„Égből pottyant Nazareth”: Nazareth – Mezőkövesd, 2018. 07. 14.

írta Hard Rock Magazin | 2018.07.19.

Igazi meglepetésként ért a paksi blues fesztiválon szájról szájra terjedő hír, miszerint július 14-én Mezőkövesden ad ingyenes koncertet a skót hard rock banda. Kicsit a Gryllus testvérek 'Égből pottyant mesék' sorozata jutott eszembe. Az idén 50 éves zenekar éppen Európában tartja a jubileumi turnéját, többnyire szabadtéri fesztiválokon lépnek fel.

Hozzánk viszont csak december 5-re, egy klubkoncerttel jelentkeztek be, ami Budapesten, az A38 Hajón lesz. Örültem a titkos bulinak, mivel már terveztem egy egri borvidékes kirándulást. Így nem volt kérdés, hogy a bortúra után hard rock muzsikával zárom a napot Matyófőld szívében.  Az utóbbi időben rockzene sújtotta területté lehetne nyilvánítani Mezőkövesdet. Az önkormányzati rendezvényeken mostanában főleg valódi hangszereken játszó, élőben muzsikáló zenekarokat léptetnek fel.  A plakát alapján sejteni lehet, hogy nem egyszeri eset lesz a buli.

A zenekart felkonferáló főszervező el is árulta, hogy az egy évvel korábbi, szintén titkos Omega koncerten felbuzdulva, megállapodtak a polgármesteri hivatallal, hogy évente fognak rocklegendákat felléptetni a Kavicsos-tó partján.  A környezet különben nagyon rendben volt, szépen gondozott parkkal a tó körül. A színpad egy nagyobb füves placcra került a sportcsarnok bejárata elé, így kényelmesen elfért a tömeg és viszonylag jó rálátás volt mindenkinek.

A bemelegítő zenét a Led Zeppelintől kölcsönözték, a Rock and roll ritmusaira megtudhattuk, hogy a hang is rendben lesz. Aztán az intro alatt szépen beszivárgott a zenekar a félhomályban, majd egy legendásan torzított gitár effekttel indult is az első szám a '74-es Silver Dollar Forger, majd szünet nélkül követte a Miss Misery a '75-ben megjelent 'Hair of the Dog' albumról. Ez a két szám valószínűleg eloszlatta a kétségeket a közönség nagy részében, hogy van-e spiritusz a Nazarethben az alapító énekes, Dan McCafferty kényszerű kiválását követően is. Van! Sajnos 2013-ban Dan több koncerten is rosszul lett egy légzési betegség következményeként, így visszavonult az aktív énekléstől. Viszont továbbra is támogatja a zenekart.  Az őt elsőként helyettesíteni próbáló kiváló adottságú énekes, Linton Osborne is megemlékezett erről, mikor egy év után elhagyta a zenekart. Valahogy nem találta a helyét a fiatal énekes a bandában, pedig a társak mindenben a segítségére voltak nyilatkozatai alapján. A hangjával nem volt baj, erről az is tanúskodik, hogy időnként beszáll a zenekar legendás alapító gitárosának, az idén már 77 éves Manny Charltonnak alkalmi formációiba is. De kanyarodjunk vissza a jelenbe! 2015 óta Carl Sentance áll a frontvonalban és nála már nem beszélhetünk arról, hogy nem tudott azonosulni a társakkal és a Nazareth zenei világával. Volt azért ehhez kis alap is, amit többek között a svájci Krokus zenekarban, az Australian Pink Floydban, valamint Don Airey jelenlegi Deep Purple billentyűs projektjeiben szedett össze. Utóbbival a magyar közönség is láthatta 2012-ben az A38-on Don 'All Out' című szólóalbumának bemutatóján. Sőt az idén megjelent legújabb 'One Of A Kind' albumon is Carl Sentance énekel.

Itt kell megemlítenem, hogy a koncert elején a szintén Deep Purple zenész, Roger Glover producersége alatt készült lemezekről válogatott a zenekar. Ilyen volt a harmadikként felcsendülő Razamanaz is. Aztán jött egy feldolgozás This Flight Tonight címmel Joni Mitchelltől. Utána a '80-as évek nagy slágerében, a Dream On balladában aztán már végképp megtapasztalhattuk, hogy nagyon jó döntés volt Carl szerződtetése. A dal érdekessége, hogy 1982-ben Bethlehemben mutatták be először, de nem a bibliai városban, hanem egy amerikaiban, mint ahogy a zenekar névadó városa is az USA-ban van.

A Shanghai'd in Shanghaiban aztán már a zenekarvezető basszusgitáros Pete Agnew is megmutatta erőteljes hangját, a pontos basszus ütemek és vokál mellett önállóan is jól helytállt a mikrofonnál. Mára már csak ő maradt az alapító tagok közül a bandában. Amúgy 1999 óta családi ritmusszekcióról beszélhetőnk, mivel Darrell Sweet váratlan halála után Pete fia, Lee Agnew ült a dobok mögé. Ezen az estén egy nem túl bonyolult felépítésű Tama szerkón adta az egyenletes ütemet, amit valószínűleg a szervezők bérelhettek a koncertre, mert folyton állítgatnia kellett a pozíciókat a számok között és alatt is. Ettől függetlenül a közel 7 perces – és dob szempontjából monoton – This Month's Messiah-ban is jól helytállt, holott a szólógitáros Jimmy Murrison itt már bepróbálkozott a gitárnyúzással. Ő különben már 24 éve a zenekar tagja, de valószínűleg Lee-vel nem fognak összeveszni, ha kicsit elszáll az agya a trinyózásban, ugyanis a Nazareth előtti időkben volt egy közös zenekaruk is.

