Kompozí­ciók fuvolára és barátságra: Interjú Dr. Kollár Attilával (Solaris)

írta CsiGabiGa | 2015.11.11.

A Solaris zenekar idén 35 éves. Ez azért is nagy dolog, mert annak idején egy tehetségkutatón elért remek szereplés és az ezt követő két kislemez, számos rádiófelvétel, és a nagysikerű 'Marsbéli krónikák' album után a Hungaroton a második lemezükre már nem kötött szerződést, így 1986-ban feloszlottak. Az „egyetlen” lemezük azonban egy japán terjesztőnek köszönhetően világszerte kultikus progresszív rock kiadvánnyá vált, így azóta többször is feltámadtak főnixmadárként hamvaikból és időről időre megörvendeztették rajongóikat egy-egy koncerttel, egy-egy lemezzel. A zenekar fuvolistájával, Dr. Kollár Attilával szerettem volna beszélgetni, mert szerintem ez a hangszer, és az ő játéka tette annyira egyedivé a Solaris hangzását.

Hard Rock Magazin: Első három, kicsit összefonódó kérdésem: Miért pont fuvola? Miért pont rockzene? És miért pont így? Részletesebben is kifejtem, hogy érthető legyen: Hogyan lettél egyáltalán fuvolista? Hogy kerül a csizma az asztalra, avagy a fuvola a rockzenébe? Persze voltak sikeres próbálkozások korábban is, pl. Jethro Tull, vagy hazai vizeken evezve a Mini, de a harmadik kérdés pont ebből adódik: Miért pont így? Mert a játékod sokkal inkább klasszikus alapokon nyugszik, Ian Anderson vagy Török Ádám improvizatív, jazzes stílusával szemben.

Dr. Kollár Attila: Már az általános iskola 3. osztályában kezdtem furulyázni tanulni. Az iskolában egy nagyon kedves házaspár (Bánáti Géza – furulya tanár és felesége – énektanár) szerettették meg velem a zenét. Énekeltem az iskolai énekkarban és egyre jobban belevetettem magam a furulyázásba is. Már a gimnáziumi évek alatt nyergeltem át a fuvolára, ekkor a József Attila Gimnáziumban működő zeneiskolában, két éven át Tari Lászlótól tanultam meg a fuvolázás alapjait, amiben sokat segített az, hogy a furulya és a fuvola fogástáblázata (legalábbis az alsó két oktávban) igen hasonló egymáshoz, így a fúvástechnikára kellett az első hónapokban a hangsúlyt fektetni. Minden zenészt nyilván befolyásol az is, hogy milyen zenéket hallgat és milyen klasszikus darabokon tökéletesíti a tudását. Nekem a gimnáziumi és az egyetemi évek alatt a könnyűzenei palettáról a Kansas, a Saga, a Jethro Tull, a Supertramp, az ELP, a Pink Floyd, a Camel voltak az elsőszámú kedvenceim. Komolyzenében pedig elsősorban J.S. Bach és Telemann – mindkét zeneszerző igen sok és nagyon szép művet írt fuvolára, így bőven volt-van választék a tanulásra és a fuvolázás szinten tartására.

HRM: Az orvosi egyetem, később az orvosi szakma mellett mennyi időd jutott a zenélésre? Segítette-e egyik a másikat, vagy nehézséget jelentett a két dolgot összeegyeztetni?

KA: Már az egyetemi évek alatt gond volt, hogy csak 24 órából áll egy nap… A Solaris zenekari próbák mellett (az 1981-82-83-as időszakban volt, hogy hetente háromszor is 3-3,5 órát próbáltunk) az orvosegyetemi felkészülés és a vizsgaidőszakok jelentős próbatételt jelentettek, de végül sikerrel vettem az akadályokat. Nagyon érdekes például, hogy 1983 decemberében, amikor a ’Marsbéli krónikák’ lemez felvételeit készítettük a törökbálinti MHV stúdióban, az ekkor zajló vizsgaidőszak végére sikerült elérnem a legjobb vizsgaátlagomat az orvosegyetemen (4,4). Úgy látszik, a koncentrált zenei tevékenység a tanulásra is kihatott!

