Vidám Vasárnap: Suzi Quatro – Budapest Kongresszusi Központ, 2017. 06. 04.

Előzetesen nagyon művésziesen „Az öreg hölgy látogatása” címet akartam adni az írásomnak, hiszen Suzi Quatro 40 éve lépett fel először Magyarországon négyfős rockbrigádjával. Hét főre duzzadt csapatával a 67. születésnapja utáni napon adott most koncertet a glam rock királynője, és sok minden eszembe jutott róla, ahogy fekete sztreccsnadrágjában, fekete pólóban, szegecselt bőrmellényben, és a '73-es videoklipben is látott szegecselt nyakörvvel a színpadra lépett, de az „öreg hölgy” jelző pont nem.

1977 óta nem sűrűn látogatta meg hazánkat, holott – ahogy a koncerten is elmondta – édesanyja magyar származású. De 2009-ben, a jubileumi, tizedik Harley-Davidson találkozón már tiszteletét tette egyszer, most pedig talán utoljára láthattuk, hiszen a „Leather Forever Encore” turnét amolyan utolsó körútként hirdette meg. A Can The Can dobképletére bevonuló – Suzival együtt – hétfős csapat negyed kilenckor lépett a Kongresszusi Központ színpadára. „Nem finomkodnak – gondoltam –, bele a közepébe!” De csak hangulatkeltés volt a dob, mert hamarosan lazábbra vették a figurát és a The Wild One-nal kezdték a műsort. Suzi az említett vagány cuccban, a teljes csapata egységesen fekete pólóban és nadrágban játszott. Persze az énekesnő nyakában ott lógott basszusgitárja is, amit olyan frenreiszesen hordott, mint egy igazi tökös csaj.

Hogy valóban az, arról megbizonyosodhattunk az elkövetkezendő másfél órában, mert nem aprózta el, 18 számot játszott, énekelt, basszusgitározott, dobolt, sőt még a zongorához is leült egy dal erejéig. És persze folyamatosan kommunikált a közönséggel: mesélt az édesanyjáról a Mama's Boy előtt, az édesapjának ajánlotta a Can I Be Your Girl? című számot, melyet egyedül, egy szál zongorán kísérve magát adott elő, pihenőre küldve zenekarát. Énekeltette a közönséget is, és folyamatosan mosolyogva fogadta a rajongók szeretetét. A gitárossal és a szaxissal közösen időnként bemutatták a hetvenes évekbeli együttmozgó rocker figurát, egyszer-kétszer be is riszált a dobos felé fordulva. A hangja kicsit kopott már, de sokkal jobb volt, mint amire számítottam. A 2002-es Porsche Oldies Nighton sokkal gyengébben énekelt, mint most, 15 évvel később.

Az 1800 fős nézőtéren ugyan foghíjasak voltak a széksorok, de jóval ezer fölött volt a közönség száma, egy részük a Stumblin' In alatt még táncra is perdült a széksorok közötti folyosón. Suzi pedig a hallgatóság felé kitartott mikrofonjával buzdította éneklésre a maradékot. Én speciel a Tear Me Apartra nagyobbat énekeltem. Érdekes, hogy a legutolsó, 2011-es lemezét nem nagyon erőltette, szerintem ő is érezte, hogy gyengécskére sikerült, viszont a 2006-os nagy visszatérő albumáról, a 'Back To The Drive'-ról két dalt is eljátszott, az I Don't Do Gentle-t és a Neil Young-feldolgozást, melyre bármikor hatalmasat tudok tombolni. Most is így történt, még ha csak ülve roptam is, de azt teli tüdőből. A dal alatt a plafonra vetített pszichedelikus minták fokozták a hangulatot. Viszont a címadó dalt nagyon hiányoltam, szerintem annak a lemeznek a legjobbja volt.

