Házibuli az ország legnagyobb klubjában: Tankcsapda, Reload, Pennhurst – Papp László Budapest Sportaréna, 2017.04.28.

Lukács Lacitól loptam a címet, ő jellemezte ezekkel a szavakkal 2017 első hazai Tankcsapda-koncertjét a zárszóhoz közeledve, de nem a végével akarom kezdeni, mert rengeteg említésre méltó dolog történt a színpadon és a nézőtéren 19:00 és 23:30 között.

Az utóbbi időben kiválóan működik a 18 órai beengedés (ahogy most is) az Arénában. A bejutás, mint kés a vajban, így meg lehetett nézni az előzetes beharangozókban sokat szereplő 196 m²-es körszínpadot, még tömeg nélkül. Meg persze az alaposan átszabott, ellipszis alakú küzdőteret, amit főtengelyként a középen álló színpadba torkolló kifutók szépen kettévágtak és el is választottak egymástól. Az alsóbb lelátókat betolták a felső karéj alá, amivel nagyon szép méretű küzdőteret sikerült varázsolni – mint később kiderült –, szükség is volt rá.

Az amerikai elmegyógyintézetről elnevezett Pennhurst kezdte a felvezetést, akikről tudni kell, hogy a Tankcsapda tavalyi ’Dolgozzátok fel!’ albumának a 2. lemezére (’A mi dalaink másoktól’) pályázat útján kerültek fel a Köpök rátok nóta átiratával. További tudnivaló, hogy több hivatalos forrás szerint is a pszichiátriai kezelése során ismerkedett meg a két alapítótag, és ott pattant ki az isteni szikra, hogy kizárólag hasonló arcokkal alapítanak egy nu-metal bandát. A történetben érzek egy nagy adag kamumarketinget, de ellenőrizni nem tudom, mindenesetre a színpadon teljesen normális őrülteknek tűntek a kényszerzubbony-jelmezben.

Haragosan, szenvedélyesen, de észrevehető hibákkal tolták a show-t, a Slipknot-párhuzam kezdettől egyértelmű volt olyannyira, hogy a második ismerősnek tűnő szám konkrétan a Duality volt a műsorban.

Nem is mélyvíz, hanem egy valóságos tengeri örvény volt ez nekik, de megszeppenés nélkül végig a felszínen maradtak a félórás blokkjuk során, kár, hogy olyan kevesen voltak kíváncsiak rájuk, de mégiscsak az Arénában léphettek fel alig több mint két évvel a megalakulásuk után.

Destructive Masterpiece / Duality / Add végre önmagad / Prophet / Cage For You / Köpök rátok / Lie To Me

A Reload igazi rejtélyt jelentett, mert ezzel a névvel Nagy-Britanniától Thaiföldig elég sok zenekar büszkélkedhet, a koncertplakáton szereplő „(D)” sem sokat segített, mert Németországban is legalább két ilyen nevű banda van. Aztán kizárásos alapon a nürnbergi – magát heavy rockzenekarként definiáló – csapat lett a második fellépő, akik 2015-ben már játszottak a székesfehérvári FEZEN Klubban a tankok előzenekaraként, és alighanem ezért esett rájuk most is a választás.

Nem kezdőkről van szó, hiszen a 2001-es megalakulás óta már kiadtak 4 albumot, ez látszott is a színpadi rutinon, de a felvezetőktől elvárható zenei alázattal – a Tankcsapdát többször is éltetve – játszották el a műsorukat.

Heavy rocknak egyáltalán nem éreztem a műsort, egyedinek meg végképp nem, valahol a Rammstein dallamvilága mentén, de az agresszív megszólalás nélkül tudnám leírni őket. Leírni? Azt azért mégsem kell, mert a kicsit erőltetettnek tűnő zenéjük is hozott emelkedett pillanatokat, és láthatóan élni akartak a lehetőséggel, ami összességében sikerült, csak a Roxette Fading Like A Flowerje lógott ki nagyon a sorból. Meg a közönségénekeltetés, ami maradjon a headlinerek kiváltsága. Szerintem.

Still Sick / Final Dusk / Neverland / Fellows & Hypocrites / Mr. Barrow / Fading Like A Flower / Friend Or Foe / Burning Gods

A Tankcsapda kezdésére a színpad tízméteres sugarú környezetében már mozdulni sem lehetett, és a 18 órai beengedés mellékhatásaként a szomjasok-nem szomjasok párviadalában az utóbbiak kerültek fölénybe, részben maligánfokaik, részben számosságuk és nem kis mértékben fizikai adottságaik révén. Érdekes módon egyetlen negyvenkilós lány se ugrott fel a hátamra, annál többen a másik nemből és egy jóval magasabb súlycsoportból, pedig még a zene el sem kezdődött. Alighanem ez a néma pogo. Amúgy is körül akartam járni a színpadot, pontosabban félkörül, mert a már emlegetett kifutó nem engedett átjárást a küzdőtér másik felébe, szóval kerestem kényelmesebb lőállást.

Negyed 9 után kilenc nagy és egy óriás kivetítőn megjelent az ’Urai vagyunk a helyzetnek’ kék grafikai világa, és a dübörgő intró hangjaira a belső kifutón bevonult Lukács és csapata a monumentális színpadra: fényorgia–szikraeső–robbanás-Gyűrd össze a lepedőt, így kezd Magyarország vezető rockzenekara 2017-ben! Mindezt komoly színpadi és nézőtéri pirotechnika kísérte, mert a küzdőtéren is elkerítettek négy területet, ahonnan monumentális gázlángok segítettek rá a színpadi látványra. Az előzetes nyilatkozatokból sejteni lehetett, hogy a Tankcsapda olyan show-val fog előrukkolni, amilyennel korábban még nem, és nem is okoztak csalódást, a hangzást is több irányból teszteltem, nem volt baj se a hangerővel, se a hangminőséggel.

