„Én voltam a crazy guy, akivel annyit nevettetek”: Interjú Lőrincz Tiborral (Stress)

írta Csemény | 2015.11.28.

Ha valakit, hát Lőrincz Tibit senkinek sem kell bemutatni. Hat éve Szakáts Tibi készített vele egy átfogó interjút, ezúttal pedig az azóta eltelt évekről és persze a jövőbeli tervekről is kikérdeztük a ma esti koncert előtt a Stress legendáját. Hogyan készül a zenekar az estre? Milyen kiadványok várhatók a jövőben? Melyek voltak a legemlékezetesebb koncertélmények? Mindezek mellett Tibi arra is választ adott, hogyan van a metalszíve.

Hard Rock Magazin: Legutóbb Szakáts Tibivel beszélgettél. A 2009-es ominózus koncert óta sok minden történt veled, hogy érzed magad?

Lőrincz Tibor: Köszönöm szépen a kérdést. Őszintén szólva hol így, hol úgy. Az egészségügyi állapotommal sajnos vannak gondok, és a magánéletem sincsen teljesen rendben. De tavaszra össze fogom kapni magam, és beindulnak majd a dolgok minden téren.

HRM: Azonban most még itt van előtted egy kihívás, a ma esti koncert az Omen előtt.

LT: Így van, nagyon várjuk ezt a koncertet. Az idei nyári fesztiválokon nagyon jól sültek el a koncertjeink, gondolok itt a Kalapács Táborra és a Zorall Sörolimpiára is, nekik ezúton is nagyon köszönöm. Még mindig sikeres a csapat. Nagyon készülünk a ma esti koncertre, most nagyon összehoztuk a repertoárt. Ha lesz rá mód, szeretnénk egy kicsit többet játszani, és ha lehet, korábban is szeretnénk egy kicsit kezdeni. Én már fél nyolckor belecsapnék a húrokba, és nagyjából háromnegyed kilenc után pár perccel abba is hagyjuk. Körülbelül egy és negyed órát jó lenne játszani, mert minden dalt összeírtunk, amit szeretett a közönség. Ezeket szeretnénk most megmutatni, eljátszani a közönségnek, mert a fesztiválokon erre nem mindig volt lehetőség. Az idő nagy ellenség, de természetesen nem vagyok olyan ember, hogy belejátsszak másnak az idejébe. Egy komplett „best of”-ot viszünk majd a színpadra.

HRM: Az utóbbi időben többször összeállt a ’Kísértetkastély’-os felállás, de úgy fest, Neonlovaggal ti ketten jelentitek a stabilitást. Mi volt az oka a tagcseréknek?

LT: A ’Kísértetkastély’-os felállást képviselő régi társak már inkább visszahúzódnak a zenei élettől. Bár próbáltam nyitni feléjük, végül abban maradtunk, hogy pár alkalommal hozzuk össze ezt a dolgot, mert tényleg nagyon szép volt az a korszak. Tényleg sok tagcsere történt, és főleg a dobosokkal. Adódtak olyan esetek, amikor nagyon nehezen találtunk. De a mostani felállás nagyon rendben van, és régóta együtt is vagyunk.

HRM: Hogyan tekintetek a jövőbe?

LT: Elsősorban az egészségügyi állapotomnak kell majd helyrejönnie annyira, hogy bírjam a terhelést folyamatosan. Szívvel-lélekkel azon vagyok, hogy ez meg is történjen, ezt csak belül érzi az ember. Ami már régóta húzódik, és pontot kell tenni a végére, az egy új Stress-lemez. Szeretnék egy új albummal előrukkolni. A Stress felállása marad úgy, ahogy volt, de vannak saját elképzeléseim is. Mert a zenekar sorlemeze mellett szeretnék egy olyan albumot is megalkotni, amivel megmérettethetem magam, nemcsak a régi dolgokkal, hanem egy kicsit más vonalon is. Mennek az egyeztetések és megbeszélések az emberekkel. Nagy Feró fia, Hunorka, akinek sokat köszönhetek, fog majd dobolni, és stabilan ígérte a közreműködést. Nyilván neki is ott van a Beatrice, nekem ott lesz a Stress, ezen felül viszont mindkettőnk részéről meglesz az idő és az energia is a projektre. Ahogyan a Stress tagok között is akadnak olyanok, akik más zenekarban játszanak, ugyanígy én is szeretnék összehozni egy projektet, aminek azért a Stress-re jellemző zene lesz a fősodrata.

