20 éves ugrás 3 nap alatt: Tankcsapda – Főnix Csarnok, Debrecen, 2018. 12. 29. és Akvárium, Budapest, 2019. 01. 01.

írta savafan | 2019.01.04.

Általában egy koncertről vagy fesztiválról szoktunk beszámolót írni, ezért ez most egy rendhagyó írás lesz: Egy zenekar pár napon belül megejtett két koncertjét hasonlítom össze. A 'Lukács50'-ből az évszám átfordultával lett azonnal 'T30".

De mielőtt rátérnék a főszereplőkre, gyorsan fussunk végig az előzenekarokon. Debrecenben a helyi, death metalban utazó Angerseed nyitott jó pár néző elképedésére. Ugyanis szerintem a teremben talán azok voltak többségben, akik még életükben nem hallottak ilyen zenét. De hogy ilyen koncerten nem voltak, az biztos. Én is csak maximum fesztiválon találkoztam a stílus előadóival, de magamtól nem mennék le ilyen bulira.

Most sem sikerült megkedveltetniük a stílust velem, és az első sorokból kijövő emberek arcán is látszott a meglepetés: ilyennel még nem találkoztak. Mindenesetre pozitívum, hogy ez a zenei közeg is megmutathatta magát egy ekkora helyen és ennyi ember előtt, habár nem kifejezetten a célközönségük volt.

Ehhez képest a Sing Sing szinte popzene volt, és ahogy elnéztem, sokak számára sokkal élvezhetőbb. Amikor indultak, én is hallgattam őket, bár sosem voltam Sing Sing-koncerten. De a műsor alatt sok nóta beugrott, és ráadásul baromi jók is voltak annak ellenére, hogy jó pár technikai baki hátráltatta őket.

Az utóbbi években a tagokat teljesen más szerepkörben láttam (Zorall, Kiss Forever Band, Irigy Hónaljmirigy), de jó volt így együtt látni ezeket az arcokat. Csupa rutinos róka, akik nagyon értik a szórakoztatást, nem beszélve a hangszeres tudásról.

Igazi slágerparádé volt a kezdetektől a friss anyagokig, és mivel ekkor még közel sem volt tele a csarnok, így közvetlen közelről tudtuk élvezni a bulit, és azt hiszem, azzal mindent elmondok, ha megfogalmazódott bennünk a terv: el kéne menni egy teljes hosszúságú Sing Sing estre is.

A pesti Akváriumban a Phoenix Rt melegített be, akiket már láttam az előző helyszínen a Tankcsapda előtt. Ott jobban tetszett a produkciójuk, most valahogy ingerszegényebbnek hatott az előadásuk.

És akkor térjünk rá az estek főszereplőire! Először is le a kalappal a zenekar és a stáb előtt. Tudom, a nemzetközi bandák szinte minden nap fellépnek más-más városban, de általában egy megszokott színpadképpel és kb. hasonló méretű helyeken, finomhangolva az adott helyhez a technikát. Itt három merőben más méretű helyen léptek fel (a két látott buli között Szilveszter éjszakáján koncertet adtak a debreceni Roncsbárban is), három elvileg teljesen eltérő műsorral. A Főnixben a ’Lukács50 Félévszázad’ turné utolsó állomása volt, Újév napján az Akváriumban az idei évben 30 esztendős zenekar ’T30’ névre keresztelt turnéjának első állomása.

Vegyük szépen sorra a két koncert hasonlóságait és különbségeit!

Debrecenben a zenekar már közel egy héttel a rendezvény előtt beköltözhetett a Csarnokba, így a karácsonyi ünnepek alatt is finomíthatták a technikát. Rengeteg elemet és vizuális látványt pakoltak fel, hogy méltó módon zárják a turnét, és ezeket össze is kellett hangolni.

