„Az improvizációkból kompozíciókat faragunk”: Interjú Égerházi Attilával (Djabe)

Sűrű ősz elé néz a Djabe. Hazánk nemzetközi hírű jazz-rock alakulatára nemcsak jelentős fellépések várnak, hanem több albumuk is megjelenik, köztük a 2017-ben napvilágot látott ’Life Is A Journey – The Sardinia Tapes’ második része is. Az aktuális történéseket Égerházi Attila gitáros-zenekarvezetővel vitattuk meg.

Hard Rock Magazin: Mi vitt rá benneteket arra, hogy két év elteltével elkészítsétek a ’The Sardinia Tapes’ folyatását?

Égerházi Attila: Elsősorban a lemez nagy sikere, de ennek több eleme is van. Ez az album szerintünk is jól sikerült, nemcsak a közönség szerint, így azt gondoltuk, érdemes folytatni. Ugyanakkor elindult egy gyümölcsöző együttműködés a Cherry Red Recordsszal, náluk jelent meg a ’Life Is A Journey – The Sardinia Tapes’ is, aztán a lemezbemutató koncert anyaga is. A kiadó nyilván vevő volt a folytatásra is. Bár több anyagon is dolgozunk egyszerre – másik stúdióalbumon és egy koncertalbumon is –, de ezt most előre vettük. Júliusban elutaztunk Szardíniára és felvettük a lemezt. Jelenleg az utómunkáknál tartunk.

HRM: Az első ’The Sardinia Tapes’-t Steve Hackett, Gulli Briem, Barabás Tamás, Koós-Hutás Áron és te vettétek fel. Az új lemezen Nagy János és Kaszás Péter is játszanak?

ÉA: Ők igen, de Gulli Briem nem.

HRM: Miért hiányzik a csapatból?

ÉA: Hazaköltözött Izlandra. De van egy kiváló dobosunk, Kaszás Péter.

HRM: Persze, csak Gulli is nagyon sokat játszott veletek.

ÉA: Ez igaz, de ő egy olyan időszakban szállt be közénk, amikor átalakult a zenekar. Felmerült, hogy ő lesz a Djabe dobosa, de túl sok dolog ütközött volna a Mezzofortéval, így nem erőltettük.

HRM: Mennyiben lesz más az új lemez? Nagy János közreműködésével hangsúlyosabb teret kap a billentyű? Az előző lemezen Barabás Tamás kezelte a hangszert.

ÉA: Folytatása a másiknak. Az improvizációkból kompozíciókat kell faragni, és annak is megvan a lehetősége, hogy az előző album irányába vigyük a zenét. Nyilván nagyon jót tett neki a billentyű, több a harmónia, szólók vannak a szerzeményekben. Színesebb lett a zene, de ugyanaz a világ megy tovább.

HRM: Hogyan készült az album? Lekottáztátok előre az ötleteket, vagy jammeltetek a stúdióban és ebből születtek meg a dalok?

ÉA: Az első lemez is úgy született, hogy háromnapi jammelésből állítottuk össze az albumot, most a különbség annyi volt, hogy négy napot jammeltünk. Semmit nem beszéltünk meg előre.

HRM: Egyszer valaki azt mondta Miles Davis ’Bitches Brew’ albumáról, hogyha egy kicsit később megy be a stúdióba, egy teljesen különböző album született volna.  Ha mondjuk később utaztok el Szardíniára, más lett volna az anyag?

ÉA: Szerintem nem, ez nem az időn múlik. Itt van egy helyszín, egy környezet, amely az embert inspirálja. Másrészt van egy zenei koncepció, mely ugyanaz, mint a múltkori. Az eredeti hangzásvilágot megtartottuk, de egy kicsit kiszínesítve. Számítunk rá, hogy akiknek tetszett az előző album, az új is fog tetszeni.

HRM: Lesz lehetőség szélesebb körben terjeszteni az albumot? Gondolok itt amerikai kiadásra…

ÉA: A Cherry Red Records több tízezer példányt adott el az első ’The Sardinia Tapes’-ből, ami a mai viszonyok közt egy nagyon szép eredmény. Japántól Brazíliáig mindenhol terjesztették a lemezt. Ez egy nagy cég, lefedi az egész világot, és ez a lemez is mindenhová el fog kerülni. Most jártam Tokióban, kaphatóak voltak a lemezeink ott is. A céggel két évvel ezelőtt elindult egy együttműködés és ez nagyon szépen fejlődik. Ehhez hozzátartozik a jelenlegi zenei irányvonal is, hiszen ezen indultunk el a nemzetközi vonatkozásban. Mindig belecsempészünk valami újat az alapvető Djabe zenei világba.

HRM: Lesz lehetőségetek ennyi helyen koncertezni is?