Kicsit megint visszerepültünk a hippi korszakba a My White Bicycle pszichedelikus dallamaival. Ez a dal először a Love-In Festivalon hangzott fel 1967-ben Londonban a Tomorrow együttes előadásában. Ebben a számban aztán minden hangszeres kiélhette a hangokkal szivárványt festő készségét, az énekes is megragadott egy csörgőt, amit aztán a végén egy akusztikus gitárra cserélt, azzal kezdte bíztatni a közönséget a közös éneklésre. Sikerült is, mert nagyon sokan szinte hibátlanul énekelték a felcsendülő Sunshine szövegét. Nagy klasszikus a '70-es évek közepéről. Sokáig viszont nem nosztalgiázhattunk, mert már szólt is egy Crazy Horse feldolgozás, a Beggars Day. Feszesebben, dögösebben nyomták, mint ahogy az amerikaiaktól hallottam régebben. A tempó maradt a következő nótára is, majdnem 10 percig nyúzták a hangszereket, az 1975-ös 'Hair of the Dog' lemezről szólt a Changin' TimesJimmy Murrison  ismét csillogtathatta húrpengető képességét, elképesztő, hogy a basszer, aki már 71 éves, színtén végig partiban volt. Fanyalgóknak külön ajánlom megnézésre az erről készült videókat a neten.

A következő Hair of the Dogban viszont már volt egy kis pihentető, közönségénekeltető, dumálós blokk is, igazából nem derült ki számomra, hogy direkt vagy csak egy technikai probléma miatt. Sokáig nem filózhattunk rajta, mert tolták is 1977-ből az Expect No Mercy című dalt, a mai kornak megfelelő – kicsit metálosabb – hangszerelésben. Erre megint beindult a közönség az első sorokban. Érett már a tempóváltás, bele is csaptak az egyik legismertebb lírai feldolgozásukba, a Love Hurtsbe, ami eredetileg egy The Everly Brothers dal. A folytatás szintén egy lirai dal volt, Bonnie Dobson szerzeménye következett pszichedelikus felfogásban előadva. Talán a Morning Dew volt az egyetlen szám egész este, amiből hiányoltam azt a visszafogott előadásmódot, ahogy azt 76-ban Dan McCaffertyvel megcsinálták. Ez így nem érhet véget. Szerencsére a közönség is úgy gondolta és ütemes tapssal, skandálással a színpadra csalta ismét a zenekart.

Ráadásnak egy 1973-as dalt nyomtak, mégpedig a Broken Down Angel szólt a 'Razamanaz' albumról. Kiszórtak még pár relikviát a közönségnek, összeálltak egy búcsúfotóra és eltűntek a színfalak mögött. A közönség egy része viszont tájékozott volt, mert elindultak a sportcsarnok felé, ott volt a zenekari backstage. Pár perccel később aztán kiszivárogtak a zenészek is és elkezdték dedikálgatni a lemezborítókat, pólókat, plakátokat, meg amit éppen eléjük toltak.  Nagyon közvetlen volt mindenki a bandából, kisebb csoportokban társalogtak a rajongókkal. Összességében szerintem rendben volt ez a villámkoncert. Főleg a '70-es évekbeli aranykorszakra épült a műsor váza, ami az az időszak, amikor Roger Glover volt a producere a kiadott lemezeknek. A szervezők megfelelő minőségű felszerelést béreltek az alkalomra, a zenészek meg hozták azt, ami tőlük elvárható. Pár apróbb technikai baki azért akadt, de nem volt nagyon zavaró. Talán csak azt nem értem, hogy mikor az énekes nagyon a színpad elején énekelt, miért nem tudta követni valami derítő fény szemből, hogy az arca is látható legyen. Készült többkamerás felvétel a koncertről, így elképzelhető, hogy nem csak a közönség által mobiltelefonnal felvett videókon fogunk majd nosztalgiázni. Bízom abban, hogy tényleg lesz folytatása a rocklegendák bemutatásának Mezőkövesden, és végleg bekerül a nemzetközi rockzene vérkeringésébe Matyóföld is. Valamint ne feledjük: december 5-én ismét látható a Nazareth Budapesten, az A38 Hajó fedélzetén.

Silver Dollar Forger / Miss Misery / Razamanaz / This Flight Tonight / Dream On / Shanghai'd in Shanghai / This Month's Messiah / My White Bicycle / Sunshine / Beggars Day / Changin' Time / Hair of the Dog / Expect No Mercy / Love Hurts / Morning Dew /// Broken Down Angel

Szerző: Dini
Képek: Tóth Balázs (Borsod Online)
Videó: Urbán Attila