Színpadkép. Az ország második legnagyobb fedett termében egy igen impozáns képi világot raktak le elénk a Tankok. Hatalmas LED-falakkal dobták fel a látványt, nem mellesleg Fejest is felültették egy közel 2,5-3 méteres magasságú LED-fal tetejére, ahol néha a két másik tag is megjelent. Siditől ez már megszokott, de most Lukács Laci is tiszteletét tette fent. A színpad két szélén a hatalmas kivetítők elé egy-egy kifutót is építettek, ahol gyakori vendégek voltak a srácok és ahová jutott a látványfokozó elemekből is, gondolok itt elsősorban a pirotechnikára.

Mert piróból nem kis mennyiséget használtak az este folyamán: volt itt robbanás, minirakéta, szikravető, lángoszlopok és ezek mellett billenthető CO ágyúk is, melyek mozgás közben baromi jól néztek ki, a végére pedig bevetették a konfettiágyúkat is.

Pestre csupán egy, a zenekar mögé felrakott LED-falat hoztak magukkal, ami ezen a kisebb helyen igen látványosan nézett ki. A pirotechnikából a szikravetők itt voltak és a CO ágyúkat is bevetették. A közönség közelsége miatt az első sorok úgy érezhették, hogy a tüzes szikrákból ők is kaptak (mi a fotós árokban ténylegesen kaptunk belőle), és Sidi az egyik szám alatt konkrétan „rákönyökölt” a szikrákra.

A CO-t viszont nagyon is lehetett érezni az első sorokban, hirtelen megfagyott a levegő, és utólag beszélve pár rajongóval, örültek, hogy a fülledt melegben kaptak egy kis hideg szellőt. A színpadok elé tett mélynyomó ládákra Laci és Sidi többször is kimászott, így szinte testközelségben voltak a közönséggel, ezzel újra feltüzelve a CO-tól lehűlt első sorokat.

Világítás és vizuális látvány. Pesten a kisebb helynek köszönhetően a világítással nem tudtak akkora látványt adni a bulinak, mint Debrecenben és néha olyan érzésem volt, hogy Fejes is kevesebb fényt kapott, mint általában szokott. Igaz, amikor a sárga fények kereszttüzébe került, az nagyon látványosra sikeredett. A LED-falnak köszönhetően a kevesebb lámpa is bőven elég volt és szinte kivétel nélkül mindegyik számnál volt valamilyen vetítés. Elsősorban a már megszokott videókat kaptuk, de ezek nagy része már-már szervesen kapcsolódik az adott számhoz.

Odahaza erre nagyon nagy hangsúlyt fektettek, a térben is elhelyezkedő LED-falakkal nagyon jól lehetett játszani, illetve több kamerával is jelen voltak a koncerten és ezek képeit is bevágták, illetve összemontírozták a kész videókkal. A színpad széleire felhúzott falak, a színpadon lévő és a dobszerkó mögött/felett elhelyezett ledsávok külön is vezérelhetők voltak, így teljesen más ment a különböző kivetítőkön.

A közönség fölé is helyeztek pár lámpát, és amikor a színpadon visszafogott fények voltak (emlékeim szerint az Örökké tart alatt), akkor a lila fények pofásan megvilágították a küzdőtéren lévőket. Ami viszont újdonság volt számomra – viszont nagyon látványosra sikeredett –, az egy megemlékezéses nótához kapcsolódott. Nem gyakran használ a zenekar szárazjeget, ez igazából a '80-as évek koncertjeinek volt a megszokott kiegészítője. Én bevallom, kedvelem, ha azt jól használják, akkor pofás tud lenni, ahogy sejtelmes köd lepi el a színpad alsó 10-20 centijét. Egy közúti balesetben nemrég elhunyt a zenekar egyik nagy rajongója, akiről a zenekar egy videóban meg is emlékezett akkor. Most a Múlik című számot Laci Szincsák Róbertnek ajánlotta, aki állandó elsősoros résztvevője volt a Tankcsapda koncertjeinek.

