„Szeretnénk létrehozni egy olyan közös nyelvet, amit a közönség is szívesen fogad”: Interjú Nagy Jánossal (European Mantra)

írta pokkornel | 2019.09.27.

Nagy János „Yancha” Erkel-díjas zeneszerző és zongoraművész a hazai zenei élet egyik legnagyobb alakja. Felsorolni is nehéz lenne, hogy mennyi díjat, s elismerést kapott zenei pályája során. Szólistaként, hangszerelőként és stúdiózenészként számtalan lemezen és koncerten közreműködött már a hazai zenei élet különböző stílusú előadóival. Nem kisebb nevekkel játszott együtt, mint Al Di Meola, Tony Lakatos, Babos Gyula, Winston Clifford, Alex Acuna, Gary Willis. A hazai „szupergroup”, a European Mantra billentyűse a megalakulástól kezdve, 2016-tól a Balkan Union és a Djabe együttes billentyűse is. Rövidesen két koncerten is szerepel, először a European Mantrával, majd októberben a Free Style Chamber Orchestrával. Ennek apropójából találkoztunk Székesfehérváron, a Kodolányi János Egyetem egyik előadótermében.

Hard Rock Magazin: Az év második felében jelenik meg a European Mantra ötödik nagylemeze, 2014-ben jelent meg az előző ’The’ címmel. Mi a hosszabb szünet oka? Hogyan készül az új lemez?

Nagy János: A European Mantra Borlai Gergő együttese, ő hívta létre. Az ő zenei koncepciója érvényesül elsősorban, s akkor van lemez, ha az ő fejében megérik a gondolat, hogy most lemezt kell készíteni. Ez alól talán kivétel a Free Style Chamber Orchestrával közösen készített lemez, ahol is összeért a mi gondolkodásunk. A mostani lemez hasonlóan készül, mint az előző, Gergő megírja a kompozíciókat, s utána mi pedig feljátsszuk.

HRM: Basszusgitár poszton Barabás Tamás játszik Papesch Péter helyett. Mi volt a tagcsere oka?

N.J.: Papesch Péter kiköltözött Németországba, s a földrajzi távolságokat már nem lehetett áthidalni.

HRM: A lemezbemutató koncerten mi várható?

N.J.: A legújabb, legfrissebb lemez anyagát fogjuk eljátszani, úgy is mondhatnám, hogy ez lemezpremier lesz. A lemezt pedig fizikai formátumában november 21-én az Instában, a koncert után lehet kézbe venni.

HRM: Melyik kiadó adja ki a lemezt?

N.J.: Ha jól tudom, akkor a GR1993Records.

HRM: „Az együttes, amelybe mindenki máshonnan érkezett, de ugyanoda talált haza.” Így szól a megalakulásának 15. évfordulóját ünneplő Free Style Chamber Orchestra mottója. Ezt kifejtenéd bővebben?

N.J.: Az együttes összetétele alapvetően úgy néz ki, hogy egy klasszikus kamarazenekar összeállítása kiegészülve egy jazz ritmusszekcióval. Ezért mondjuk azt, hogy máshonnan érkezett mindenki, mert van, aki a klasszikus oldalról érkezik, van, aki a jazz oldalról, s miután játszunk olyan műveket is, mint a Concerto tekerőre és kamarazenekarra, tehát megjelennek a népzenészek is az együttesen belül. Sok oldalról érkeznek a zenészek, de mindannyian ugyanazt szeretnénk, létrehozni valami egyedit, létrehozni egy olyan közös nyelvet, amit a közönség is szívesen fogad.

HRM: Október 2-án a Művészetek Palotájában kerül megrendezésre az együttes jubileumi nagykoncertje. Készültök valami meglepetéssel?

N.J.: A zenekar idén 15 éves, s ennek a 15. évnek a jubileumi nagykoncertje lesz. Nem vendégszólistákat hívtunk meg, hisz az együttes jelenlegi felállása szólistákból tevődik össze. Ahogy mondani szoktam, az együttes tagjait hívnám meg szólistának egyébként is. A koncertre vendég zeneszerzőket hívtam meg, olyan szerzőket, akikkel régebben is dolgoztunk már együtt: László Attila, Zsoldos Béla, Wolf Péter, Malek Miklós. De a zenekarból Frei Györgynek egy darabját is fogjuk játszani, és egy fiatal, tehetséges zeneszerzőét, aki Bécsben tanul, Nagy Ábel Mártonnak (D.A.S. TRIÓ) egy darabját.

