Stray Cats, Pretenders, ZZ.Top - 2007. 07. 29. St.louis, Missouri USA

írta szakáts tibor | 2007.08.11.

Ismét egy koncertbeszámoló érkezett az Óceán túlsó partjáról. Azt hiszem, sokan cseréltünk volna Molnár Imi barátunkkal ezen az estén, én különösen a Stray Cats miatt. Na, de lássuk, valóban megérte volna ez a csere... A St.louis blues otthonában nem a jégkorongcsapat, hanem a ZZ Top nyomta a bluest ezen a hétvégén! Na, de ne menjünk a dolgok elébe, mert addig azért történt egy s más. Például lett egy új előzenekar a Gin Blossoms, amit sikeresen le is késtem, de valahogy nem szakadt meg a szí­vem miattuk. Hála az égnek a Stray Cats-ről viszont nem maradtam le. Stray Cats ...Bő fél ház előtt hanyag eleganciával és bezselézett séróval felsétált ez a három long island-i fickó, hogy aztán velem együtt elvarázsolja a publikumot. A legkomolyabban mondom, hogy a harmadik taktusnál már talpon volt az egész aréna és mindenki vadul táncolni kezdett! Még engem is elkapott a táncparkett ördöge pedig a saját anyám azt mondta a tánctudásomra, hogy "inkább szavalj fiam". Itt nem érdekeltek a mutter intelmei, mert a szí­npadról hömpölygött felénk az 50-es, 60-as évek rockabilly-je és ezt nem lehetett állva kibí­rni. Az első három szám után vettem észre, hogy a dobos állva dobol, ami igen szokatlan látvány volt a számomra, de bejött! Ehhez a stí­lushoz passzolt. Mondjuk Slim Jim Phantom nem tartozik a legtechnikásabb dobosok közé, de itt erre nincs is szükség,viszont látványban irtózatosan sokat tett a banda sikeréért, és nem utolsó sorban a vokálból is rendesen kivette a részét. De mielőtt valaki azt hinné, hogy ezt nem lehet felülmúlni, az bizony téved, mert a banda nagybőgőse, aki tényleg nagybőgőn játszik , ezen az estén mindenkit lemosott a szí­npadról. Lee Rocker zeneileg és látványban is a maximumot adta elő! Olyan feszes alapokat biztosí­tott a bandának, és olyan lendülettel, energiával, hogy nem hiszem, hogy bármit meg tudott fogni a kezével a buli után! Volt itt minden kérem, nagybőgő a nyakban, háton, lábak között, és néha még a hangszeren is ugrált, mindeközben nyomta az őrületesnél őrületesebb futamokat és nem volt egy hamis hang sem. Ehhez képest a banda leghí­resebb tagja Brian Setzer gitáros-énekes elég visszafogott volt, de még í­gy sem lógott ki a sorból csak a másik két arc nyújtott hatalmasat. Mire a koncert végére értek, addigra mindenki beszivárgott a büféből í­gy biztosí­tva a még jobb hangulatot. Egy igazi best of programot láthattunk olyan számokkal, mint a Rumble In Brighton, Double Talkin Baby,Stray Cat Strut, Gina, Rock This Town. A koncert végén sikerült a személyes sprint rekordomat megdönteni, mégpedig egy hatalmas futással a póló árus standhoz és beszereztem egy emléket erről az estéről egy póló formájában. Pretenders Na, most ezek után ott a néha popba hajló zenéjükkel a Pretenders. Háááááát, mit mondjak? Nem volt könnyű dolguk, az biztos. Személy szerint én úgy ültem le, mint az iszap a Duna seggére, pedig alapjában véve bí­rom a zenekart. Különösen Chrissie Hynde hangját, de ezen az estén a Stray Cats után nekem súlytalanok voltak. Különösen vártam a kedvenc dalom tőlük (I”ll stand by you) de még az is gyengusra sikeredett, amiért igen pipa voltam, de az amcsiknak