„Akkor is kényszerítem magam a dalszerzésre, amikor nincs ihlet”: Interjú Erik Mårtenssonnal (Eclipse)

Interjút készíteni mindig kivételes dolog, hiszen egy előadóról, zenekarról olyan dolgokat tudhatunk meg, amire egy album vagy egy koncert végigtombolása után nem feltétlenül derül fény, vagyis remek alkalom a kulisszák mögé való bepillantásra. Ráadásul azt se felejtsük el, ha rajongunk egy bandáért, akkor kifejezetten felvillanyozó, hogy egy olyan zenésszel beszélgethetünk a telefon vagy akár a Skype-vonal végén, akit nemrég még a lemezen hallhattunk játék közben. Nos, az e-mailes interjúk ezzel szemben viszont nem túl hálásak, hiszen párbeszéd gyakorlatilag nincs (csak kérdés és válasz), sőt a beszélgetés menetét sem tudjuk irányítani. Sajnos az Eclipse zenei agyának, Erik Mårtenssonnak pár kérdést csak írásos formában tudtam eljuttatni, mivel a kiemelt rádiós és egyéb felkérések miatt kevés ideje maradt a többi médiumra, így még egy rövid telefonbeszélgetés sem jött össze. Viszont a turnéra való felkészülés közben, ha még nem is kimerítően, de válaszolt a kérdésekre, és eljuttatta hozzánk.

Hard Rock Magazin: Elsőként célozzuk meg az új albumot: Hogyan jellemeznéd a ’Monumentum’-ot, miben tér el az ’Armageddonize’-tól?

Erik Mårtensson: Rengeteg olyan dolgot próbáltunk ki az albumon, amit korábban még nem, ugyanakkor ezeket sikerült „eklipszesíteni” is, vagyis nagyon jól passzolnak a stílusunkhoz. A legnagyobb fejlődés számomra a dalok összetételében mutatkozik meg, szerintem egyetlen gyenge nóta sincs a lemezen.

HRM: Igazából már az előző lemezetek, az ’Armageddonize’ is bivalyerős lett, ezek szerint azt is felül lehet múlni?

EM: Igen, és ezt meg is tettük. Tudom, hogy klisé azt mondani, hogy a legfrissebb album a legerősebb, de számomra tényleg ez a legjobb Eclipse-lemez, amit valaha csináltunk.

HRM: Hogy látod, az új dobosotok, Philip Crusner mit tudott hozzátenni az anyaghoz? Hozott esetleg dalötleteket a ’Monumentum’-ra?

EM: Philip nem vett részt a dalszerzésben, de amikor a felvételekre került sor, akkor hozzátette a saját stílusát az anyaghoz. Ő egy nagyszerű dobos, remekül illeszkedik a csapatba, ráadásul tele van energiával és lelkesedéssel.

HRM: Robban Bäck hogyan került ki a képből, miért hagyta el a zenekart?

EM: Lehetősége nyílt csatlakozni a svéd Mustasch nevű zenekarhoz, ami nagysága révén érthetően több bevétellel kecsegtet. Nem akarta elhagyni a bandát, de a pénzt kellett választania, hogy megfelelően tudja támogatni a családját. Ezt mi megértettük és tiszteletben is tartjuk, szóval semmi ellentét nincsen közöttünk.

HRM: Ez azt jelenti, hogy a döntése a W.E.T.-re is kihat?

EM: Nem, ő még mindig tagja a W.E.T.-nek. Mivel ezzel a bandával nem turnézunk, így nincsenek logisztikai problémák, azonban két olyan zenekar tagjának lenni, mint az Eclipse és a Mustasch, az viszont nem lehetséges.

HRM: Ha már szóba jött a W.E.T.: mi a helyzet a csapattal, dolgoztok az új albumon? Hogy a halad a munka?

EM: Igen, dolgozunk a harmadik lemezen, ami valamikor jövőre jelenik meg. Egyelőre azonban többet nem mondhatok ezzel kapcsolatban.

HRM: A Nordic Union első lemeze nagyon fogós lett, esetleg terveztek folytatást ennek a projektnek?

