Életmű: Dream Theater-Egy karrier kilenc felvonásban. III.

írta Hard Rock Magazin | 2005.11.14.

Eljött az első átütő siker, az Awake ideje... Dream Theater - Egy karrier kilenc felvonásban III. Egy hang a "páholyból": A siker az egyik legfurcsábban működő "élőlény". Leginkább a szerelemhez hasonlí­tható, melyet sokszor nehezebb megtartani, mint megszerezni. Amikor birtokunkban van, sokkal nagyobb erőfeszí­tést kell tennünk megőrzéséért, fokozásáért, mint akkor, amikor még csak álmodozunk róla. A kényelem a végzete. Ha úgy érezzük, hogy hátra dőlhetünk, azonnal elhagy minket. A Dream Theater-t az "Images and Words" lemezzel elérte a siker, de az öröm nem taszí­totta a fotelbe az öt muzsikust. Ellenkezőleg. Úgy látták jónak, ha még jobban megrázzák magukat. Elérkezett az "Ébredés" ideje... III. felvonás - "az igazi siker", avagy álomból az ébrenlétbe ...még együtt Mike Portnoy, John Petrucci, John Myung, Kevin Moore, és James LaBrie 1993. november 28-án Edinburgh-ban befejezi élete első világkörüli turnéját. A hatalmas, 194 előadásból álló portya után nem sokáig "nyalogatják sebeiket", hiszen 1994 májusában stúdióba vonulnak, hogy elkészí­tsenek egy újabb mesterművet. A felvételek csodálatosan sikerülnek, ám az album keverésének végső fázisa előtt újra beborul az ég a csapat felett. Kevin Moore zenei nézeteltérésekre, és szóló karrier épí­tési vágyára hivatkozva bejelenti távozási szándékát. ...négyen maradtak Nem sokkal később megjelenik az "Awake" cí­mű album, melynek utolsó, a távozó billentyűs által jegyzett szerzeménye ("Space-Dy Vest") már érezteti azt az utat, melyre lépni kí­ván, és melyet a kiválása után létrehozott Chroma Key elnevezésű zenekarával jár majd be. A "négyeknek" nem sok idejük van bánkódni, hiszen hamarosan indul az újabb világkörüli turné, melyre billentyűst kell kerí­teniük. Átmeneti megoldásként Derek Sheriniant szerződtetik a turnéra, aki korábban, többek között Alice Cooper-rel és a Kiss-el dolgozott együtt. Miközben a zenekar Derek-kel próbál a turnéra, folyamatosan keresik azt az embert, aki a megtisztelő, "a Dream Theater tagja" megszólí­tást bezsebelhetné. Leginkább Jordan Rudess-t szeretnék, (egy koncertet ad is a zenekarral: 1994. szeptember 9. Burbank, California) aki, inkább a "Dixie Dregs" nevű csapatot választja, mondván, ott kevesebb az elfoglaltság, több idő jut a családra. (Néhány év múlva szerencsére már nagyobbak a gyerekek!) Meghallgatják, - a többek között Malmsteen első négy stúdióalbumán közreműködő és későbbi Stratovarius tag - Jens Johansson-t is, de végül úgy döntenek, hogy Derek Sherinian legyen a Dream Theater ötödik, teljes jogú tagja. Derek Választásuk kényszeredettségét igazolja az a tény, hogy a zenekar másik négy tagjához képest kissé magamutogató, extravagáns, de rendkí­vül tehetséges zenész, mindössze egy nagylemez, és egy mini album elkészí­tésénél kap lehetőséget. Az "Awake" meghozza a várva várt csúcsra jutást. Ezt az alkotást a kritika már egyértelműen csak felsőfokú jelzőkkel illeti, és a zenekart elkezdik együtt emlegetni a rock legnagyobb legendáival. A zenészek, a magazinoktól sorra kapják a nagyobbnál nagyobb elismeréseket, (év zenekara, év gitárosa) turnéjuk állomásai teltházasak. Az 1994. október 20-án induló "Waking Up The World" turnét, 