„Fuckin’ brilliant!”: Alter Bridge, Volbeat, Gojira – Egyesült Királyság, Birmingham, Genting Aréna, 2016.11.27.

A teljes képhez még az új-zélandi Like A Storm is hozzátartozik, hisz ők kezdték az estét a birminghami bulin. Internetes kutatásaim során azonban rá kellett jönnöm, hogy ez a zenekar inkább csak közönyt vált ki belőlem, semmint érdeklődést, így érkezésünket a fellépési sorrend szerinti második Gojirára időzítettem.

Magát a helyszínt szimpatikusnak találtam. Modern aréna, hangulatos előcsarnokkal és elég külső térrel ahhoz, hogy ne kelljen nyomorognia az embernek jövet-menet. Az is kifejezetten tetszett, hogy a „kevés” eladott jegy miatt a tizenötezres hely fele le volt zárva (a zenekarok gondolom kevésbé örültek neki), hiszen nem szívesen szorultam volna a terem végébe, három kilométerre a színpadtól, hogy aztán hangyákat lássak élőben, és kivetítőn kelljen követnem az eseményeket.

A Toxic Garbag Island ment javában, mikor a csarnokba értünk.  Általában nem vagyok oda a hörgős-üvöltős darálásért, de a Gojira képes ennél többet nyújtani. Zeneileg elég kontrasztos, és a hörgés még pont azon a határon belül van, hogy lehessen érteni a szöveget. Emellett lehengerlő koncertbanda hírében állnak (először épp egy Tremonti-interjúban hallottam, amint az égbe magasztalta a kompániát), így kíváncsi voltam, fel tudnak-e érni ehhez a hypehoz. Szerencsére nem okoztak csalódást a franciák.

Joe Duplantier bandájának előadását valami olyasmihez tudnám hasonlítani, mint amikor kalapáccsal püfölik hét számon keresztül az ember fejét. (Természetesen nem pejoratív értelemben.) Egy metalkoncert kontextusán belül ez az egyik legnagyobb dicséret, amit az ember adhat. A füstös színpad a világítással és a ’Magma’ albumuk artworkjével együtt tökéletesen megragadta a számok kaotikus hangulatát. A basszeros, Jean-Micheal Labadie elégethetett vagy ötezer kalóriát, olyan vehemenciával szaladgált jobbra-balra a színpadon. Nem meglepetés az ilyen bandáknál a lendületesség, azonban az ő aktivitása külön tapsot érdemelt, de természetesen a többiek is odatették magukat. Bár nem voltam – és nem is lettem – a banda legnagyobb rajongója, de le a kalappal, vérprofi előadás volt. Külön örültem, hogy a Silverát is lenyomták, mert ezt a számukat viszont rongyosra hallgattam már korábban.

Setlist:
Toxic Garbage Island / L'Enfant Sauvage / Silvera /Stranded / The Cell / Backbone (w/ Remembrance outro) / Vacuity

Ezután a koppenhágai Volbeat következett. Felületesen ismerem csak a munkásságukat, de volt egy elképzelésem, hogy mire számíthatok tőlük. Skandináv banda lévén kérdés sem volt, hogy minden számot hiba nélkül fognak eljátszani. A tíz szerzeményt magába foglaló szett igazi buli hangulatot teremtett a csarnokban. Michael Poulsen kétség kívül tudja, hogyan kell szórakoztatni: a lányokat a fiúk nyakába ültette, az ülő közönséget felállította, a számok között pedig viccelődött, miközben készített minket a főműsorra, a „Mighty Alter Bridge”-re.

Az utolsó, reggaesen indító Still Counting alatt felinvitálta a közönséget a színpadra. „Nyugodtan ugorjátok át a korlátot, senki nem fog megállítani.” – mondta Poulsen, és így is lett. Kábé harminc ember bulizott velük a szám alatt. Csak az rondított a képbe, hogy a fent lévő rajongók közül sokan vagy selfie-ket csináltak a szám alatt, vagy végig videóztak. Elképzeltem, ahogy a gitáros, Rob Caggiano megfogja az egyiket, és két kézzel a feje fölé emelve ledobja a színpadról, majd nyom egy ütős szólót. Sajnálatos módon ez elmaradt.