HRM: Van-e tervben új lemez?

N.J.: Több lemeztervünk is van, de ezekről ritkán beszélek előre.

HRM: A Nagy János Trió jelenlegi felállása eléggé rendhagyó. Hogyan alakult ki ez a formáció?

N.J.: A legelső lemezünket még hagyományos akusztikus trióként vettük fel. A ’Tale’ című lemezen Horváth Balázs bőgőzött, s Szendőfi Péter dobolt. A ’Zoo’ című lemezen annyi változás történt, hogy Szappanos György lett a basszusgitáros, tehát a bőgőt felváltotta a basszusgitár, s a dobos helyét pedig Banai Szilárd foglalta el. Majd jött a ’János Nagy In London’ lemez, ami alkalmi formáció, ezen Winston Clifford dobolt, Arnie Somogyi bőgőzött. Ez kifejezetten egy akusztikus jazz lemez, sztenderdeket játszunk rajta. Mostanra már elég nagyot változott a hangszerelés, a nagybőgőt felváltotta a hegedű, s Joubert Flóra személyében egy kiváló hölgy dobosunk van.

HRM: Hogyan találtál rá Flórára?

N.J.: Flórát először a Cherry Bomb rockzenekarban láttam játszani, s már ott nagyon megtetszett a játéka. Később felvették a Kodolányi János Egyetem Jazz Tanszékére, ami bizonyítja, hogy több stílusban is otthonosan mozog. Egyszer csináltam egy együttest Husnullina Reginával, s Flórának szóltam, hogy jöjjön el dobolni. Kíváncsi voltam, hogyan tud együttműködni egy zenekarban. Az egyik koncerten volt egy olyan dal, ahol egyszer csak hárman maradtunk a színpadon, s ez annyira jól sikerült, hogy koncert után összeültünk, s megbeszéltük, hogy újra elkezdem csinálni a triómat, de immáron velük.

HRM: A Frankie Látóval és Joubert Flórával való felállás véglegesnek tekinthető?

N.J.: Nem tudom, hogy végleges-e, de mindenesetre most nagyon jól érezzük magunkat.

HRM: Ha jól tudom, akkor hamarosan megjelenik ’Yancha’ címmel az új nagylemezetek.

N.J.: Igen, ez a lemez már egy jó ideje készül, most éppen Chicagóban a keverés utolsó fázisa folyik. Reményeim szerint pár hónapon belül meg tud jelenni a lemez. Az albumon két vendégzenész is szerepel, Dominique Di Piazza basszusgitáron és Mike Stern gitáron.

HRM: A ’Yancha’ lemezcím felvet egy-két érdekes gondolatot, miért ez lett az album címe?

N.J.: A ’Yancha’ név honnan indult ki? A European Mantra zenekaron belül elég sok viccelődés van. Volt pár olyan hónap, amikor szinte csak „A” betűvel beszéltünk egymással, s a nevekből eléggé vicces dolgok alakultak ki. Jancsiból Yancha lett, s ez valamiért rajtam ragadt. Egyszer az egyik növendékem, egy japán bőgős lány a nevem hallatán felkuncogott, s derültségét nem értve rákérdeztem, hogy min nevet. Ő pedig elmondta, hogy Japánban ezt a csintalan, rosszcsont gyerekekre szokták mondani. Én pedig abszolút találónak, önazonosnak érzem ezt a becenevet.

HRM: 2018-ban jelent meg a ’Jazz De Lune-Debussy 100’ lemezetek. Honnan jött az ötlet, hogy egy lemezzel tisztelegjél Debussy munkássága előtt?

N.J.: Debussy halálának századik évfordulója kapcsán jutottunk el oda, hogy vegyünk fel egy albumot. Frankie Látóval régebben játszottunk már Liszt- és Debussy-feldolgozásokat, s amit eddig játszottunk duóban, azt egy-két darabbal kiegészítve játsszuk fel trióval. Ezt a felvételt megmutattam Bogányi Gergelynek, kíváncsi voltam, hogy egy ilyen elismert, általam nagyon tisztelt művész mit szól az átdolgozáshoz, nehogy abba a hibába essünk, hogy valamit úgy dolgozzunk fel, ami nem teszi méltóvá a produkciót. Ami nagy öröm számomra, hogy Gergelynek ez tetszett, olyannyira, hogy az FSCO újévi koncertjén közös koprodukcióban megszólaltatunk pár darabot a lemezről.

HRM: A Nagy János Experiment zenekart te hívtad életre. Hogyan kerültél kapcsolatba Dominique Di Piazzával, a világ egyik legelismertebb, s legjobb basszusgitárosával.

