„Tres Hombres”: ZZ Top életmű – 1. rész

1969-ben, vagyis éppen ötven éve indult világhódító útjára a texasi trió, a ZZ Top. Billy Gibbons gitáros/énekes, Dusty Hill basszusgitáros és Frank Beard dobos már zenekaruk megalakulása előtt is aktívan zenéltek. A bőgős és az ütős a hatvanas évek közepén az American Blues Band nevű formáció sorait erősítette. Dusty testvére, Rocky Hill gitáros is tagja volt az együttesnek ezekben az években. 1968-ban úgy döntöttek, hogy elhagyják Dallas városát és áttelepülnek Houstonba.

Rocky továbbra is a blues alapú zenére szeretett volna koncentrálni, míg Dusty szerette volna egy kicsit keményebbre venni a figurát, vagyis bele akart csempészni egy nagy adag hard rockot is a muzsikájukba. Mivel a gitáros ezzel nem tudott azonosulni, így útjaik különváltak. Ez idő tájt Houstonban egy másik együttes is működött a The Moving Sidewalks, akinek tagjai között találjuk Billy Gibbons gitáros/énekest. Jimi Hendrixszel is turnéztak, aki úgy vélekedett a játékáról, hogy még sokra fogja vinni. Nem sokkal ezután új nevet választottak maguknak, ami a ZZ Top lett.

Billy Gibbons elmesélte, hogyan nevezte el ZZ Topnak együttesét a csapat pihenőszobájában lógó poszterek alapján. 1969-ben döntött így, amikor az banda még a régi felállásban zenélt: Lanier Greig, Dan Mitchell és ő maga. Még az előtt kapta a csapat a ZZ Top nevet, hogy a ma is ismert trió összeállt volna. „Volt egy kis stúdiólakásunk, benne egy kis pihenőszoba, aminek a fala tele volt azokkal a szivárványszínű blues poszterekkel, amiket telefonpóznákra szoktak szúrni arról, hogy épp melyik együttesek fognak játszani a városban” – mondta Joe Bensonnak az Ultimate Classic Rock Nights című rádióműsorban.

Ahogy nézegették a posztereket, észrevették, hogy milyen sok együttes neve tartalmazott monogramot: O.V. Wright, D.D. Bender és természetesen B.B. King, aki az ABC elején volt. Utána Z.Z. Hill következett a listában. Gibbons emlékszik, hogy azt gondolta, milyen jól hangzik a ZZ és a King kombinációja. De aztán úgy döntött, hogy a ZZ King név túlságosan hasonlít a B.B. Kinghez, így új irányt vettek gondolatai: „Mivel a King (király) az fent van, ezért ZZ Top lesz a név és kész.”

Miután a bandából ketten is (Lanier Greig és Dan Mitchell) bevonultak a hadsererghez, a helyükre Frank Beard és Dusty Hill érkezett, így alakult ki a végső felállás, ami a mai napig változatlan. Első lemezük egyszerűen a ’First Album’ nevet kapta, 1971. január 16-án jelent meg. A producer Bill Ham volt, akivel évtizedekig dolgoztak együtt. Tíz dalt rejtett, és ezen kapott helyett Billy egyik legjobb szerzeménye, a Brown Sugar is. Bluesos, hard és persze southern rockos hatások is felfedezhetőek a zenéjükben. A szövegek saját élményeikről szólnak, de helyet kaptak rajta szexuális jellegű témák is, amik szorosan kapcsolódnak hozzájuk mind a mai napig. Csak egy kislemezt jelentettek meg róla, a (Somebody Else Been) Shakin' Your Treetet, ami különösebb sikert nem ért el, ahogy maga az album is inkább csak helyi szinten vált ismertté, pedig a Neighbor, Neighbor, a Backdoor Love Affair és a Squank című szerzemények is klasszikussá váltak róla idővel.

Viszonylag gyorsan, 1972 áprilisában már érkezett is a folytatás, a ’Rio Grande Mud’. A lemez címét a Mexikó és Texas határán hömpölygő folyó, a Rio Grande ihlette. Egy kislemez jelent meg róla, a Francine, ami a 69. helyet szerezte meg a Billboard kislemez listáján. Az A oldalon angol, a B oldalon spanyol nyelvű verziója kapott helyet a számnak. Billy ezt a dalt Steve Perronnal és Kenny Cordray-jel írta, viszont hosszú évekbe telt, mire a két társszerző megkapta a jogdíjakból járó pénzt a szám után.