Setlist:
The Devil's Bleeding Crown / Lola Montez / Sad Man's Tongue ('Ring of Fire' by Johnny Cash intro) / Slaytan / Dead but Rising / 16 Dollars / For Evigt / Evelyn / Black Rose / Seal the Deal / Still Counting

Ezután nem maradt más, mint az est fénypontja, ami természetesen az Alter Bridge volt. Előre rögzített intro és egy kisebb fényshow kíséretében vonultak be a srácok, majd mindenféle kecmec nélkül elkezdték zúzni legutóbbi albumuk egyik legerősebb szerzeményét, a The Writing On The Wallt. A színpad fölé az egész koncert közben az adott szám témájához kapcsolódó videót vetítettek nekünk.

Úgy gondolom, hogy aki csak az Alter korai slágereit ismerte, azt az első három szám eléggé arcul csaphatta, mert hát a Come To Life és az Addicted To Pain sem nyámnyila szerzemények. Nagyon jó arányérzékkel szerkesztették meg a műsort: mindig időben oldották fel a zúzást egy-egy dallamosabb szerzeménnyel, mindezt pedig úgy, hogy közben lefedték teljes munkásságukat is. A 47. szülinapját ünneplő Myles Kennedy láthatóan beleadott mindent. A közönség rá is zendített a Happy Birthday To You-ra, miközben egy gitározó mopszot vetítettek a színpad fölé.

Elképesztő egyébként, hogy miket énekel ki ez az ember. Minden probléma nélkül vált grunge-os stílusból sikító metalba, nem véletlenül tartják sokan korunk egyik legjobb énekesének, és egy ilyen teljesítmény után kevesen próbálnák ezt cáfolni. Ráadásul a gitárral is egyre határozottabb. Jó látni, ahogy albumról albumra többet vállal ezen a téren. A Cry Of Achilles, és a Show Me A Leader intróját tökéletesen játszotta, de emellett több szólót is hallhattunk tőle.

Mark Tremonti pedig egyszerűen csak Mark Tremonti. Nem igazán lehet belekötni abba, amit művel. Nagyon minimális hibával darálja el a szólókat. Minden szám úgy szólt, ahogy kellett, és ez főként az ő érdeme. Az általa énekelt Waters Rising volt számomra a koncert egyik legjobb mozzanata, viszont az abszolút csúcspont persze – mint minden Alter Bridge-koncerten – a Blackbird volt, amit Myles a Beatles-féle Blackbird dallamával vezette fel. Másodjára láttam őket élőben, és ez a modern klasszikus most is katartikus élményt nyújtott. Még az sem rontotta el, hogy a szám felénél három sörtől bűzlő angol leányzó állt be elém, és kezdtek el minősíthetetlenül vonaglani.

A bő másfél órás koncertet a pozitív hangvételű Rise Today zárta, ami tökéletesen illeszkedett a koncert összképébe. A csarnokból kifelé sétálva elégedettséget olvastam le az emberek arcáról és gesztusairól, de egy pár „Fuckin’ brilliant!”-et is sikerült elkapnom. Én is csak ennyit tudok elmondani az estéről: Fuckin’ brilliant, mate!

Setlist:
The Writing on the Wall / Come to Life / Addicted to Pain / Ghost of Days Gone By / Cry of Achilles / My Champion / Ties That Bind / Waters Rising / The Last Hero / Watch Over You / Isolation / Blackbird / Poison in Your Veins / Metalingus / Open Your Eyes / Show Me a Leader / Rise Today

Szerző: Kiss Márk
Képek: Lisa Billingham (Billibee Creative)
További képek ITT