Barba Negra-turné, első állomás: Póka - Tátrai Regeneráció, Zártosztály - Barba Negra Music Club, 2017.01.06.

írta CsiGabiGa | 2017.01.12.

30 év után visszatért az igazi tél. Emlékszem, '87 januárjában sorkatonaként  mínusz 20 fokban álltam őrségben, és egyetlen vigaszom a mikádóban kicsempészett walkman volt, és az azon hallgatott muzsikák. Sok külföldi zene mellett a magyarok közül elsősorban a P. Mobil, a Hobo Blues Band, az ős-Edda és a Tátraival felálló Új Skorpió számai voltak a kedvenceim. Ja, és '87 januári élmény az is, amikor a három teltházas BS koncert harmadik napjára sikerült eltávot és jegyet is szereznem a Deep Purple koncertjére, melyen az előzenekar már az új Edda volt, Csukával és Zserbóval, meg persze Donászyval.

Most nincs mínusz 20, csak mínusz 11, de messze még a hajnal. Akkor szokott a leghidegebb lenni. Kabát a ruhatárban, kicsit azért hűvös van, igyunk egy kis lélekmelegítőt! Fügesnapsz elfogyott? Jó lesz a birspálesz is. Sokan magukon hagyták a kabátot. A Barba Negrában még nem fáztam így, ezt a hideget már ők sem bírják túlfűteni. Nem baj, menjünk előre! Sok jó ember kis helyen is melegíti egymást. És már itt is a Zártosztály. Ahogy Sipos Peti mondja, a zenekar Barba Negra turnéjának következő állomása ez. Na ja. Nyáron Track, télen Club, ezzel le is van tudva az éves turné. Kár. Játszhatnának gyakrabban. Persze újat nem nagyon tudnak már mutatni, meg nem is akarnak. A közönségénekeltető és -tapsoltató (Velem kiáltsatok) slágerek sora azonban most sem enged unatkozni.

Azért van meglepetés is: bár Lázár Zsigában nincs benne a vonó, azért jól húzza! Vagy legalábbis húzná, ha el nem szakadt volna a vonója. A Lisztomániában így be kell érnünk egy templomi orgonaszólóval az elején a hegedű helyett. De így is fantasztikus! Hihetetlen, hogy csak most vettem észre a Rainbow-párhuzamot! Hiszen ez a magyar Difficult To Cure! A felépítés, a szólók, a gitár-billentyű közös témák, eszméletlen jól sikerült dal. A háttérben meg az eredeti videoklip, Donászy még nagy hajjal, Csukára és Zserbóra szinte rá se lehet ismerni. Már ha valaki nem ismerte őket akkoriban. Persze a célközönség nem most volt először ilyen koncerten, hozzám hasonlóan (többek között) az Eddán nőttek fel. Tibcsi a szokásos laza dobszólóval vezeti fel A kört, de olyan rövid ez a szóló, hogy még egy tisztességes pisiszünet után is már csak az első refrénre ér vissza az ember. Szép gesztus viszont, hogy a dalt Gellért Tibi emlékének ajánlják, aki annak idején feljátszotta ezt az ’Edda 5’-re, és aki utána hangmérnökként segítette évtizedeken át a csapatokat, egészen tavalyig.

Igazából a nyári bulik szoktak emlékezetesek lenni, két éve Talfi látogatott haza Amerikából, tavaly Zsöci ugrott be hatodiknak, hogy egy kicsit megidézzék a bakancsos Eddát is. Idén nyáron viszont Talfi hatvanadik születésnapjára összejön a Talfi-Zsöci-Buksi trió a bakancsos Eddából, valószínűleg utoljára. Most nincs vendég az ős-Eddából, de így is van dalcsokor a korai időkből. Az Álmodtam egy világot és A hűtlen igazi "egyhangszeres" nóták, adja magát a billentyűkísérettel éneklés, míg a többiek horpasztanak egy rövidet, ám az Edda-blues már teljes menetfelszerelésben érkezik. Csuka először eljátssza a dallamszólót, ahogy annak idején Talfi kérte ("ahogy a lemezen van"), de aztán nem bír magával, és akkorát kanyarít a dal végén, hogy csak lesünk. Sipos Peti pedig kiadja a feladatot: "Mindent itt hagyok, mit Miskolc adhatott. Ide mindenki helyettesítse be a maga szülővárosát!” Én maradok az eredeti verziónál. Miskolci gyerekként már akkor Eddára jártam, mikor az Álom még Szűzlányok dala néven futott. Gyanús, hogy Peti lecsalja a magasakat, vagy éppen akkor énekelteti a közönséget („Amíg él, el nem felejti”), de a koncert vége felé bevallja, hogy betegen vállalta fellépést. Így kell ezt, katona! A harcmezőn kell elesni, nem a kocsma küszöbén! A hideg ellenére laza félház összegyűlt, ez viszont a lelkes közönséget dicséri. És ez a szám még nőtt a második csapat koncertjére.