HRM: Mennyire befolyásolta a magánéletedet a zene? Mit szól hozzá a családod? Eljárnak a koncertjeidre?

KA: Feleségemet, Arany Andreát egy SOTE almatáboros Solaris-koncert után ismertem meg Izsákon, még 1981 augusztusában, tehát hál’Istennek az ő zeneszeretete sokat segített. Négy gyermekünk van, és a család sokat járt és jár a koncertjeinkre. Szilvia, Krisztina, Andris mind zenét is tanultak (zongora, hegedű, fuvola, harsona), ill. a legkisebb lányom, Sára (aki nemrég múlt 15 éves) még most is szépen és kitartóan hegedül.

HRM: A Solaris hivatalos feloszlatása után gyakorlatilag nem mentetek szét, hanem a többiekkel együtt Napoleon Boulevardként folytattátok, Vincze Lillával. Nem zavart ez a stílusváltás, hogy progresszív rockzenekarból hirtelen popzenészek lettetek?

KA: Hát nem volt egy zökkenőmentes váltás, az biztos. Nem volt könnyű megemészteni 1985 végén, hogy a Solaris előtt lezárultak a lehetőségek és hamarosan befejezzük – később aztán kiderült, hogy csak egy időre – a Solarisszal a koncertezést. Akárhonnan is nézzük: számomra fuvolistaként, a Solaris frontembereként kellett a háttérbe vonulnom és megtalálnom a helyemet egy másfajta zenei irányultságú, popzenét játszó zenekarban, a Napoleon Boulevardban. A lemezeink és a koncertjeink aztán bizonyították, hogy – ha nem is egyszerűen – de sikerült ez a váltás nekem is.

HRM: A Solaris és a Napoleon Boulevard után új zenekart szerveztél Musical Witchcraft néven. Az első két lemez nekem elég „szoláriszos” volt, ugyanúgy egy hosszabb szvit és rövidebb kompozíciók osztoztak a játékidőn, aztán a harmadikon egy váratlan fordulattal zsoltárokat kezdtetek feldolgozni, ezt követően a neveteket is megváltoztattátok Invocatio Musicalisra. Engem, aki vallásos nagyszülők és ateista szülők között felnőve, mérsékelten vallásos gyermekkor után felnőttként lettem ateista, mindig érdekelt, hogy egy orvos, aki a tudományra alapozza az életét, az egzisztenciáját, a materialista gondolkodástól hogyan jut el a vallásig, a templomi énekekig? Vagy ez mindig ott volt párhuzamosan az életedben?

KA: Kezdjük talán ott, hogy még a 70-es években kezdtünk együtt zenélni Naszádi Gábor barátommal, akivel a Kaffka Margit Gimnáziumban voltunk osztálytársak. Később, az egyetemi évek alatt aztán eltértek az útjaink (Gábor az ELTE matematika-fizika szakán, én az orvosi egyetemen folytattam), de néhány évvel később egy Solaris klubkoncertre összehoztuk a régi zenésztársainkat és Gáborral is felelevenítettük a régi közös kompozícióinkat. Ezek közül szinte a legrégebbi volt a Poszeidon c. dal – ez felkerült később az 1998-as szólólemezemre is. A ’Musical Witchraft’ és később az Invocatio Musicalis csapata igazán ökumenikus: van közöttünk katolikus, evangélikus, református… és Gábor vetette fel még jó pár évvel ezelőtt, hogy a református énekeskönyv zsoltárait, dalait próbáljuk meg instrumentális formában feldolgozni, kicsit másfajta formában előadni. Ezeket a dalokat aztán annyira megszerettük és a zenei repertoárunk részévé tettük, hogy mind a mai napig születnek 3-4 havonta újabb zsoltárfeldolgozások, amiket beépítünk a koncertműsorainkba.