N.J.: Ennek a formációnak nagyon érdekes története van. Dominique Di Piazza a triójával 2014/2015 tájékán koncertezett hazánkban. Az előadásra lebetegedett a zongoristájuk, s engem kértek fel a helyettesítésére. Annyira gyümölcsöző volt az együttműködés, hogy a koncert után is kapcsolatban maradtunk, s az idő előrehaladtával megérlelődött a gondolat, hogy kellene csinálni egy zenekart. A tagokat illetően Dominique ugyan átküldött pár dobos nevet, de a felvételeket megnézve, nem volt kérdéses, hogy az együttes dobosa Borlai Gergő lesz, aki nem volt ismeretlen Dominique Di Piazza előtt. A zenekar a francia ütős, Xavier Desandre Navarre tagságával lett teljes. 2016-ban lebonyolítottunk egy nagy sikerű hazai turnét, amelynek a csúcspontja a Művészetek Palotájában megrendezésre kerülő koncert volt, olyan meghívott vendégekkel, mint Vincent Mascart francia szaxofonos, s Mózes Tamara zongorista-énekesnő.

HRM: A 2016-os koncertsorozatnak lesz folytatása?

N.J.: Ebben a formában nem. A Dominique-kal való együttműködés folytatódik, hiszen a Nagy János Trióban rendszeresen meghívott vendég, s a zenei táborban is rendszeresen tiszteletét teszi. Mondhatom azt, hogy a zenei munkakapcsolat megmaradt, s azon vagyunk, hogy minél többet tudjunk együtt játszani. Ennek eredményeként Roman Miroshnichenko, Paul Wertico, s Dominique Di Piazza még tavasszal meghívtak magukhoz koncertezni. Úgy néz ki, hogy ennek a kvartettnek van jövője, hiszen novemberben Jerevánban adunk koncertet.

HRM: 2016 óta vagy a Djabe tagja. Hogyan kerültél a zenekarba?

N.J.: Akkortájt volt tagcsere náluk, s Barabás Tamás felhívott, hogy tudok-e jó billentyűst, akit ajánlanék a Djabéba. Mondtam, hogy most kivételesen magamat ajánlanám. Tomi ezen jót nevetett, s kérte, hogy ne hülyéskedjek. Nagy nehézségek árán sikerült meggyőznöm, hogy teljesen komolyak a szándékaim.

HRM: Úgy látom, hogy most nagyon együtt van a csapat.

N.J.: Igen, én is így gondolom. Mindenki egy nyelvet beszél, ugyanazt a zenei irányt akarja mindenki. De ez Égerházi Attila nélkül nem jöhetne létre. Le a kalappal előtte. Én még ilyen zenekarvezetővel nem találkoztam, aki együttese sorsát ennyire a szívén viseli, példaértékű, ahogy a zenekari tagokkal bánik. S emellett egy nagyon kedves ember.  Ez nagyon becsülendő. Maximális profizmussal igazgatja a Djabét, zenekarvezetés tekintetében van mit tanulni tőle.

HRM: 2017-ben jelent meg a Djabe & Steve Hackett: ’Life Is A Journey-The Sardinia Tapes’ lemeze, amin még nem szerepeltél. Idén veled kiegészülve újra elutaztatok Szardínia szigetére. Mik az élményeid?

N.J.: Attila nagyszerű körülményeket teremtett a felvételhez, s ez a miliő is közrejátszott abban, hogy nagyon könnyen feljátszottuk az anyagot.

HRM: Hasonlóan az előző lemezhez, itt is improvizációs lemez várható?

N.J.: Igen, az improvizációnak minden pozitív eleme része az albumnak. Az improvizáció sokszor lila köd is tud lenni a közönség számára. Az improvizációnál mindig vannak bizonyos keretek, szabályok. Ez lehet akár egy harmóniasor, lehet egy kiinduló hangnem, de akár egy hangulat is. Nagyon széles az a stiláris spektrum, amit ez az együttes le tud fedni.

HRM: Minden évben tartasz improvizációs tábort. Mi a célod ezzel a táborral?