Sidi amúgy a bulit egy emlékpólóban nyomta le, de ez csak az elbúcsúzáskor derült ki, amikor szétnyitotta bőrmellényét. Ezt a balladát alaposan megtámogatta a ködben úszó színpad, igazán megható és méltó megemlékezés volt egy nagy rajongó tiszteletére. (Azóta sajnos kiderült, hogy az M3-as autópályán elgázolt fiatal lány is nagy Tankcsapda-rajongó volt, jelen volt az akváriumi koncerten, a gázolás után Sidi járt arra, a kezei között hunyt el a lány.)

Program. A decemberi buli a már ősszel megszokott keretek között zajlott. Amikor indult a Lukács50 turné, akkor a legrégebbi számokkal kezdődött a műsor és időrendben haladtak az új tételek felé, mindegyik lemezt megemlítve. Aztán ez a vonal valahol a turné közben a visszájára fordult, csavartak egyet a srácok a programon, és az estéket a Vagyok olyan szeméttel nyitották, és így haladtak az első lemezek felé.

Persze azon nem változtattak, hogy minden lemezről legalább egy számot beválogattak, így az igazi hard fanok a program végére pörögtek fel igazán. Természetesen ezen az estén is a banda meghatározó slágerei ütötték a legnagyobbat, a döntően pörgős műsorba azért pár ballada is bekerült, szépen elosztva az este folyamán, és ahogy a turné többi állomásain, Zolika, a dobtechnikus most is beszállt basszusozni az Örökké tart alatt.

Pesten a két balladát egymás után tolták el, valahol a közepén és természetesen most is négyesben. A srácok többször elmondták az év folyamán, hogy ez egy szubjektív, elsősorban a születésnapos szája íze szerinti válogatás volt. Ezzel szemben a harmadik X-es program egy igazi „Best of” lesz, természetesen a műsor bőven változhat majd az év folyamán. Várhatóan a tavasszal készülő és októberben megjelenő új lemezről is idővel bekerülhet egy-két nóta.

Mivel az újévi koncert után hónapokig nem játszik a zenekar (soha nem játszottak még az új év első napján), ez még nem egy teljesen felforgatott szetlista volt. Ez egy olyan turnékezdő koncert volt, amit nem követ turné. Illetve majd fog, de addig rengeteg víz lefolyik a Dunán, ráadásul pont a folyó két partján csapnak bele a rendes turnézásba, két egymást követő napon lesz buli a Barba Negra Trackben és másnap a Budapest Parkban.

Darabra megegyezett a két este dallistája, de nyolc helyen változott a műsor. Ugyan az első pár szám cserélődött, egyben is maradtak blokkok mindkét műsorban, illetve a pesti koncert végére kerültek be új számok. És mivel mással lehetne lezárni egy újévi bulit, mint ez előző éjszaka hangulatából vélhetően átmentett életérzéssel, hogy Be vagyok rúgva. Ami természetesen nem a zenekarra vonatkozott.

Debrecen: Vagyok olyan szemét / Sállállállá / Egyedül a világ ellen / Hatalom nélküli rend / Mindentől távol / California über alles / Rock a nevem / Azt mondom, állj!! / Örökké tart / Szextárgy / Agyarország / Üdvözöl a pokol / Mennyország Tourist / Fiúk ölébe a lányok / Törölköző teniszütőkkel / Múlik / Rock & Rollnak hívott / Jönnek a férgek / Gyűrd össze a lepedőt / A legjobb méreg /// Félre a tréfát / Baj van!!

Budapest: Fiúk ölébe lányok / Mindig péntek / Baj van!! / Egyedül a világ ellen / Hatalom nélküli rend / Mindentől távol / California über alles / Rock a nevem / Azt mondom, állj!! / Egyszerű dal / Örökké tart / Sállállállá / Szextárgy / Üdvözöl a pokol / Mennyország Tourist / Ez az a ház / A Rock & Roll rugója / Adjon az ég / Vagyok olyan szemét / Köpök rátok /// Alföldi gyerek/ Be vagyok rúgva

Zenekar. A Tankoknak mindig is fontos volt az év végi debreceni koncert, hazai pálya számukra, és ezekre a rendezvényekre mindig kettőzött erővel készültek, ráadásul most a sok effektnek köszönhetően jobban oda is kellett figyelni, mikor merre kószálnak a színpadon.