1995. áprilisában megszakí­tják, és stúdióba vonulnak, hogy végre felvegyenek egy régóta dédelgetett álmot, a -még James Labrie érkezése előtt született, - "A Change Of Seasons"-t. Ez a "dal" a maga 23 perces hosszával a kiadó tilalma miatt nem kerülhetett fel sorlemezre. Az "Awake" album elsöprő sikerével azonban megadatott a lehetőség, hogy egy mini album formájában napvilágot lásson a darab, mely a mai napig az egyik leglenyűgözőbb szerzeménye a zenekarnak. Az 1995. szeptember 19-én megjelenő CD-n a monumentális dal mellett még négy, a zenészek példaképeinek szerzeményeit tartalmazó koncertfelvétel is található, melyet 1995. január 31-én rögzí­tettek a londoni Ronnie Scott's Jazz Club-ban. Később a "5 years In a Livetime" cí­mű VHS kazettán, majd a 2004-ben napvilágot látott azonos cí­mű DVD-n, egy rövid képanyagot is láthatunk a fantasztikus feldolgozás buliról, melyen olyan vendégek is szerepeltek, mint pl. Steve Rothery a Marillionból, vagy Steve Howe a Yes-ből. Bemutatandó a mini albumot a nagyközönségnek, adnak még néhány bulit, majd pihenőre vonulnak, hogy felkészüljenek a következő nagy lépésre és immár Derek Sherinian-el "zuhanjanak a végtelenbe"... A III. album "Awake" Kiadó: EastWest records Megjelenés: 1994. Zenészek: James LaBrie-vocals Kevin Moore-keyboards John Myung-bass John Petrucci-guitars Mike Portnoy-drums Dalcí­mek: 1.6:00 (5:31) 2.Caught In A Web (5:28) 3.Innocence Faded (5:43) 4.Erotomania (6:45) 5.Voices (9:53) 6.The Silent Man (3:48) 7.The Mirror (6:45) 8.Lie (6:34) 9.Ligting Shadows Of A Dream (6:05) 10.Scarred (11:00) 11.Space Dye Vest (7:29) Az "Awake" albumot immár 11 éve hallgatom, mindig meg megállva. Ez az a lemez, ami még több száz kagylózás után is tud újat nyújtani. Emlékszem először kazettán vásároltam meg, betettem a szalagot a walkman-embe és annyira elájultam tőle, hogy közel egy évig nem is vettem ki onnan. (Pedig akkor még nem is tudtam, hogy a kazettás verzió a lemez hossza miatt nem tartalmazza a "Scarred" cí­mű szerzeményt.) Ma sem telik el úgy hónap, hogy ne jusson eszembe "de jó volna egy kis "Awake"-ot hallgatni. A rajta található anyag remekül illeszkedik a beszédes cí­mhez. Az öt muzsikus ezzel a munkájával igazi "ébresztőt fújt" a zeneszerető füleknek. Korán kell felkelnünk, mivel az első dal cí­me "6:00". Nem nehéz kiugrani az ágyból, mivel Portnoy olyan fergeteges introt dobol, mely után lehetetlen fekve maradni. Azonnal hallani, hogy az "Images and Words"-t követően egy másik világot szeretne elénk tárni a zenekar. Petrucci gitárja keményen, karcosan szól, Mike dobjának hangzása is élettel telibb, tisztább, mint azt megelőzően. A dal középső részén Kevin nagy í­vű billentyű szólója végén misztikus LaBrie ének vetí­ti elő, mire is számí­thatunk a következő, több mint egy órában. Mint egy fékevesztett úthenger, úgy tarol a következő "Caught In A Web". A kőkemény riffeken, veszett ritmizáláson, lélekmelengető billentyű szólamok, és igazi, karakteres énekdallamok fekszenek. Megnyugtatandó a felkorbácsolt kedélyeket, a lágyabb húrokat pengető, finom "Innocence Faded" következik, majd mire belefeledkeznénk a dallam orgiába, megérkezik (a) "A Mind Beside Itself" cí­mre keresztelt, három önálló tételből épí­tkező, igazi progresszí­v bomba, melynek első darabja az