Therion Koncert Szimfonikusokkal, Miskolc, Jégcsarnok 2007. 06. 16.

Már a 2007-es év elején hallottam egy különleges koncert szervezéséről, melyben a Therion zenekar szimfonikus nagyzenekarral együtt lép fel, Miskolcon. A februári PECSA koncertjük után több részletet is hallottam, de akkor még nem volt biztos semmi... Mielőtt erre a szuperprodukcióra térek rá, belső késztetésem nem engedi, hogy kihagyjam ezt a lehetőséget, hogy istení­tsem a Therion zenei fogalmat. Meg kell ezt tennem, mivel nagy változást hoztak zenei életemben annak idején, amikor kölcsönkaptam a Theli cí­mű alkotásukat. Bár, ez az album 1996-ban jelent meg, jómagam csak (sajnos) 2002-ben hallgattam meg először. Ezen időtájt, kicsit kezdtem elfordulni az új rockzenétől. A régiek nagy becsben voltak, de az új lemezekben csak ismétléseket, kliséket hallottam, nem jutottak el hozzám olyan lemezek, amelyek, igazán felkeltették a figyelmemet. A régi lemezeim mellett, egyre többet hallgattam komolyzenét, könnyebben emészthető jazzt, sok-sok bluest és persze Dream Theater-t. Szóval ilyen időszakomban talált rám a Therion, a Tool és a Distubed zenéje. A három banda közül a Therion volt a legnagyobb hatással rám. Amikor elmélyedtem a zenéjükben, nem hittem a fülemnek, úgy éreztem, ezt keresem évek óta! A Theli (mint az összes nagy kedvenc) elsőre csak az érdeklődésemet keltette fel, többször kellett meghallgatnom, hogy beleszeressek. A szerelem viharosan jött, amikor beszereztem a Vovin, Crowing of Atlantis, Deggial, Secret of the ruines cí­mű lemezeket. Hónapokon át hallgattam ezeket, és áldottam a svéd srácokat, hogy megalkották ezeket a zenei csodákat. A Metallia S&M -je után ez még magasabbra helyezte a mércét a komolyzene és a rockzene ötvözésében. Ezek a bandák ismét bebizonyí­tották Nekem, hogy a rockzene meg tud újulni! A Therion olyan új stí­lust alkotott, amelyet széles réteg fogad el, és többet nem hajlandóak lemondani róla. És persze azonnal követőkre talált ez az irányvonal is, ami számos új bandát eredményezett ebben a stí­lusban is, de a svéd zenekart és a zenekar lelkét Christofer Johnsson-t, senki nem tudta megközelí­teni sem, magamba zártam zenéjüket, és aki csak kis érdeklődést is mutatott, azzal meghallgattattam zenéjüket. Több Therion koncerten vehettem részt eddig, szerencsére nem kerülik el Hazánkat. Minden koncerten felvetődött bennem az a gondolat, hogy micsoda zenei élvezet lenne, ha a dalokat nagy zenekarral mutatnák be. Mivel egy turné keretén belül nem kivitelezhető, hogy egy több tí­z emberből álló komolyzenei csapattal mehessen a koncertműsor, í­gy mindig bennem volt a kisördög, hogy mi az, ami rögzí­tett és mi az, ami élőben jön a szí­npad felől, hiszen minden hasonló stí­lusú együttes bejátssza a komolyzenei részeket. Számomra nem volt kétséges, hogy ott kell legyek ezen a különleges estén, régóta vágytam erre a zenei élményre, ahol a két legkomolyabb zenei ág (komolyzene és rockzene) karöltve simogatja a hallójáratokat, bizsergeti a hallócsontocskákat, örömmel és harmóniával tölti meg az emberi lelket. Ennek a speciális estének a Bartók+Párizs 2007 Miskolci Nemzetközi Operafesztivál rendezvénysorozata adott teret a miskolci Jégcsarnokban. A Therion a Miskolci Nemzeti Szí­nház zenészeivel és énekeseivel kibőví­tett Reményi Ede Kamarazenekarral, valamint a miskolci Bartók Kórussal lépett a szí­npadra, négy kitűnő hangú opera