„Akkor is kényszerítem magam a dalszerzésre, amikor nincs ihlet”: Interjú Erik Mårtenssonnal (Eclipse)

írta TAZ | 2017.04.05.

Interjút készíteni mindig kivételes dolog, hiszen egy előadóról, zenekarról olyan dolgokat tudhatunk meg, amire egy album vagy egy koncert végigtombolása után nem feltétlenül derül fény, vagyis remek alkalom a kulisszák mögé való bepillantásra. Ráadásul azt se felejtsük el, ha rajongunk egy bandáért, akkor kifejezetten felvillanyozó, hogy egy olyan zenésszel beszélgethetünk a telefon vagy akár a Skype-vonal végén, akit nemrég még a lemezen hallhattunk játék közben. Nos, az e-mailes interjúk ezzel szemben viszont nem túl hálásak, hiszen párbeszéd gyakorlatilag nincs (csak kérdés és válasz), sőt a beszélgetés menetét sem tudjuk irányítani. Sajnos az Eclipse zenei agyának, Erik Mårtenssonnak pár kérdést csak írásos formában tudtam eljuttatni, mivel a kiemelt rádiós és egyéb felkérések miatt kevés ideje maradt a többi médiumra, így még egy rövid telefonbeszélgetés sem jött össze. Viszont a turnéra való felkészülés közben, ha még nem is kimerítően, de válaszolt a kérdésekre, és eljuttatta hozzánk.

Hard Rock Magazin: Elsőként célozzuk meg az új albumot: Hogyan jellemeznéd a ’Monumentum’-ot, miben tér el az ’Armageddonize’-tól?

Erik Mårtensson: Rengeteg olyan dolgot próbáltunk ki az albumon, amit korábban még nem, ugyanakkor ezeket sikerült „eklipszesíteni” is, vagyis nagyon jól passzolnak a stílusunkhoz. A legnagyobb fejlődés számomra a dalok összetételében mutatkozik meg, szerintem egyetlen gyenge nóta sincs a lemezen.

HRM: Igazából már az előző lemezetek, az ’Armageddonize’ is bivalyerős lett, ezek szerint azt is felül lehet múlni?

EM: Igen, és ezt meg is tettük. Tudom, hogy klisé azt mondani, hogy a legfrissebb album a legerősebb, de számomra tényleg ez a legjobb Eclipse-lemez, amit valaha csináltunk.

HRM: Hogy látod, az új dobosotok, Philip Crusner mit tudott hozzátenni az anyaghoz? Hozott esetleg dalötleteket a ’Monumentum’-ra?

EM: Philip nem vett részt a dalszerzésben, de amikor a felvételekre került sor, akkor hozzátette a saját stílusát az anyaghoz. Ő egy nagyszerű dobos, remekül illeszkedik a csapatba, ráadásul tele van energiával és lelkesedéssel.

HRM: Robban Bäck hogyan került ki a képből, miért hagyta el a zenekart?

EM: Lehetősége nyílt csatlakozni a svéd Mustasch nevű zenekarhoz, ami nagysága révén érthetően több bevétellel kecsegtet. Nem akarta elhagyni a bandát, de a pénzt kellett választania, hogy megfelelően tudja támogatni a családját. Ezt mi megértettük és tiszteletben is tartjuk, szóval semmi ellentét nincsen közöttünk.

HRM: Ez azt jelenti, hogy a döntése a W.E.T.-re is kihat?

EM: Nem, ő még mindig tagja a W.E.T.-nek. Mivel ezzel a bandával nem turnézunk, így nincsenek logisztikai problémák, azonban két olyan zenekar tagjának lenni, mint az Eclipse és a Mustasch, az viszont nem lehetséges.

HRM: Ha már szóba jött a W.E.T.: mi a helyzet a csapattal, dolgoztok az új albumon? Hogy a halad a munka?

EM: Igen, dolgozunk a harmadik lemezen, ami valamikor jövőre jelenik meg. Egyelőre azonban többet nem mondhatok ezzel kapcsolatban.