még í­gy is bejött, mert rajtam kí­vül mindenki el volt ájulva a bandától különösen a csajok. Szóval itt jön az igaz magyar mondás "í­zlések és pofonok soha nem egyformák". A koncert vége felé még ráadásul meg kellet hallgatnunk, hogy milyen állatkí­nzók vagyunk és szégyellje magát mindenki, akit húst eszik, mondta ezt akkor amikor épp egy chilis hot-dog-ot toltam be a burámba. A végén még sor került a Pop Sta-ra és a Back on the Chain Gang-ra és good bye! Soha nem voltam nagy Pretenders rajongó, de ma sem győztek meg! Viszont azt el kell ismerni, hogy rajtam kí­vül majd mindenkinek tetszett a buli. ZZ.Top Fél órás átszerelés és a szí­npadon a ZZ.Top!!!! A nyitó nóta Got Me Under Pressure, kell ennél jobb az egész aréna megint talpon, és mindenki együtt énekli a refrént. A szí­npadkép nem valami nagy szám egy pár kamu hangfal, és egy baromi nagy háttérkivetí­tő, de valahogy még is elég. A két öreg fronton olyan laza, amiről sok rocker csak álmodozik. Ha jól belegondolok, van is mire lazának lenni: egész pontosan 37 éve nyomjak a bluest keverve hol countryval, hol rockkal. A 37 év tapasztalata ezen estén végig jelen volt, az egész koncertet hiba nélkül magas szí­nvonalon, és a megszokott sémákkal hoztak le. Frank Beard dobolása engem végig az AC/DC dobosára emlékeztetett, semmi extra, de ami kellet, az mindig ott volt. Takra pontosan és talán az egész koncert ideje alatt, ha egyet mosolygott. A két öregről meg mit is mondhatnék zeneileg? Talán annyit, hogy a reggeli első szellentésükben is több muzikalitás van, mint bármelyik feltörekvő modern rock bandában összesen! Ez a két faszi mindent tud a bluesról, rockról és a szí­npadról. Egyszerűen a vérükben van! Billy Gibbonsnak a koncert folyamán hatalmas jó kedve volt. Végig poénkodott a közönséggel, és különösen a gitár technikusával. Amikor először behozta a váltás gitárt, egyszerűen nem vette el tőle a hangszert, csak akkor, amikor az egész aréna kellő hangerővel ordí­totta a nevét. Az est folyamán hatszor kellett kiabálnunk az Elwood nevet! Nagy poén volt, annyi szent! Dusty Hill elénekelt két számot és közben elsétálgatott a szí­npadon ide-oda, ebben ki is merült a szí­npadi show-ja. A koncert közepe felé elmerültek a blues zene rejtelmeibe, de aztán jöttek sorba a nagy slágerek, köztük a Foxy Lady a gitáristentől és számomra egy igazi meglepetés a Rough Boy, nem hittem volna hogy hallom majd ezt a nótát élőben, de a fiúk a kedvembe jártak és eszembe jutatták a fiatalságomat és a házibulik hangulatát. A koncert végén a kihagyhatatlan La Grange es a Tush és vége! Tartogattak még egy meglepit, de ennek senki nem örült! Nem volt ráadás! Pedig azért a Viva Las Vegas-t még meghallgattam volna í­gy mí­nusz egy pont a tizenegyből, és í­gy csak TIZES osztályzatot kap a buli! Remélem igaz lesz az a pletyka, hogy készül egy dvd erről a turnéról! Az est folyamán elhangzott nóták: Got Me Under Pressure / Waiting on the Bus / Jesus Just Left Chicago(st louis) / Pincushion / IÂ’m Bad, IÂ’m Nationwide / Cheap Sunglasses / Pearl Necklace / Heard It on the X / Just Got Paid / Blue Jean Blues / Rough Boy / Foxy Lady (Jimi Hendrix) / Gimme All Your LovinÂ’ / Sharp Dressed Man / Legs / Tube Snake Boogie / La Grange /Tush Molnár Imre Fotók: Molnár Imre