Fejes Tamást körbeforgó dobszerkója segítette abban, hogy az egész nagyérdeműnek megmutassa sokoldalúságát, a másik két rohadék rockcsempész, Lukács és Sidi pedig a vezeték nélküli technológia és a mikrofonerdő segítségével körbelakta a színpadot már az első rövid blokk végére.

Ekkor jött az első köszöntés, valami olyasmi,hogy „Mindenkinek, akár áll, akár ül, szevasztok, szevasztok, szevasztok”, és folytatódott az időutazás az 1990-es ’Punk & Roll’ és a 2016-os ’Urai vagyunk a helyzetnek’ dalai között cikázva. Ilyen életmű mellett nem lehet mindenkinek megfelelni, mert a köménymagos rajongók ősdalokat és ritkán játszottakat követelnek, akik meg ritkán látják kedvenc zenekarukat, azok inkább a sikernótákat. A műsor összeállításával ugyanakkor majdnem sikerült a lehetetlen, mert csak 3 stúdióalbum maradt ki belőle (a ’Baj van!!’ demó, a sokat vitatott ’Connektor :567:’ kísérlet és a ’Minden jót’ album), volt benne nagy siker, korai nóta, zúzda, melankólia, tisztelgés a nagyok előtt. Kiváló Tankcsapda-keresztmetszetet kaphatott az is, aki soha nem hallott tőlük semmit.

Lukács suttyó összekötő szövegei mit sem változtak, de nem is lenne hiteles olyasmit hallani tőle, hogy „Mélyen tisztelt publikum”, meg ilyenek, és ebbe a környezetbe kiválóan illett a négy huncut kislány, akik a Szextárgy aláfestéseként a színpadon megszabadultak a rajtuk lévő jelentéktelen textilmennyiség jelentős részétől, hogy józanodjanak a közönség hím tagjai (nem egybeírva!).

Láthatóan sokat készültek a produkcióra a fiúk, volt egy zártkörű főpróba is a Barba Negra Trackben, ahol igazából a cájg egy részének a tesztelése történt meg egy kisebb közönség előtt. Nem volt kicsi a tét, mert ilyen nagyságrendű buli kivételes esemény a legnagyobbaknak is, de a munkabefektetés megérte, mert komolyabb hiba nélkül zajlott az arénakoncert. Korábban részt vettem egy – szintén arénás – MOL-Tankcsapda-házibuliban, de nem is lehet összehasonlítani a két show-t, mert abban egy kötelező gyakorlat laza végrehajtása történt, itt viszont mérföldkövet tettek le, és lövésem nincs, hogy – a már napirenden lévő – 30. évfordulós koncerten ezt hogyan lehet majd überelni, de Fejest ismerve már alighanem készen van a forgatókönyv vázlata.

Igazából egy pillanatra se ült le a show, nehéz kiemelni egy-egy momentumot, de a Koponyák és csontvázak a ledfalakon futó Armageddon-videóval, na, az tényleg nagyon el lett találva.

Senki se vehette komolyan, hogy kétórányi zúzás után elvonulva ráadás nélkül hazaengedi a Tankcsapda a közönségét, persze, hogy visszajöttek a színpadra. „Szedd össze magad és ugrálj” még két nóta erejéig, mert Jöttek a férgek a már sikeres Tankcsapda-időszakból és a Johnny a mocsokban a kezdetekből, majd „mára ennyi és kész”, konfettiágyú, hogy a takarítók is jól érezzék magukat, 130 perc után botladozás kifelé a padlón békésen szundikáló „true fanok” között és kiértékelés.

A 28 évvel ezelőtti garázsbanda mesébe illő történetének újabb fejezetét láthattuk élő adásban, és a nyilatkozatok szerint az este visszaköszön még különböző csatornákon és hanghordozókon, a Tanker Crew-s kameramanokat és az egyéb profi fix és webkamerákat látva ez így is lesz. A koncert másnapján a YouTube-on webközvetítés nyomait is láttam, de erről többet sajnos nem sikerült megtudni, de nem is érdekel nagyon, én ott voltam a helyszínen pár ezer tankerrel együtt és kész!

Lukács szavait próbálom felidézni, aki valami olyasmit mondott a koncert közben, hogy egy rock and roll sztár ezt képzeli el, mikor gitárt fog a kezébe…

Gyűrd össze a lepedőt / Nem kell semmi / Rock a nevem / Köpök rátok / Fiúk ölébe lányok / Mindig péntek / Hatalom nélküli rend / Mindenki valakié / Maradj velem / Lélekhangokból / Szextárgy / Alföldi gyerek / Füst és lábdob / Föld és ég / Lejárt lemez / Ez az a ház / Egyedül a világ ellen / Mi a fasz van? / Számolj vissza / Koponyák és csontvázak / A legjobb méreg / Azt mondom állj!! / Mennyország Tourist / Adjon az ég / A Rock & Roll rugója / Be vagyok rúgva /// Jönnek a férgek / Johnny a mocsokban

Szöveg: Dzsó
Képek: TT és Savafan
Köszönet a Broadway Eventnek!
További képek ITT