fbpx

Maroknyi ember is tud nagy „zajt” csapni: Brainstorm, Mob Rules, Gloryful – Dürer Kert, 2019. 01. 27.

írta Hard Rock Magazin | 2019.02.04.

Újra remek turné érte el hazánkat ezen a borongós vasárnap estén. A Brainstorm azon zenekarok táborába tartozik, akiket bármikor szívesen megnézek, és nem bánom, ha egy-két évi rendszerességgel útba ejtik kis hazánkat. A tavaly megjelent ’Midnight Ghost’ című lemezüket remek dalokkal pakolták tele, az anyag hosszú idő óta újra egy ereje teljében lévő zenekart mutatott. Nem volt tehát kérdés, hogy a Dürer Kert színpada előtt emésztem meg a vasárnapi menüt. Ráadásul a Gloryful mellett a honfitárs Mob Rules kapta a bemelegítő szerepet, akiknek ’Beast Reborn’ című legújabb dalgyűjteménye sem volt ritka vendég a lejátszómban.

A kiírt menetrendnek megfelelően színpadra lépett a duisburgi Gloryful zenekar. Zenéjük valahol a heavy / power metalban gyökerezik, de azt a súlyosabb vége felől közelítik meg, nem ritkák a thrash metal hatások sem.

A csapatból baseball sapkájával és fazonjával abszolút kilógó Johnny la Bomba énekes az egyik dal előtt meg is jegyezte, hogy ez neki köszönhető, mert a bandában ő a legnagyobb thrash metal rajongó (a Municipal Waste pólója alapján ezt nem is volt nehéz kitalálni), és az egyik kedvenc csapata a Suicidal Tendencies.

A műsoruk viszont nem hagyott mély nyomot bennem. Egyedül a gitárosok voltak üde színfoltjai a csapatnak.

Főleg Adrian Weiss játéka tetszett, aki remek szólókkal és melódiákkal mentette meg a dalokat. Zenéjükre az átlagos szó talán a legjobb kifejezés, se nem rossz, se nem jó. Nem zavar, ha szól, de azért ettől több kell ma ahhoz, hogy felálljon a szőr a karomon.

This Means War / Brother in Arms / Gloryful’s Tale / For Victory / The Hunt / The Glorriors / Void of Tomorrow

A Mob Rules már más tészta. Az ő melodikus power metaljuk már jóval inkább a fogamra való. Nem egy mai csapatról van szó, 1994-ben indultak el rögös útjukon. A bemutatkozó lemezük 1999-ben jelent meg. Azóta viszont 2-3 éves rendszerességgel még nyolc albumot sikerült megjelentetniük.

Az első, ami feltűnt és megfogott velük kapcsolatban, az Klaus Dirks énekes. A gesztusai, az előadásmódja a földi létet túl korán maga mögött hagyó Warrel Dane-t juttatta eszembe. Az egész koncert alatt képes volt magára vonni a figyelmet. Dobhártyarepesztő magasai a végére kicsit fárasztottak, de ettől függetlenül jól szórakoztam.

Nem egy könnyen emészthető zene az övék. Ahhoz, hogy valóban meg lehessen szeretni, bele kell mélyedni, mert van egy sötét, misztikummal átszőtt dallamviláguk, amit nem könnyű befogadni.

A remek refrénnel megtámogatott Ghost of a Chance dallal kezdtek az új lemezről, melyet a ’Tales from Beyond’ albumos Somerlend követett. Ezt a progresszív metal hatásokat magán hordozó Black Rain követte, szintén őrületes refrénnel felvértezett dal. Kicsit sajnáltam, hogy az eredetileg Barba Negrába hirdetett koncert átkerült a Dürer kertbe (sajnos a nézői létszám alapján érthető a szervezők döntése), mert úgy éreztem, hogy a színpadi előadásukban sokkal több rejlik, csak azt most nem tudták megmutatni helyszűke miatt.

Jobbnál-jobb dalok követték egymást, amik alatt szűnni nem akaró lelkesedéssel ütötte a lábam a ritmust. Az erre a stílusra fogékony embereknek csak ajánlani tudom, hogy hallgassák meg a németeket, mert a dalaikkal tudnak jó néhány kellemes percet okozni, ahogy tették ezt most is.

