Kedvenc lemezeim – P.Mobil: Ez az élet, Babolcsai néni (1994/2019)

írta Bigfoot | 2019.05.08.

A GrundRecords ismét dobott egy nagyot: a P.Mobiltól a ’Honfoglalás – szimfonikus változat’ és ’Az első nagylemez’ után az 1994-ben megjelent visszatérő stúdióalbumot is kiadta LP formátumban. Bonyolult ennek az LP-nek a története.

1985 végén váratlanul leállt a P.Mobil. Meglepő hír volt, mert megelőzőleg semmi jel nem utalt a krízisre. Egy évvel korábban végre megjelent a ’Honfoglalás’, aztán sikerrel turnéztak az országban, sőt új lemezről is szóltak a hírek, ’Ez az élet, Babolcsai néni’ címmel, melyről annyit elárultak, hogy Schuster Lóri az Ifjúsági Magazin ’Válogatott magánügyek’ rovatában megjelent levelek alapján írja meg a szövegeket. (A fiatalabbak kedvéért: az IM utolsó oldalain működött egy rovat, melyben tinik leveleire válaszolt egy pszichológus.) Az év novemberében sikerült elcsípnem őket egy koncerten Veszprémben, a ’Földrengés turné’ keretében – a Pokolgép, a Skorpió és a Bikini társaságában –, melyet azért szerveztek, hogy segítsenek az augusztusi peremartoni természeti csapás károsultjain. Ekkor Mareczky István helyett már Donászy Tibor verte a dobot, és a buli végén fel is hangzott – mintegy promócióként – az Ez az élet, Babolcsai néni refrénje, hozzátéve, ez lesz az új lemez címe, hamarosan meg is jelenik, ám nem így történt, hanem bejelentették, hogy határozatlan időre leállnak. Sokféle ok merült fel, most nem térnék ki rájuk, de a lényeg az, hogy a Mobil majd egy évtizeden keresztül hibernált állapotban volt. A tagok eltűntek, egyedül Zeffer bukkant fel rövid ideig egy Szeptember névre keresztelt formációban.

Aztán 1993-ban elkezdett a zenekar mozgolódni: koncerteket adtak, megjelentek a sajtóban, majd 1994 májusában a Fradi pályán tartottak egy nagy visszatérő koncertet, és végre megjelenhetett a ’Babolcsai néni’ lemez is. Az a hat zenész jött újra össze, akik a Mobil első két albumát (’Mobilizmo’, ’Heavy Medál’) rögzítették. Ismét együtt nyomult Schuster Lóránt, Kékesi László, Tunyogi Péter, Sárvári Vilmos, Zeffer András és Ausztráliából sikerült hazacsábítani Mareczky Istvánt is a dobok mögé. Zeffer visszatérése kezdetben nem volt egyértelmű, mert Schuster egy billentyűs hangszerek nélküli Mobilban is gondolkodott, ám végül maradt az eredeti elképzelés.

Tizenkét dalt hallunk ezen az albumon. Ha a stílust nézzük, akár a ’Mobilizmo’ és a ’Heavy Medál’ lemezek után is készülhetett volna tíz évvel korábban, mondhatnám, hamisítatlan Mobil-album. Viszont tagadhatatlan, hogy a billentyűspark nincs előtérben, a dalokat hallgatva néha olyan érzésem támad, hogy a Hammond- és zongorarészeket mintha utólag adták volna hozzá a szerzeményekhez. Sárvári és Kékesi írta a zenéket, Tunyó csak Az utolsó rock and roll zenéjét alkotta meg, Zeffer, a Mobil talán legképzettebb muzsikusa egyetlen dalt sem írt. Az énekrészeket Tunyó két lánya, Orsi és Bernadett is erősíti, akik a zenekar fontosabb koncertjein is részt vettek.

Sárvári és Bajnok amúgy testvériesen megosztozott a zeneszerzésen, hiszen az előbbi hat, az utóbbi öt nóta zenéjét írta meg. Sárvári általában a keményebb vonalat viszi, övé a Szívpörkölt, a Dugjatok a 220-ba, a Műholdra néz az ablakom. Bajnok inkább dallamközpontú zenéket írt, ilyen a west coastos Embered voltam, vagy a lírai Ha újrakezdeném, ez amúgy egy kicsit hasonlít a ’Heavy Medál’ lemezen hallható hasonló hangvételű Szép volt-ra. Az Élsz-e még-nek kacifántos a története. Valamikor az ősidőkben született egy ilyen című dal, más dallammal, más szöveggel. Aztán a dallamot a P. Box felhasználta az első lemezén és Hölgyválasz címmel új sorok íródtak rá.