instrumentális "Erotomania", mely az első lemezen szereplő "Ytse Jam" mellett, a DT talán legjobb hangszeres munkája. Keménység és dallamok, izgalom és nyugalom váltják egymást, több mint 6 és fél percen keresztül. A dal szünet nélkül "folyik át" a Voices cí­mű óriás nótába, mely egy időben a himnuszom volt és képes voltam 24-szer egymás után meghallgatni. Közel 10 percen át élhetünk át egy kisebb szí­ndarabot, hallgathatjuk Kevin csodálatos zongorajátékát, és a hangulatváltásoknak köszönhetően hol a mennyben, hol a dühöngő pokolban érezhetjük magunkat. A "trilógia" a "The Silent Man" cí­mű lí­rával ér véget, melyet a későbbiekben, több verzióban is játszanak koncerteken. A pillanatnyi megnyugvást egy kétlépcsős "bombázás" követi, melynek első fázisa az album talán legközkedveltebb darabja a "Mirror", második hulláma pedig a korong legkeményebb pillanatait tartalmazó "Lie". A "Lifting Shadows Of A Dream" elérkeztével ismét egy kis relaxációnak örülhetünk. A lemez utolsó két szerzeménye két meglepetés. Az egyik a Scarred, mely kifinomult progresszivitásával és nagyvonalú dallamvezetésével, fantasztikus refrénjével igéz meg, majd következik Kevin hattyúdala a "Space Dy Vest", melynek zongora "intro-outro"-ját elég egyszer meghallgatni ahhoz, hogy egy életre bevésődjön. Sokaknak furcsa a dal, de egy biztos: Kevin Moore szépen búcsúzott általa. A Dream Theater az "Awake" megalkotásával megmutatta, hogy egy alapmű után ("Images and Words") azonnal létre lehet hozni egy újabb mérföldkövet is, csak más megközelí­tésben. A fontos az, hogy nem szabad beleülni a készbe. Fel kell ébredni... Az albumhoz kapcsolódó single megjelenések: "Lie" (1994) (az eredeti CD nem kapható. Esetleg e-bay.com) 1.Lie (edit) 2.Space -Dy Vest 3.To Live Forever (non album track) 4.Another Day (live) "The Silent Man" (1994) 1.The Silent Man (Lp version) 2.Take The Time (Demo Version) 3.Eve (non album track) A korszakhoz kapcsolódó ep megjelenés: "A Change Of Seasons" EP. Kiadó: East West Records Megjelenés éve: 1995 Zenészek: James LaBrie-vocals Derek Sherinian-keyboards John Myung-bass John Petrucci-guitars Mike Portnoy-drums Dalcí­mek: 1.A Change Of Seasons (23:06) I.The Crimson Sunrise II.Innocence III.Carpe Diem IV.The Darkest Of Winters V.Another World VI.The Inevitable Summer VII.The Crimson Sunset 2.Funeral For A Friend-Love Lies Bleeding (Elton John) 10:49 3.Perfect Strangers (Deep Purple) 5:33 4.The Rover-Achilles Last Stand-The Song Remains The Same (Led Zeppelin) 7:28 5.The Big Meddley (10:34) I.In The Flesh? (Pink Floyd) II.Carry On Wayward Son (Kansas) III.Bohemian Rhapsody (Queen) IV.Lovin, Touchin, Squeezin (Journey) V.Cruise Control (Dixie Dregs) VI.Turn It On Again (Genesis) A Change Of Seasons máig a zenekar egyik legnagyszerűbb dala. A 23 perces eposz még az Images and Words album előkészí­tésekor keletkezett, de hossza miatt sem az IAW-re, sem az Awake-re nem kerülhetett fel. Csodálatos dallamvilággal, elképesztő ritmusozással, hangulatváltásokkal rendelkező mű ez, mely esszenciája a Dream Theater zenéjének. Mivel a csapat mindig is a közönségbarát zenekarok táborát erősí­tette, ez az Ep. sem a "pénztárca kifosztásról" szól. Album hosszúságúvá egy igazi csemegével tették. A londoni Ronnie Scott's jazz klubban felvett