A kör bezárult?: Tankcsapda, Dorothy, Next Day – Főnix Csarnok, Debrecen, 2017. 12. 29.

írta savafan | 2018.01.05.

Tavasszal nagy sikerű körszínpados koncertet adtak a Tankok a Budapest Arénában. Ezt – picit átalakítva – most elvitték Debrecenbe és a hazai közönség előtt is megmutatták, miért is az egyik legnagyobbak hazai szinten.

De mielőtt a Tankcsapda színpadra lépett, két banda melegítette be a közönséget. A Next Day muzsikája a pop-punk vonalon mozog, olyan bandáktól meríthettek inspirációt, mint a Blink-182, a Sum 41 vagy a többi amerikai stílusazonos zenekar. Ami jó is lehetne, mert ezeket a bandákat én is nagyon szeretem, és ugyan egyes részletek nagyon emlékeztettek azok számaira, mégis felemás érzéseim vannak műsorukkal kapcsolatban.

Nem szóltak túl jól (ami ugyan nem az ő hibájuk volt), a hangszerek elnyomták az éneket, így a magyar szövegből nem sokat értettem és hallottam. Szófoszlányokat sikerült elcsípnem, de amit hallottam, az alapján a szövegvilág is tökéletesen passzolt ebbe a stílusba. Zeneileg sem volt nagy gond, hozták a megfelelő paneleket, de amit a deszkákon produkáltak, az siralmas volt.

Most picit keményebben fogok fogalmazni a megszokotthoz képest, mert azt gondolom, van lehetőség abban, amit csinálnak, de rossz volt nézni egy ennyire statikus bandát. Pedig ez a fajta zene pont nem erről szól, itt a bulizás, az őrjöngés alapkövetelmény. Szabó „Gismo” György gitáros-énekes statikusságát még elnézem, de a másik gitáros és a basszeros is szinte nulla mozgással hozta le a bulit. Érzelmektől mentesen, fapofával fel-alá sétálgatva játszottak, a haverokkal azt vártuk, mikor kezdenek el ugrálni vagy mikrofont borítani, de semmi. Ha ez a nagy hely és a megilletődöttség miatt volt, akkor sincs rendben. Egy mozgalmas bulival maguk mellé állíthattak volna pár rajongót. Látva, hogy ezen stílus bandái mit produkálnak koncerteken, bőven van mit tanulnia a zenekarnak.

Az utánuk fellépő Dorothynál már érződött a színpadi rutin, a főzenekarral létszámban azonos csajbanda koncertje jóval mozgalmasabb volt. Ez elsősorban a gitáros Briginek volt köszönhető, aki nem volt a mikrofonhoz kötve, így bemozoghatta a rendelkezésre álló teret. Igaz, az arénás bulihoz hasonlóan az előzenekarok nem a teljes színpadot kapták meg, hanem csak az egyik sarkát.

Az is látszott, hogy a lányok az utóbbi időben már egy megbízható rajongói bázist alakítottak ki, itt is elég heves reakciót váltottak ki a közönségből. Sokan skandálták a zenekar nevét, és a számokat is bőszen énekelték a zenekarral együtt. Természetesen a legnagyobb beindulás azokra a számokra volt, amiket a Rock FM-ben is gyakran játszanak. Nem vagyok képben a banda anyagait illetően, de több ismerős szám is elhangzott. Sokkal jobban is szóltak, mint az előttük fellépő zenekar, itt már egész arányosan volt belőve a cucc. A rádióban hallott nótákban Dodo egész jól teljesített, hangilag hozta, amit kellett.

Jót tett a buli hangulatának az is, hogy a dobos, Klo végig mosolyogva püfölte a cájgot. És ez a jókedv átragadt a banda többi tagjára és a közönségre is. Mivel a küzdőtérre minden jegyet eladtak, a lányok koncertje alatt már igen impozáns mennyiségű ember jött össze, ennek megfelelően a buli hangulata is folyamatosan emelkedett. A közönség reakcióit elnézve jó irányba halad a csajok szekere, nem tűnt úgy, hogy a színpad „túl nagy lett volna” nekik.

