Can’t Stop Rockin’: ZZ Top életmű – 2. rész

írta Kidlacee | 2019.07.24.

A nyolcvanas évekre a texasi trió is lépést tartott a kialakult zenei trendekkel. Zenéjükben kiaknázták a szintetizátorok adta lehetőségeket és egyfajta megújuláson mentek át. Az ’Eliminator’ után két évvel új albummal jelentkeztek, melyben teljesen kiaknázták a korszak adta lehetőségeket. Ez majdnem egy évtizedig jelen volt náluk, még akkor is, ha később inkább csak nyomokban volt itt-ott fellelhető.

Az ’Afterburner’ 1985 október 28-án jelent meg, ami gyakorlatilag egyenes folytatása volt az 1983-as anyagnak. A legtöbb példányszámban eladott ZZ Top-albumnak számít, és míg az ’Eliminator’ a Billboard lista kilencedik helyét érte el, az ’Afterburner’ egészen a negyedikig meg sem állt. A zene tele lett pakolva mindenféle samplerekkel és effektekkel, rengeteg dalban használtak szintetizátort és dobgépeket. A nyolcvanas évek sci-fi őrületének hatására videoklipjeikben kiléptek az űrbe. A kapocs az előző klipek és az ’Afterburner’ klipjei között a lemezt nyitó Sleeping Bag lett. Ebben ugyanis megsemmisül az Eliminator Ford Coupe, és a klip végén űrjárgányként elrepül az űrbe, miután legyőz néhány rablót, akik egy bigfoottal menekülnek. A borító is jól ábrázolja, amint elhalad a föld mellett.

Akkortájt ezt a stílust space rocknak hívták, és a Stages-hez, valamint a Rough Boy-hoz is a világűrben játszódó videót készítettek. Utóbbi például egy lebegő futurisztikus autómosóban játszódik. Nagy siker ide vagy oda, azért voltak rajongók és kritikusok, akiknek nem tetszett, hogy ekkorát váltottak. Többen úgy nyilatkoztak róla, hogy csak az akkori időszak terméke, és le fog csengeni ez a fajta zenei stílus. Függetlenül attól, hogy ez így is lett, ötmillió példánnyal több kelt el belőle, mint az ’Eliminator’-ből, és rengeteg USA-n kívüli országban a listák első helyére ugrott. Ahhoz kétség sem fér, hogy hibátlan lemez ez is, de a nagy eladásokban valószínű közrejátszott az előző korong hátszele és az akkori zenei divat nagyszerű meglovagolása. Ezt valamennyire az idő is igazolta, mert mégsem lett belőle akkora klasszikus, mint az ’Eliminator’-ből. A hozzá kapcsolódó turné után ismét pihenőre vonultak a srácok, de előtte még visszautasították a Gillette cég egymillió dolláros ajánlatát, mert nem voltak hajlandók leborotválni a szakállukat. Viccesen úgy fogalmaztak, hogy nagyon rondák lennének nélküle.

1990 októberében tértek vissza a ’Recycler’ című albummal. Az előzőhöz képest egy sokkal letisztultabb anyag született a texasiak műhelyében. Hangzásuk továbbra is modern maradt, de ugyanakkor minimálisra csökkentették a szintetizátorokat, és ezek javarészt a háttérben meg is húzódtak. Doubleback című szerzeményük a ’Vissza a jövőbe’ harmadik részének betétdala lett, a trió pedig fel is tűnik a film egyik jelenetében, ahol is egy vadnyugati bálon 19. századi zenészeket alakítanak.

Négy klip készült a lemezhez. Az egyik az előzőleg tárgyalt nóta, ami a film jeleneteivel van feldúsítva, ezen kívül a Burger Manhez, a My Head’s In Mississippihez és a Give It Uphoz is forgattak egy-egy videót. A kiváló sivatagi blues-rock, a My Head’s In Mississippi elérte a kislemezek listáján az első helyet, de a többi dal is hasonlóan jól szerepelt. Maga az album a legjobban az Egyesült Királyságban fogyott, ahol egészen a hatodik helyig sikerült előre verekednie magát. A lemezhez egy nagyszabású turnét is csináltak, ahol a színpadkép egy újrafeldolgozót ábrázolt egy autós roncsteleppel együtt. Ez a körút majdnem eljutott Budapestre is, de végül mégsem jött össze a dolog.

