Még többet adjon az ég! Tankcsapda, Strong Deformity, Neck Sprain, 2007. 05. 19. Pecsa

írta pearl69 | 2007.05.21.

Egy pénteki szörfdeszka törés és minden szempontból stresszes és fárasztó hét után, a Tankcsapda koncerten kerestem némi felüdülést, kikapcsolódást a szürke, őrlő hétköznapokból... Strong Deformity Mivel az egyik ismerősöm szólt, hogy a szombati Tankcsapda előtt ismét szí­npadra lép a Strong Deformity is, mint vendégzenekar, í­gy szokásomtól eltérően korai időpontot céloztam meg, hogy megnézzem Őket is. Két nagylemezt (1996. és 2002.) és két remix számot hallottam eddig tőlük, és a Magic Syrup albumuk (2002.) a sokat hallgatottak közé tornászta fel magát nálam. Az igazat megvallva én azért kezdtem keresni a zenekar számait, mert azt hallottam, hogy az MTV is játszotta a zenekar egyik klipjét. Kí­váncsi lettem, mert azért ez nem mindennapos esemény. Szóval érdeklődve álltam meg a szí­npad előtt befogadásra készen. Persze megint elkéstem, í­gy az első 2 dalt még a sorban hallgattam... Örömmel konstatáltam, hogy a szombati program alapja a Magic Syrup lemez, igaz egy-egy számot a többi lemezről is játszottak. Ahogy a szí­npad elé értem, mellbevágott a hangzás! Brutálisan szóltak! Öröm volt hallgatni az egyébként rövid programot. Érdemes volt korán jönni! Mosolyogva figyeltem a rég hallott szerzeményeket. Nekem úgy tűnt, hogy együtt vannak a zenészek, élvezték a zenélést annak ellenére, hogy a beáramló embertömeg többnyire leült és úgy nézte az előadást. A zenekar bemutatása elmaradt (vagy én maradtam le róla), ezért a netről puskáztam, remélem ebben a felállásban játszottak: Fekete Károly - ének, Bertalan Balázs - dob, Kovács Tibor - basszusgitár, Fodor Szabolcs - gitár, Bertalan Zsolt - gitár. A banda internetes lapján talált infók szerint még az idén új lemezt adnak ki. Remélem méltó folytatása lesz a 2002-es lemeznek! Neck Sprain Rövid átszerelés, majd jöttek a szí­npadra a srácok és zúztak egy olyat, amilyet már régen láttam. Jómagam "Neck Sprain szűz" vagyok - voltam, í­gy minden, ami a szí­npadon történt újdonság volt számomra. Már a kezdés sem volt egyszerű. Mielőtt belecsaptak a húrokba, az énekes/frontember felszólí­tott mindenkit, hogy fáradjanak a szí­npadhoz, "a Neck Sprain koncert hamarosan kezdődik"! Aztán elszabadult az energia bomba! Aki szintén nem ismeri Őket, annak azt tudom mondani, hogy a Pantera energia adagolásához tudnám hasonlí­tani a bandát. Nagyon odatették magukat a srácok! Mivel nehezen tápászkodtunk fel a földön ülésből, ezért gyakorlatilag minden számnál elhangzott valami buzdí­tó, cikiző "beszólás", hogy keljenek fel a tisztelt publikum pihenő tagjai is. Volt itt minden, rokkant jegyesek, rock koncerten nem ülünk, stb... Horváth István énekes, Nagy Levente basszusgitáros, Janó Misi gitáros és Borlai Gergő dobos megmutatta, hogyan kell derékból headbangelni, és tolni az arcokba a brutális, mégis élvezhető zenét. Hát í­gy vesztettem el a Neck Sprain szüzességem! Még pár dolog, ami ide tartozó érdekesség: érdemes megnézni a www.necksprain.net lapot. Jól sikerült lap, korrekt grafikával, igaz még lehet bőví­teni a tartalmat. Ezen kí­vül a dobos, Borlai Gergő mellett sem tudok szó nélkül elmenni. Amit szombaton művelt, hát hihetetlen, szavakba nem önthető. Mint azt megtudtam tanult ismerősömtől, Gergő nem "egyszerű" dobos, aki vendégzenészként volt jelen ezen a turnén. Egy gyors internetes ellenőrzés után ( www.borlaigergo.hu ) gyorsan kiderült, hogy e remek muzsikus már egy halom - igaz más zenei stí­lusból - ismert egyéniséggel, csapattal dolgozott együtt. Csak pár név: Presser Gábor, Zorán, Charlie, Jamie Winchester és Hrutka Róbert, Budapesti Jazz Orchestra, Tátrai Tibor - Szűcs Antal Gábor, Babos Project, European Mantra stb.! Csak az Ő dobjátékáért is érdemes volt megnézni a Neck Spraint. Tankcsapda Szerelem