„Mindig is szerettem a dallamos rockot!”: Interjú Banai Szilárddal

írta karpatisz | 2017.09.27.

Pár nap múlva egy nemzetközi dobfesztivál egyik előadója, vendége lesz Banai Szilárd, akit elsősorban a Djabe kötelékében láthattunk, de Alapi István Fonogram-díjas ’niXfactor’ lemezén is dobolt. A La Rioja Drumming Festival programjában azonban a rock és a metal műfaj képviselői is ott lesznek. Ennek kapcsán faggattam ki Szilut, hogy mivel készül a spanyol gálára és mit gondol a keményebb műfajról.

Hard Rock Magazin: Szeptember 30-án Spanyolországban egy dobos fesztivál kiemelt vendége leszel. Mesélnél nekünk arról, hogyan akadtak rád a külföldi szervezők?

Banai Szilárd: 2014-ben adtam ki egy DVD-t ’Drum Emotion’ címmel, aminek két klipje bejárta a világot. Szinte csak külföldi megrendeléseket hozott. Az egyik spanyol vásárló annyira beleszeretett, hogy elvitte a hírét, és több éves szervezés eredményeképp jött létre ez a turné.

HRM: A ’La Rioja’ fesztiválon két olyan név is szerepel a meghívottak között, akik a rock és a metal műfajban még mindig aktívak. Az első Gene Hoglan (Dark Angel, Death, Testament, Fear Factory), aki a thrash metal egyik kiemelkedő alakja, a másik pedig Glen Sobel, aki Alice Cooper mellett dobol. Ismered a munkásságukat, hogyan vélekedsz a játékukról?

B.Sz.: Természetesen mindkettőjük játékát ismerem, és nagy rajongójuk vagyok. Glen Sobel munkáját régóta követem, sokáig volt a Mapex-dobok egyik első számú márkaképviselője, de dolgozott Marilyn Mansonnal vagy a világhírű gitáros hölggyel, Orianthival is.

HRM: Téged elsősorban jazzben láthattunk és hallhattunk eddig zenélni, ezért nem lesz furcsa, hogy két, ennyire eltérő stílusban zenélő ember mellett kell majd fellépned?

B.Sz.: Nem, sőt örülök neki, és jónak találom, hogy ennyire színes a műsor. Mindig is az eklektika vonzott. Unalmas lenne, ha egész este fusion vagy gospel dobosokat kellene hallgatni. Nagy örömömre ott lesz velünk a világhírű Dom Famularo jazz-dobos tanár is vagy Josh Dion, aki tényleg igazi kuriózum: egyszerre énekel, dobol és billentyűzik.

HRM: Mesélnél nekünk arról, hogy mi lesz a program ezen a fesztiválon?

B.Sz.: Szeptember 28-án érkezem, és aznap már lesz is egy mesterkurzusom Barcelonában a Jam Session Schoolban, ami egy magán-zeneakadémia. Másnap utazom Logronóba, majd beszerelek a fesztiválra. 30-án reggel tartok egy előadást (dobklinikát), este pedig ott lesz a nagykoncert a La Roja Drum Festen.

HRM: Hogyan zajlik egy ilyen klinika? Hogyan és mivel készülsz fel egy ilyen eseményre?

B.Sz.: Ez egy szakmai beszélgetés, ahol az adott művész beszél a hangszereiről, azokról a technikai, zenei, vagy akár filozófiai értékekről, amik mentén építi a zenei pályáját. Ezek mellett persze viszem a saját zenéimet, amiket nagy izgalommal készítek, tökéletesítgetek.

HRM: Készültök esetleg valamilyen különleges előadással? Ha jól tudom, a fesztivál szervezői egy „all-star jam”-et hirdettek meg a végén. Ez igaz?

B.Sz.: Igen, minden évben van egy ilyen – rossz szóval – dobpárbaj, ahol az összes dobos egyszere játszik. Persze mindig ez a rész az est csúcspontja. Kíváncsian várom, biztosan nagy show lesz és nagy öröm, hogy részese lehetek.

HRM: Úgy volt, hogy Phil Rudd, az AC/DC egykori dobosa is fellép veletek. Tudsz arról valamit, hogy miért mondta le a részvételt?

B.Sz.: Nagyon sajnálom, hogy Phil Rudd végül nem lesz ott. Ő aztán tényleg egy élő legenda. Ahogy tudom, egyeztetésbeli félreértés miatt marad el az ő részvétele.

HRM: A három dobos három különböző zenei irányvonalat képvisel. Melyik az a rock vagy metal zenei irányvonal, amelyik hozzád közel áll ezek közül?

B.Sz.: Mindben találok olyat, ami szerethető. A metalban inkább csak a technikai része. Az AC/DC esetében talán nem túlzás, hogy minden idők legjobb rockzenekaráról beszélhetünk, elképesztő élő muzsikálással. Alice Coopert is bírom, ráadásul Alice nagy rajongója Magyarországnak. Mindig is szerettem a dallamos glam rock-, hard rock vonalat: Whitesnake, Europe, Def Leppard, Journey.

HRM: Legutóbb, amikor a HRM oldalán hírt adtunk rólad, akkor volt egy koncertetek Vinx-szel, akit a Silhouette nevű csapatoddal kísértél. Ez egy egyszeri esemény volt, vagy azóta is dolgoztok a Living Colourrel is aktív énekes-professzorral?

B.Sz.: Igen, ráadásul többről van szó, mint egyszerű kisérőzenekari szerepről. Vinx énekli a dalainkat, mi pedig játsszuk az övéit. Sőt, van olyan Jungle Funk-dal, amit ő ajánlott fel, hogy szeretné felvenni velünk – ami a Living Colour tagjaival nem került rá eddig egyetlen hanghordozóra sem. Szóval dolgozunk egy kislemezen egyelőre, és remélem, hogy hamarosan erről is tudunk majd beszélgetni.

HRM: Köszönöm, hogy beszélhettünk, és sok sikert kívánunk neked a fesztiválhoz!