„Ez már az én verzióm, nagyon kevés elem maradt benne az eredeti könyvből”: Interjú Neal Morse-szal (The Neal Morse Band)

írta karpatisz | 2019.02.07.

Nemrég jelent meg a The Neal Morse Band új, duplalemezes konceptalbuma. A ’The Great Adventure’ születése nem mondható simának, az öt zenész egyértelmű szándékát valami mégis átformálta. Lehet ezt isteni beavatkozásnak nevezni? Ki tudja! Nagyon örültem a lehetőségnek, amikor a csapat agyának, Neal Morse-nak tehettem fel ezzel kapcsolatos kérdéseimet.

Hard Rock Magazin: Mesélnél arról, hogy készült a ’The Great Adventure’? Mennyi ideig gyűjtötted az ötleteket?

Neal Morse: Több mint másfél évig. Én már akkoriban elkezdtem gyűjteni az ötleteket, amikor még csak elkezdődött a ’The Similitude Of A Dream’ turnéja, ami 2017 elején volt. Nem túl sok volt még meg ekkor. Mondhatnám úgy is, hogy csak néhány elem volt meg a kirakóból. Ha jól emlékszem, ekkoriban írtam a Vanity Fairt. Volt néhány gondolatom, hogyan folytathatnák a „Similitude” történetet. Később aztán, amikor összeültünk, a zenekar nem akarta a folytatást, sem egy újabb dupla korongot. Együtt dolgoztunk, sok új zenét írtunk meg. Bill hozott néhány dalt, Eric és Randy néhány riffet. Mike pedig elkezdte rögtön vizsgálni az egészet, rögtön agyalt. Az ő zenei kreativitása és szerepe sokkal több, mint hogy csak dobol ebben a zenekarban. Rengeteg akkordnak a változtatását kérte és az ötletei jók voltak. Szóval, sokat írtunk, de valahogy mégsem éreztem elég jónak az elkészült dolgokat. Azt éreztem, hogy több idő kellene neki. Ez idő tájt már tudtam, hogy a ’Similitude’ folytatásán kellene dolgozzak, de a csapat egyértelműen amellett voksolt, hogy ne így legyen. Ennek ellenére azt kértem, hogy dolgozzunk még az addig megírt dalokon. Mike ekkor mondta, hogy márciusban még fel tudja venni a dobokat, de utána már nem tudja, mikor fog ráérni.

HRM: Ő hozta nyilvánosságra, hogy egy ’Sola Scriptura’-szerű, hosszabb lélegzetű dalokat tartalmazó új CD jön majd. Miért változott meg mégis a koncepció?

N.M.: Talán azért, mert ez akart megszületni. Őszintén bevallva, talán Isten akarta azt, hogy mégis ez szülessen meg. Ez volt a terve. Nem voltam abban biztos, hogy minek kellene végül lennie ennek az egésznek, de a megérzésem ez volt. Tovább dolgoztam a folytatáson és készítettem egy 2,5 órás vázlatot. Szóval ennek az anyagnak van egy egylemezes nem koncept változata és az én demóimból összeálló 2,5 órás verzió is. Később, amikor augusztusban találkoztunk, akkor már azon az anyagon dolgoztunk, amit tavasszal írtam meg. Voltak olyan dalok, amiket én kivágtam, de a többiek azt mondták, tegyük vissza. Igazi csapatmunka eredménye lett, hogy a végén az állt össze, ami. Nagyon szűk határidőink voltak, hogy a januári megjelenés meglegyen, hiszen a februári Cruise To The Edge-en már fellépésünk lesz.

HRM: Amikor a ’The Similitude Of A Dream’ megjelent, akkor mondtad, hogy ’A zarándok útja’ első 80 oldalának történéseit fedi le az előző album. A könyv pontos történetével halad tovább a ’The Great Adventure’?

N.M.: Nem igazán. A ’The Great Adventure’ az elhagyott, mérges fiú történetét mutatja be. Az eredeti cselekmény második felében van szó a családról, de inkább a feleség perspektívájából mutatja be a fejleményeket. A feleség meggondolja magát és ő is követni kezdi a férjét az úton. Megpróbáltam írni ebből a szemszögből nézve, de valahogy nem állt össze bennem a történet. Aztán később jött az ötlet, hogy a fiú szemszögéből kövessem az eseményeket és így már működött. Mondhatjuk, hogy ez már az én verzióm, nagyon kevés elem maradt benne az eredeti könyvből. Egy hibrid jött létre a könyv alapjaiból és az én szövegeimből.

HRM: Szerinted melyik a központi dal ezen az új lemezen?

N.M.: Hmmm... Ha csak egyet kellene választanom, akkor az A Love That Never Diest választanám. A végén ez a dal erős és ugyanakkor nagyon érzelmes is. Van még sok, ami kedves a számomra: az Overture, a Welcome To The World, a Dark Melody. A The Great Adventure-t is nagyon szeretem, ez az egész sokat jelent nekem. De visszakanyarodva, ha csak egyet kell választanom, akkor mindenképpen a záródalt választom, az nagyon jó lett.

HRM: Zenei oldalról igazán színes lett ez az album, hiszen a dallamos, popos dolgoktól a metalig minden megtalálható. Honnan jött az ötlet, hogy ilyen sokféle zenei elemet használjatok?

