Amikor a fiú kilép a híres apuka árnyékából: Interjú Kris Rankkel és Max Portnoyjal (Next To None)

írta karpatisz | 2017.07.24.

Áprilisban, amikor Max Portnoy és társasi először jártak Magyarországon, sajnos nem volt lehetőségem arra, hogy megnézzem őket és beszélhessek velük. Már akkoriban is említették, hogy rövidesen megjelenik második nagylemezük, amit nagyon kíváncsian vártam. A ’Phases’ érkezése kapcsán a kiadótól kaptam egy lehetőséget, hogy a huszonéves srácoknak elektronikus levélben tegyem fel kérdéseimet. A válaszra sem kellett sokat várnom, ráadásul meglepetésemre a legendás dobos fia is válaszolt!

HRM: Kevés olyan csapat van a világon, akiknek tagjai elmondhatják, hogy 20 éves korukra már a második nagylemezük is megjelent. Milyen a fogadtatása az új lemeznek?

Kris Rank: Az első lemezünk megjelenését egy lehetőségnek fogtuk fel, de most, hogy már a második is kapható, azt tudom mondani, hogy csodálatos érzés. Az egész csapat nevében kijelenthetem, hogy a ’Phases’-zel zenei irányvonalunk megszilárdult, így már buzgón vághatunk bele az új hallgatók keresésébe. Büszkén mutatjuk be lemezt az egész világnak és reméljük, hogy az emberek szeretni fogják.

HRM: Derrick Schneider érkezésével komoly előrelépést tett a zenekar. Ti hogyan látjátok, mivel tudott ő többet hozzátenni a zenéhez, mint korábbi gitárosotok, Ryland Holland?

Kris Rank: Derrick jobban illik közénk, több szempontból is. Nemcsak ugyanolyan típusú zenét szeret, mint mi, de személyiségének köszönhetően jobban be is tudott illeszkedni. A dalok írását akkoriban fejeztük be, amikor ő csatlakozott, és sok jó ötletet adott nekünk. De ami a legjobb, hogy egy kivételes zenész, akinek a keze alatt megelevenednek dalaink.

HRM: A ’Phases’ dalaival kétféle érdeklődésű közönség előtt is tudtok játszani. A progresszív vonal nagyjai – a  Haken és a Mike Portnoy’s Shattered Fortress – után lesz lehetőségetek a modern metal kedvelőinek is zenélni? Fogtok még turnézni ezzel az anyaggal?

Kris Rank: Igen, annyit szeretnénk koncertezni, amennyit csak tudunk! Mi is nagyon várjuk már a lehetőséget, hogy olyan ízlésű közönség előtt zenélhessünk, akik bírják a keményebb műfajt is. A mi zenénk valahol a progresszív metal és a nu metal/metalcore határán mozog, így a progot kedvelőknek nem biztos, hogy teljesen bejön a mi világunk. Azt hiszem, hogy a KoRnnak, a Slipknotnak vagy a Gojirának van olyan közönsége, akik igazán kedvelnék a ’Phases’-t. Ez az az irány, ahol nagyobb hatást érhetnénk el.

HRM: Melyik stílus lesz szerintetek a jövőben a Next To None sajátja? A három-négyperces brutális metal vagy a tíz-húszperces dalokat hozó progresszív?

Max Portnoy: Azt gondolom, hogy mindkét stílus a sajátunk. Nem szeretnénk leszűkíteni, hogy most csak rövidebb metalos dalokat, vagy épp hosszú progresszív műveket készítsünk. Ezért ötvöztük őket mindig, mert ez adja meg azt az érzést, hogy nem ismételjük önmagunkat. Így mi is kreatívabbak maradhatunk, ha a jövőben újat szeretnénk írni.

HRM: A ’Phases’-en egyértelműen érezni lehetett, hogy Thomas inkább az éneklés felé mozdult el. Tervezitek-e esetleg a zenekart bővíteni egy billentyűssel?

Kris Rank: Egyáltalán nem! Rengeteg billentyűs rész van a lemezen, és ezalatt nemcsak az effekteket és a programozást értem. Ének tekintetében Derrick és én is sokat segítettünk a stúdióban, ezeket élőben megosztva próbáljuk megoldani, így segítünk Thomasnak. Összességében nézve nagyszerű munkát végzett billentyűs- és énekes fronton is, ezért nem szeretnénk, hogy bővüljön a zenekar.

HRM: Max, a játékodban több új elem is megjelent, például a blast beat és az irgalmatlan gyors lábdobos részek. Miért döntöttél úgy, hogy ezúttal a metalos, technikás oldalt emeled ki?

Max Portnoy: Nem volt nehéz döntés, mert egész életemben metalrajongó voltam. Amikor a ’Phases’ írását elkezdtük, akkoriban is keményebb zenéket hallgattam, így az ilyen típusú dobolásra koncentráltam. Joey Jordison és Chris Adler a legnagyobb példaképeim, így a zeneszerzés idején számomra is kihívás volt, hogy én is hasonló dolgokat csináljak, mint ők. A blast beatet és a gyors tempójú duplázást még nem használtam ennyire gyakran én sem. Azt gondoltam, hogy ez a stílus jót fog tenni a daloknak és a riffeknek, ezért építettem be a játékomba ezeket.

HRM: Nem félsz attól, hogy mindig édesapád árnyékában maradsz, és emiatt nem tudod teljesen kibontakoztatni zenei karriered?

Max Portnoy: Biztos vagyok benne, hogy rövidesen kilépek az apám árnyékából! Azt érzem, hogy ez mostanában kezdődött el. Az első lemezünk volt a nyers teszt, mert akkoriban hallhatták először a dobolásomat. Ezzel a lemezzel már meg tudok állni a saját lábamon is, és az emberek már úgy hallgathatták a ’Phases’-t, hogy ez Max Portnoy, és nem Mike Portnoy fia. Legalábbis remélem, hogy az emberek is így látják!

Készítette: karpatisz
Köszönet az InsideOut Musicnak!