E két dal, és az 1999-es Can I Be Your Girl kivételével azonban a többi mind a nagy korszak slágere volt, a '73-as lemezt nyitó 48 Crashtől kezdve a '80-as Rock Hardig. Szóval igazi nosztalgiabuli. Suzi roppant energikus volt, az jutott eszembe, megörökölhetné a rocknagyi titulust Tina Turnertől, akinek 1990-es MTK stadionbeli koncertjén láttam ennyi energiát feszülni a színpadon. A Glycerine Queen végén még egy basszusszólót is elnyomott, melyből kiderült, hogy ugyan nem egy Billy Sheehan, de az a gitár nem dísznek van a nyakában. A három fúvóssal kiegészült zenekar kicsit a Chicagóra emlékeztetett. Ez a big band felállás kicsit átértékelte, öregesebbre vette a dalokat, kiölte a dögöt az egykori keményebb slágerekből is.

Tim Smith gitáros jól teljesített, bár ahogy mondtam: egy kicsit több torzító és egy csöppet nagyobb hangerő sokat dobott volna hangszerének kiherélt megszólalásán. A vokálokban is aktívan részt vett, de a Stumblin' In a Nagy Duettben csúfosan alulmaradt volna Chris Norman és partnernője tüskecsarnoki produkciójával szemben. Ray Beavis szaxofonos volt talán a legaktívabb a szólók terén a gitáros mellett, illetve Jez Davies billentyűs, bár az ő szólóiról legtöbbször Little Richard zongorakalapálása jutott eszembe. És ők ketten is aktívan vokáloztak a dalokban. A másik két fúvós, Toby Gucklhorn harsonás és Dick Hanson trombitás inkább csak szuszogott, amikor nem fújt, Andy Dowdingnak meg éppen elég volt a dobok püfölése, hogy legalább ennyi megmaradjon az egykori dögből.

A koncert egyik csúcspontja volt a Can The Can, melynek elején Suzi is bekapcsolódott a dobolásba egy rövid dobpárbaj erejéig, majd visszatérve eredeti hangszeréhez, előre invitálta az addig többségében illedelmesen ülő közönséget. Jött tehát a tombolás, a '73-as első nagy sláger után a következő lemez listavezető dala, a Devil Gate Drive méltó lezárása volt a koncertnek. Illetve dehogy! Csak Suzi ment ki egy percre, a zenekar le sem tette a hangszereket, megvárták, míg a közönség tapsa közepette a főhősnő visszatér, és a több mint ezerfős háttérvokál segítségével előadták az If You Can't Give Me Love című sikerdalt. Amikor elektromos gitáron akarnak akusztikus gitárt imitálni, az sosem sül el jól, de a hangszer amúgy is egész estés gyenge hangzásán már nem rontott ez sem. A hangulatunkat viszont feldobta az együtt éneklés, a folytatásban pedig két fergeteges rock and roll, a Chuck Berry-féle Sweet Little Rock & Roller, és a Little Richard-feldolgozás, a Keep A-Knocking, melybe egy újabb – most már teljes zenekari – kivonulás után egyenként szivárogtak vissza a zenészek.

Mi pedig másfél óra jó hangulatú nosztalgiázás után lassan hazafelé kezdtünk szivárogni, amennyire a helyszín körülményes, óra alapú parkolási rendszere engedte. Volt itt minden: együtt éneklés, kezek a magasban, áhítatos figyelem az előadóra, olyan volt az egész, mint egy Vidám Vasárnap. Pünkösd napjára jobb programot el sem tudtam volna képzelni!

Setlist: The Wild One / I May Be Too Young / Tear Me Apart / Mama's Boy / Stumblin' In / 48 Crash / I Don't Do Gentle / Rockin' In The Free World / Can I Be Your Girl? / Rock Hard / She's In Love With You / Too Big / Glycerine Queen / Can The Can / Devil Gate Drive  /// If You Can't Give Me Love / Sweet Little Rock & Roller /// Keep A-Knocking

Szöveg: CsiGabiGa
Képek: suziquatro.com
Köszönet a lehetőségért a Szöveg Színház Produkciónak!