első hallásra. Középiskolai éveimben jelent meg "A legjobb méreg" cí­mű kazettájuk, amely gyorsan terjedt az osztályban, és aki meghallgatta annak tetszett. Hosszú évek teltek el azóta, és a Tankcsapda - ahogy én tudom - a legismertebb, és legsikeresebb rock bandává nőtte ki magát kis országunkban, úgy, hogy nem kezdtek el populáris dalokat komponálni, nem változott jelentősen a hangzásviláguk, nem váltottak műfajt. Az én szemszögemből volt egy-két lemez, ami számomra nem volt annyira sikeres, nem találtam annyi remekbeszabott dalt rajtuk, mint mondjuk az elmúlt 3 nagylemezen. Lukács nem mindennapi egyéniség a rockzenei palettán, tehetségét nem szükséges itt magasztalni. A Mindenki vár valamit lemezhez tartozó turné záró állomása ez a budapesti helyszí­n. A lemez dalai gyorsan felzárkóztak a számomra klasszikus szerzemények közé, í­gy ismét izgalommal vártam az élő fellépést, és bí­ztam abban, hogy most sem fogok csalódni a debreceni bandában, akik ismét profi előadással szolgálták ki a rajongóikat. Várva a fő zenekart, bambultam a közönségre, és ismét meg kellett állapí­tsam, hogy nagyon vegyes a közönség. Itt fellelhető szinte minden korosztály, legyen gyermek, vagy idősebb. Kicsit komikus, ahogy az elhí­zott 10 év körüli szőke srácok, jól öltözve, Csapda pólóban, és cannabis-os csuklószorí­tóban elvágtatnak a WC felé... Vagy a 8-10 év körüli kislány, aki szintén a cannabis levél hatalmát hirdeti a pólóján... De emlí­thetném a jól öltözött, kimondottan csinos hölgyeket, akik koncert után nyilvánvalóan tovább mennek majd, egy más jellegű szórakozó helyre. EZ NEM BAJ! Érdekesnek találom csak, és mivel ezt már többször láttam Tankcsapda koncerteken, í­gy ismét elgondolkodom vajon mi az, ami ennyire vonzza ezeket a teljesen különböző életszí­nvonalú, í­zlésű és korú embereket. Lukácsék nem puhultak el, a szövegek szintén tartalmaznak erős káromkodásokat, jó sok R&R témát (szex, drog, pia) és ezeket egyértelműen kimondják a szövegek! Szí­vesen részt vennék hallgatóságképpen egy olyan beszélgetésen, amikor a szülőktől (akik szintén szép számmal képviseltették magukat a koncerten) megkérdezi a még nem serdülő gyermek, hogy mi az az aranylövés, hogy lehet csuklóig lenni a kurvában:-)? Persze az is lehet (mivel nincs gyermekem, csak hallottam róla, hogy a mai fiatalság korán felnő bizonyos szempontból), hogy a dolog fordí­tott és a gyermekek fejtik ki a jelentéstartalmat a szülőknek. Lezárva ezt, csak annyit még, hogy jó lenne több ilyen zenekar, ahol a rockzenével ekkora embertömeget tudnak megmozgatni, felvidí­tani, örömet szerezni! 20:20 után pár perccel dördült meg a Tankcsapda a szí­npadon. Egyszerűen csak feljöttek, Lukács szájában egy sí­p, egyértelmű jelként, hogy az első nóta a Magzat a méhben lesz! A szí­npadkép egyszerű. Az új album koncepciójához igazí­tott fekete dominál, hozzá egy fémrács, amely elválasztja a dobszerelést magasí­tott szintjét a Lukács László- Cseresznye (Molnár Levente) által használt szí­npadtól. A világí­tás és a teltház, méltó egy Tankcsapda turnézáró bulihoz. Ugyan még világos van, de megszámlálhatatlan számú, számí­tógéppel vezérelt, lámpahad sejteti a sötétedés utáni jól tervezett szí­npadképet. A srácok egységesen feketében, amihez a gitárokat is hozzáigazí­tották! De ezeken túl megjegyzem, még a belépőjegy is igazodott a koncepcióhoz, a lemez egész megjelenéséhez (fekete műanyag tok, fekete a két lemez is tokban - CD és DVD - és a kis könyvecske is profi munka!).Miközben a Nem kell semmi nótába kezdnek, azon gondolkodom, hogy az elő-zenekarok jobban szóltak, mint ahogy a Csapda kezdett. Ez - mondjuk - nem változtat a lelkes hangulaton, ahogy a vegyes közönség is egyszerre indult be, csak furcsa, még nem voltam eddig olyan koncerten ahol ez előfordult volna! Miközben hallgatom a felvezetést, amely Az Élni vagy égni szerzeményt