HRM: Az Invocatio Musicalisnak idén májusban jelent meg egy koncertlemeze, melyen vegyesen szerepelnek a zsoltár-feldolgozások, illetve az első két lemez dalai. Milyen a fogadtatása?

KA: Hál’Istennek nagyon jó visszajelzéseink vannak, de közel sem vagyunk elégedettek, mert ezt a zeneanyagot még az országban számos helyen, nagyobb közönség előtt szeretnénk bemutatni. Azon dolgozunk, hogy minél többen megismerjék az Invocatio Musicalis zenéjét.

HRM: Szeptemberre terveztél egy 'ProgRock 55' című szólólemezt, amely úgy tűnik, csúszni fog. Mennyit lehet tudni erről a „meglepetésalbumnak” titulált lemezről, ami nem rontja el a meglepetést? Ez olyan, mint József Attilánál, hogy „ajándék, mellyel meglepem / e kávéházi szegleten / magam / magam”?

KA: Az elmúlt évek során összegyűlt számos olyan dal, aminek részben vagy egészben én voltam a szerzője. Ezek közül választani – most érzem igazán – bizony nem is olyan nagyon könnyű feladat. A novemberi, közelgő Solaris-koncert miatt ennek a munkálatait félbe kellett hagynom, de a koncert után ismét visszatérek majd ehhez és várhatóan áttolódik ennek a CD-nek a megjelenése majd 2016 márciusára. Annyit azért már most elárulhatok, hogy több új dal és néhány frissen rögzített, kicsit átértelmezett régebbi szerzeményem hallható majd ezen a lemezen – számos zenészbarátom közreműködésével.

HRM: Visszatérve a Solarisra: régi rajongóként – bár lejátszani már rég nem tudom – őrizgetem azt a bizonyos két kislemezt, valamint a két bakelit albumot. A feloszlásotok után megjelent '1990' című dupla album A oldalán a korábbi rádiófelvételek kaptak helyet. A B oldalon a tervezett második nagylemez, a 'Los Angeles 2026' A oldala, a C oldalon az 1986-os búcsúkoncerten bemutatott Éjszakai tárlat szvit stúdióverziója, a D oldalon pedig egy „kamukoncert”, a 40 éves feloszlás emlékére adott 2026-os Ünnepi koncert, amely akár lehetett volna a 'Los Angeles 2026' B oldala. Ha jól gondolom. A hosszú bevezető után az ezzel kapcsolatos kérdéseim: Kinek a kezdeményezése volt ez a dupla album? A kiadóé, amely korábban visszautasított egy szimpla lemezt? És ha ennyire megérett rá az idő, hogy-hogy nem lett folytatása élőben?

KA: Anno 1989-ben egy újabb szerződést kötött a Napoleon Boulevard az MHV-val, amiben szerepelt ennek a ’Solaris 1990’ zeneanyagnak a kiadása is. Az már egy más kérdés, hogy messze nem biztosítottak hozzá annyi stúdióidőt, mint amennyit ez igényelt és megérdemelt volna. Ráadásul a dupla LP megjelenése után néhány évvel az első – Hungaroton által kiadott – CD-verzióra csak a lemez egy része került rá. No comment… Később már Böszörményi Gergő barátunk közbenjárására került kiadásra a teljes LP zeneanyaga néhány bonus track kíséretében. Jövőre egyébként ez a lemezanyag következik a koncertek sorában. Személy szerint az eddigi zenei pályafutásunk egyik csúcskompozíciójának tartom a Los Angeles 2026 című szvitet. Nagyon remélem, hogy az ebben rejlő szimfonikus megszólaltatás iránt „kiáltó” részek miatt is sikerül ezt majd nagyzenekarral előadni.