Kíváncsi voltam, hogy a Tankcsapda a Budapest Arénában látott dolgokat miként tudja átültetni a Főnix Csarnokba. Mivel a debreceni épület födémje nem úgy lett kialakítva, hogy a pesti arénában lelógatott technikát elbírja, így teljesen új koncepciót kellett kitalálni, hogy az élmény hasonló legyen. Ezért egy keretet építettek a csarnokon belülre és arra lógattak fel mindent. A sok kivetítő megmaradt, összesen hét volt kitéve a falakra.

A srácok több interjúban is említették, hogy az arénában tapasztaltakból tanultak, és próbáltak javítani a dolgokon. Azt nem tudom, hogy ennek volt-e köszönhető, de nekem jobban tetszett ez az előadás, mint a pesti. Ami a technikát illeti, az élmény hasonló volt, ami viszont teljesen eltért, az maga a program. Alig volt pár számnyi átfedés a két koncert között. Ez talán annak volt betudható, hogy tavasszal a ’Béoldal turné’ programjában ritkán játszott nóták lesznek, amikből azért párat elővettek már most is az este folyamán. De kezdjük az elején: a bevonulás hasonló volt a tavaszi koncerthez, és a szikraeső is már látott elem volt. Az elejétől fogva jól szóltak, talán a legnagyobb pozitív változás az volt az arénás bulihoz képest, hogy nem kellett pár szám, mire beállt a motyó. A terem több pontjáról is fotóztam, és szinte kivétel nélkül mindenhol jól szólt a koncert. A közönség az első perctől „rákattant” a zenekarra és minden apró rezdülésüket hatalmas ováció követte. A koncertet több kamerával is közvetítették, de Lukács Laci elmondta, hogy ebből a buliból nem lesz semmilyen kiadandó anyag. Viszont a hét kivetítőn minden látható volt teljes közelségből.

Fejes Tomi dobszerkója például mindkét oldalról be volt kamerázva. Nagyon jól keverték a kivetítőkre kitett képeket, a legnagyobb méretű kivetítőn nagyrészt a koncert vágott képe volt látható pár kisebb effekttel megtámogatva, a maradék hat kivetítőn sokszor egyéb dolgok voltak láthatóak. Több számot is mini rajzfilmmel támogattak meg, az Alföldi gyereknél pedig egy time lapse videót vetítettek az Alföld egy pontjáról. Ami a látványt illeti, volt mit nézni, a fényeket nagyon szépen komponálták meg, a jól láthatóságnak pedig jót tettek a tagokat megvilágító reflektorok.

Ígéretükhöz híven a zenekar kétharmada szinte folyamatos mozgásban volt, a színpadra kitett nyolc mikrofon mindegyikét használták. A pirotechnikával sem spóroltak, majd mindegyik számban volt valami durrogtatni való, melyek mindegyike a zene ritmusához volt igazítva. Az egész fény- és pirotechnika egy nagyon látványos koncertet eredményezett mind a színpadhoz közel állók számára, mind a lelátók népének. A zenekar pedig hozta jól megszokott formáját. Többször elmondták a tagok, hogy a debreceni koncert mindig különleges számukra, hazai pályán még jobban kell teljesíteniük, mint általában az ország többi pontján, már ha ez lehetséges egyáltalán.

A folyamatosan forgó dobemelvénynek köszönhetően láthattuk, ahogy Fejes Tomi a szokásos grimaszai mellett mekkora vehemenciával püföli a bőröket. Különleges alkalmakkor a pólójával szokott üzenni, most elől Debrecen címere volt látható, a hátulján pedig a „Debrecen 4 Ever” szöveg, azt hiszem ez mindent el is mond. És azt kell mondjam, ezt a közönség is valahol így érzi. Ezek a december végi Tankcsapda-koncertek egyfajta évet lezáró népünnepélynek számítanak, itt tényleg mindenki úgy érzi, hogy ott kell lennie.

