még ha egy igen jó számról is van szó és az egyik verzió akusztikus volt. Anno a Wigwamban tetszett a koncert, most nem annyira. Remélem a harmadik találkozásom a zenekarral megint pozití­v lesz. Meglátjuk idén ősszel a Helloween-Gamma Ray bulin. Ez volt a németek zenei listája: Dance With The Dead Tales Of Glory Island Little War Take My Hand Kingdom Of The Night (acoustic version) Touch the Rainbow (acoustic version) Save Me Wind in The Night Little Look Back Angel of Death Kingdom Of The Night Na, Na, Hey, Hey, Kiss Him Goodbye A Divokej Bill koncertjét teljes egészében kihagytuk. Elmentünk a kis szí­npadot is magába foglaló "kettes" sátorba. Itt hűvös levegő várt minket, kanapék, újságok, játékok és csinos kiszolgáló személyzet. Igen sokan jöttek be ide a meleg elöl. Pink Cream 69 Viszont a Pink Cream 69 koncertjére mi is előbújtunk a "jóságból" és nem bántuk meg. Az egyik legjobb énekest hallhattuk zseniális számokat előadva. Én a zenekart már a kezdetektől kedvelem. Az Andi Deris-es lemezeket is nagyon szeretem. Az akkori időkben alig került ki a lejátszómból, aztán a Readman korszak lemezeit is megkedveltem. Szerencsémre a bulin nyomtak pár régi klasszikust. Sajnos az előzetes programból végül kihúzták az One step into paradise számot, ami a legkedvesebb számom, de volt Talk to the moon amit még az árokban ordí­tottam végig. Furcsán nézett is Readman és Koffler (akinek az oldalán álltam ezen szám alatt), hogy ki az a hibbant fotós aki "munka" mellet és helyett torka szakadtából ordibálja a szöveget. Zseniális volt a szám mint, ahogy az egész koncert. Dallamos vonalon a németek közül mindenkire köröket vernek jelenleg. Bí­zom egy mihamarabbi találkozásban. Teljes setlisttel. Itt ezt játszották: Children Do you like it Hell's gone crazy Lost in illusion Not afraid Talk to the moon Carnaby road Welcome the night Freedom Livin' my life for you Seas of madness Twisted No way out Shame So lonely Hammerfall Na, most mit í­rjak? Mert egyrészről a Hammerfall zenéjét nagyon szeretem (illetve a régebbi lemezeiket nagyon a mostaniakat csak úgy, ahogy), a koncert minőségével sem volt sok baj. DE! Ezt már láttam párszor. Gergő haverom mondta még a Bang Your Head után, hogy "Jó volt, de unalmas". Valami ilyesmit érzek én is. A régi-új basszeros nem lógott ki a sorból, de nem játszik annyira látványosan, mint elődje. Amolyan szürke eminenciásnak tűnt a koncert alatt, í­gy a showt a maradék tagoknak kellett elvinniük. Már a koncert előtt kis technikai gond támadt. Az emelvény tetejére felállí­tott négy lángfújó szerkezetből az egyikbe nem nagyon tudtak életet lehelni. Ment a rohangálás meg tisztí­tás, rendesen. Aztán nem sikerült megoldani és úgy döntöttek, hogy a szimmetria jegyében a másik oldalról is leállí­tanak egyet. Így maradt egy-egy szerkezet. És elkezdődött a show. Piroval meg mindennel, ami kell egy ilyen bulihoz. Oscar mester a már megszokott "Darth Vader szerű" köpenyben jelent meg a szí­nen. Joacim úgy tűnt élvezi a bulit, mert sokat bohóckodott, főleg az új basszerossal. Stefan Elmgren gitáros is hozta a kötelezőt. Szólóival sem volt baj, de ezek a zenészek nagyon jól "űzik" a szakmájukat. Talán Oscar ugrált kevesebbet a megszokottnál, gondolom a hőség hatására. A pózok és összeállások is megvoltak, tökéletesen megkoreografált buli volt. Jöttek is szépen sorban a jobbnál jobb számok, de ezt már hallottuk idén tavasszal Pesten. És pár évvel ezelőtt szintén. És azelőtt is ez volt, kis változtatással. Igazából ez volt az én legnagyobb bajom a koncerttel kapcsolatban. Joacim hangoztatta, hogy idén 10 éves az első albumuk, ezért valami meglepőt vártam. Pl. eljátsszák az első lemezt teljes egészében, vagy valami, de nem í­gy történt. A jól bevált számokhoz görcsösen ragaszkodnak, 1-2 szám felcserélésével az éppen aktuális lemez előnyére. Kispének még annyi gondja volt, hogy egy ennyi jó számmal bí­ró zenekarnak miért kell két "Hammerfall" számot is elnyomnia? Vér profi amit csinálnak csak sajnos sablonos. Nem mernek nagyot változtatni. A végéhez közeledve aztán egy rövid névváltozáson ment át a zenekar minden egyes tagja. Sajnos itt is előjött az, ami