Pörög a zene, pörögnek a képek, pörög a színpad: Tankcsapda – Veszprém Aréna, 2019. 11. 22.

írta Bigfoot | 2019.12.01.

Sokféle körforgás létezik. Mindjárt a legfontosabb a természeté. Aztán itt van a divat körforgása, végül a rockzenéé, a muzsikusok csak-csak visszatérnek a gyökerekhez. Manapság már forognak kör alakú színpadok is, így a banda időnként totál háttal áll a zsűri egy részének. Így viszont már nemcsak frontálisan játszik egy előadó a közönségének, hanem körbe is lehet őt ülni vagy állni. A Stones próbálkozott ilyennel a 98-99-es ’Bridges To Babylon’ turné koncertjein, ám a Metallica fejlesztette tökélyre az elképzelést. Magyarországon a Tankcsapda is belevágott, nem most, már két éve is próbálkoztak ezzel a formával, akkor csak Pesten és „otthon”, most viszont országos arénaturnéra indultak.

Körülültük/álltuk a színpadot, mint a tábortüzet. Mindegyik izzik, ja, hát a Tankcsapda színpada is lángolt, szikrázott. Meg mesélt – audióilag és vizuálisan is. Mert izzottak a videófalak is. Vagy virtuális absztrakt képeket vagy valósakat mutatva. Együtt vibráltak a zenével. Igazi huszonegyedik századi koncert – interaktív, ahogy mondják.

Visszagondolva arra a majd harminc évvel ezelőtti bulira a Veszprémi Ifjúsági Park pincéjében, amikor kábé ötven embernek játszottak, nagy változás történt. Zenében is némileg – most már kevésbé punkos –, de hozzáállásban igazán. Mert a Tankcsapda mára egy brand, egy üzleti vállalkozás, melyből nem csak a zenekar tagjai élnek jól. De nincs ebben semmi rossz, Chuck Berry hatvan éve megénekelte a Johnny B. Goode-ban a jólét iránti vágyát. Ez a zene már nem underground, már nem alulról jön. Kalkulált, kiszámítható, nincs spontaneitás, a fiúk beleférnek egy reggeli tévéprogramba, könnyed esti show-ba, még egy idétlen kvízműsorba is.

Lukács összekötő szövegei – bár spontánnak tűnnek – előre gyártottak, de jól betalálnak. De azért így is lehet mondani valamit és a Tankcsapda meg is teszi, mondanivalóját fel tudja erősíteni a virtuális technika adta segítséggel. Ebben a kérdésben is beléptek a huszonegyedik századba. A mai embernek fontos a vizualitás, meg kell jeleníteni a dalokat. Mert a mai világ látható, minden elemében, változásában, nem hagy esélyt a képzelőerőnek, a fantáziának, fő a realitás, nincsenek titkok, nem is szeretünk olvasni.

Ugyanakkor mindezt egy olyan zenével tették-teszik, ami általában agyszaggató, nem andalító, nem lehet háttérként hallgatni, és így is sok emberhez eljutottak. Ebben is hasonlóak a Metallicához. Azt érzem, akár csak az amerikai kollégáikat, őket is kötelező szeretni jobban fésült körökben, ahol a rockzene üzenete nem igazán talál célba.

Fazonjuk most is kemény, igazi rocker külső. Bár azok a felvarrós mellények, a fejkendők, a bakancsok, a tetkók az utolsó részletig megtervezettek. Erre a megjelenésre vigyáznak akkor is, amikor valamely médiumban feltűnnek. Már nincs a kinyúlt póló-kopott farmer-tornacipő kombó.

A négybetűs szavak most is megvannak az újabb keletű dalokban is, és az összekötő szövegekben is, ám manapság ez már hozzátartozik a hivatalos megnyilvánulásokhoz is, akár a legfelsőbb szinten is. Halljuk a munkahelyen, az iskolákban, a médiumokban.