N.M.: Ez egy természetes fejlődés része lett, megmutatja, hogy milyen zenekar is vagyunk valójában. Mike és Eric otthon van a metalos és a szélsőségesebb dolgokban. Bill inkább a kreatívabb oldalát hozta, őt inkább az olyan zenekarok inspirálták, mint a Kansas. Aztán még ott vannak az én hatásaim is – az túl sok ahhoz, hogy egyesével listázzuk –, de legnagyobb részben a progresszív rock csapatokat mondhatom, mint a Yes, a Genesis és az ELP. Ez mind együtt van jelen akkor, amikor elkezdünk dolgozni. Volt olyan például, hogy mondtam Ericnek, hogy ide kellene valami keményebb téma és kidolgozta. Így működünk, mint zenekar.

HRM: Rövidesen elkezdődik a turné. Mesélnél arról, hogyan készültök? Hogy fog megszólalni a rengeteg plusz hangszer, amit a lemezen hallhatunk?

N.M.: Tudod, a szintetizátorok manapság már sok mindenre képesek. Például elég jó kürt hangszínek vannak, már majdnem olyan, mint az eredeti. Én jobban szeretem a dolgokat úgy előadni élőben, hogy ne pont ugyanolyan legyen, mint a lemezen. Nem is szeretnénk, ha túlságosan olyan lenne. Lehetséges, hogy régimódi vagyok, de én úgy szeretem, ha élőben kissé eltérnek a dalok. Lehet, hogy lesz olyan, ami a lemezen csellón szólt, élőben majd az elektromos gitár szólaltatja meg. Mindannyian azon dolgozunk, hogy a legjobb módon szóljon élőben. Ma [a beszélgetés január 30-án történt - a szerk.] már próbálunk is a zenekarral, most épp a háttérvokálokat nézzük át. Talán azért is csodálatos ez a zenekar, mert a tagok hangszeresek és kiváló énekesek is egyszerre.

HRM: Mi a terv a jövőre nézve? Lesz egy harmadik epizód a történetből?

N.M.: Nem. (nevet) Őszintén bevallva még az első kettőt sem tudatosan terveztük. Ezt meghagyom Istennek, majd kiderül.

HRM: A ’The Great Adventure’ megjelenése mellett megjelent egy saját streaming applikációd a „Waterfall”. Mesélnél, milyen extra tartalmat hallhat, aki előfizet erre a programra?

N.M.: A legelső az, amit elmondhatok róla, hogy nagyon sok olyan anyag található meg rajta, ami sehol máshol nem jelent meg. Van rajta már törölt Spock’s Beard-anyag, eddig nem publikált Transatlantic-anyag és a legnagyobb meglepetés a saját dolgaim, amit a „Neal meglepetés dobozában” találhattok meg. Demóanyagokat raktunk fel, amelyek között van olyan is, ami vicces. Szóval ez egy szuper komplikált dolog, amit nagyon egyszerű használni és olcsó is. Talán annyiba kerül, mint egy csésze kávé, de lehet, hogy két csésze.

HRM: 2018 szeptembere óta tudjuk, hogy a Frontiers Music gondozásában fog megjelenni a „Jesus Christ - The Exorcist” rockopera. Tudhatunk ennek a megjelenéséről valamit?

N.M.: Ennek a munkálatait már befejeztük, a megjelenése késő tavaszra várható. Ted Leonard énekli Jézus szerepét, Nick D’Virgilio pedig Júdást. Tényleg a Frontiers segítségével fog megjelenni. Egy barátom – Michael Camplan – hívott fel, hogy készítsek egy rockoperát az evangéliumok történeteire alapozva. A zeneiparban dolgozik, ő volt az, aki megtalálta a Frontierst. Érdekelte őket ez a rockopera. Pont a legjobbkor jött ez a kapcsolat, hiszen ekkorra fejeztük be a MorseFest! 2018 előkészületeit. Az ő ötlete volt ez az egész, nagyon boldog vagyok, hogy ilyen szépen alakult ez a történet.

HRM: Az előbb említett MorseFest!-en élőben is bemutattátok ezt az operát? Erről is fog film megjelenni?

N.M.: Valamikor biztosan, felvettük ezt is, persze. De előbb még a stúdióverzió fog kijönni.

HRM: Mike Portnoy és te is megerősítettétek, hogy készül a harmadik Flying Colors-album. Előfordulhat, hogy az augusztus végi MorseFest!-en ott lesz ez a csapat?

N.M.: Mi is nagyon szeretnénk, ha így lenne. Reméljük! Úgy próbáljuk időzíteni, hogy a megjelenése ekkoriban legyen. Minden Steve-en múlik, ő a legelfoglaltabb a társaságból. Minden azon múlik, hogy neki, hogyan lesz ideje a Deep Purple mellett. Rengeteget dolgoznak és turnéznak.

HRM: A 2000-es évek óta Mike Portnoy az állandó partnered. Mit jelent számodra, hogy a zeneipar egyik legjobb és legelfoglaltabb dobosa lett a társad?

N.M.: Csodálatos, hogy mennyire jó kapcsolatunk lett. Csodálatos az is, hogy mennyi más emberrel hozott még össze a zenén keresztül. Nagyon hálás vagyok, hogy így alakultak a dolgok kettőnk között és azért is hálás vagyok, hogy barátok vagyunk.

HRM: Nagyon köszönöm, hogy beszélhettük és remélem, rövidesen találkozunk!

N.M.: Én is remélem, szeretnék már Magyarország felé menni a csapattal. Én is köszönöm a lehetőséget. Isten Áldjon.

készítette: karpatisz
Köszönet a Top Artist Promotion irodának!