„Majd játszom, ha érzem”: Villáminterjú Raczkó Balázzsal, a SnakeHeart frontemberével

Sok év hallgatás után immáron a harmadik „bonusz” SnakeHeart koncertre mehetünk hamarosan. De ez még mindig nem a nagy visszatérés, tudtuk meg Raczkó Balázstól, a zenekar frontemberétől.

HRM: December 18-án újra SnakeHeart koncert lesz a Club 202-ben. Sokévi hallgatás után sűrűsödnek a bulik. Rákaptatok az ízére?

Raczkó Balázs: Nem hiszem, hogy csak erről lenne szó. Az eddigi koncertek jól sikerültek, és igényt mutattak a következőkre. Mind a közönség, mind a szervezés azt mutatja felénk, hogy jól jön évente egy buli. Bár ebben az évben a második lesz a decemberi, évi egy fellépéssel kalkulálunk átlagosan. Természetesen könnyebb úgy rábólintani egy újabb felkérésre, ha fantasztikusan érzed magad a koncert alatt, és ez hála az égnek így volt minden alkalommal. Ezúton is csókoltatjuk a csodálatos közönségünket. (nevet)

HRM: A Sing Sing zenekart tudnám párhuzamként felhozni veletek kapcsolatban, hiszen ők sem viszik túlzásba a koncertezést, viszont új dalokat írnak. Ti ezzel hogy álltok?

RB: A Sing Sing új lemezt is készített, nyilván céljuk van ezzel… Nálunk is volt szó róla, hogy meglepjük a kedvelőinket valami vadiúj anyaggal, de ez még várat magára, hisz nem működő zenekar vagyunk, a külön útjaink mellett nehéz időt találni a munkára, illetve ez nem úgy megy, hogy lepuffanunk a fotelbe egy üveg sörrel, és azt mondjuk, hogy márpedig most dalokat írunk. Sokkal több időt kell együtt tölteni, beszélgetni, zenélgetni csak úgy, és nem erőltetve, hanem könnyedén foglalkozni az ötletekkel. Talán jövőre több időnk lesz mindezekre. Ki tudja? De előfordulhat, hogy ha időnk engedi, befejezzük a félbehagyott 2010-es anyagot.  

HRM: Nemrégiben posztoltatok a Facebook-oldalatokra egy olyan dalt, ami nem jelent meg soha lemezen. Sok ilyen van még a tarsolyotokban?

RB: Azért tettük ezt, mert ezt a dalt játszottuk szinte minden bulin az utolsó időszakban, és demóként fel volt már játszva a végül ki nem adott 2010-es lemez elkészítéséhez. Ráakadtunk, és úgy gondoltuk, ne vesszen kárba, hátha néhányan örülnek majd neki. Van még egy-két ilyen. Azokra még nem adtuk mindannyian áldásunkat, és bár demó verziók, azért fontos, hogy ne legyen teljesen gagyi, úgyhogy ha fel is kerülnek, némi kozmetikázás elengedhetetlen.

HRM: Minden koncert alkalmával készültök valami újdonságra. Most mi lesz az?

RB: Újdonságként hozzányúltunk olyan dalokhoz, amelyeket nagyon rég nem hallhatott élőben a nagyérdemű. Lesz belőlük néhány, így egy kicsit frissül a műsor is, és biztosan lesz meglepődés is néhány szempárban. Teljesen új dalt nem hozunk erre a bulira. Személy szerint azt gondolom, hogy talán ez az egyik legjobban válogatott összeállítás, ha az elmúlt évek közönségigényeit tartjuk szem előtt. Persze mindig voltak és vannak, akik épp egy másik dalra vágynak, mint amit beújítasz, de ez annyira változó személyenként, hogy lehetetlen lenne tökéletesen szelektálni.

HRM: Visszatérő kérdés veletek kapcsolatban: hogy látjátok a zenekar jövőjét?  Van esély egy „igazi” visszatérésre? 

RB: Egyelőre nincs kilátásban, hogy újra összeálljunk. Most úgy állnak a dolgok, hogy nem kivitelezhető, illetve nem egyhangúak a vélemények ezzel kapcsolatban. Nyilván nem tudni, mit hoz a jövő, ez a pillanatnyi állás. Erről nem is lehet bővebben beszélni. Vagy érezzük, hogy kell, vagy nem. Ahogy egyik példaképem énekli az egyik dalában: „Majd játszom, ha érzem”. Bízzuk a sorsra!

Készítette: Boltsek Andrea