ÉA: Ez is egy összetett kérdés. A Djabe eddig ötven országban játszott a világban, így azt nem mondanám, hogy nem jutottunk el sok helyre. Persze, nem mindenhova, mert például Japánban még nem koncerteztünk. Hozzá kell tenni, hogy ez egy Djabe - Steve Hackett produkció, és Steve-nek nem mi vagyunk a főzenekara. Van egy saját bandája, mellyel járja a világot és évente legalább száznyolcvan koncertet ad. Az nem lehetséges, hogy mondjuk Olaszországban vagy Németországban turnézik, rá két hónapra más zenészekkel jelenik meg ugyanott, hasonló zenét játszva. Ha lenne idő, egész évben koncertezhetnénk vele, de sajnos ez lehetetlen. Nagyon becsületes dolog tőle, hogy minden évben szorít számunkra pár hetet, amikor csak velünk zenél, és eljuthatunk olyan helyekre, ahova ő nem a saját zenekarával. Az azonban kizárt, hogy Angliában, Németországban vagy Japánban együtt turnézzunk.

HRM: Nem merült fel Steve Hackett teljes jogú tagsága a Djabe-ban?

ÉA: Nem hiszem, hogy ezt ő szeretné, de tekinthetjük őt úgy, mint a zenekar tagját. Ha meghallgatjuk például a ’The Sardinia Tapes’ lemezeket, rájövünk, hogy nem rá épül a zene, ő is az egyik tag köztünk, és ő is hozzáadja a maga részét, igaz, nem mindig játszik velünk. Tulajdonképpen ez a tagság valós, a többi csak játék a szavakkal, ám nem lenne jó, ha nem írnánk ki a nevét. Tizenöt éve játszunk vele különböző formákban, és hogy minek hívjuk, az már a marketing része. A vele való barátság és az együtt zenélés nagyon jó és tiszteletreméltó is. Lehetne ebből világprodukció, de a már említett marketing okok miatt nem lehetséges, pedig hetente kapok meghívásokat a világ különböző pontjairól, amiket vissza kell utasítanom.  Azzal kell beérni, ami van. Viszont a közös produkciónk felkeltette a világ figyelmét, hiszen a legutóbbi Budapest Jazz Clubban tartott koncertre olyan országokból utaztak ide, mint az Egyesült Államok, Kanada, Norvégia, Anglia, Skócia, Svájc, Németország, Ausztria, Szlovákia, Szerbia. Vagy úgy időzítették a nyaralásukat, vagy csak ezért a koncertért jöttek ide. Rájöttek, hogy mondjuk Dortmundban nem lesz közös Djabe-Steve Hackett koncert. Ha ezt látni akarják, el kell jönni Budapestre.

HRM: Ősszel két jelentős koncertet is adtok, az egyiket a Jazz Clubban tartjátok november kilencedikén, melynek alapja, hogy LP-n is megjelent a régebbi albumaitok közül a ’Witchi Tai To’, az ’Update’ és a ’Táncolnak a kazlak’, ezek mellett a tavaly kiadott ’Flow’ lemezről is játszotok részleteket. Hogy született meg ennek a fellépésnek a koncepciója?

ÉA: Nem véletlen választottuk ezt a koncepciót. Több szálon fut a zenekar, a Steve Hackett-tel való fúzióról már beszéltünk. Természetesen a Djabe önállóan is dolgozik, a mostani felállás vette fel tavaly a ’Flow’ albumot, majd az ez alapján készült koncertlemezt is. Közben a régebbi lemezeket megjelentetjük vinylen, melyeket még így nem adtunk ki, vagy a ’Witchi Tai To’ régebbi LP kiadását már nem lehet kapni. Nagyon magas színvonalon nyomjuk ezeket ki és figyelünk a marketingre is. Tavaly a Hifi show-n mutattuk be a ’Witchi Tai To’-t óriási sikerrel. Kiadtuk az ’Update’-et is, és most végre megjelent a ’Táncolnak a kazlak’ is, amit már nagyon sokan vártak. Az Abbey Road stúdióban vágtam ezeket a lemezeket félsebességes technikával. Mindent elkövettünk, hogy csúcsminőségben szóljanak ezek a kiadványok. Rájöttünk, hogy ilyen formában is érdemes foglakozni a teljes életművel. Jó alkalom, hogy ezeket a régi számokat a koncerteken is előadjuk. Október 26-27-én a Hifi show-n is bemutatjuk a lemezt, nemcsak hanglemezről, hanem egy szuper hifi berendezésen is, mely alkalmas egy kisebb koncert hangosítására.

HRM: A másik jelentős koncert november huszonhetedikén az A 38 Hajón lesz, amikor Simon Phillips vendégeként léptek fel. Hogyan jött létre ez a közös koncert?

ÉA: A Bogdán Gomilko-féle Livesound cég szervezi a bulit, ők kértek fel, hogy játsszunk, Simon Phillips menedzsmentjével is ők végezték el az egyeztetést.

HRM: Mit fogtok játszani ezen a fellépésen?

ÉA: Olyan zenét, ami közel áll az ő stílusához, így azt gondolom, leginkább a ’Flow’ anyagát adjuk elő.

készítette: Bigfoot
fotók: Djabe