Újraépített imázs: HammerFall, Armored Dawn – Barba Negra Music Club, 2018. 10. 24.

Ha nincs új lemez, akkor egy erős besztoffal kell turnézni. Ezt műveli rendszeresen az Iron Maiden is, és most a HammerFall is ügyesen újraépítette műsorát ennek értelmében. A 2016-os év végén megjelenő 'Built To Last' album turnéja 2017 januárjában indult 'Built To Tour' néven, és január végén az elsők között ért el hozzánk, teltházat hozva a Barba Negrának. Most nem sikerült megismételni ezt a 'Rebuilt To Tour' névre keresztelt produkcióval, pedig bánhatják, akik nem jöttek el, hiszen egy sallangmentes, fölösleges időhúzásoktól megszabadított tömény show-t láthattunk, és az At The End Of The Rainbow-t sok év után újra együtt énekelni a tömeggel hatalmas élmény volt.

Pedig nem indult jól az este. Egy defekt igyekezett meghiúsítani a terveimet, de kifogtam rajta. Csak később gondolkodtam el azon, hogy a gyári pótkerekemen 17 éves a gumi, és 10 évesnél öregebbet már a gumis fel se tesz, mert baleset esetén büntetőjogilag őt is elővehetik. Szerencsére nem történt semmi tragédia és az este sokkal jobban végződött, mint ahogy indult.

Az estét az Armored Dawn nyitotta. A brazil power metal csapat dalai a viking mondavilágról szólnak. Ki tudja, honnan jött ez az ötlet? Talán mert egyik gitárosuk (Timo Kaarkoski) egy finn, akinek elege lett a hóból és Brazíliába költözött.

A csapat lelke, énekese és zeneszerzője az ősz kecskeszakállas, harci színekkel kifestett Eduardo Parras. Középfekvésű hangja jól megy ehhez a viking metalhoz, bár nekem fura volt, magasabb énekhangokhoz szoktam.

Időnként a csapat billentyűse, Rafael Agostino is gitárt ragadott, ilyenkor – szinti nélkül – inkább a Manowart juttatták eszembe. Mondjuk a címeket elnézve is sok Manowart hallgattak. A Men Of Odint és a Gods Of Metalt simán össze tudom legózni a Sons Of Odin, Gods Of War, Kings Of Metal hármasból.

Idén jelent meg második nagylemezük, a 'Barbarians In Black', erősen ráfeküdtek ennek promótálására: minden dal az új anyagból szólt. Összességében kellemes háttérzene volt, de hogy az énekes kedvencei a Uriah Heep és a UFO, abból semmi se jött át.

(Intro) / Bloodstone / Chance To Live Again / Eyes Behind The Crow / Men Of Odin / Sail Away / Gods Of Metal / Barbarians In Black / Beware Of The Dragon

Minden zenekarnak vannak hullámvölgyei, a kezdeti sikerek után úgy tűnik, kiírták magukból a slágereket, jön az útkeresés, melynek vannak néha furcsa kisiklásai (nem mondom, hogy ezeket nem lehet szeretni), mint például a Deep Rainbow-nak csúfolt 'Slaves And Masters' album a Deep Purple-től, vagy a grunge-hullámot meglovagolni akaró 'Slang' a Def Leppardtól. Valami ilyesmi volt az 'Infected' is a HammerFall diszkográfiájában, mellyel a 'Legacy Of Kings' - 'Renegade' - 'Crimson Thunder' mesterhármas utáni lassú hanyatlásból igyekeztek kiutat találni, sikertelenül. De a '(r)Evolution' lemezzel ki tudtak mászni ebből a maguk vájta gödörből és visszatértek a régi útra. 

Nem várom el senkitől, hogy egyetértsen velem, vagy hogy ugyanazt, ugyanúgy szeresse, mint én, de azt hiszem, elég jó érzékem van a trendek felismeréséhez. Ezért is érzem néha azt, hogy mintha olvasta volna a zenekar a kritikámat és arra reagált volna. Persze tudom, hogy nem így van, de ha elolvassátok a tavalyi beszámolómat, gyakorlatilag azokat a dalokat gyomlálták ki a műsorból, amiket kifogásoltam az akkori produkcióban.

Elhagyták az új lemezről az Acceptre hajazó, kétszavas-bekiabálós refrénű Bring Itet, míg a másik három dal annyira jó, hogy várhatóan tartósan is beépülnek a repertoárba, kidobták az Origins - Punish And Enslave párost, és végre valahára nem kellett összeborulva énekelni a Glory To The Brave-et sem. Nekem a The Dragon Lies Bleeding se hiányzott nagyon.

Ellenben visszakerült a műsorba az 'Infected' talán egyetlen olyan dala, mely megőrizte a régi HammerFall-ízt, ez a Bang Your Head! És előkerült a Threshold is. De a legnagyobb öröm a húszéves 'Legacy Of Kings' lemez tiszteletére összeállított Legacy Of Kings-egyveleg volt, plusz az ezen felül ráadásként teljes egészében elnyomott Heeding The Call.

Az egyveleg pedig emígyen nézett ki: A Dreamland nyitóriffje után elnyomták annak szólóját, majd a Stronger Than All és a Warriors Of Faith szólói következtek, hogy aztán visszatérjenek a Dreamland refréndallamára, melyet a gitár vezetett elő, de a közönség lelkesen énekelte vele. Ekkor azonban megtört a lendület, Fredrik Larsson basszusgitáros lépett előtérbe, a nézőtér pedig egy emberként sikoltott fel, mert tudtuk, hogy hosszú évek után újra énekelhetjük, hogy „Here we stand, bound forevermore, We're out of this world, until the end.” Erre még Joakim Cans is visszajött, hogy velünk együtt daloljon. Végül a lemez címadójának refrénjét is elénekelte, és ezzel ért véget az egyveleg, hogy rögtön utána belecsapjanak a Heeding The Callba.

Bő másfél óra tömény lüktetés a kettőről négyre szaporodott vízköpők között, a lendületet megtörő balladák és Oscar Dronjak gitárszólónak álcázott bohóckodása nélkül, még Pontus Norgren is csak egy percet kapott, melyet Joakim jópofán licitáltatott fel a közönséggel 5 másodpercről 65-re, majd amikor letelt az idő, óráját mutogatva bejött, hogy leállítsa a gitárost. A tömeg pedig az első számtól az utolsóként eljátszott Hearts On Fire-ig végigtombolta a koncertet.

A HammerFall újraépítette megtépázott imázsát, és felújította turnéját is, mely ezáltal ugyan rövidebb lett, mint az előző koncertjeik, de ami megmaradt, az hibátlan volt. Bajban vagyok, mert 2015-ben azt mondtam, az a koncert még a 2003-as 'Crimson Thunder' turnénál is jobb volt. Most megint úgy érzem, hogy az eddigi legjobb koncertjükön voltam. Lehet, hogy másnál ez nem jött át így, de engem az At The End Of The Rainbow-val megvettek szőröstül-bőröstül. Hát még ha végigjátszották volna!

Hector's Hymn / Riders Of The Storm / Renegade / Dethrone And Defy / Blood Bound / Any Means Necessary / B.Y.H. / Crimson Thunder / Threshold / Built To Last / Last Man Standing / Legacy Of Kings Medley (Dreamland, Stronger Than All, Warriors Of Faith, Dreamland, At The End Of The Rainbow, Legacy Of Kings) / Heeding The Call / Let The Hammer Fall /// Hammer High / Bushido / Hearts On Fire

Szerző: CsiGabiGa
Fotók: TT
Köszönet a lehetőségért a Concerto Musicnak!
További képek ITT