Kedvenc lemezeim – Ismerős Arcok: Csak a zene / Csak a szöveg

írta CsiGabiGa | 2018.05.10.

„Hát, ez kérem hülyeség! – mondaná Besenyő Pista bácsi erre. – Még hogy 'Csak a zene'! Mintha a szöveg nem volna lényeges egy dalban! Nooormális?! Vagy egy ilyen cím egy zenei produkciónak, hogy 'Csak a szöveg'! Hát minek zenéltek akkor ötven percen át, ha nem számít, csak a szöveg? Igazam van? Nem? De! Arról nem is beszélve, hogy lehet ilyen névvel zenekart alapítani, hogy Ismerős Arcok! Amikor egy barátom megmutatta 13 évvel ezelőtt egy DVD-jüket (a 'Szélbe kiáltok' lemezbemutató koncertjét), egyetlen ismerős arcot se láttam köztük.”

De komolyra fordítva a szót, ma már nem ismeretlenek ezek az arcok. Nyerges Attila arcát az egész ország megismerte, amikor 2007-ben megírta a határon kívüli magyarok (elsősorban a sportszurkolók, de rajtuk keresztül minden magyar) himnuszává vált Nélküledet. Számtalan helyen elénekelte a dunaszerdahelyi DAC focipályájától kezdve a Nemadomfel Alapítvány Aréna koncertjén át a FIDESZ kampányzárójáig. Számtalan zenész hívta vendég előadónak lemezére, koncertjére, és közben a zenekar is fokozatosan egyre Ismerősebbé vált mindenki számára. Kemény munkával, évi több mint 100 koncerttel érték el ezt, különösebb médiatámogatás nélkül. Mint annak idején a P. Mobil.

Ami a '70-es, '80-as években a Beatrice és a P. Mobil, a '90-es években pedig a Republic volt Magyarországon, az ma az Ismerős Arcok. Zeneileg más ugyan, de a XXI. században a közérzeti dalok zenekara. A Republicnak volt is egy tripla válogatása, ahol külön szedték a népi-zenei, a közérzeti és a szerelmes dalokat. Ez utóbbit csak hellyel-közzel találjuk az Ismerős Arcok kínálatában (Talán örökre), de a népi-zenei dalok mindig is ott voltak, bár legtöbbször nem is népi-zenei műdalok, hanem eredeti népdalfeldolgozások formájában. Leghíresebb a Fellegajtó nyitogató, de ott van a Republic által is feldolgozott (pontosabban teljesen átírt) Csillagok, csillagok eredetije is. Ezúttal a Szántják az erdei utat szerepel a kínálatban, nemes egyszerűséggel, Kátai Zoltán kobzos énekmondó előadásában.

A közérzeti dalok viszont tényleg a hétköznapi emberekhez szólnak. Vagyis nem. Mintha belőlük szólnának. Az embernek legtöbbször az jut eszébe, hogy „ezt én is így gondolom, csak nem tudtam ilyen frappánsan megfogalmazni”. Amolyan Magyarország tükörképe – nem a felső tízezer, hanem az alsó tízmillió szemszögéből.

Nyugodt zene ez, letisztult, olyan, amilyet fiatalabb koromban két hallgatás után tovább passzoltam volna valakinek. Ma már másképp hallgatok zenét. Jobban odafigyelek a részletekre, finomságokra. És itt van belőlük bőven. Olyan, mint Eric Clapton nyugodt korszaka ('Pilgrim', 'Back Home', 'Clapton'). Ahol nem a másodpercenként lefogott hangok száma a lényeg, nem a virtuozitás számít, hanem csak a zene. Meg a szöveg. Nyerges Attila mély tartalmú verseiben nagyon sok a valóság. Mindannyiunk valósága. Nem kívánok verselemzésbe bocsátkozni, inkább a zseniális szófordulataiból emelnék ki párat. Mert tele vannak ezek a versek olyan szójátékokkal, amilyeneket csak a legnagyobbak tudnak kitalálni „Köpönyeg helyett inkább hátat fordítok.” „Míg én a vajas kenyérre pakolom itthon a párizsit, A tévében állatok gyilkolják otthon a párizsit.” „Agyamban három Lajkó Félix hegedül.” „...inkább hallgatom a rádiót, Lukáter Pisti dúdolja az altatót.” „Úgy játszik a szavakkal, a gyűlölettel, s hittel, Ahogy játszott ezzel negyvenötben gátlás nélkül Hitler.”