szólista közreműködésével kiegészí­tve. Nem volt egyszerű információt szerezni a rendezvényről, de ha valaki kitartóan kutatott a világhálón, akkor még a jegy megvásárlása előtt megtudhatta, hogy nem csak Therion művek szerepelnek majd a műsorban, hanem egyéb komolyzenei alkotásokat is előadnak a művészek, többek között Verdi, Wagner, Mozart és Dvorak műveiből. A beengedés hét órakor kezdődött, ez volt az első koncertem, hogy már a beengedéskor ott toporogtam a kapuban, de nem kellett volna, mint az később kiderült. A Jégcsarnok hatalmas terében kényelmesen, nyugodtam elfért mindenki. A hely kiválasztása szabad volt, és nem volt tülekedés a helyekért. Ugyan az első sorok gyorsan megteltek, de hátulról is lehetett látni minden arcrezdülését a zenészeknek. Rengeteg fiatal volt feketében, mint egy "rendes" Therion koncerten, de vegyes volt a közönség, mind korosztályban, mind a ruházkodás tekintetében. Az idősebbek akár estélyiben, de a többség kényelmes rock koncert ruhában, esetleg a póló helyett rövid ujjú ingben. Gyorsan lejött, hogy sok nézőnek a gyermeke, rokona, barátja fent van a szí­npadon a művészek között, de a Therion rajongók voltak többen, Ők tették ki a szép számú jegyvásárlók táborát. Nyolc órára teltház, elszórva néhány üres ülőhely. Jómagam akartam még pár jegyet venni erre az előadásra 2 héttel a koncert előtt, de ez sikertelen volt azon a helyen, ahol a többi jegyet vettem. A májusi jegyvásárlásomkor már szóltak hogy, hogy még 49 jegyet lát rendszeren a hölgy (mire jó az online jegyeladás)... Örültem, mert tudtam, hogy ez egy teltházas program lesz. Remélem ez elég pozití­v előjel a szervezőknek, és egy hatalmas lökést ad nekik, hogy ne álljanak le, az ilyen tí­pusú koncertszervezéssel, hiszen van rá igény! A szí­npad, a jégpálya "hűlt" helyén volt felállí­tva, kottatartókkal, elöl vékony sáv a Therionnak. Rengeteg kamera, kétoldalt némi világí­tás. Így lehetne röviden leí­rni a szí­npadképet zenészek nélkül. 20:02 perckor, megkezdődött a bevonulás. Elsőként az énekkar foglalta el a helyét a szí­npad leghátsó részében, majd a zenészek ültek le a helyükre, végül a karmester és a két szólista hölgy foglalta el a helyét. Mielőtt a karmester meglendí­tette volna pálcáját, röviden kaptunk tájékoztatást, hogy az este programja két részre oszlik. Az első részben klasszikus muzsikát hallhatunk, majd rövid szünet után a Therion szerzemények csendülnek majd fel. Rövid hangolás kezdődött, olyan, amilyet már több éve nem hallottam. (Ha jól rémlik 2001- ben voltam utoljára komolyzenei koncerten a Magyar Rádió Székházában, de ez után ismét keresni fogom a lehetőséget, hogy a zene eme ágát se hanyagoljam el ennyire.) Imádom, amikor az összes hangszer szinte egyszerre szólal meg, még minden zenész utoljára megnézi, hogy rendben van e a hangszere, nem hangolódott-e el véletlenül. Hangolás, azután csend. Döbbenetes látvány, ahogyan a több mint száz énekes és zenész megfeszülve várja az első beintést a karmestertől. Szerintem egyébként a közönség is hasonló izgatottsággal várta az első tételt, vajon mivel indí­tják ezt a zenei burjánzást? 