Előre bolondok, őrültek!: Auróra, Action – Budapest, Barba Negra Track, 2017. 07. 27.

írta Kidlacee | 2017.08.03.

A mai napig vita tárgyát képezi, hogy melyik volt ez első magyar punk együttes. A nyolcvanas évek közepén több ilyen stílusú banda is alakult hazánkban, azonban sok közülük vagy megmaradt underground szinten, vagy hamar el is tűnt. Ha magyar vonatkozásban nézzük ezeket az előadókat, akkor a győri Auróra megkerülhetetlen része a magyar punkzenének. Vigiék ’Viszlát Iván’ című bemutatkozó lemeze az egyik legsikeresebb punkalbum lett nagyon rövid idő alatt, akkoriban több mint 20.000 példány talált gazdára belőle. A folytatásra egészen 1992-ig várni kellett, amikor megjelent a második, ’Előre kurvák gengszterek’ című korong, rajta olyan klasszikusokkal, mint a címadó dal, az Ez a város, a Lehettem volna vagy a Rendőr áll a járdán. Igazi lázadó zene, anarchista és rendszerellenes szövegekkel. Míg az első album a rendszerváltásról szólt –  vagy ahogy ők mondják: gengszterváltás, ezzel is utalva a címadó dalra –, addig itt több dalban is azt boncolgatják, hogy ez a váltás akkoriban hazánkban nem épp a legjobban sikerült. „Változott a rendszer, pofára esni nem kell” – hogy a Rendőr áll a járdánból idézzek. Az idén 25 éves lemezt egy jubileumi turnéval ünnepli az Auróra, aminek a Barba Negra Track volt az első állomása, de a körút egészen ősz végéig tart.

Vendégnek az Action együttest hívták, akik ’Összeomlás’ és ’Terror’ lemezeiket vették elő erre a nagy eseményre, ami nagyon jó ötlet volt, mivel ezek az albumok nagyjából egy időben jelentek meg az ’Előre kurvák gengszterek’-kel.

Annak ellenére, hogy hardcore fan sosem voltam, ez a két anyag már a megjelenésekor is igencsak bejövős volt nálam, így az Auróra-Action párosításnál jobbat el sem tudtam volna képzelni. Az ’Összeomlás’-t hallgatván akkoriban vidéki gyerekként csak sejtéseim voltak arról, hogy vajon milyen lehetett a kilencvenes évek Budapestjén a „Nyócker”, és véleményem szerint Szasza szövegei – ha néhol talán kicsit túloznak is, de – a valóságtól semmiképp sem állnak messze. Persze, ha engem is a Gettó szült volna oda, lehet, hogy teljesen másképp vélekednék erről.

A kiírt hét órás kezdés után bele is csaptak Szaszáék bő egy órás műsorukba, a Sitten című számmal kezdtek, amit a Benn a fejben követett. Ezek az említett két lemez nyitódalai, és mivel először voltam Action-koncerten, örömmel tapasztaltam, hogy a lemezek agresszív, durva megszólalását mennyire jól megpendítették élőben is. Sorban jöttek a kultikus albumokról a jobbnál jobb számok, úgymint a Következő a sorban, az Ebben élsz, vagy az Összeomlás, ami különösen erőteljesre sikeredett így koncerten. De hasonló sikere volt a szinte mámorító hangulatot árasztó túladagolásról szóló dalnak, a Heroinnak is.

Szinte visszarepültünk az időben több mint húsz évet, ahogy a nyers riffekre éneklő Szasza csak úgy ontotta magából a sok helyen nem kevés káromkodást tartalmazó szövegeket. A közönség persze kívülről fújta a kb. húszéves számokat, és már tényleg olyan érzésem támadt, hogy nem 2017-et,  hanem 1995-öt írunk, pláne, hogy a Rákóczi hídon is csupa régi gyártmányú villamos ment át koncert közben a Barba Negra Track mellett. De mintha nem is ott lettünk volna, hanem a Fekete Lyuk falai között valahol Józsefvárosban. Szóval, igazi hamisítatlan kilencvenes évekbeli hangulatot varázsoltak a koncerthelyszínre, de végül is az egész este ennek a korszaknak a jegyében telt.