N.J.: Már tízedik éve rendezzük meg a világzenei és improvizációs tábort Óbudán. A tábor összetétele eléggé nemzetközi, a tanulni vágyók egynegyede Franciaországból jött, de olasz, német, s perzsa tanulók is voltak már. Ennek a tábornak a tanítási koncepciója, hogy a népzene felől közelíti meg az improvizációt, s nem pedig a jazz felől. Ez az, amit évközben megpróbálunk továbbvinni A Mi Zenénk Alkotóműhely iskolában, mind kurzusokon, mind az egyéni órákon. Vannak növendékek, akik csak ide járnak, ők már általában tanultak régebben zeneiskolában. Célunk nem az, hogy akik ott szeretnék hagyni a zeneiskolát, azok jöjjenek inkább hozzánk, hanem a zeneiskola mellett járjanak el a mi alkalmainkra is.  

HRM: Mi a meglátásod a hagyományos zeneoktatásról?

N.J.: Mi tanárok nagyon sokszor találkozunk azzal, hogy a diákok 3-4-5 év után otthagyják a zeneiskolát. Mit látunk sokszor? A diák fel van készítve a vizsgára, megtanulja azt a 2-3 darabot, s a következő félév arról szól, hogy a következő vizsgára készítik fel a diákot, s a vizsga után pár hónappal már elfelejti a vizsgadarabot. Egy idő után ezt a gyerekek megunják. Én is jártam zeneiskolába, s nekem sem volt ehhez nagy kedvem. A zenének az a része, hogy én ennek örülök, vagy hogy a saját gondolataimat kifejezzem, az teljesen eltűnik vagy meg sem jelenik.

HRM: A Mi Zenénk Alkotóműhely (AMZAM) miben tud többet nyújtani?

N.J.: Sok módszer van, ez egy a sok közül. Hogy mit ad pluszban a mi iskolánk? Nem veszik el a frissesség, megtanuljuk azokat a dolgokat, amiket egyébként is tanulnak szolfézsórán, s azt megtanuljuk használni. Nem pusztán nyelvtani szabályokat tanulunk, s nem tudunk kérni egy pohár vizet sem. Tudjunk kérni egy pohár vizet akkor is, ha nem vagyunk tisztában a mondatszerkezettel, nyelvtani szabályokkal. Azt majd ráérünk megtanulni utána. Én annak vagyok a híve, hogy először beszéljünk, először halljunk, s aztán majd megtanuljuk a szabályokat. Most egy kicsit hazabeszélek, az én fiam ide jár harmadik éve zongorázni, s ezzel a módszerrel tanul, de nem én vagyok a tanára. Ezzel a módszerrel ő szabadon garázdálkodik a hangszeren úgy, hogy közben a fontos dolgokat megtanulja. A zenei kifejező eszközöket ugyanúgy megtanulja, csak nem feltétlen olyan művön keresztül, amit életében nem hallgatott még, vagy nem is akar hallgatni. Természetesen vannak kivételek, s most nagyon sokan föltennék a kezüket, hogy milyen gyönyörűen megtanítják a gyerekkel ezt meg azt, de ez nagyon kevés, a nagy többségnek ez nem sikerül. Az a kevés tíz százalék, aki képes a Zongoraiskola 1-ből élvezettel megtanítani a gyereket, az elenyésző, de a legtöbbjüknek ez nem sikerül. Erre kítűnő példa Ábel fiam, aki most zeneszerzést tanul Bécsben, ahogy említettem, az ő darabját is játsszuk október 2-án a MÜPÁ-ban. Negyedikben felhívott a tanára, hogy nem tudja kicsalogatni a zongora alól. Ezt sikerült elérni negyedikre? Pedig az a gyerek imádta a zenét, s mégis sikerült egy olyan hozzáállással hozzányúlni, hogy inkább bemenekült a zongora alá. Egy inkább szabálykövető gyerek nem menekül be a zongora alá, hanem egyszer csak otthagyja a zongorát, s azt mondja a szüleinek, hogy többet nem megyek. Mi azt szeretnénk elérni, hogy azokban a gyerekekben, akikkel találkozunk, vagy hozzánk fordulnak, megmaradjon a zene szeretete, ha még csak töpreng rajta, hogy otthagyja a zeneiskolát, akkor ne hagyja ott, hanem járjon el továbbra is. Félreértés ne essék, én nem a tanulás ellen beszélek, hanem a zártság ellen, ami nem képes nyitni akkor, amikor egy gyerek mást is akar tanulni. Ezért aztán létrehoztunk pedagógusok számára egy akkreditált képzést, ami pontosan azoknak szól, akik képesek átvenni egy másfajta szemléletmódot. Az irány hasonló, csak más megközelítésben.

HRM: Köszönöm a lehetőséget, hogy beszélhettünk!

készítette: Gazsó Kornél
képek: Nagy János, Djabe, European Mantra