HRM: A Nordic Union első lemeze nagyon fogós lett, esetleg terveztek folytatást ennek a projektnek?

EM: Igen, az egy nagyszerű lemez volt! Ronnie nagyon szeretne még egy albumot, úgyhogy lesz folytatás, de még nincs semmilyen konkrét tervünk.

HRM: Köztudott, hogy rengeteg zenekarral és előadóval dolgozol együtt, mint producer és dalszerző. Jelenleg milyen projektek futnak a háttérben az Eclipse-en kívül?

EM: Jelenleg csak az új Eclipse-lemez promotálására koncentrálok, majd április-májusban turné, utána pedig fesztiválszezon. Mindezek lecsengése után kezdek el dolgozni az új W.E.T.-album dalain.

HRM: Egyébként hogyan bírod energiával és kreativitással ezt a sok munkát?

EM: Ez valóban nagyon kemény munka, és igazából ez nálam úgy működik, hogy akkor is kényszerítem magam a dalszerzésre és a melóra, amikor nincs ihlet. Ha így teszel, akkor nem kell arra várnod, hogy legyen ihleted, hiszen az jön majd magától.

HRM: Hamarosan turnéra indultok, azonban az első körben nem nagyon közelítetek hozzánk. Várható, hogy a közeljövőben a kelet-európai régiót is megcélozzátok?

EM: Ezúttal valóban nincs kelet-európai dátumunk, de dolgozunk rajta, úgyhogy remélhetőleg majd az év második felében. Ausztriába mondjuk eljutunk, de csak Innsbruckba, ami ugye inkább nyugaton van.

HRM: A Runaways című dalotokkal elindultatok a svéd Melodifestivalenen, ami az Eurovíziós Dalfesztivál előválogatója volt. Nem bánod, hogy nem jutottatok tovább? Egyáltalán milyen hozadéka volt ennek a tévészereplésnek?

EM: Ez egy hatalmas tapasztalat volt nekünk, és egyben jó móka is, bár a versenyen nem értünk el túl jó helyezést, igaz ezt tudtuk előre. De azok, akiknek tetszett a zenénk – és korábban nem ismertek bennünket –, most legálabb tudják, kik vagyunk. Szóval a svéd piac szempontjából kifejezetten jót tett a fellépésünk.

HRM: Maga az ötlet az honnan jött, hogy benevezzetek a versenyre?

EM: A svéd televízió kért fel minket, hogyha van kedvünk, akkor csatlakozzunk. Mi meg úgy voltunk vele, hogy hát miért ne? (nevet)

HRM: A svéd zenekarok nagyon erősek a fogós dallamokban és a jó zenékben. Szerinted miből fakad mindez?

EM: Nálunk hatalmas és értékes hagyománya van a népzenének, ráadásul a svéd népzene tele van dallamokkal. Valószínűleg ez lehet az egyik indok.

HRM: Magnus Ulfstedt személyében egy korábbi dobosotok pengeti a basszusgitárt a zenekarban. Nem fordult meg a fejetekben, hogy összehozzatok pár számot az első két lemezről a koncerteken, melyekben ő ülne be a dobok mögé? Szerintem nem volna mindennapi egy ilyen húzás.

EM: Hmm, ez valóban egy érdekes ötlet, de nem hiszem, hogy működne. Először is, ki játszana a basszusgitáron? Egyébként meg nem szívesen játszunk dalokat az első két lemezről, úgyhogy sajnálattal kell közölnöm mindenkivel, hogy ez sosem fog megtörténni. (nevet)

HRM: A csapatban ugye te vagy az elsőszámú dalszerző és az énekes, mindemellett pedig gitározol is. Eredendően melyik volt előbb az életedben, a gitár vagy az ének?

EM: A gitározás volt előbb, és még ma is inkább gitárosnak tartom magam. A múltban azonban többé-kevésbé arra kényszerültem, hogy énekeljek, mert senki sem volt, aki ezt bevállalta volna. Szerencsére egészen jól tudtam énekelni, szóval úgy voltam vele, hogy miért ne csinálhatnám mindkettőt egyszerre? (nevet)

Készítette: TAZ