A szövegek szerteágazó témákat boncolgatnak. Több is elemzi a férfi-nő kapcsolatot, különböző szemszögekből. A Szívpörkölt realista módon közelíti meg a témát, az Embered voltam vagy a Ha újrakezdeném lírai gondolatokat közvetít az érzés elmúlásáról, ám Schuster sorain mindig megdöbbenünk, legyen az bármilyen téma. A Műholdra néz az ablakom vagy a Buta fiúk kövér lányok már 1994-ben felhívták a figyelmet a média agymosására, bár az előbbi a politikának is odaszól. A dübörgős Dugjatok a 220-ba lényegét Lóri úgy fogalmazta meg a koncerteken: „Azért mert diszkóba jársz, még lehetsz rendes ember.”  Az Egyszer az életben emlékdal Bencsik Samunak – az egyik legjobban sikerült tétel zeneileg és szövegileg egyaránt –, az Utolsó rock ’n’ roll pedig Tunyóról szól, sajnos ma már ez a nóta is emlékezik. A címadó pszichedelikus zenei behatásokkal bíró zenei alappal, a világot féltő szavakkal felálló szerzemény, ám ebben is ott a frankó gondolat: „Fellőnék minden bunkót az űrbe.”

Hasonlóan a lemez kalandos történetéhez, az LP-formátum elkészítése sem alakult egyszerűen. A GrundRecords csak licencként adhatta ki a lemezt, és kizárólag LP formátumban kaptak engedélyt a sokszorosításra, CD-n nem. A kiadói jogok tehát a Hungarotonnál maradtak. A hanganyagot Rozgonyi Péter hangmérnök újra "maszterelte", ebben segítséget kapott egy vinyl-rajongótól és egy Mobil-fanatikustól, aki nem mellesleg a hi-fi világában is otthonosan mozog. A hang mellett a borítót is renoválni kellett, ez nem hogy a mai kornak, de a huszonötéves elvárásoknak sem felelt meg. A borítón látható szerkezet jobb oldala például lelóg az CD-tasak előlapról, és az eredeti fotó megszerzése után hosszantartó retusáló munkával teljessé tették azt az LP számára. A CD hátulján látható fotó is korrekción esett át. Mareczky István nem vett részt ezen a fotózáson, utólag illesztették rá a fejét, a minőség kedvéért ezt a retusálást is újra elvégezték. A néhai Viszt György grafikusnak, aki a borítón látható szerkezetet megalkotta, más képei is díszítik az album belső borítóját. A kiadó ráadásként a dalszövegeket is újra korrektúrázta, összefésülte azokat a hallottakkal, továbbá tipográfiailag is újragondolták az információt. Kemény munka áll a kiadvány mögött, de egy jól megszólaló, igényes külsőbe csomagolt kiadványt vehetnek a kezükbe a mobilosok. A megosztott videófájlokon a régi hang hallható.

Az ’Ez az élet, Babolcsai néni’ fontos P.Mobil album, zeneileg, szövegileg is méltán viszi tovább a zenekar eredeti szellemiségét. A zenekar igazi rajongói végre méltó formájában vehetik a kezükbe. Kár, hogy több stúdiólemezt nem tudott ez a felállás alkotni, mert a megjelenés után nem sokkal Mareczky István visszatért Ausztráliába, később Zeffer András, Tunyogi Péter és Kékesi László is a P.Mobil elhagyására kényszerültek.

A P. Mobilt sokan Bencsik Sándorral, Cserháti Istvánnal és Vikidál Gyulával tartják klasszikus magyar rockzenekarnak. A Tunyogi Péterrel felálló formáció azonban nem csak ezzel az albummal bizonyította jelentőségét a zenekar pályafutásában. 

P.Mobil (1994):

Schuster Lóránt – zenekarvezető
Tunyogi Péter – ének
Sárvári Vilmos – gitár
Kékesi László – basszusgitár
Mareczky István – dob
Zeffer András – billentyűs hangszerek

Tunyogi Bernadett – vokál
Tunyogi Orsolya – vokál

A / Szívpörkölt / Embered voltam / Buta fiúk, kövér lányok / Élsz-e még / Műholdra néz az ablakom / Egyszer az életben

B / Ez az élet, Babolcsai néni / Örökké szeress / Dugjatok a 220-ba / Kiveszőben vagyok / Ha újra kezdeném / Az utolsó Rock n' Roll