készí­ti elő, eszembe jut egy 1993-as koncert, szintén innen a PECSA szabadtéri szí­npadáról... Itt volt szerencsém kipróbálni milyen is egy road munkája. Így a koncertet ugyan a hangmérnök mellett tölthettem a keverőnél, de a koncert után még hosszas hangfalpakolás következett (akkor még sok és baromi nagy dobozokat jelentett ez...). Ezt a két napos rendezvényt Masters of Rock-nak keresztelték el. A két nap alatt 4 együttes játszott, a Sing-Sing, a Tankcsapda, a Moby Dick és a Sex Action. Az utóbbi két zenekar volt a fő attrakció akkor, váltott főzenekarként. A Csapda akkor még csak kb. 45 percet kapott, mint előzenekar (augusztus 19-én). Szóval ekkor úgy működött a keverés, hogy a hangmérnök a Csapda hangosí­tójának megmutatta azt, hogy meddig tolhatja a pótmétert. Így, hát nem szóltak akkor valami hangosan és jól a srácok, de a hangulat már akkor is hasonló volt, mint ma, pedig még csak 2 anyag volt hozzáférhető tőlük! Szóval azt gondolom, hogy most nem volt ilyen megkötés az elő-zenekaroknál.... Túllépve ezen a hangosí­tási dolgon, még egy extra a szí­npadon, ezek pedig a már szinte szokásosnak mondható lángnyelvek, amelyek több helyről, ritmusra lobbannak fel, egyszerre, vagy külön-külön. Ismét egy konferanszié, kétséget sem hagyva, hogy melyik dallamdurvulás fogja elhagyni a hangfalak membránjait: Szenvedj! Jöhet A Civilizáció vége, megfűszerezve némi káromkodással, majd 1990-ből a Kit érdekel? "Hála a Lukácsnak" a nagy kedvencem az új lemezről az Irgalom nélkül is helyet kapott a repertoárban! Még egy világí­tástechnikai kuriózum ragadta meg a tekintetemet ennél a számnál. Erős fehér fények gyulladtak ki a Fejes Tamás dobszerkója alatt, amelyek equalizerként működtek az adott dalhoz. További döngölések, melyek szintén az új lemezen kaptak helyet, mint: California über alles, Egy van, Rock a nevem (először itt tudta a közönség túlharsogni a technikát az énekkel), Mindenki (na itt már az agyunkba szólt az effekt harang, felerősödött a gitár és a dob is), és a Minden szó. Jött a Szexuális tárgy, Füst és Lábdob, Lopott könyvek, Világ proletárjai mondhatni, a "szerelmes dalok" blokkja. A folytatásban, két régebbi szerzemény a Punk & Roll-ról a US , '92-ből a Gyűrd össze a lepedőt. Viszonylag hátul álltam, í­gy jól láttam, hogy a közönség egy emberként nyomta a szöveget, hát igen ez is igazi Csapda klasszikus... Következett az Azt mondom állj és a Mitől legyen? És itt sajnos meg kell álljak, mert valami történt. Hogy pontosan mi, azt nem tudom, mert a szí­npad éppen sötét volt, de Lukácsék megálltak, majd Lukács valakit elküldött a k*a anyjába.....! Mivel közben egy Road éppen feltörölte a szí­npadot, arra következtetek, hogy valaki feldobott némi folyadékot. Nem értem a dolgot, nem értem erre miért volt szükség, és szerintem Lukács profin kezelte a helyzetet! Igaz ez után ezt a nótát kétszeres sebességgel játszották, de ez nekem í­gy még jobban bejött. A főműsor utolsó nótája a Jönnek a férgek... volt. Persze felvetődött bennem, hogy talán megrövidí­ti a programot ez az incidens, de úgy tűnt, Lukácsot meggyőzte a tömeg éljenzése, zajongása, hangos Tankcsapda kántálása és egy "ellenszenves" miatt nem büntette a több ezres közönséget! A ráadásban igazi "Tankcsapda slágerek" jöttek! A legjobb méreg elsőként, a keverőig táncolt és énekelt a publikum! Ez az a ház, Adjon az ég!, Mennyország Tourist hatalmas ugrálással, és végül Itt vannak a Tankok a Neck Sprain énekesével és középen hatalmas pogózással! 26 dalt játszottak a srácok, de még ugyanennyit lehetett volna kiragadni a Csapda repertoárjából! Remek este volt! 3 remek együttes, hatalmas energiák a közönség soraiból, és a szí­npadról egyaránt! Magyar viszonylatban kiemelkedő szí­npadtechnika, tökéletesen válogatott dalokkal! Remélem még sok-sok ilyen Tankcsapda koncertet ad az ég! T.T. Fotók: pearl69