HRM: A neved összeforrt a Stress-szel, még ha voltak is nehezebb időszakok. Mi az, amit a Stress zeneiségén túl meg tudsz mutatni magadból egy ilyen szólóprojektben?

LT: Több vonalon tervezek elindulni. Mindenképpen szeretném benne tudni a Stress zenei gyökereiben meglévő erőt, és nem szeretnék a régi vonaltól elszakadni. Olyan jól sikerült a ’Kísértetkastély’ és a ’Tűz még ég’, amit nehéz überelni, de nincs lehetetlen. A projektbe szeretnék egy kis rock and roll fílinget vinni, de egy kiváló billentyűsöm is lesz, akivel egy másik vonulatot is meg tudunk valósítani az új albumon. Aztán maradtak régi, archív felvételek egy erdélyi barátomnak köszönhetően, amikkel sok meló van. Ezeket a felvételeket vissza kell nézni, ki kell elemezgetni, mert bizony maradtak fent olyan régi dalok, amelyek valamilyen formában, akár egy töredékük, akár egy riffjük, akár egy kicsit átgyúrva, vagy akár a teljes dal fel fog kerülni az új lemezre. Sok ilyen régi felvétel maradt fent, és sok dal bizony megérdemelné, hogy a mai kornak megfelelő köntösben és hangzásban kerüljön kiadásra. Egyrészt tehát lesz egy ilyen értékmentés, másrészt természetesen új számokat is írunk, mert sok ötletünk van.

HRM: Maradtak esetleg anyagok a Jaguár-időszakból, vagy máshonnan?

LT: Persze vannak, és azokkal is szeretnék kezdeni valamit, úgyhogy ez a szólóprojekt ilyen tekintetben átfogó lesz majd, talán a Molicsrock albumhoz lehetne hasonlítani technikai értelemben. Az már nem érdekel, ha még másfél évet ülök rajta. Ha már eddig is sokat állt, most már nem akarom elkapkodni, mert két olyan lemez van mögöttem, aminek a mércéjét tartani kell. Már tudom is, kik játszanák fel, de csak akkor szeretném ezeket elmondani, ha már minden konkretizálódott.

HRM: Vannak régen íródott dalok, és gondolom lesznek újak is. Ezek születése között extrém esetben akár több mint 30 év is eltelt. Azóta azért változott a világ. Mennyire más az új dalok mondanivalója, mint akkor?

LT: Nagyon sokat változott, mind pozitív, mind negatív irányban, aminek a szövegben és zenében is meg kell nyilvánulnia. Nagyon sok rossz élmény is ért, azokról is írni kell. A közönség mindig is azt hangoztatta felém, hogy szeretné, ha a régi archív felvételeket újra felvennénk. Ez azért is fontos, hogy maradjon utánunk valami, és azért is, hogy örömből adhassunk. Ha újra erőre kapok és rendeződik az életem, mindenképpen bele kell vágni az új anyagba, hogy megkaphassa a közönség, amire vágyott.

HRM: A szövegeket te fogod írni?

LT: Így van, de besegít Molics Zsoltika is. Ígérte, hogy ha bármi van, forduljak hozzá. Rengeteg jó elgondolásom van. Lesznek dalok a sok kudarcról, elfordult barátokról, akiket azoknak hittem. De a rossz után sok jó is történt velem, egy új generáció nőtt fel, sok jó embert megismertem. A fesztiválokon, koncerteken is akad rengeteg olyan élmény, amiről írni kell.

HRM: Tudnál mondani néhány példát?

