Sikerre vinnék a goth 'n' rollt: Interjú Zizzyvel, a Zizzy Vision frontemberével

írta Hard Rock Magazin | 2017.10.05.

November 17-én kerül sor a Dürer Kertben az Autumn Gothic Festival Hungaryre, mely a 2000-es évek elején már létező rendezvénysorozat, a Dark-Gothic Nights kvázi folytatása. A fesztivál kapcsán a fellépő zenekarok frontembereivel készített interjút a korábban a Vágtázó Halottkémekben is játszó Molnár Lujó, aki elsőként a Zizzy Vision énekesével, Zizzyvel beszélgetett el a Hard Rock Magazin színeiben.

Hard Rock Magazin: Nagyon jó visszhangot kapott az Országos Gothic Találkozón adott koncertetek, sokan kiemelték, hogy milyen hangulatos volt. Mesélj egy kicsit a zenekarról: hogyan találtatok egymásra, mivel foglalkoztok a zenélésen kívül?

Zizzy: Valóban, a korai kezdés és a kapkodások ellenére egészen jól sikerült az OGT-szereplésünk, örültünk, hogy ott lehettünk. A zenekar 2014 végén indult, ugyanis volt néhány kész dalom, amelyek egy új projektet igényeltek. Az akkori zenekarom, a RedLight Slipper akkor még működött, ezért a Zizzy Vision gyakorlatilag egy szólólemeznek indult, de végül tartós csapattá váltunk. Dobosunk, Gabi gyerekkori cimborám és a RedLight dobosa is egyben, gitárosunk, Marcell pedig régi ismerős az éjszakai életből. Sőt, egy időben kollégák is voltunk és barátok lettünk. Billentyűsünket, Alexandert egy Rammstein tribute zenekarban láttam őrületesen szintizni, és lecsaptam rá. Egyedül a basszeros poszton volt néhány tagcsere, de most megtaláltuk Marcost, ő jelenleg a legfrissebb arc a csapatban. Eljárt a koncertjeinkre és összehaverkodtunk.

HRM: Miért pont ebben a stílusban muzsikáltok, illetve ebből a szempontból melyek a legfontosabb előzményei a produkciótoknak?

Z: Mint említettem, volt egy előző zenekarom, ami főleg rock’n’roll- sleaze stílust képviselt. Azokat a dalokat is én írtam, de mindig volt egy másik szerelmem a zenében, a darkosabb vonal. Egyre több ilyen ötletem támadt, ami nem fért volna bele a RedLight Slipperbe, de nem is akartam ott játszani. Mindig is hallgattam dark-goth típusú zenéket és egyszeriben elérkezettnek láttam, hogy foglakozzak is vele, azaz a saját ötleteimre és stílusomra építsek fel egy új zenekart.

HRM: A gothic népszerűsége most hál’istennek hazánkban is növekedni látszik. Szerinted milyen goth stílusok lehetnek nálunk meghatározóak, illetve neked milyen kedvenceid vannak erről a területről?

Z: Nagyon bízom benne, hogy növekedni fog ez a tábor. A skandináv országokban abszolút működik ez a rock’n’rollosabb goth irányzat, várom, hogy beinduljon itthon is. A régi nagy legendák, mint a Sisters of Mercy vagy a Type O Negative nagy hatással voltak rám és a zenémre, hatalmas kedvenceim. Ugyanakkor a későbbi reform brigádok, mint a The 69 Eyes, a Deathstars, a HIM, a Negative és az End of Green is legalább ugyanannyira fontosak számomra. Elég sokféle zenét hallgatok. Van, hogy képes vagyok egész nap valami romantikusabb doomot hallgatni, de ha olyanom van, benyomok egy kis Aerosmith-t, Prodigyt vagy akár Katy Perryt is.

HRM: A magyar zenekaroknak köztudottan nehéz eljutnia a célközönséghez, hiszen az egész országra kiterjedően erősen korlátozottak a lehetőségek. A zene szeretete, illetve a zenélés öröme viszont továbbra is arra sarkall nagyon sok fiatalt, hogy hangszereket és mikrofont ragadva sok időt és energiát fordítson a próbák és a koncertek megszervezésére. Nálatok mi a legfőbb motiváció, mit szeretnétek elérni és mivel lennétek elégedettek?

Z: Sajnos valóban elég szűkek itthon a lehetőségek. Próbálkozunk mi is, ahogy mások is. Szeretnénk, hogy eljusson a zenénk a lehető legtöbb emberhez. Igyekszünk minél ütősebb dalokat és klipeket készíteni a jövőben is, és megragadni a lehetőségeket, amelyek hazánkban adottak, hogy minél nagyobb helyeken játszhassunk és minél nagyobb közönségünk legyen.

HRM: Te igazi rocksztár alkat vagy, extravagáns külsővel és elég erős kisugárzással. Mit látsz a koncerteken a színpadról, milyen hatással vagy a hölgyekre? Az urak nem féltékenyek-e rád? Volt-e már ebből valami balhé vagy konfliktus?

Z: Tény, hogy a közönségünknek általában a 70 százaléka valóban hölgy. Hogy milyen hatással vagyok rájuk, nem feltétlenül tudom. Ha szimpátiát váltok ki, annak nyilván örülök. Ilyen típusú balhékról hál'istennek nem tudok. Igyekszem különválasztani ezt a magánélettől és a színpadon a produkcióra koncentrálni, valamint arra, hogy mindenki jól érezze magát, tiszteletben tartva a hölgyeket és az urakat is. A bulik után persze egy zenésznek jól esik az elismerés…

Készítette: Molnár Lujó