Ez tényleg szellemes: Ghost – Barba Negra Music Club, 2015.11.22.

Ami igazán vicces: beütöttem a ’Ghost Group’ nevet, és a mindenható-mindentudó Google elsőként egy Marijuana Technology Company szájtot dobott fel. Talált, süllyedt? Nem, a precízen kimunkált zenéjű és profin megtervezett külsejű linköpingi csapatnak nem a cucc vette el az eszét. Erről európai turnéjuk első, hazánkban celebrált antimiséjük során a Barba Negra csarnokában is megbizonyosodhattunk.

„Csuhások! Térdre, imához!” – hangzott el állítólag szépséges parlamentünkben. Ferónak viszont már mondania sem kellett; a Beatrice-rajongók tudják, hogy a kimondott szó kevés. Ha valamire, hát arra számítok, hogy minimum keresztet kell vetnünk vagy térdre ereszkednünk egy Ghost-buli kezdetén, de csak a hosszú intró próbálja visszarepíteni a lelkünket az inkvizíció korába. Negyed tízkor, bő háromnegyed ház előtt szabadul ki a kísértet a spirituszos üvegből. Papa Emeritus teljes főpapi díszben, püspöksüvegben, kezében füstölővel énekel. Közhely ugyan, de akkor is: az SKL csapágy gördülékenységével indul a mutatvány – a hangosítás hibátlan, svédacél tisztasággal szólnak a gitárok.

Minimál színpadkép: természetesen van iszlám félhold és sátánkereszt, de a hármas oltárt szimbolizáló háttérvászon inkább sugallja a paradicsomi bűn szépségét, mint a kafkai elmúlást. Kétoldalt magasan Earth dobol és Air billentyűzik, és mivel az őselemek csak négyen vannak, Fire és Water mellé kellett még egyet kreálniuk: így lett a másik gitáros az Éter esszenciája. Mintha nem lenne tök mindegy, hogy ki kicsoda az egyen ezüst Lucifer sisakokban – bár olyan csapatot is ismerünk, ahol meg mindenkit Ramone-nak hívtak.

Egyértelmű, hogy az ’Opus Eponymous’ óta állítottak a kurzoron és finomítottak a stíluson. A debütalbum még kissé túltolta a klerikális rákendrollt, viszont a ’Meliora’ zeneileg úgy érett be, lett igazán egyéni és tér el a tucattól, hogy Papa popos hangszínen énekli azt, amit az északi malacmetál csapatok sztenderd hörögnek és visítanak. A produkció pedig attól igazán különleges, hogy a dalok között intelligens, már-már Sir David Attenborough-ra hajazó narrációval szelídíti a lelkeket. Mozgása egyszerre idéz zombit és pantomimművészt, de fekete mise helyett ő humorból és méltóságból celebrál dantei színjátékot. Az, hogy most Papa Emeritus I, II, vagy III bújik-e a maskarába, végül is teljesen indifferens. Aki Budapestnek jutott, az tudtunkkal a kettes számú három hónapos öccse – aki végre hibátlan kiejtéssel, hamisítatlan ’s’-sel ismételgette városunk nevét.

Szeptemberben kezdtek az USÁ-ban­; ott harminc bulit toltak negyven nap alatt, és november elején végeztek. Hazarongyoltak alsógatyát cserélni, és máris indult a 32 állomásos európai turné, mindössze tíz szabadnappal. Amiből (szombaton) pont Pesten lazulták át az egyiket. Még sosem jártak nálunk, így megnézték a várost, és a Live Nation koncertmenedzserét faggatták, milyen is az élet itt manapság. Hosszasan, közvetlenül, barátságosan – ami részükről nem udvariasság, hanem kulturális adottság. Este a csapat fele Sing Sing-koncertet nézett, a többiek egy belvárosi helyen buliztak. Azt viszont már zsír cikinek tartották – így el sem árulták –, hogy melyik diszkóban ütötték el az időt és szét magukat. De az azért árulkodó, hogy a koncert helyszínén az öltözőbe már csak egy raklapnyi kókuszvizet kértek.

A Body And Blood előtt földig érő, fekete casulában szerzetes nővérek hordanak körbe ostyát és szenteltvizet. A lányokat minden országban a rajongói közösségi oldalról választják ki, ami tényleg kebbaszott nagy ötlet. Lehet felhívás táncra, körmenetre, pár menetre. Papa föntről kéri a gyülekezetet, hogy lehetőleg ne tapizzuk le őket – ami nekem azért furcsa, mert tudtommal a Barba Negra nem apácazárda. A Devil Church után lekerül a cicomás ünnepi viselet, és jönnek sorban az új album dalai. A Jigolo Har Megiddo hangulatát kétoldalt karos tartókba helyezett hatalmas mécsesek súlyozzák. Az akusztikus gitárok közül a 12 húroson a basszeros szólózik, és a közönség nem csak refrént, verzét is átszellemült arccal, boldogan és teli torokból énekel.

Több kritikusuk szerint az egész jellegtelen, színtelen svéd popmetál. Ha az volna…! Hiszen ha a nagymamám villamos lett volna, akkor most nem Combinók járnák a Nagykörutat. De aki a The Beatles Here Comes The Sunjából egy ennyire mosolyognivaló gregorián slágert tud a csinálni (és azt képes eldugni a második album japán kiadásának végére), az bármilyen gonoszságra képes. Például négy rugóért árulni a logós bevásárlószatyrot, Ghost boxerért hatot, siltes satyóért egy tízest, pólóért akár 12 ezret is elkérni. De még 24.000 forintért is kapható kapucnis pulcsi – na ez az igazi horror sztori!

Mellettem a Party At Fault énekese mutatja az időt: pontosan 22 óra 22 perc 22 másodperckor csendül fel a Ghulek/Zombie Queen zongoraintrója, ami ugyebár a 666 egyharmada. Az If You Have Ghost végével elérkezik a csókdobálós, pengetőpöckölős hajlongás, de mivel minden állomáson sztenderd a program, természetesen még akarunk egy hatalmas nagy, közös orgazmust. A Monstrance Clock a vége, a hitgyülekezet elégedett. Perfekt, kerek, egész koncertélményt kaptunk briliáns hangzással, kellő humorral, jóleső borzongással.

Kifelé menet a két emelet magas turnébuszhoz sétálok. Akkora, hogy mögé állva csak a hátsó lámpáit tudnám lefejelni. A csapat innen Milánóba utazik, a turné pedig az év leghosszabb éjszakáján, december 21-én zár. Karácsonykor már nem rángatják a Mindenható szakállát. Mert bármennyire is sátános, behemótos, belzebubos a történet, a műsor címe mégis Back To The Future. Nos, Ghost ügyben szerintem még bőven van jövő a múltból: Lucifernek nem kell a tisztítótűztől félnie.

Setlist:

Spirit / From The Pinnacle To The Pit / Ritual / Con Clavi Con Dio / Per Aspera Ad Inferi / Majesty / Body And Blood / Devil Church / Cirice / Year Zero / He Is / Absolution / Mummy Dust / Jigolo Har Megiddo (akusztikus) / Ghulek/Zombie Queen / If You Have Ghost /// Mostrance Clock

Szöveg: Drebin hadnagy
Képek: TT
Köszönet a Live Nationnek!