EM: Igen, az egy nagyszerű lemez volt! Ronnie nagyon szeretne még egy albumot, úgyhogy lesz folytatás, de még nincs semmilyen konkrét tervünk.

HRM: Köztudott, hogy rengeteg zenekarral és előadóval dolgozol együtt, mint producer és dalszerző. Jelenleg milyen projektek futnak a háttérben az Eclipse-en kívül?

EM: Jelenleg csak az új Eclipse-lemez promotálására koncentrálok, majd április-májusban turné, utána pedig fesztiválszezon. Mindezek lecsengése után kezdek el dolgozni az új W.E.T.-album dalain.

HRM: Egyébként hogyan bírod energiával és kreativitással ezt a sok munkát?

EM: Ez valóban nagyon kemény munka, és igazából ez nálam úgy működik, hogy akkor is kényszerítem magam a dalszerzésre és a melóra, amikor nincs ihlet. Ha így teszel, akkor nem kell arra várnod, hogy legyen ihleted, hiszen az jön majd magától.

HRM: Hamarosan turnéra indultok, azonban az első körben nem nagyon közelítetek hozzánk. Várható, hogy a közeljövőben a kelet-európai régiót is megcélozzátok?

EM: Ezúttal valóban nincs kelet-európai dátumunk, de dolgozunk rajta, úgyhogy remélhetőleg majd az év második felében. Ausztriába mondjuk eljutunk, de csak Innsbruckba, ami ugye inkább nyugaton van.

HRM: A Runaways című dalotokkal elindultatok a svéd Melodifestivalenen, ami az Eurovíziós Dalfesztivál előválogatója volt. Nem bánod, hogy nem jutottatok tovább? Egyáltalán milyen hozadéka volt ennek a tévészereplésnek?

EM: Ez egy hatalmas tapasztalat volt nekünk, és egyben jó móka is, bár a versenyen nem értünk el túl jó helyezést, igaz ezt tudtuk előre. De azok, akiknek tetszett a zenénk – és korábban nem ismertek bennünket –, most legálabb tudják, kik vagyunk. Szóval a svéd piac szempontjából kifejezetten jót tett a fellépésünk.

HRM: Maga az ötlet az honnan jött, hogy benevezzetek a versenyre?

EM: A svéd televízió kért fel minket, hogyha van kedvünk, akkor csatlakozzunk. Mi meg úgy voltunk vele, hogy hát miért ne? (nevet)

HRM: A svéd zenekarok nagyon erősek a fogós dallamokban és a jó zenékben. Szerinted miből fakad mindez?

EM: Nálunk hatalmas és értékes hagyománya van a népzenének, ráadásul a svéd népzene tele van dallamokkal. Valószínűleg ez lehet az egyik indok.

HRM: Magnus Ulfstedt személyében egy korábbi dobosotok pengeti a basszusgitárt a zenekarban. Nem fordult meg a fejetekben, hogy összehozzatok pár számot az első két lemezről a koncerteken, melyekben ő ülne be a dobok mögé? Szerintem nem volna mindennapi egy ilyen húzás.

EM: Hmm, ez valóban egy érdekes ötlet, de nem hiszem, hogy működne. Először is, ki játszana a basszusgitáron? Egyébként meg nem szívesen játszunk dalokat az első két lemezről, úgyhogy sajnálattal kell közölnöm mindenkivel, hogy ez sosem fog megtörténni. (nevet)

HRM: A csapatban ugye te vagy az elsőszámú dalszerző és az énekes, mindemellett pedig gitározol is. Eredendően melyik volt előbb az életedben, a gitár vagy az ének?

EM: A gitározás volt előbb, és még ma is inkább gitárosnak tartom magam. A múltban azonban többé-kevésbé arra kényszerültem, hogy énekeljek, mert senki sem volt, aki ezt bevállalta volna. Szerencsére egészen jól tudtam énekelni, szóval úgy voltam vele, hogy miért ne csinálhatnám mindkettőt egyszerre? (nevet)

Készítette: TAZ