„A művészetnek a fejlődésről és az őszinteségről kell szólnia”: Interjú Tari Szabolccsal (Miserium)

Március 24-én jelent meg a budapesti dark progresszív metalos Miserium második albuma, az ’Ascension’. A srácok sokat vártak a debütlemez, a ’Return To Grace’ folytatásával, de a „késés” nem rajtuk múlott, hiszen rengeteg dolguk akadt az elmúlt időszakban. Többek között erről beszéltünk a zenekar énekes-gitárosával, Tari Szabolccsal, de persze szóba kerültek a zenekar körüli legfrissebb információk is.

Hard Rock Magazin: Aki figyelemmel követte az elmúlt éveiteket (Prog Heaven fesztivál, koncertek), az láthatta, hogy nem unatkoztok. Ennek köszönhető, hogy a már régóta megírt második lemezzel csak most rukkoltatok elő?

Tari Szabolcs: Több tényező is közre játszott abban, hogy ilyen sokat kellett várni. Egészen 2013-ig kell visszamennünk az időben. Ez év októberében még a Leprousszal játszottunk közösen egy színpadon, de mindeközben már a BZ Project is elindult, ami viszont lefelezte a próbákra, fellépésekre és egyéb készülődésekre szánt időt. Ezúton is szeretnénk megköszönni Bátky ’BZ’ Zoltánnak, hogy egy színpadon állhattunk több ízben is, és hogy a ’7414’ című EP-jén is közreműködhettünk. Szintén 2014-ben adtuk ki még az első akusztikus EP-nket ’Wireless I.’ néven a Miseriummal, de időhiány miatt kezdett átláthatatlanná válni a próbák, a koncertek, a promóciós tevékenységek és egyéb tennivalók tömkelege. Még 2015 első félévében lenyomtunk egy kisebb kört Prog Heaven Tour néven az itthoni prog metal színtér krémjével, melyet végül megkoronáztunk az első kétnapos Prog Heaven fesztivállal. Ezután a nyár végén nekiláttunk a kettes lemez felvételeinek, ám néhány technikai baki miatt többször is elölről kellett kezdenünk a műveletet, így az érdemi munka talán szeptember végén indult el, és rengeteg megszakítással folytatódott egészen 2016 júniusáig. Az eredeti tervek szerint még 2016 szeptemberében kijött volna a lemez, de az élet közbeszólt, nekem pedig adódott egy remek munkalehetőség külföldön.

HRM: Az első albumon Platón filozófiájában merültetek el, ezúttal milyen koncepció köré íródott a lemez?

TSz: Egy számomra rendkívüli fontossággal bíró történettel jelentkeztünk most, melyet már nagyon régóta szerettem volna feldolgozni. Ez nem más, mint Aiasz tragédiája Szophoklésztől. Egykori egyetemi mentorom, Kováts Zoltán zeneszerző, karmester úr ajánlotta figyelmembe e remekművet, mely ő magát is megihlette, és egy nagyon különleges balettzenét írt köré. Legnagyobb sajnálatomra azonban ő már nem hallhatta az általunk írt verziót, idén januárban sajnos rövid betegség után itt hagyott bennünket örökre. Az ’Ascension’-t így az ő emlékére ajánljuk. Szophoklész mester eredeti műve a dühről szól, mi viszont inkább a hős csalódottságát próbáltuk jobban kidomborítani, illetve felvezetésként a trójai háború történéseit is megörökítettük néhány dal erejéig.

HRM: Az első album hemzsegett a vendégszereplőktől, most viszont jóval visszafogtátok magatokat. Ez minek köszönhető?

TSz: A válasz egyszerű: a történetünk annyira kötött volt, hogy nem bírt el több szereplőt. Egyébként pedig a ’Return to Grace’-en szerettük volna az itthoni szintér legmarkánsabb karaktereivel emelni a nívót, és bár a többségük igen rövid beugrási lehetőséget kapott, úgy éreztük, hogy e miatt talán kissé fals kép alakulhatott ki rólunk a hallgatóságban. Ezúttal viszont be akartuk bizonyítani, hogy minden szinten erős ez a zenekar, így Varga Katalin énekesnőn kívül most nem szerepel más a lemezen.

HRM: Mit gondoltok, mennyire vevő a hazai közönség egy ilyen összetett, mély és átgondolt zenére?