Mint fent említettem, Lukács most olyan helyeken is feltűnt, ahol máskor nem nagyon szokott járni, és ez Pesten is így történt. A közel teltházas csarnoknak többször is megköszönte, hogy ennyien támogatják őket, és felkonfjain is érezni lehetett, hogy meghatódott a fogadtatás láttán. Az idei koncerten már felszabadultabb volt, többet ökörködtek Sidivel az este folyamán. Bár közös táncból a debrecenieknek is kijutott, a monstre buliban jobban koncentráltak. A januári este egyfajta jutalomjáték volt, felfoghatjuk egyfajta bónuszként is, és szerintem a zenekar is így tekintetett erre a rendezvényre.

Sidi mindkét koncerten „Sidis” volt. Az első bulin többet mozgott, többször is bevette a dobemelvényt, az odaút már felért egy kisebb dombra való felsétálással. Jellegzetes mosolya, grimaszai, mutogatásai és szökellései mindkét este tartozékai voltak. Viszont míg Debrecenben a pirotechnikai elemek nagyrészt a színpad elejére voltak kitéve, ahová nem mentek előre, addig a klubban néha ezen elemek elé is kilépett a hangfalakra. Egy alkalommal várnia is kellett, mire vissza tudott lépni a színpadra, hogy ne sétáljon bele a CO/szikraeső párosba.

Fejes Tomi a tőle megszokott stílusban nyomta le mindkét koncertet, a magasra tett cuccnak köszönhetően Debrecenben elég kevés látszódott belőle az első sorokból. Szerencsére a kivetítőknek köszönhetően közelről is láthattuk grimaszait. A koncert napján élőben is bejelentkeztek, ebből kiderült, hogy a tagoknak még jobban bejön ez a magasságkülönbség, mert pont rálátnak egymásra és így könnyebben tudnak szemmel kommunikálni. A „földszinten” jobban látható volt, viszont a kevesebb fénynek köszönhetően hasonlóan keveset láttam belőle. Az elsejei bulinak az adott még egy kis pikantériát, hogy ekkor játszott utoljára ezen a dobszerkón, ugyanis egy jótékonysági akció keretén belül hamarosan egy rajongónak ajándékozza el a teljes szettet. A ’T30’-as turnén már egy teljesen új design mögé ül be, várhatóan a lemezfelvétel alatt kellően be is lakja az új motyót.

Összkép. Mindkét előadás a maga nemében egy remekül összerakott este volt, az egyik egy szemkápráztatóan látványos monstre produkció, ami bátran odatehető egy külföldi nagy csapat koncertje mellé. Ezzel szemben az elsejei buli egy igazi klubkoncert volt annak sajátosságaival és a hely adottságaihoz igazítva. Hangzásban nekem az arénás buli egy picit jobban tetszett, cimboráimmal arról beszéltünk hazafelé utazás közben, hogy az egyik legjobb Tankcsapda-koncert volt, amit láttunk. A számokhoz tökéletesen passzoló videók, a megfelelő időben eldurrantott pirotechnikai elemek, a közönség heves reakciói és az egész atmoszféra tökéletes elegyet képezett. Viszont egy apró negatívumot is meg kell jegyezzek: Az első szám alatt a közönség majdnem bedöntötte az első sor előtt lévő taposókordont. Elég necces volt, de a biztonságiak kapcsoltak és megerősítették a cuccot. De a biztonság kedvéért a koncert alatt végig több ember is ellentartott, hogy semmilyen probléma ne legyen.

Az év folyamán sok mindent megtesz a zenekar, hogy méltóképpen ünnepeljék meg a jubileumot, így várható még pár meglepetés tőlük.

 

Szöveg és képek: Savafan
Külön köszönet a Tankcsapda zenekarnak és stábjának!