Kedvenc lemezeim – Slipknot: All Hope Is Gone (10 Year Anniversary Edition)

írta P.A. | 2019.01.03.

Tízéves a Slipknot negyedik nagylemeze, az 'All Hope Is Gone', melyet egy furcsa ellentmondás vesz körül. Ugyanis ez az első stúdióalbuma a zenekarnak, mely felkúszott a Billboard eladási lista első helyére, vagyis nagy népszerűségnek örvend mind a rajongók, mind a firkászok körében, ugyanakkor a zenekar több tagja is negatív véleményt fogalmazott meg az albumról és a készítési folyamatról.

Akik ismerik a banda történetét, jól tudják, hogy már a kezdeti időkben is sok feszültséggel járt egy-egy lemez elkészítése, ami nemcsak annak köszönhető, hogy 9 erős egyéniséggel megáldott zenész alkotja a Slipknotot, hanem annak is, hogy a viszonylag gyors siker és az azzal járó rock'n'roll életforma, a drog- és alkoholproblémák kiélezték a tagok közti ellentéteket. Persze ez a belső feszültség nagyban hozzájárult a zenekar első három lemezén hallható egyedi, kaotikus és agresszív stílus kialakulásához, és így a banda sikereinek is elkerülhetetlen összetevője lett. Ugyanakkor a 2000-es évek közepére világossá vált, hogy ez az önpusztító életmód hosszú távon fenntarthatatlanná teszi az együttes működését, ezért egy hosszabb pihenő időszakot követően végül csak 2007-ben kezdtek neki az 'All Hope Is Gone' elkészítésének. A korábbiakban megszokotthoz képest ezúttal egy, a lakóhelyükhöz közeli stúdióba vonult a társaság, hogy a nap végén mindenki haza tudjon menni, így igyekeztek egy nyugodtabb atmoszféra kialakítására, de ez a módszer végül nem hozta meg a várt eredményt.

A munka meglehetősen lassan haladt, sőt Shawn 'Clown' Crahan, Jim Root és Sid Wilson is arra panaszkodott, hogy a dalok nem elég kísérletezőek, ezért társaiktól félrevonulva dolgoztak saját ötleteiken, amelyek végül  egy dal kivételével – nem kerültek fel az új lemezre.

Jim Root a Revolver magazinnak így magyarázta a lemez készítésének körülményeit: „Amikor nekiálltunk a munkának, minden szétszórt volt. Ezúttal nem volt annyi anyagunk és nem is próbáltunk annyit együtt, mint korábban. Joey és Paul általában 16-18 majdnem kész dallal jelenik meg a stúdióban, de most csak 5 vagy 6 daluk volt, de az óra ketyegett, hiszen a következő évi turné már a nyakunkon volt. Most nem volt időnk rá, hogy mind a 9-en hozzá tudjuk tenni az ötleteinket a dalokhoz. Joey teljesen egyedül dolgozott, és én aggódtam, hogy nem lesz meg az a feszültség, ami egy Slipknot-albumhoz nélkülözhetetlen.”

Root aggodalma persze nem volt alaptalan, hiszen az 'All Hope Is Gone' eltért az addig megszokott Slipknottól. Ezek a dalok ugyanis eltávolodtak a nu metaltól és egy groove-osabb, dallamosabb, ha úgy tetszik, érettebb oldalát mutatták meg a bandának. Corey Taylor énekdallamai különösen szembeötlő változást mutattak. Az agresszív üvöltés mellett sokkal magabiztosabb és jobban kidolgozott melódiákkal pakolta tele refrénjeit, nem is csoda, hogy a Sulfur, a Psychosocial vagy a Dead Memories is instant megragadnak a hallgató fülében. A vokális fejlődés mellett a gitárriffek és szólók is hasonló igényes előrelépést mutattak. Ugyanakkor a lemez sikeréhez nagyban hozzájárult az is, hogy az egyszerűbb dalszerkezetek és dallamos refrének mellett megmaradt a nyers brutalitás is, így a régi rajongóknak sem volt oka panaszra. Talán a zenekar 2010-ben elhunyt basszusgitárosa, Paul Gray foglalta legjobban össze, hogy milyen is az 'All Hope Is Gone': „A dalok egy része a legsúlyosabb, amit valaha írtunk, egy része pedig a legdallamosabb, egy része pedig érzelmes és zenei. Ha egész karriered során csak lángoló, gyors, súlyos dalokat írsz, akkor végül sarokba szorítod magad. Mi írhatunk egy dalt zongorával, amire Corey énekel, és az emberek hallani fogják, hogy ez Slipknot. A jövő teljesen nyitott előttünk, míg az ’Iowa’ lemez környékén úgy éreztem, hogy sarokba szorítottuk magunkat.”

Tíz év távlatából is egy logikus evolúciós lépésnek tűnik az 'All Hope Is Gone', mely megérdemel egy ünnepi kiadást, főleg úgy, hogy a dalokat újrakeverték, a hangzás tökéletesre polírozott. Minden apró részlet jól hallható a fifikás riffektől Sid Wilson elmeháborodott scratch-eléséig, de még ennél is fontosabb, hogy egy 2009-es perzselő koncert felvételét is hozzácsomagolták az albumhoz, mely a legendás New York-i Madison Square Gardenben készült.

Slipknot (2008):

Corey Taylor – ének
Mick Thomson – gitár
Shawn Crahan – ütős hangszerek, vokál
Craig Jones – billentyűk, sampler, média
Jim Root – gitár
Chris Fehn – ütős hangszerek, vokál
Paul Gray – basszusgitár, vokál
Joey Jordison – dob, ütős hangszerek
Sid Wilson – DJ, vokál

CD 1:

.execute. / Gematria (The Killing Name) / Sulfur / Psychosocial / Dead Memories / Vendetta / Butcher's Hook / Gehenna / This Cold Black / Wherein Lies Continue / Snuff / All Hope Is Gone

CD 2 (Live At Madison Square Garden – 2009. február 5.):

(sic) / Eyeless / Wait And Bleed / Get This / Before I Forget / The Blister Exists / Dead Memories / Left Behind / Disasterpiece / Purity / Everything Ends / Psychosocial / Duality / People = Shit / Surfacing / Spit It Out