TSz: Azt gondolom, hogy a klasszikus zenei közönség mellett a rock és metal zenék kedvelői jelentik a legintelligensebb hallgatói társaságot, így bízom benne, hogy a rohanó világ és a töménytelen lemezmegjelenés közepette eljut hozzájuk a mi lemezünk is, és okozhatunk vele pár kellemes pillanatot nekik.

HRM: Sosem jutott eszetekbe, hogy kicsit könnyedebb vizekre kellene evezni a nagyobb siker reményében? Vagy nem akartok kompromisszumokat kötni, és mentek tovább az általatok kijelölt úton?        

TSz: Szeretném a helyén kezelni a dolgainkat, és nem akarok többet képzelni róla, mint ami. Azt látom, hogy a világban teljesen megfertőzött mindenkit a siker hajszolása, az hogy a kereskedelmi csatornákon senkiháziak mutogatják magukat, és lesznek sikeresek a semmire. Ez ránk sincs jó hatással, de főként a hallgatóságra károsak ezek az „előadók”. Szeretem, hogy az, amit csinálunk, kizárólag csak mi négyünkön múlik. A progresszív címkét azért kezdtük el sok éve használni, mert az előremutatáson kívül számunkra azt is jelenti, hogy játék határok nélkül. Inspirált bennünket egy csomó különböző stílusban mozgó zenekar, és az évek, illetve a koncertek tapasztalatai mind nagyon jó hatással voltak az új dalokra és ránk is. A művészetnek a fejlődésről és az őszinteségről kell szólnia. Én ezt tartom egészséges folyamatnak.

HRM: Az új albumhoz kapcsolódó kis félvezetőben azt állítjátok, hogy csak projektként megy tovább a zenekar. Minek köszönhető ez az „állapotváltás”?

TSz: Ahogy az elején átfésültük az elmúlt pár év történéseit, kiderült, hogy jelenleg nem tudunk annyi időt szakítani a zenekarra, hogy az aktívan koncertezzen vagy turnézzon. Lesznek fellépések, de jelenleg inkább a földrajzi távolság jelenti a legnagyobb problémát. Nagyon bízom benne, hogy ez csak átmeneti időszak a csapat életében, és hogy megújult erővel térhetünk vissza, talán még magasabb célokat kitűzve magunk elé. Az élet a legnagyobb forgatókönyv (át)író, szóval majd meglátjuk mi lesz. Nagy valószínűséggel holnap is fel fog kelni a nap és talán a kenyér sem lesz drágább. Én nem aggódom, szerintem mindenki túl fogja élni. (nevet)

HRM: Mi a helyzet a Progheaven Fesztivállal? Szerintem egy nagyon jó kezdeményezés, érdemes lenne folytatni.

TSz: Mi is nagyon szeretjük, ahogy az itthoni prog-színtér csapatait is, de jelenleg nem áll rendelkezésünkre megfelelő kapacitás a folytatására, és az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy mérsékelten mondhatjuk közepesnek a szervezésünk hatásfokát is. Bár szívvel-lélekkel tettük a dolgokat eddig is, a negatív tapasztalatból is elég az embernek egy idő után, ezért diplomatikusan annyit mondanék csak, hogy egy időre jegeltük a dolgot.

HRM: Mik a jövőbeli terveitek annak fényében, hogy csak stúdiós projektként akarjátok tovább működtetni a bandát?

TSz: Tényleg bízom benne, hogy ez csak átmeneti időszak lesz a zenekar életében, ezen állapot megváltoztatása jelenleg csak rajtam múlik. Változatlanul keresünk egyébként beugró zenészeket, hogy élőben láthassa a nagyérdemű újra a csapatot, de ez még jelenleg szervezés alatt áll. Aki esetleg tud ajánlani frankó gitárost és / vagy énekest, az bátran írjon az info@miserium.com email címre, vagy keresse meg a zenekart a Facebookon, vagy akár bennünket is személyesen. Egyébként a külföldi tartózkodásom alatt sikerült rendszerbe szednem a ’Wireless II’-re szánt dalokat, de rengeteg új metalnóta is született, továbbá néhány régebbit is befejeztem, mindezek mellett pedig kidolgozásra került az egyik legrégebbi történetünk, melyet állandó segítőnk és régi barátunk, Bertók Attila kezdett el írni bő 6 évvel ezelőtt. Ez most már számomra is komoly aktualitással bír, szóval nincs megállás, mert a Miserium története még nem teljes. Vissza fogunk térni, ezt megígérhetem!

A zenekar ’Ascension’ című új lemezéről hamarosan lemezismertetőt is olvashattok a Hard Rock Magazinon.

Készítette: TAZ