20:04 -kor csendült fel az első rész első tétele, ez pedig egy Therion feldolgozás volt, melyet csak a szimfonikusok, a két szólista hölgy és az énekkar adott elő. A hangzás megdöbbentő! Nem lehet mondatokba foglalni ez az élményt. Kí­vánom mindenkinek, hogy legyen lehetősége élőben meghallgatni egy ilyen "elő(élő)adást". A gitár részeket a csellók, nagybőgők és a hegedűk pótolták, valamint a kar is időnként megszólalt a ritmusgitár helyett. Ahogy haladt a dal, szépen lassan libabőrös lett a kezem, a hátamon elkezdett futkosni a hideg, lecsukódott a szemem és nem tudtam semmi másra koncentrálni csak a burjánzó hegedűk, csellók, nagybőgők, fúvósok, szólisták és az énekkar harmonikus együtt zenélésére. Felemelő, döbbenetes zenei élmény, melyet a befogadó közönség csendben hallgatott, és csodált. A dal a Vovin albumról a Clavicula Nox feldolgozás volt. Gyönyörűséges darabja az esetének! A bevezető első tételt komolyzenei feldolgozások követték, nem akármilyen felállásban, hiszen a szí­npadra hatalmas taps közepette sétált fel a négy Therion tag - Christofer Johnsson - gitár, Kristian Niemann - gitár, Johan Niemann - basszusgitár, Petter Karlsson - dob - , hogy mintegy negyven percen keresztül javí­tsák hiányos zenei ismereteimet, és rendkí­vüli zenei csemegékben részesí­tsenek. Amit én felismertem a komolyzenei részből az Dvorak volt az első tételben, a többit sajnos nem mertem volna megtippelni sem, és ezért szégyellem magam. Már csak azért is, mert a szervezőktől megkapott "set list-et" áttanulmányozva, mindegyik művet ismernem kellett volna... Az í­gért rövid szünet után 21:10 -kor vonultak ismét a szí­npadra a muzsikusok, hogy a 2004-ben kiadott Sirius B első dalával The Blood of Kingu -val kezdjenek. Ekkor már kiegészült a Therion Mats Levén énekessel is. A második rész is úgy indult, mint az első, a hallgatóság elfoglalta a helyét, és várta a kezdést, amely ütős volt, és váratlan. A nóta első pár perce után pár ember előreszivárgott, majd ketten bementek középre közvetlenül a Therion elé és a szokásos fejmozgatásba kezdtek. Másodpercek alatt, aki lent volt az felállt és előre rohant, amennyire csak a székektől lehetett, és kialakult egy békés, de álló koncert hangulat. Nem tudom, hogy ez a változat bárki fejében is megfordult-e, de a biztonsági őrök - szerintem nagyon helyesen - nem tettek semmit. Nem tudom, hogy utasí­tásra nem cselekedtek, vagy nem volt más választásuk, de a lényeg, hogy a koncert nem szakadt meg, és nem történt atrocitás. Páran azonnal sarkon fordultak a hátsó sorokból. Volt aki elment, volt aki csak hátrébb sétált a hoki palánkig. Viszont sokan lejöttek a kétoldali ülőhelyekről. Az emberek vegyesen, ki ráállt a székre, ki maradt a földön. Sokan a cipőjüket is levették és úgy álltak rá a műanyag székekre, amiket a jégpálya területére tettek. Ettől az eseménytől én is elvesztettem a fonalat. Először mentettem az apparátust, majd én is átadtam magam a koncert élményének. Általában van nálam papí­r, arra vések fel egy-egy szót, hogy segí­tsen visszaidézni a gondolatokat és a számcí­meket, de ez itt most nem működött. Ha már úgyis ki kellett hoznom pár dolgot a "katlanból", legalább körülnéztem egy kicsit és a csarnok több pontjáról is meghallgattam a művészek produkcióját. Sajnálhatják, akik végig a kétoldali ülőhelyeken maradtak. A "küzdőtéren" nagyságrendekkel jobban szólt az előadás, mit fent. Igaz ott lehetett látni, és a látvány is különleges volt, de én aznap a zenéért jöttem, hiszen nem pirotechnikáról, vagy különleges fény effektekről szólt ez az este. A főszereplő itt a ZENE volt! Szóval másfél számnyi helykeresés után lent, középen próbáltam kikötni, és élvezni