Setlist: Éhes asszony / Megfulladok / Velem kiáltsatok / Így akarom / A szívem visszavár / Éjjel érkezem / Lisztománia / Változó idők / A kör / Álmodtam egy világot / A hűtlen / Elhagyom a várost / Gyere őrült / Veled vagyok /// Ünnep

Úgy tűnik, a Póka - Tátrai Regeneráció is egy ilyen évi két állomással turnézó zenekar lesz, tavaly nyáron kezdték, úgyhogy újak még a szakmában, le is nyomtak két bulit egy hónap alatt rutintalanul. Az idei évbe hamar belevágtak, Tibusz nagy ováció közepette belecsap a Gibson ES gitárjába, és... elkezdődik a csoda. Azt tudtuk, hogy Pókával együtt játszottak a Hobo Blues Bandben, azt is tudtuk, hogy közös szerelmük Jimi Hendrix, hiszen az e zenekar magját is képező Póka Egon Experience zenekar neve nem véletlenül rímel a Jimi Hendrix Experience-re, és Tátrai is gyakran játszott Hendrixet a Boom Boom és a Magyar Atom zenekaraival. Úgy voltam vele, a többi legyen meglepetés! (A setlistet csak utólag lestem le a keverőpultnál.)

A Led Zeppelin kezdés rögtön megadja a jó hangulatot, a Moby Dick hamar átcsap azonban a Tobacco Roadba, melyet Hobo magyar szövegével adnak elő, s a nyitó egyveleget a 3:20-as blues-zal zárják. Tibusz szárnyal, Póka basszusgitárja odab.sz. A mai nemzedékből csak kevesen tudnak így játszani. Mondjuk példának okáért mindjárt itt van Tornóczky Feri, aki méltó ellenpólusa Tibusznak, remek felelgetéseket produkálnak együtt. Póka köszönti a nézőket, némi iróniával M7-es Emlékzenekarként mutatja be csapatát, mire én rá is kezdek egy kis jipápápára. Egy kis emlékezés az elhunyt kedvencekre (Radics Béla ajánlásával a Taste egykori slágere, Rory Gallagher tollából, és Jack Bruce talán két legnagyobb Cream-slágere egybegyúrva), majd a közös emlékek közül egy Deák Bill-nóta kerül elő. És aztán az első Hendrix: a Little Wing. Sokan játszották már, kedvencem Steve Lukather legutóbbi előadása, ahogy a Without Your Love című Toto-balladából átúszott a szólónál Little Wingbe, de a magyar Tété (Tátrai-Tornóczky) is emlékezetes perceket okoz. Nincs ez másként a másik Hendrix-örökzöldnél, a Red House-nál sem, csak közben kapunk még pár nosztalgiaslágert Tátrai egyéb formációiból (Skorpió, Tátrai Band). A koncert végére maradnak a Hobo-klasszikusok, kicsit összecsapva, hiszen a Mindenki sztár - Édes otthon egyvelegként jelenik meg, mint a Cream-dalok a legelején.

A meglepetés, hogy semmi P. Mobil, pedig Póka 12 éven át játszott abban a bandában is, és a dobos Szakadáti Mátyással, valamint Tornóczky Ferivel együtt távoztak onnan 2009-ben. Még a ráadásban előadott Kopaszkutya áll legközelebb a Mobilhoz, mert az a filmen keresztül kapcsolódik Schusterhez is (bár Hobo lemezen megjelent Póka-Földes szerzemény). Annyira, hogy a P. Mobil is játssza rendszeresen koncertjein. A Johnny B. Goode feldolgozás Hobo szövegével, és a végén pár riff a Black Dogból keretet ad az egésznek, és itt vége is a koncertnek. Utólag lestem bele a setlistbe, a tervezett ötszámos ráadásból sajnos csak kettőt nyomtak le.

Beszélnem kell még a zenekar énekeséről, Baricz Gergőről, aki az egyik műmájer-kutatóban tűnt fel, de utána a playback haknik helyett Póka zeneiskoláját választotta, itt figyelt fel rá a basszusgitáros. Nem véletlenül. A srác hangja különleges, nekem leginkább Roy ugrik be a Roy és Ádámból, de a Tátrai Band daloknál egészen átment Charlie-ba. Kár, hogy csak a koncert második felében hallottunk belőle valamit. És itt meg kell sajnos említenem szokásos vesszőparipámat, a hangosítást. Tibusz erősítője annyira csutkára volt állítva, hogy elnyomott mindent és mindenkit, két dal után hátra is menekültünk a keverőpulthoz, hátha ott jobban szól az egész, de ott is csak a hangmérnököt anyázó nézőket hallottuk tisztán. Úgy a Skorpió-dalok táján sikerült valamit korrigálni a hangzáson. Az egyetlen negatívum ellenére élveztük a bulit, a hazaúton, fél egy tájban már mínusz 14-et mutatott a kocsi hőmérője, de ahogy a dal mondja: Messze még a hajnal, lesz még ebből 20!

Setlist: Moby Dick - Tobacco Road - 3:20-as blues /  Same Old Story / Sunshine Of Your Love - White Room / Őrülj meg, kicsi! / Little Wing / De jó lenne haver / A folyóparton ülve / A küszöbön túl / Utolsó dominó / Red House / Oly sokáig voltunk lenn / Mindenki sztár - Édes otthon /// Kopaszkutya / Johnny B. Goode - Black Dog

Szerző: CsiGabiGa
Köszönet a lehetőségért és a képekért a Barba Negrának!
További képek ITT