Egy multihangszeres zseni: Danny Cavanagh – Debrecen, Nagyerdei Víztorony, 2018. 04. 22.

írta Hard Rock Magazin | 2018.04.29.

Nem először érkezett kis hazánkba az Anathema dalszerző / gitáros fenoménja, Daniel Cavanagh. Az sem egyedülálló, hogy látogatása nem csak a fővárosig ért el. Ha betér hozzánk, általában egy-egy „vidéki” helyszínre is ellátogat, hogy a szegény rajongónak ne kelljen annyit utaznia. Volt már korábban Szegeden, Nyíregyházán is, ez alkalommal pedig Debrecent ejtette útba. Bár jó néhány életévemet Debrecenben töltöttem, valamiért a Nagyerdei Víztoronyba sohasem sikerült ellátogatnom. Ezúttal viszont ez a koncert elég okot szolgáltatott arra, hogy bepótoljam ezt a hiányosságom. Első látásra a koncertteremben inkább érezhette magát az ember egy konferencián, mint koncerten, de szerencsére az első akkordok felcsendültével elterelődött a figyelmem a környezetről, és csak a zene sodrására figyeltem.

Papírforma szerint Danny tavaly megjelent szólólemezének, a ’Monochrome’-nak a népszerűsítésére adta ezeket a koncerteket. Mivel az a lemez sokkal jobban tetszik, mint a legutóbbi Anathema-korong, így bíztam benne, hogy ha nem is játssza el egy az egyben, de jó sok dal felcsendül róla. Nem így lett. A műsor egy rögtönzött vegyes vágott volt, ami hintázott a bús melankóliával töltött Anathema-dalok és az előadó főbb kedvencei között.

Danny maga a zene. Egy multihangszeres zseni, aki ha bármilyen „szárazfát” a kezébe vesz, attól megáll a levegő. Szavakkal megfogalmazhatatlan az a csoda, amit egy hangszerrel képes művelni, legyen az húros vagy akár billentyűs. Jó és magasztos értelemben sír a kezében a hangszer. Zenéjével az ember lelkéből olyan mélyen rejtett érzelmeket képes felszínre hozni, amit nem szívesen mutat meg a külvilágnak, mert annyira személyesek, de abban az egy órában, amikor hallgatja, kizárhatja a külső ingereket és szégyenérzet nélkül elgondolkodhat ezeken, vagy akár el is engedheti ezeket magából.

Daniel ilyesfajta estjeiben az a különleges, hogy nemcsak kiül egy szál akusztikus gitárral vagy zongorával és eljátssza a dalokat, hanem egy looper pedál segítségével ott a színpadon rögzíti az alapokat, melyek a dal főbb motívumai, melódiái. A gitártest ütögetésével némi dob kíséretet is kreál, és ezekre a helyben felépített alapokra játszik és énekel. Ennek köszönhetően a dalok egy új formát kapnak, különlegesen bensőséges, sodró, lebegő érzés lesz úrrá az egész termen, amit a teljes műsor alatt fenntart. A nem túl nagyszámú közönségben ezt mindenki érezte. Együtt lélegzett az előadóval, megszólalni vagy énekelni is csak az ő vezényletére mertünk, hogy nehogy megzavarjuk a mestert a varázslásban.

Természetesen az Anathema-daloknak volt a legnagyobb sikere, de a Pink Floyd klasszikusaival sem tudott mellényúlni. Zenei felfogásban nagyon közel állnak egymáshoz. Az első sorban ülő tíz év körüli kislánynak nagy örömet okozott, hogy személyesen neki küldte a Dreaming Light dalt. Jó volt látni, hogy vannak olyan gyerekek, akiket nem butít el a rádiós maszlag, hanem a valódi zene szerelmesei. Nekem nem hiányoztak volna a műsorból az egyéb feldolgozások, szívesebben hallgattam volna még a saját életművéből gyakorlatilag bármit.

Amellett, hogy nagyon élveztem a műsort és néhány feldolgozást is, némi hiányérzettel távoztam. Picit hakninak érzem azt, amikor egy ekkora életművel rendelkező zenei agytröszt feldolgozásokat játszik. Ő meg ezekben a szólóestekben valószínűleg pont a szabadságot élvezi, hogy bármit és bárhogyan játszhat, mert ezek az alkalmak róla szólnak. Ez a kis személyes észrevételem viszont nem von le semmit az este magas színvonalából.

Another Brick in the Wall Part 2 (Pink Floyd Cover) / Fragile Dreams / Springfield / Electricity / Are You There? / Running Up That Hill (A Deal with God) (Kate Bush Cover) / Anathema / The Exorcist / Enjoy the Silence (Depeche Mode Cover) / Easy (Commodores Cover) / Dreaming Light / Wish You Were Here (Pink Floyd Cover) / Temponary Peace / Untouchable Part 2 / Tomorrow Never Knows (The Beatles Cover) / Lost Control

Szerző: Losonczi Péter
Fotó: Kun Mónika (Kelet Underground)
Köszönet a Negative Artnak!