A folyamatos koncertezések miatt a ZZ Top egyre ismertebbé vált, de az áttörés 1973-ban következett be, amikor is elkészítették harmadik, ’Hombres’ című albumukat. A Billboard 200-as listáján a 8. helyig jutott, a rajta szereplő – mára klasszikussá vált – dal, a La Grange pedig a 41. helyet szerezte meg a kislemezek listáján.

Ezen a lemezen dolgoztak először együtt Terry Manning hangmérnökkel, és a már említett szám Billy Gibbons szerint a véletlen műve volt. A következőket mondta róla: „Néhány perc alatt jött az ötlet. Szinte a véletlen műve volt az egész. Épp a mérnököt vártuk a stúdióban, hogy bejezze az aznapi munkát, és elkezdtünk jammelni. Egyszer csak  kinéztünk az üvegen át, és ő ott állt, integetett, hogy abba ne merjük hagyni. A dal végül a helyére került, és ez az egész történet nagyon különleges számunkra."

A dal egy bordélyházról szól, aminek a neve később „Chicken Ranch”-re változott. Az ismert gitártéma pedig John Lee Hooker Boogie Chillen című számának ritmusából bontakozott ki, illetve Slim Harpo Shake Your Hips című dala adta az ihletet a nóta elején lévő dobtémához. Egy perre is sor került a Boogie Chillen szerzője részéről, de a bíróság elutasította azt. Az „a-how-how-how-how” sor pedig utalás John Lee Hooker Boom-Boom című klasszikusára.

2005 márciusában a Q Magazine 100 legnagyobb gitárdal listáján a 92. helyre sorolta, illetve a Rolling Stone magazin saját százas listáján a 74. helyen végzett. Ezen kívül ezen a lemezen szerepel a Waitin' For The Bus és a Jesus Just Left Chicago, amik azóta is minden koncertjükön elhangzanak egymásba kapcsolva, akár az albumon. Maga a korong szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben is, illetve 2003-ban 498. lett a Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb albuma listáján.

Ettől kezdve pedig egy csapásra elkezdett emelkedni koncertjeik látogatottság, méghozzá olyannyira, hogy 1974 nyarán Austinban 80.000 néző előtt léptek fel, több másik vendégegyüttessel egyetemben. Az eseményt megörökítette egy helikopterről készült fénykép is, ami aztán a következő év tavaszán megjelenő ’Fandango!’ című albumuk borítójában kapott helyet. A lemez első fele élő felvételeket tartalmaz, köztük a Thunderbirdöt is, ami egy The Nightcaps-szerzemény. A ’Wine Wine Wine’ albumokon jelent meg és nem védették le a számot, mint szerzők. A ZZ Top elismerte, hogy az ő verziójuk megegyezik a The Nightcapséval, akik ezután be is perelték a texasi triót. Az ügyet viszont elvesztették, mivel Billy Gibbonsék a lemez megjelenésekor részben levédették a dalt. A ’Fandango!’ azon az úton haladt tovább, mint elődei, szintén a laza sivatagi bluesos hard rock égisze alatt született, és olyan kiváló dalokat rejtett, mint a Heard It On The X, a Blue Jeans Blues, a Mexican Blackbird – ami szerepel az Alkonyattól Pirkadatig filmzene albumon is –, vagy a mai napig a koncertek zárónótájaként funkcionáló Tush. Ebből lett egyébként az egyetlen kislemez is, ami a Billboard 100-as listáján a 40. helyet szerezte meg. Érdekesség még, hogy a ’Fandango!’ turnéja során jutottak el először Európába. Az NSZK-ban léptek fel Ludwigshafenben és Düsseldorfban, november elsején és másodikán.

A következő évben megjelent ’Tejas’ kissé különbözött az addigi lemezektől. Helyet kaptak rajta country stílusú nóták, illetve a hangzása is kicsit elütött a többitől. Egy lazább megszólalású, a hard rockot jobban nélkülöző anyag született olyan dalokkal, mint az El Diablo vagy az Arrested For Driving While Blind. Utóbbit kezdetben olyan támadások érték, hogy a szövege az embereket ittas vezetésre ösztönzi. Dusty Hill egy 1985-ös interjúban viszont egyértelműen rácáfolt erre. Nem sokkal ezután a trió egy majdnem három éves pihenőre vonult, de előtte még megjelentették a ’The Best Of ZZ Top’ című válogatást, ami az első négy albumból szemezgetett. A visszatérés végül 1979 novemberében következett be, amikor is megjelent következő lemezük, a ’Degüello’.