Ennek megfelelően azért a közönség összetétele is elég vegyes, de ami összeköti őket, hogy élnek-halnak a zenekarért. Még ha nem is csak rockerek vannak jelen a közönség soraiban, a slágereket mindenki kívülről fújja. Például az Alföldi gyerek szerintem nem egy tipikus Csapda-nóta, mégis iszonyat nagy sláger lett, és a programba is érdekesen volt betéve: ez után a lazulósabb, slágeres téma után mindjárt egy iszonyat zúzdával nyitott a Mindentől távol, éles kontrasztot teremtve. Utána pedig az este talán egyik legszebb száma következett, a feldolgozáslemezről az egyetlen tétel, a Maradj velem. Az új idők szelét tökéletesen bemutató Köpök rátok követte ezt, ami szintén egy zúzós tétel.

Valóban változatos és meglepetésekkel teli programot állítottak össze, az igazi fanatikusok is kaptak pár gyöngyszemet, de a klipes nótákra vágyó közönség is megkapta a maga sláger adagját. A lelátón sétálva nagyon jól mutatott a küzdőtér telítettsége, de amikor a nóta úgy kívánta, intenzív és kiterjedt pogo vette kezdetét. Volt erre alkalom bőven, Lukács Laci a tőle megszokott stílusban szólította bulizásra a közönséget. Mindig sikerül frappáns és az újdonság erejével ható átkötőszövegeket rittyentenie, ezekből az este folyamán többször is kaptunk, miközben folyamatosan mosolyogva sétált egyik mikrofontól a másikig.

Ritkaságszámba ment, amikor Sidivel karöltve Fejes Tomi dobszerkójánál találkoztak. Azt nem tudom, hogy előre megkomponálták-e, hogy Lukács éppen melyik mikrofonba énekel, de Sidi tökéletesen lekövette őt, és sohasem éreztem, hogy felborult volna a színpad. A ráadásban Sidi lejött a színpadról és pár centire az első soroktól nyomta a riffeket. Hirtelen töménytelen mennyiségű selfie-t próbáltak készíteni a rajongók.

Különösebb technikai baki nélkül hozták le a koncertet, ami azért is nagy szó, mert a háromfős technikusi személyzet a megszokott távolságtól jóval messzebbről figyelte főhőseinket. Ennek köszönhetően nem tudtak volna rögtön segíteni, de erre nem is volt szükség, tökéletes hátteret biztosítottak. Én nem vettem észre a pesti koncerten sem hiányosságot, de ha voltak is ilyenek, akkor ezeket kiküszöbölték, mert egy profin összerakott kétórás show-t adtak az ország második legnagyobb termében.

Setlist: Semmi pánik / Magányos repülő / Baj van!! / Mennyország Tourist / Mindig péntek / Aki nem vak / Csak neked / Vigyetek haza / Alföldi gyerek / Mindentől távol / Maradj velem / Köpök rátok / A négy / Senki nem menekül / Lazán csak / Kicsikét / Jóképű / Rio / Mikor a srác… / Ez az a ház / Azt mondom állj!! / Mi a fasz van? / Rock a nevem / Sállállállá / Akapulkó /// A Rock & Roll rugója / Egyedül a világ ellen

Azt gondoltam, hogy az Arénában látott show-t nem igazán lehet másolni és az egyszeri alkalom volt. Elnézve a Főnix Csarnokra átalakított technikát, most úgy gondolom, hogy fedett helyen ezt már nem lehet megvalósítani, nincs még egy ekkora helyszín az országban. Ráadásul a zenekar nem szereti másolni saját magát, mindig valami újdonságon töri a fejét, olyat akarnak létrehozni, amit előttük még senki nem csinált itthon. Ezért azt hiszem, a Tankcsapda körszínpados karrierje ezzel az estével véget ért. Aztán ki tudja, ha a csarnokban most látott keretet megtámogatják egy méretes tetővel, talán szabadtéren is megvalósítható lesz a körszínpados koncert. Ki tudja, mi járhat a tagok agyában? Az biztos, hogy 2018-ra már kitervelték a meglepetéseket. Az év elején induló ’Béoldal turné’ is kuriózum, Lukács félévszázados estje sem lesz hétköznapi a Budapest Parkban. Meglátjuk, mit találnak még ki a Tankok, de aki látta ezt a két körszínpados koncertet, az elismerően csettinthetett: nagy fába vágták a fejszéjüket, de megvalósították.

Szöveg és kép: Savafan
Külön köszönet a Tankcsapda zenekarnak és menedzsmentnek!