koncerten a csapat tagjai kedvenc muzsikusaikkal közös örömzenét produkáltak. A korongra az előadás azon darabjai kerültek fel, melyeken nem szerepelnek vendégek. Nagylemezzel felérő, tökéletes Ep. Az albumhoz kapcsolódó néhány fontosabb, fellelhető bootleg: "The Dance Of Eternity 1993-03-04 New York, USA "Dream Out Loud 1993-05-18 Buffalo, USA "Lords Of Sound 1993-06-29 Milwaukee, USA "The Rudess Experiment" 1994-09-09 Burbank, USA (a billentyűs Jordan Rudess!!) "Tap The Rockies" 1994-11-22 Denver, USA A DT tagok, korszakhoz kapcsolódó szólómunkái, projektjei, és azok aktuális albumai: Working Man-Rush Tribute (1996) Zenészek: James LaBrie, Mike Portnoy, John Petrucci, Brendt Allman, Sebastian Bach, Robert Berry, Jeff Brockman, Carl Cadden-James, Deen Castronovo, Marcel Coenen, Fates Warning, Trent Gardner, Stuart Hamm, Jake E. Lee, George Lynch, Eric Martin, Steve Morse, James Murphy, Mike Pinnella, Michael Romeo, Jack Russell, Mark Slaughter, Billy Sheenan, Devin Townsend and Gregoor van der Loo. Dalcí­mek a DT tagok közreműködésének feltüntetésével: 1. Working Man (3:52) Mike Portnoy - Drums 2. By-Tor And The Snow Dog (4:12) James LaBrie - Vocals Mike Portnoy - Drums 3. Analog Kid (5:18) Mike Portnoy - Drums 4. The Trees (4:32) Mike Portnoy - Drums 5. La Villa Strangiato (9:26) Mike Portnoy - Drums 6. Mission (5:34) 7. Anthem (4:14) 8. Jacob's Ladder (7:38) John Petrucci - Guitar Mike Portnoy - Drums 9. Closer To The Heart (3:00) 10. Natural Science (8:39) 11. YYZ (4:20) 12. Red Barchetta (6:13) James LaBrie - Vocals 13. Freewill (5:29) Tisztelgés egy legenda előtt elképesztő szereposztásban. A Dream Theater tagjainak életében ez az első - melyet számos követ majd - olyan felkérés, amikor un. Tribute lemezen vehettek részt. Mivel a Rush zenéje az öt muzsikus életének - Portnoy egyenesen mesterének nevezi Neil Peart dobost - meghatározó hatásai közé tartozik, boldogan álltak kötélnek és játszották fel neves társaikkal az albumot, mely kiválóan megőrizte a progresszí­v rockzene egyik istenségének világát, de bőven tett hozzá az albumot feljátszó zenészek lényéből is. Kiváló alkotás! Fates Warning: Paralells (1991) A "Life In Still Water" cí­mű dalban közreműködik James LaBrie A távozó tag, Kevin Moore diszkográfiája: Kevin Chroma Key: "Chroma Key" 1996 "Dead Air For Radios" 1998 "Colorblind" 1999 "You Go Now" 2000 "Graveyeard Mountain Home" 2004 Kevin Moore: "Unrealease Early Demos" (1995) "This Is A Recording" (1999) "Ghost Book" 2004 "Memory Hole" 2004 OSI: "Office Of Strategic Influence" (2003) Fates Warning: "Perfect Symmetry" (1989) "Chasing Time" (1995) "A Pleasant Shade Of Gray" (1997) "A Pleasant Shade Of Gray Part:2" (1997) "Disconnected" (2000) Kevin Moore a Dream Theaterrel történt szakí­tásával tulajdonképpen a "keményebb" zenei műfajtól is eltávolodott. Chroma Key nevű zenekarával, illetve szóló munkáival sokkal intellektuálisabb vizekre evezett, zenéje folyamatos kí­sérletező jellege a mai napig megmaradt. A DT-vel kiválása óta nem került kapcsolatba, azonban a Mike Portnoy által létrehozott OSI projektben jelentős szerepet vállalt. Forrás: www.dreamtheater.net www.chromakey.net Következik: Dream Theater - Egy karrier kilenc felvonásban IV.rész a "kakukktojás", avagy zuhanás a "végletekbe". Brinyó