1992-ben kiadták a ’Greatest Hits’ válogatást. Ez főleg az utolsó három lemezből csemegézett, néhány hetvenes évekbeli dallal, valamint két új szerzeménnyel. Az egyik a Gun Love, a másik pedig Elvis Presley Viva Las Vegas című dala egy nagyszerű feldolgozás formájában. Utóbbihoz egy remek klipet is készítettek.

Ezzel viszont lezárult egy korszak, mivel a Warner Bros kiadónál ez volt az utolsó albumuk, ami méltón megünnepelte a gyakran csak trilógiaként emlegetett ’Eliminator’ - ’Afterburner’ - ’Recycler’ hármast.

Az RCA kiadóval szerződtek le, és 1994. január 18-án érkezett is a folytatás ’Antenna’ címmel. Elmondták, hogy tiszteletből nevezték el így az albumot, mivel a kezdetekkor a rádiók segítségével jutott el az emberekhez a zenéjük. Hogy ezt még nyomatékosabbá tegyék, a lemezen szereplő Antenna Head ennek állít emléket. Az anyagot nyitó Pincushion elérte az első helyet a Mainstream Rock Charts listán, megjelenése óta pedig a koncertek állandó szereplője ez a klasszikus. Ezen az albumon újra tetten érhetőek a samplerek és szintetizátorok, igaz nem olyan mértékben, mint a nyolcvanas években, de például az európai és japán kiadáson szereplő Everything az egyik ékes példája ennek. A tizenkét dalból négy Billy Gibbons szerzeménye. Ezen a turnén is történt egy kísérlet egy magyarországi fellépés megszervezésére, de ezúttal sem sikerült.

1996. szeptember 17-én jelent meg a ’Rhythmeen’ című album. Ez már teljes mértékben visszakanyarodás volt a hetvenes évekhez, ugyanis nélkülözött mindenféle nem élő hangszert. Az újítást nem egy dalban a különösen piszkos hangzásúra torzított gitár jelentette, ami egy kicsit súlyosabb hangzást adott a korábbi lemezekhez képest. Ezen kívül szájharmonikával is színeztek egyes számokat, mint a What’s Up With That című gyöngyszemet. Jó barátjukat, James Harmant kérték fel erre a feladatra. Érdekes hogy a ’Recycler’-rel sokkal több párhuzamot találni rajta, mint közvetlen elődjével az ’Antenna’-val, és ez volt az első lemez, ahol a cím az egyik dallal megegyezik. A She’s Just Killing Me az ’Alkonyattól Pirkadatig’ című film betétdala lett.

A ZZ Top az egyetlen együttes, akinek két dala is helyet kapott a filmzene albumon. Ez volt viszont az utolsó anyaguk, ami Bill Ham producerkedésével készült. További érdekessége az anyagnak, hogy a My Mind Is Gone című szerzeményt Stevie Wonderrel, Joe Hardy-val és Gary Moonnal írták. A lemez a 29. helyet szerezte meg a Billboard 200-as listáján és a kritikusok is méltatták a visszatérést a kezdtek felé. A hozzá kapcsolódó körút is nagyon sikeres volt, ami világosan megmutatta, hogy az emberek úgy is kíváncsiak rájuk, hogy nem próbálnak követni bizonyos aktuális zenei trendeket. Az igazság az, hogy innentől kezdve – ha csak kis mértékben is – minden kiadott anyagukon észre lehet venni minimális újításokat és kísérletezéseket.

1999-ben harmincéves lett a ZZ Top, és ezt egy új albummal ünnepelték meg, ami a ’XXX’ címet kapta. Egy tőlük elég szokatlan lemez született, mert a slágereket szinte teljes mértékben mellőzte, és sajnos elég visszhangtalan is maradt. Ahhoz képest, hogy megpróbáltak teljesen visszatérni a gyökerekhez, valamint a példaképeik stílusához, ez nem sikerült túl jól. A Billboard listán a századik helyig jutott, de a zenei magazinok is elég lesújtóan nyilatkoztak az anyagról. Ezt követően jobbára turné turnét követett évről évre. 2003-ban indult a 'Beer Drinkers & Hell Raisers Tour 2003', aminek keretében végre eljutottak Magyarországra is. Július 23-án a Petőfi Csarnok szabadterén adtak egy teltházas koncertet, majd szeptember nyolcadikán megjelent a következő album, a ’Mescalero’.