Ghost of a Chance / Somerlend / Black Rain / Sinister Light / My Kingdome Come / The Last Farewell / Children’s Crusade / On the Edge / (In the Land of) Wind and Rain / Hollowed Be Thy Name

Az este főattrakciója a magyar közönség előtt nem ismeretlen Brainstorm volt. A karrierjükben fontos szerepet játszottak a magyarországi koncertjeik, amit a remek hangi adottságokkal megáldott Andy B. Frank minden alkalommal meg is köszön nekünk.

Ezek a bulik mindig remek hangulatúak, mert Andy a tenyeréből eteti a népet. Igazi karizmatikus frontember, aki mindig jókedvvel és széles mosollyal vezényli le a bált. A tavaly megjelent albumuk egy igazi visszatérés volt, amire nagy szükségük volt az elmúlt néhány év nem túl kimagasló teljesítménye után. Az eddigi recepten nem sokat változtattak, csak valahogy most összejött az, amit legutóbb a ’Downburst’ albumnál éreztem utoljára. Méregerős döngölős riffekkel megtámogatott fogós melódiák és ragadós refrének jellemzik az új lemez minden dalát.

Torsten Ihlenfeld és Milan Loncaric nagyon egyedi gitárpárost alkotnak. Málházós riffjeik, vaskos, senkihez nem hasonlítható gitárhangzásuk valódi védjegye a zenekarnak. Amíg ők állnak a színpad két szélén, ez a banda működni fog, az biztos.

A kezdést nem bízták a véletlenre, az intró után belecsaptak az új lemez nyitányába, a Devil’s Eye dalba. Igazi Brainstorm-himnusz, ami valószínűleg nagyon sokáig lesz a koncertprogram része. Ezután szépen jöttek sorba a szokásos, és nem annyira szokásos dalok.

Szerencsére nem a biztosra mentek és befért a programba néhány ritkán játszott dal is, mint az ’On the Spur of the Moment’ lemez In These Walls dala, amit nem is játszottak a turné korábbi állomásain. Örültem a Jeanne Boluet (1764) dal felbukkanásának is, amely szintén nem megszokott a repertoárjukban. Jeanne a gévaudani fenevad első áldozata volt, aki ezek után még körülbelül 80-100 áldozatot szedett, amíg meg nem ölték Auvergne-ben.

A koncert hangulatáról mindent elmond, hogy az All Those World című legnagyobb slágerükben Andy egyszer sem énekelte a refrént, hanem rábízta az „óóó-zást” a közönségre, akik be is bizonyították, hogy maroknyi ember is tud nagy „zajt” csapni. A kötelező levonulást követően visszatért Andy, aki ezután egyenként szólította színpadra a zenekar tagjait és mindenkihez volt néhány vicces gondolata.

Amikor mindenki elfoglalta a helyét, eltolták még a méregerős The World to See és a Fire Walk With Me kettősét, amit a közönség unszolására megfejeltek egy Under Lightsszal, amit elmondásuk szerint csak nekünk prezentáltak a fogadtatás miatt. (Persze ebben volt egy kis füllentés, mert korábban is játszották már, de jól esett.)

Devil’s Eye / Worlds Are Comin’ Through / Falling Spiral Down / Shiva’s Tears / Revealing the Darkness / In These Walls / Highs Without Lows / The Pyre / Jeanne Boulet (1764) / All Those Words / Firesoul / Ravenous Minds /// The World to See / Fire Walk With Me / Under Lights 

Sajnálom is meg nem is, hogy csak pár tucat ember volt kíváncsi erre a turnéra. Tény, hogy a hangulatnak nagyon jót tett a kisebb hely, mert egy valódi klubbulit kaptunk a maga semmihez sem hasonlítható izzadtságszagú atmoszférájával. Viszont ha lenne igazság a földön, akkor legalább olyan pozícióban lenne a zenekar – és akkora helyeken játszana –, mint a Powerwolf vagy a Sabaton. Zeneileg szerintem sokkal erősebbek mindkét említett bandától, csak nekik sajnos rosszabb a menedzsmentjük. Ha az új lemezzel jött lendület nem csökken, a közeli jövőben remélhetőleg megkapják azt az elismerést, amit munkásságuk alapján rég megérdemelnének.

 

Szerző: Losonczi Péter
Fotók: Savafan
Köszönet a Hammer Concertsnek!
További képek ITT

Legutóbbi hozzászólások