HRM: 2000-ben elkezdtetek egy official bootleg sorozatot, 'Solaris archív' címmel. Az első részben az 1980-as indulás körüli hangfelvételeket gyűjtöttétek össze, majd a második részben a 'Marsbéli krónikák' előtti konceptalbumotok, a ki nem adott 'NOAB' – különböző koncertfelvételekből összevágott – egy változatát jelentettétek meg. A hátsó borítón szerepelt egy tervezett harmadik rész is, a 'Los Angeles - 2026'. Ez lett volna az '1990' albumon szereplő mű eredeti demója? Esetleg előkerült a '86-os koncert felvétele? (A ’Live Chronicles’ LP-n szerepelt egy dal arról az 1986-os búcsúkoncertről.) És a legfontosabb kérdés: Lesz még ebből valami, vagy 10 év után már ne várjuk a folytatást?

KA: Az idei évben arra koncentráltunk, hogy a 2014-es MÜPA koncert DVD-CD anyaga megjelenhessen és a Marsbéli 2 zeneanyagát pedig teljes egészében előadhassuk majd a november 15-i koncerten. Mindez nem kis munka. Jövőre a kiadványok sora pedig bővülhet több mindennel. Ezeket a terveinket majd idén decemberben fogjuk megbeszélni. Rögtön a ’Marsbéli krónikák II’ bemutatója után pedig nekikezdünk egy nagyon izgalmasnak ígérkező dolognak: 2016 áprilisában, Ókovács Szilveszternek, az Operaház igazgatójának a felkérésére az Erkel Színházban egy Marsbéli Krónikák balettelőadáson fogjuk élőben eljátszani a zenét az áprilisra tervezett első három előadáson. Ez a három balettelőadás egyébként bekerült a 2016-os Tavaszi fesztivál hivatalos programjába is.

HRM: Mint majdnem minden zenekarban, nálatok is nagy volt a fluktuáció. Készítettetek-e valaha, vagy terveztek-e készíteni egy Solaris családfát, hogy ki honnan jött, kivel mi történt azután?

KA: A régebbi zenésztársaink közül sajnos Cziglán István gitáros és Tóth Vili dobos már nem lehetnek közöttünk. Akit érdekel – és úgy tűnik, sokakat – a zenekarunk múltja, jelene és jövője, az igazán sok minden érdekeset megtalálhat a Seres Attila alapító basszusgitárosunk által nagyon szépen átfazonírozott, hivatalos Solaris weboldalunkon, a www.solaris.hu-n.

HRM: 2013-ban egy „sztorizgatós” koncertet adtatok a Művészetek Palotájában, az első nagylemez előtti időkre emlékezve és akkor azt ígértétek, ezentúl minden évben egyszer megjelentek és folytatjátok ezt a sorozatot. Gondoltam, hiszem, ha látom, mert 2006-ban is elhangzott valami hasonló, aztán 7 évig színeteket se láttuk. De tavaly valóban adtatok egy nagysikerű hangversenyt, tematikájában valóban a történet folytatása, az első lemez, a 'Marsbéli krónikák' anyaga állt a középpontban, de stílusában sokkal inkább egy hagyományos koncert lett, eltűnt az a VH1 Storytellers feeling. Miért?

KA: Jövőre talán kicsit visszatérhetünk ehhez a beszélgetős, mesélős verzióhoz is. Talán egy „unplugged” koncert erejéig… Én nagyon élvezném! Mindenesetre még konkrétumok ezzel kapcsolatban nincsenek.

HRM: Nos, a tavalyi koncert mindenesetre Artisjus-díjat kapott, amihez gratulálok. Én azért a magam részéről bízom benne, hogy jövőre valóban folytatjátok a sztorizgatást is. Köszönöm szépen a beszélgetést. Nagyon várjuk a hétvégi ’Marsbéli krónikák II’ lemezbemutató koncertet. Az Invocatio Musicalis szélesebb körű megismertetéséhez pedig sok sikert kívánok!

Készítette: CsiGabiGa
Képek: Bolla László, Fazekas Eszter