Ők is érezték, hogy az előző lemez nem lett az igazi, ezért itt jobban visszatértek önmagukhoz. A céljuk az volt, hogy olyan anyag szülessen, ami teljesen rájuk jellemző, vagyis ismét a laza bluesos, boogies hard rock került az előtérbe. Természetesen itt is bevetettek újításokat, mint például szájharmonikát (megint James Harmannel), "fuzzy" hangzású basszusgitárt, valamint különböző steel pedálokat. Több gyöngyszemet is rejt az album, mint például az AlleyGatort, a Buck Nekkidet, vagy a bitang stílusú Punk Ass Boyfriendet. Vastag hangzást kapott a gitár, sokszor csak úgy reszelnek Billy összetéveszthetetlen dallamai és szólói.

Spanyol nyelvű dalok is színesítik az összképet, mint például a Que Lastima, de a korongot záró négy dal is igazi különlegesség. A Tramp egy igazi jammelgetős nóta, míg a Crunchy egy pörgősebb szerzemény. Az utolsó két dal pedig inkább a lazulósabb szerzemények közé tartozik. Ahogy az előzőt, ezt is Billy producerelte, és a tizenhat dalból tizenkettőt ő maga írt, a Billboard listán pedig egészen az 57. helyig jutott.

Hihetetlen vagy sem, de 2008-ig egyetlen hivatalos koncertanyaga sem jelent meg a ZZ Topnak. Hogy ezt a csorbát kiküszöböljék, a 2007. november 1-én Dallasban tartott fellépésüket megörökítették és DVD/CD, valamint bakelitlemez (csak Európában) formájában is kiadták ’Live From Texas’ címmel, de mielőtt erre sor került volna, még megjelentették az ’Eliminator’ újrakiadását a huszonötödik jubileumra. Újrakeverték a teljes lemezt, valamint bónuszdalokat is pakoltak hozzájuk, illetve egy DVD is a része lett, videoklipekkel, koncertfelvételekkel.

A ’Live From Texas’ sikerének hatására 2009-ben ezt megfejelték a ’Double Down Live’ című dupla DVD-vel, ami tartalmazta az 1980-as német Rockpalast-koncertet, valamint 2008-ból különféle élő fellépések egyvelegeit. Ennek a kiadványnak a turnéján jutottak el másodszor is Budapestre, ahol október 15-én léptek fel a Papp László Sportarénában. Bemelegítésképp a Mystery Gang játszott előttük.

Ekkortájt már többször felröppent a hír, hogy új albumot szeretnének felvenni. Nem sokkal ezután kiderült, hogy tényleg belefogtak új dalok írásába a híres producerrel, Rick Rubinnal együtt. Billy a következőket nyilatkozta a készülő anyagról: „Hosszasan gondolkodtunk azon, hogy milyen is legyen a lemez. Szerettük volna felidézni a korai ZZ Top hangulatát, de ugyanakkor nem akartunk hátat fordítani a mai modern technológiának sem. A múlt és a jelen összeolvadásának eredménye lett a 'La Futura'.”

2012. szeptember 10-én jelent meg, és kedvcsinálónak nem sokkal előtte kiadták a ’Texicali’ EP-t, ami az album első négy számát tartalmazta. Tényleg kihasználták a modern technológiát, mert számos dalban használtak egy plusz torzított gitársávot, ami adott az egésznek egy keményebb hangzást, de ugyanakkor tényleg hűek maradtak a hetvenes évekhez. Megjelenése után pozitív kritikákat kapott mind a rajongók, mind a kritikusok részéről. Volt, aki egyenesen a legjobb lemezüknek nevezte az ’Eliminator’ óta. A Billboard 200-as listáján a hatodik helyet szerezte meg, de Finnországban, Németországban, és Oroszországban is bekerült az első tíz helyezett közé. (Részletesen ITT olvashatsz róla.)

Az utóbbi években még megjelentették a ’Live Montreux’ című koncertanyagukat DVD formátumban, amit 2013 nyarán rögzítettek, valamint a ’Live - Greatest Hits From Around The World’ élő válogatást is 2016 szeptemberében.

A ZZ Top tehát már 1969 óta változatlan felállásban zenél. Mivel képesek voltak a megújulásra, így lépést tudtak tartani az aktuális zenei trendekkel úgy, hogy közben önmaguk lényege semmit sem változott. Valahol – természetesen mindhármuk tehetségén kívül – ennek is köszönhető, hogy világszerte ismertek lettek, hiszen a laza texasi bluesos hard rock stílusból sosem szakadtak ki, csak mindig hozzá tudtak tenni valami pluszt a zenéjükhöz.