Setlist:Sitten / Benn a fejben / Megöl a rendszer / Betöltik a helyed / Következő a sorban / Ebben élsz / Heroin / Lenn a téren / Gettó szült / Összeomlás / Mindenki megdől

Fél kilenckor az Auróra is folytatta a múltidézést: a legendás album minden dalát eljátszották ugyanabban a sorrendben, ahogy a lemezen is szerepelnek. A zenekart Szilágyi István színész konferálta fel, akinek megsegítésére pólókat értékesítettek, melynek teljes bevételét „Lópici Gáspárnak” ajánlották fel. Nemes gesztus volt tőlük, az egyszer biztos!

Nagy élmény volt hallani ezeket a dalokat, és nemcsak azért, mert sokat közülük nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem játszanak élőben, hanem mert szinte nincs is gyenge pontja az albumnak. Erőteljes punkos húzások, lendület és energia jellemzi a lemezt, arról nem is beszélve, hogy a dalok szövegei aktualitásukból semmit sem vesztettek az elmúlt két és fél évtized  alatt. A háttérben lévő kivetítőn az album új kiadásának borítója volt látható, valamint az éppen játszott, aktuális dal címe.

Természetesen itt is mindenki kívülről fújta a szövegeket, valamint a pogózás is rendesen beindult a csurig megtelt nézőtéren. Olyan klasszikusokra tombolhattunk, mint a Köpök rá, a Lehettem volna, vagy az Ismerem a maffiát. Néhány lazább percet okozott a Munkanélküliek dala, melyről megtudtuk, hogy alapvetően a Wizo nevű német punkegyüttes nótája, csak magyar szöveget írtak rá. Az egyik legnagyobb tombolást persze a címadó dal váltotta ki, ahol a közönség éneke majdnem egy hangerőn szólt a zenekaréval.

„Előre sintérek, orvosok, legyetek bátran gyilkosok!” – ordította az ismert sorokat egy emberként a publikum. Egy két és fél évtizeddel ezelőtti generáció lázadó himnusza, ami még most is hihetetlen energiákat szabadít fel az emberben. A Bevadulok néha és az Ez a város lüktető ritmusaira még nagyobb pogó alakult ki, mint korábban. Szerencsére érkezett A börtön ablakába, ami alatt kifújhattuk kicsit magunkat, majd véget is ért ez a kultikus lemez és az együttes is elköszönt.

Persze nem gondolták komolyan, és a buli második felében vegyesen hallgathattunk régi és új nótákat. Elhangzott a ’Se fájdalom, se félelem’ című új dupla albumról a Magányos éjszaka és a Mindegy is talán, valamint a közönségkedvenc Kifacsart citrom című dal is. A huszonöt éves album dalaihoz hasonló ováció fogadta az első lemezről beugró Bella ciao, az Egy kis anarchia, a Mások lettek a módszerek és a Másvilág című klasszikusokat is. A bulit a ’Nincs Karácsony’-ról a Nem hagyom magam című dal zárta.

Legendás este volt, mára már legendássá vált albumok megidézésével. Egy mára már eltűnt, két és fél évtizeddel ezelőtti időszak hű lenyomata, amiben az a legszomorúbb, hogy  amit már akkor megénekeltek, manapság talán még aktuálisabb, mint valaha. A dalok soraiért felelős Pusztai Zoltán akkoriban biztos nem gondolta, hogy aktualitásukból semmit sem vesztenek majd a dalszövegei. Nagy kár lett volna kihagyni, és nemcsak azért, mert az ember egy picit újra fiatalabbnak érezhette magát, hanem mert ez tényleg egy kiváló album, ami újra megvásárolható az Edge Records kiadásában, egy 12 oldalas booklettel együtt. A turné további állomásai megtalálhatók az Auróra Facebook-oldalán, aki teheti, ne hagyja ki, mert ha szereti ezt a lemezt, vagy csak egy kicsit nosztalgiázni támadt kedve, akkor most itt a megismételhetetlen alkalom.

Setlist: Ismerem a maffiát / Halálos hajnal / Jönnek a gépek / Lehettem volna / Köpök rá / Munkanélküliek dala / Előre kurvák, gengszterek / Bevadulok néha / Ez a város / Rendőr áll a járdán / A börtön ablakába /// Nincs térerő / Magányos éjszaka / Kifacsart citrom / Egyszemélyes háború / '88 telén / Mindegy is talán / Bella ciao / És múltak az évek / Egy kis anarchia / Mások lettek a módszerek / Robin Hood / Másvilág / Nem hagyom magam

Szerző: Kidlacee
Képek: Northern Lights Photo (Pandur-Balogh Norbert)