az egész hétvégén. A cseh közönség nem erős angolból. Semmilyen angol szövegre vagy konferálásra sem reagáltak. A refrénekkel és az utánzásokkal is baj volt. A zenekar bemutatásánál a tagok nevei nem nagyon mentek. Így olyan vezetékneveket kaptak mint Oscar "Hőjjjjjjj" vagy Joacim "Heeeeeee" és Stefan "Hosszútapssssss". Az egész koncert alatt a megmaradt 2 lángvetőből igazán csak az egyik működött. A robbanások azok tökéletesek voltak. Asszem a fekete lovag valakinek leszedte a fejét a koncert után, azok közül, akik a piroért voltak felelősek. Sepultura Fesztivál zárásaként a legzúzósabb banda következett. A Sepultura előadását az In Flames előbandájaként volt szerencsém látni pesten, de nem az én zeném ez a fajta zúzás, viszont most levezetésként tökéletesen megfelelt. A beállást nagyon elnyújtották, a dobszerkót vagy fél óráig püfölte egy srác mire beállt. Elég brutálisan nyomták, pláne a pár napja dallamokat a fülünkbe ültetett zenék után. Kitisztult rendesen az biztos. Ami nagyon nagy pozití­vum a banda felé a profi produkción kí­vül, hogy az egész hétvégén ők voltak az egyedüliek, akik megemlí­tették a magyar zászlót és köszöntötték a magyarokat. Illetve amikor a gitáros több nyelven is megköszönte a rajongóknak akkor azért megemlí­tette, hogy "Bocsi, de magyar nyelven nem tudom a köszönömöt". Ez igazán jólesett tőlük. Amúgy a Motörheadhez hasonlóan ők is a sötétbe burkolózva nyomták, plusz itt a füstgépekben maradt összes füstöt elnyomták. Én a basszeros előtt álltam az árokban, de volt pár perc, amikor azt sem láttam, hogy kb. merre lehet.:) Az uccsó 2-3 számot már nem vártuk meg, hogy még a tömeg előtt kiérjünk a kocsinkhoz. Másnap reggel még meglátogattuk Jelinek bácsi "Official shop"-ját. Az oda vezető úton, ahol előző nap még sátrak álltak, addigra csak szemét és műanyag palack hegyek voltak. 11 felé csak a megmaradt szemétből lehetett látni, hogy itt valami nagy banzáj lehetett. A városban is csak elvétve találkoztunk rockerekkel. Mindent összevetve megint fantasztikusra sikeredett ez a négy nap. A felhozatal pazar volt. Az árak a magyar viszonyokhoz képest nevetségesek. Tényleg Kelet-Európa legnagyobb szabadtéri metál fesztiválja lett és szépen lassan a körí­tés is eljut a top kategória szintjére. Több mint 20 ezer ember volt kint naponta, de sehol nem kellett sorba állni (talán csak a bungee jumpingnál), elég Toi-toi volt. Bár az erdős részre tehettek volna pár illemhelyet, mert a szí­npad közelsége miatt rengetegen mentek oda könnyí­teni és már a második nap után elég szép szagok terjengtek arra.:) Lehet, hogy csak a nagy meleg miatt, de több vizes csapot is kitehettek volna, mert í­gy elég messze kellet menni egy kis felfrissülésre. Kivéve, ha valaki az őrült slagos emberekkel akart közelebbi kapcsolatba kerülni. Azok locsoltak amerre láttak és amennyire be voltak rúgva. A 30 fok feletti időben olyan pocsolyát kreáltak a kijárat felé, hogy alig lehetett közlekedni. A kaják, üdí­tők, sörök és a kiszolgálás elsőrangú volt. A megszólalás a Stratot kivéve szinte tökéletes volt. CD minőségben szóltak és volt kellő dög is a megszólalásban. Végre, idén a kivetí­tőn nem késett a hang és í­gy király volt a közvetí­tést is nézni. Apróságokat és részleteket ott lehetett igazán látni. Kí­váncsi leszek a 4 nap hangulatából mennyit ad majd vissza az évvégén megjelenő hagyományos DVD. A szervezők is rájöhettek, hogy ez már nem belügy. A közönség összetétele elég vegyes volt. Ha csak a zászlókból indulunk ki, volt itt Magyar (nem is kevés, folyton magyar beszédet hallottunk), Holland, Belga, Angol, Svéd, Finn, stb. Gondolom ezek figyelembe vételével már több angolul valamennyire beszélő emberke került be a kiszolgáló személyzetbe. Illetve a biztonságiak közül is többen beszéltek valamennyit angolul. A kereskedőkön ezt nem is kérem számon, mert gondolom a Szigeten sem tud angolul mindegyik eladó, de ha éppen valami nem ment, akkor valaki mindig kisegí­tett minket, ha hallotta, hogy szenvedés van. Azt hiszem kijelenthetem, hogy ha semmi nem jön közbe, akkor JÖVŐRE VELETEK UGYANITT!!!! Savafan (CSLP) Képek garmadája hamarosan a www.a-cslp.hu oldalon.