Kedvenceim – talán a többi daltól eltérő mivoltuk miatt – az igazi rádió rock sláger, a Fuss, az Utolsó vacsora, melynek refrénjében a mostanában a Beatrice (meg a Zorall) által is gyakran használt ska ritmust veszik elő. A Teltház, mely mintha egy Hobo-dal lenne, mintha nem is Nyerges Attilát, hanem Földes Lászlót hallanám, ahogy elmondja a szöveget éneklés helyett. A Globális felmelegedés laza blues-szerűsége is tetszik, és a Solarisra emlékeztető instrumentális dal, a Fegyverek tüzében is remek lett. A Ruszkik haza is kapott egy letisztult, nyugodt verziót. Nekem speciel ez jobban tetszik – talán koromnál fogva –, mint a korábbi, vad nóta. A lázadó fiú lelke lenyugodott, idősebb lett, ez már olyan „apa meséli fiának” verzió.

Ez a zenekar jelenlegi utolsó két lemeze. Ezek másképp készültek, mint a korábbiak, és ez érződik is rajtuk. Sokkal egységesebb, kiforrottabb a zene, ha úgy tetszik, most lett igazán zenekar a tagok önálló dalainak együttes előadóiból, és a Rock FM-nek hála (leánykori nevén Rádió Rock) végre elkezdték a médiák is felkapni a zenekart. Mert ha egy elkezdi, a többi átveszi. Betörtek a mainstreambe, hogy ezt a csúnya szót használjam. Nincs igazán jó magyar megfelelője. De a lényeget így is értjük. A 2015-ös albumon egy amerikai hangmérnök (Michael Major) megmutatta, hogy így is lehet keverni ezeket a dalokat. Jól is szólnak. Jobban, mint a korábbi albumok. 2017-ben aztán a zenekar mutatta meg, hogy ezt itthon is meg tudjuk csinálni.

A lemezek hossza a ma divatos 60-70 perces CD-hosszúságokkal szemben inkább a régi bakelitek időszakára emlékeztet, ha nem is 40-45 perces, de 50 perc körüli hosszával jól eltalált, az ember nem fárad el a végére, és nem érzi úgy, hogy pár tölteléknótával megrövidíthették volna. A 2015-ös 'Csak a zene' politikai töltése visszafogottabb a megszokottnál, ha nem is csak a zene a lényeg, de nem vonja el róla a figyelmet a szöveg. A 2017-es 'Csak a szöveg'-ben aztán visszatérnek a megszokott keményebb, odamondogatós versek. Most már megvan a közös zeneszerzési séma, lehet újra a szövegekre koncentrálni. Azért valami mégis változott: míg az első lemezen zömmel 3,5 és 5 perc közötti dalokból van 13, a másodikon 10 dal teszi ki a közel ugyanolyan hosszúságot. 100 perc zene. Meg szöveg. Ne figyelj a címre! Minden számít!

Már a borító is lenyűgöző. Nemes egyszerűséggel fehér, illetve fekete alapon a zenekar neve és a lemez címe. (Az már csak külön hab a tortán, hogy a matt borítón ott fénylik amolyan alnyomatként a zenekar logója: fehéren fehér, feketén fekete. Gyönyörű!) Mint a Queen fehér és fekete lemeze a '70-es évek közepén. Máig azt tartom a legjobbjaiknak. Én azt hiszem, az Ismerős Arcok is elkészítette két legjobb lemezét. Bár az ő történetüknek még nincs vége...

Ismerős Arcok:

Nyerges Attila – ének, gitár
Práder Vilmos – gitár, ének
Leczó Szilveszter – billentyűs hangszerek
Galambos Nándor – basszusgitár
Kovacsik Tamás – dobok, ütőhangszerek
Tánczos István – szaxofon, ének

'Csak a zene' (52 perc)

Fuss! / Amerika / Globális felmelegedés / Isten veled! / A bolond kútásó / Mindig a sötétben / Arc a tömegben / Szántják az erdei utat / Fegyverek tüzében / Katona sirató / A játék vége / Talán örökre / Csak a zene!

'Csak a szöveg' (48 perc)

Európa 2017 / Andrássy út / Érted jöttem / Üzenet a múltból / Utolsó vacsora / Eltűntek a csillagok / Teltház / Angyal szállt fölöttem / Hajnal / Ruszkik haza!

Kiadó: GrundRecords