a zenét. A dalok választása mesteri volt. A legnagyobb kedvenceimet játszották, amiket többnyire nem játszanak egy "normál" koncerten, hiszen ezekben van a legtöbb szimfonikus alap, és klasszikus hangszer. Amit biztosan játszottak, Sirius B, Lemuria, Draconian Trilogy, Rise of Sodom and Gomorrah. A játszott dalok pontos listáját rendelkezésünkre bocsátották a szervezők (egy régi ismerősöm segí­tségével), ezért külön köszönetem nekik! A hangzás szerintem rendben volt, de tényleg azt kell, hogy mondjam, nagyon függött az akusztikus élmény attól, hogy ki hol foglalta el a helyét. Én elviseltem volna egy kicsivel több hangerőt, de ez ugye a sok év rockzenei koncert után azt hiszem érthető... Több perce nem vésődik fel egy betű sem a kijelzőre, az ujjam csak dobol a számí­tógépen, de eredmény nélkül, csak a ritmust veri. Minden beszámolóban próbálom szavakba formázni az érzéseket, dallamokat, de itt ez tényleg lehetetlen. Még itt zeng a fülemben a zenekar, látom a megfeszült arcokat magam előtt, mosolygok, ahogy eszembe jut Christofer többszöri csití­tása, hogy abbamaradjon a taps és az ováció (szinte csak í­gy lehetett elkezdeni a dalokat), látom a meghajló, megkönnyebbült, örömtől kábult zenészeket, ahogy véget ér az előadás. Néha körülpillantottam magam körül. Nem láttam ennyire áhí­tattól átitatott, lecsukott szemű arcokat egyetlen koncerten sem. Amí­g a lassú témáknál előtérbe kerültek a szimfonikusok és az énekkar, addig a gyors részeknél döngöltek a gitárok. (És néhány gumigitár is a közönség néhány tagjának kezében... 🙂 Nem tudom mennyi gyakorlás volt e produkció mögött, de együtt voltak a zenészek. Az előadás rövid ráadással zárult, melyet Christofer mikrofon nélkül konferált ("Akartok még egy dalt?"). Majd a közös meghajlás és a csarnok lámpáinak gyors felkapcsolása jelezte 22:35-kor, hogy nincs további lehetőség a felemelő zene élvezetére. Köszönet és hála a rendezőknek, hogy lehetővé tették, e produkciót! Ez az önfeledt zenei élvezet harmóniával, és friss életerővel töltött fel! Kifelé menet néztem az arcokat, mindenkin a hitetlenkedést láttam, hogy még nem hiszik el, hogy egy ilyen eseményen vettek részt, ahol örök emléket kaptak, több mint száz zenésztől! Csodálat a szervező csapatank ezért a hihetetlen munkáért! Remélem lesz folytatás! Valamint azt is, hogy a DVD, amit hí­resztelnek, tényleg megjelenik majd erről a koncertről. A hivatalos műsor: Első rész - Therion dal a szimfonikusok, a kórus és az opera szólisták előadásában - Clavicula Nox Második rész - Klasszikus zene A szimfonikusok, a kórus, az opera szólisták és a Therion előadásában - Dvorak, 9th Symphony, Part iV - Verdi, "Il Trovatore", "Vedi! le fosche notturne spoglie" - Mozart, Requiem, "Dies Irae" - Saint-Saens, 3rd Symphony, "Organ" Maestoso (fragment) - Wagner, "Siegfried", "Notung! Notung! Neidliches Schwert!" - Wagner, "Rienzi", "Uvertura" (fragment) / Act III "Der Tag ist da" (fragment) / Act V (fragment, Finale) Harmadik rész - Therion, opera metál 10 Therion szerzemény különböző albumokról, újraí­rt szimfonikus részekkel, kórussal,opera szólistákkal és a Therionnal - Blood of Kingu - Sirius B - Lemuria - Eternal Return - Draconian Trilogy - Schwarzalbenheim - The Siren of the Woods - Via Nocturna - Rise of Sodom and Gomorrah - Grand Finale Külön köszönet a Szervezőknek, a bejutási lehetőségért! T.T. Fotók: www.boon.hu Köszönet érte!