LT: Rengeteg ilyen volt. Legutóbb a Helloweennal való „közös” koncert, aztán a Zorall-tábor és a Kalapács-tábor. Rengeteg új arcot ismertem meg a Kalapáccsal való közös turnéban, ahogy mondtam, egy új generáció jár a koncertekre. De a ma esti koncertre is már többen jelezték nekem, hogy érkeznek Erdélyből, Felvidékről, Lengyelországból. Sok fiatal srác a szülein keresztül megismerte a zenénket, és ordítják a dalainkat. Viszont ami nagyon jól esik, hogy nemcsak naprakészek, hanem kívülről fújják a zenekar történetét, hogy ki mikor jött vagy ment el, jobban emlékeznek rá, mint én. (nevet) Ez nagyon jó érzés.

HRM: És mi volt a legkedvesebb élményed?

LT: Egyet nem tudnék kiemelni, sok nagyöreggel találkoztam, és az agyam eldobom, hogy képben voltak velem. A Scorpions együttessel csodálatos volt, egy délutánt töltöttem el velük, és a Rudolf Schenker azt mondta, barátom, te olyan ismerős vagy. Én meg feleltem is, hogy 1980-ban Mr. Michael Schenkerrel játszottak az MTK-pályán, a hotelben meg hajnalig buliztunk, én voltam a crazy guy, akivel annyit nevettetek. Nagyon kedvesek voltak. Glenn Hughes-zal is több helyen találkoztam, Németországban, meg itthon a Wigwamban, de szinte már barátság alakult ki Ken Hensleyvel is. Aztán Vizovicében találkozhattam Andy Scottal a Sweetből, mesélte is, hogy már csak ő van a klasszikus Sweetből, és hát náluk is változnak a dolgok. John Norummal is klassz volt, akkor még a Diesel Klubban játszottak, aztán Dee Sniderrel is csodálatos volt. ’80-ban pedig Ozzy Osbourne-nal is találkozhattam.

HRM: Az szép jelenet lehetett.

LT: Hú, te. Belebetegedtem. (nevet) Óriási volt, de Robert Planttel is a próbahelyen. Aztán egyszer az Accept reunion koncertje előtt, mint a „magyar UDO” dumáltam velük. Andy Derisnek, amikor vittem Stress-lemezt, visszamutatta a hüvelykujját. De a Gamma Rayből is aranyos volt Kai Hansen, meg korábban is még a Helloween küldött képeslapot hogy „Boldog karácsonyt, Tíbor!”. Ezek mind fantasztikus élmények voltak.

HRM: Az interjú végén ugorjunk vissza a jelenbe, merchandising-management szempontból nekem úgy tűnik, mintha talán beindulnának egy kicsit a dolgok. A régi CD-k és a felvarrók után most új póló készült.

LT: A weboldal is fel lesz újítva, bár nem ez az elsődleges jelenleg. Baranyai László nagyon sok segítséget nyújtott, ő a probléma-megoldóember nálunk, bár ő is elfoglalt a Rockfanatic együtessel. Elveszett rengeteg információ, rengeteg dolog fordult rossz irányba. Az új póló miatt viszont nagyon boldog vagyok, hogy végre megvalósulhatott. Ez egy csodálatos karácsonyi ajándék számomra. Remélem, hogy a ma esti koncerten is felbukkan egy-egy a nézőtéren.

HRM: Végül mit üzensz a Stresst kedvelőknek és a nagy világnak?

LT: Szeretnék köszönetet mondani Kovács Zsoltnak és családjának Győrből, Bertók Csabának Felvidékről és mindenkinek, akik támogattak engem. Köszönöm a közönségnek is, hogy a korai kezdés ellenére ma este eljönnek. Egészségben és békés szeretetben lévő ünnepeket kívánok nekik. Miért nem kívánok boldog ünnepeket? Mitől lenne boldog, amikor az egész világ szörnyű, majd a szeretet hozza a boldogságot. Az egészség és a szeretet mindennél fontosabb (nem csak az ünnepekkor), és minden napot úgy kell megélni, mintha az utolsó lenne. Szeretném, ha úgy zárnánk ezt az évet, hogy úgy jöhessek le a színpadról, hogy a közönséget boldognak láthattam. Ha látod, hogy szívből odaadtad, és örömmel veszik el az ajándékot a zenéddel, ennél szebb dolog nem is lehet.

Készítette: Csemény