„Most is egy King Crimson rajongó vagyok”: Interjú Tony Levinnel

írta Bigfoot | 2018.06.02.

Budapestre tart a King Crimson. Hosszú idő után játszik hazánkban Robert Fripp és csapata, június 29-én a MüPában adnak koncertet. Ennek apropóján kerestük meg Tony Levin basszusgitárost, aki már másodszor nyilatkozott magazinunknak. A beszélgetésben elsősorban a King Crimsonról kérdeztük, ám előjöttek más témák is.

Hard Rock Magazin: Bár a King Crimson 2013-ban ismét összeállt, azóta is türelemmel várjuk az új az anyag érkezését. Miért nem jelentkeztetek eddig új dalokkal?

Tony Levin: Azért játszottunk már pár új szerzeményt a koncerteken. Igaz, néha megváltoztatjuk őket, újabb részeket adunk hozzájuk. Lehet, hogy emiatt is tartunk hosszú bulikat, általában háromórásakat. Ebben a blokkban három, vagy akár hat új dalt is eljátszunk, lehet, hogy többet.

HRM: Háromszor is elhagytad a King Crimsont, 1983-ban, 1998-ban és 2011-ben is, de mindig visszatértél. Miért?

T.L.: Hmmm… ez téves információ. 1983-ban a banda minden előzetes bejelentés nélkül feloszlott. 1998-ban hosszú szünet következett, hogy elhatározzuk, merre tovább. 2001-ben Robert megkért, hogy csatlakozzak, ám én elköteleztem magam egy évre turnézni valaki mással, így azt mondta, én vagyok az ötödik tag, pedig csak négyen voltak a zenekarban. Akkor azt gondoltam, úgyis úgy fognak alakulni a dolgok, hogy újra bekerülök. Nagyszerű dolog, hogy a Crimson része lehetek, ugyanakkor kihívás is. A felállásoknak sosem a tagja voltam, én most is egy King Crimson-rajongó vagyok, ezért élvezem ennyire.

HRM: Az elmúlt pár évben nagyobb ritmusszekció dolgozik a színpadon. Ez Robert Fripp döntése volt vagy valaki másé?

T.L.: Robert gondolta úgy, hogy három dobossal izgalmas lesz a felállás, hogy megtaláljuk a megfelelő hangot.

HRM: Mennyivel nehezebb ilyen nagy létszámú zenekarral játszani? Sokfelé kell az ember figyelmét megosztani?

T.L.: A legnehezebb rész az, hogy a basszusgitár együtt tudjon működni a három dobossal, mert nem ugyanazt játsszák. Nyakatekert dolog, hogy mit játszanak a különböző részekben. Nagyon sokat gyakoroltunk a próbákon, hogy a legjobbat hozzuk ki, és őszintén megmondom, én még most is dogozom a saját részeimen és a hangzáson. Mindent elkövetek, hogy a legjobbat hozzam ki magamból, ám elismerem, szokatlan a felállás három dobossal. Ez egy olyan kihívás, amire csak a King Crimson képes.

HRM: Hogyan látod a különbséget a King Crimson első, 1968-74 közti korszaka, és az 1981. óta zajló periódusok zenei irányvonala közt, amikor te is meghatározó tagja lettél a bandának?

T.L.: Egyre többet játszhatom a korai korszak darabjait. Nagyszerű basszusrészeket tartalmaznak egyes darabok. Csodás kihívás bemutatni, olyan különlegesek ezek a szerzemények. Mindezekhez hozzáadom a saját hangomat úgy, hogy az a jelenlegi felállás megszólalásába is belesimuljon. Ugyanez a helyzet a nyolcvanas évek zenéivel is, amikor már én írtam a basszusfutamokat. Haladni kell ezekkel is, és össze kell hozni a jelenlegi dobjátékkal.

HRM: 2011-ben megjelent egy album ’Scarcity Of Miracles’ címmel, melyen Robert Fripp, Jako Jakszyk, Mel Collins és Gavin Harrison a társaid, ám ezt nem King Crimson-albumként jegyzik. Miért?

T.L.: Nem igazán tudom, hogy ez miért nem Crimson-album lett. Boldog voltam, hogy ezekkel a nagyszerű zenészekkel együtt játszhattam, ám szerintem senki nem tudja, hogyan jöttünk össze így öten, mely tulajdonképp a mai felállás fele.

HRM: Régóta együtt dolgozol Peter Gabriellel is. Terveztek valami közös megmozdulást a jövőben?

T.L.: Nem tudom, mi lesz Peter következő lépése, turnéról még nem hallottam ebben az évben, legalábbis olyanról, melynek részese lennék. Őszintén remélem, hogy lemezt készít és turnézni is fog az elkövetkező években, mert nagyon kedvelem a zenéjét.

HRM: A Levin-Minneman-Rudess trió már két albumot kiadott, ám turnéra eddig nem került sor. Változni fog ez a jövőben?

T.L.: Ez a szokásos „projekt szituáció”. Felveszed a lemezt olyan zenészekkel, akiket nagyon kedvelsz, gyorsan elkészülsz vele, igazán különlegeset alkottál. Aztán elkezded tervezni a koncerteket, kiderül, mindenkinek ott a saját csapata vagy csapatai, és bizony ezek kerülnek az első helyre. Rájössz, hogy milyen kevés szabadidőd van, és nem marad annyi, hogy turnét szervezz.

HRM: Melyik műfajban lehet a legjobban használni a Chapman Sticket?

T.L.: Sokféle helyzetben használtam, és mindenhol jól működött, de azt kell mondanom, a progresszív rock az a műfaj, ahol a legeredményesebben használható. A hangja ütős, nem szokványos hangsorokat is játszhatok, részben azért is, mert az eltérő hangolás segít olyan egyedi témák előadásában, ahol a basszusgitár négy húrja nem biztos, hogy alkalmas.

HRM: Téged úgy tartanak számon, mint a zeneipar egyik legtöbbet alkalmazott muzsikusa, nem úgy, mint egy legendás zenekar legendás tagja. Nem hiányzik ez a titulus a portfóliódból?

T.L.: Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy pályafutásom során nagyszerű emberekkel játszhattam együtt, és az egész világon játszhattam a közönségnek. Régóta csinálom, ám még mindig tanulok, és méltányolom, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy azt csinálhatom, amit imádok. 

készítette: Bigfoot
koncertfotó: Török Hajni
Köszönet a Glass Onyon PR-nak!