A trió koncerten most is nagyot üt, anyait-apait beleadnak, semmi hakni, meg kell dögleni a színpadon. Mert a rockzene csak így érvényes és a jelek szerint ezt ők nagyon jól tudják. Lukács pár szóval maximálisan felfűti a közönséget, Fejesről szakad a víz, olyan elánnal püföli a dobcuccot, Sidi a dalok közt mosolyogva kommunikál a közönséggel, testbeszéddel, mindemellett jól pengeti a gitárt, technikailag lényegesen jobb, mint elődje, Cseresznye, bár a régi rajongóknak az ő egyszerűbb, nyers stílusa hiányzik manapság.

Minden jel arra vall, hogy ez a mostani felállás még sokáig ki fog tartani. Mert összeértek, kiforrtak. Ők a Tankcsapda, így hárman. Jelenleg azt mondom, ha bárki elhagyja a formációt – mondjuk, Lukácsról nem tudom elképzelni, neki ez az élete – nélküle már nem ugyanaz a banda lesz, nem a Tankcsapda. De most nagy az egység, az érdek, és gondolom, a három tag világlátása is sok ponton találkozik.

A közönség... kor szempontjából vegyes az összetétel, hiszen a magamfajta ötvenesektől a tinédzserekig mindenki ott van. Nagyszerű dolog, hogy a Tankcsapda ennyi korosztályhoz képes szólni. És mindenki üvölti Lukáccsal, hogy az „Élet a legjobb méreg”!

A repertoár egyébként áttekintette a harminc évet. a Baj van punk rockjától a Szevasz öcsém mainstream rockjáig. Azért a zúzós dalok mellett ők is gyártottak rádiós slágert, mint például az Alföldi gyerek, és ez pályázik „a Tankcsapda legrosszabb dala” címére. Elhangzott a Mennyország tourist is, ami klasszisokkal jobb, zenében és főleg szövegben. Református egyházi körökből hallottam, hogy a dal sorain nem ártana nekik (is) elgondolkodni.

Jönnek a férgek, Köpök rátok – felcsendültek a rádiókban soha nem játszott durva nóták is, tükörképet állítva a mai Magyarországnak. Ők sem hagyták ki az akusztikus blokkot – három nótát is áthangszereltek –, a legnagyobb sikert az Adjon az ég eme csendes verziója aratta. Jó volt, bár egyszer az Omegából Mecky mondta nekem, hogy neki a rock nem unplugged műfaj, hanem plugged in. Van benne valami, bár szerintem ha az akusztikus hangszereknél a technika nem segíti ki az előadót, ez egy őszinte előadási mód.

Két óra tizenöt percen keresztül nem lankadt egy pillanatra sem a buli, a közönséget nem hagyták elpunnyadni. A sok régi szerzemény ellenére nem éreztem nosztalgikusnak, a múlton kesergőnek a bulit, a Tankcsapda most is sok emberhez szól, valódi rockzenei produkció az övék, még akkor is, ha újabb lemezeik nem ütik meg a korábbiak mércéjét. Bár lehet, hogy én lettem idősebb huszonöt évvel, a mai tini rajongók elégedettek a mai nótákkal.

Köszönet doktor / Vagyok olyan szemét / Szabadon / Tudok egy munkát / Legyen az ördögé / Rock & Rollnak hívott / Minden szó / A 3 grácia / Liliput Hollywood / Disco / Föld és ég (akusztikus) / Sztyuárdesz (akusztikus) / Adjon az ég (akusztikus) / Szevasz öcsém / Jönnek a férgek / Mennyország Tourist / Egyedül a világ ellen / A világ posztol / Köpök rátok / Számolj vissza / A Rock & Roll rugója / Alföldi gyerek / A legjobb méreg / Itt vannak a tankok / Mindig péntek

 

Szerző: Bigfoot
Fotók: Savafan
Köszönet a Tankcsapda zenekarnak és menedzsmentjének!
További képek ITT