Az addig a London kiadóhoz tartozó ZZ Top 1979-re leszerződött a Warner Brosszal, így ez az anyag már az ő bábáskodásukkal került a boltok polcaira és érte el a platina státuszt. A korong címe utalás az 1836-os texasi alamói csatára, amit a mexikóiakkal vívtak. Ahogy az eddigi lemezeknél, úgy a ’Degüello’-nál is Bill Ham látta el a produceri feladatokat, és ahogy a ’Tres Hombres’-nél, valamint a ’Tejas’-nál, úgy ezt is Terry Manning keverte. Ugyanez év novemberében indult a lemez körútja, és 1980 áprilisában átjutottak Európába is egy négyállomásos miniturnéra. Ekkor léptek fel Essenben a Grugahalléban, ami a ’Rockpalast’ című műsor részére rögzítésre is került. A német TV nem sokkal később leadta a koncertet, 2008-ban pedig hivatalosan is elérhetővé vált a ’Double Down Live’ című dupla DVD-n.

Ekkor már elkezdték növeszteni legendássá vált szakállukat, és habár kezdetben még a dobos, Frank is ugyanígy tett, végül maradt a bajusznál, pedig a lemezhez készült fotón mindhármuk szakállasan szerepel.

A ’Degüello’ után másfél évvel már érkezett is a folytatás: 1981 júliusában került a boltokba a következő album, az ’El Loco’. A cím jelentése: az őrült. Billy Gibbons elmondása szerint ez volt az első lemez, amit úgy rögzítettek, hogy mindhárman egymástól elválasztva, különböző helyiségekben játszották fel részüket. Nem ez volt az egyetlen újítás, mert itt kezdtek használni bizonyos dalokban szintetizátorokat, vagy inkább úgy is mondhatnánk, hogy azok elődeit. 1981-et írunk ekkor, és hamarosan nagy fejlődés veszi majd kezdetét az ilyen típusú hangszerek terén.

Egy 2013-as interjúban Billy Gibbons is egyfajta fordulópontnak állította be a lemezt, ami már előrevetíti a nyolcvanas években írt anyagaikat. Elmondta továbbá azt is, hogy miután megismerkedtek Linden Hudsonnal – aki dalszerző társsá vált –, sokkal merészebben kezdtek kísérletezni. Az itt helyet kapó Groovy Little Hippie Pad például egyértelműen a ZZ Top egyik legkülönösebb szerzeménye. A gitáros szerint is példátlan az életművükben az a nehéz szintetizátoros hangzás, ami a dalt jellemzi. A lemez egyik nagy slágere a Tube Snake Boogie, ami a mai napig biztos pontja a koncerteknek, és bár nem játsszák rendszeresen, de azért rendre előkerül egy-egy turnén. A másik ilyen a Pearl Necklace, ami annak ellenére, hogy egy ritkábban játszott nóta, az egyik legboogie-sabb ZZ Top-szerzemény. Az ’El Loco’ turnéja során már egy komplett kört nyomtak le Európában. A fellépések nagyrészt a kontinens nyugati részét érintették.

1982 őszén fogtak neki a következő lemez megírásának, ami 1983 márciusában meg is jelent ’Eliminator’ címmel. Az album eladásai minden korábbi anyagaikat túlszárnyalta, hiszen többszörös gyémántlemez lett belőle. Csak az USA-ban több mint 10 millió példányban kelt el. Létrehozták a sajátos „ZZ Top lookot” és a kiváló videoklipek segítségével az akkortájt induló Music TV közönségét is megnyerték maguknak.

A lemez borítóján egy 1933-as Ford Coupe szerepel, oldalán a ZZ-logókkal. Ez az autó a videók állandó szereplője lett a szexi hölgyekkel egyetemben. Több dalban használtak szintetizátort és dobgépeket, sőt! A Legs című szerzeményük szinte diszkós ritmusaira építkezve egészen új távlatokat nyitottak meg zenéjükben, mégis meg tudták őrizni eredetiségüket. Míg az előző ’El Loco’ hangzásában inkább a hetvenes évekbeli lemezekhez hasonlított, itt már hallható, hogy mennyit fejlődött a stúdiótechnika a két album közt eltelt időszakban. Öt kislemezt jelentettek meg róla – többek között a Gimme All Your Lovin’ és a Sharp Dressed Man című mesterműveket –, és habár annak ellenére, hogy több szám még a régi vonalat képviselte, a következő, 1985-ben megjelent ’Afterburner’ albumon sikerült ezeket a határokat a végletekig kitolni.

Folytatása következik!