An Old Man's Blues: John Mayall - Akvárium Klub, 2015.10.29.

írta Bigfoot | 2015.11.02.

Az elmúlt harminc évben az öreg blueslegenda alaposan kiismerhette hazánkat, hiszen számtalan alkalommal járt Magyarországon. Először 1985-ben, amikor turnézott is az országban. A szegedi buli egyes részleteit lemezre is rögzítették. Hamar visszajött hozzánk, hiszen tavaly járt itt utoljára, és bizony 2014-ben is, idén is adott ki új felvételeket.

Óraműpontossággal kezdődött a buli, hiszen nyolc órakor már a színpadon volt John Mayall és bandája. A Brit Blues Nagy Tanítómestere Amerikából szalasztott muzsikusokkal játszott ma este is. Hosszú évek óta stabil ez a felállás, hiszen Rocky Athas (gitár), Greg Rzab (basszusgitár) és Jay Davenport (dob) hat-hét éve játszanak vele, túl vannak egypár lemezfelvételen is.

Nem vártam egy minden pillanatában izzó koncertet, 82 esztendővel a háta mögött senki sem remélhette ezt Mayalltól. Szépen elzenélgettek a színpadon, a Mester viszont nagyon elemében volt. Az elején befutott a színpadra, végigállta a koncert száz percét, fáradhatatlanul játszott a billentyűs soron, a gitáron vagy a szájharmonikán. Nagy teret engedtek a hangszerszólóknak, nem csak ő bizonyította tudását a keze ügyébe kerülő instrumentumokon, három társa is bemutatót tarthatott saját területén.

Ami a koncertmenüt illeti, természetesen hallhattunk betekintést a nemrég megjelent ’Find A Way To Care’ című új albumba, így például elhangzott a Drága Mama dala, a Mother-In-Law Blues, de a tavalyi ’Special Life’ albumról is játszotta a Why Did You Go Last Night-ot és a címadót. Elhangzott a jól ismert Early In The Morning feldolgozása, Freddy King Hideaway című instrumentális örökzöldje, és most megkaptuk a Room To Move-ot is. Ez utóbbi védjegyévé vált Mayall-nek, mégsem játssza el minden koncerten. Persze, hogy nem szólt olyan elánnal, mint azon az 1969-es koncertalbumon, a ’The Turning Point’-on. Igen, sok feldolgozást hallottunk, de ez egy blueszenész koncertjén vagy albumain nem számít meglepetésnek.

Valamit a társakról is mondjak, Rocky Athas engem nem győzött meg. Hozta a kötelező bluesfutamokat, de játékából hiányzott az eredetiség. Igaz, súlyos örökséget cipel a hátán: Clapton, Peter Green, Mick Taylor, Walter Trout, Coco Montoya, Buddy Whittington töltötték be előtte a posztot, nem egyszerű ilyen kaliberű embereket leakasztani bárhonnan. Jay Davenport, aki nem mindig volt főállású dobos, megbízható, és nagyon pontos alapja a mayalli zenének jelenleg. Kiállásai jól belesimultak a koncert tematikájába.

A végére hagytam Greg Rzabot. Mondjuk ki: ő a legjobb a bandában. Remekül variálta az egyébként könnyű bluesalapokat, és nagyszerűen keverte a jazzelemekkel játékában. Ez utóbbi műfaj nem idegen Mayalltól sem, az ő billentyűs játéka sem nélkülözi az ilyen irányú futamokat, a ’Bare Wires’ vagy a ’Jazz Blues Fusion’ albumai önmagukért beszélnek. De vissza Gregre: legalább háromszor kapott lehetőséget szólózni, nagy tetszést váltva ki a zsűriből. A közönségről még annyit, végig nagyon nagy szeretetet tanúsított Mayall iránt, minden egyes dalt, szólót hatalmas ovációval fogadott és az öreg John sem maradt hálátlan.

A buli utáni dedikáláson is jó formában volt a csapat. Nagyokat nevettek, beszélgettek, fényképezkedtek a zsűrivel, Greg itt is élen járt. Minden útjába kerülő nőt megölelt, majd szétrobbant a jókedvtől. Bár több mint három évtizede ismerem és szeretem John Mayall zenéjét, ahogy mondtam, már számtalanszor járt Magyarországon, nekem most adatott meg először, hogy élőben láthassam. Egy olyan vén muzsikus koncertjén vehettem részt, aki imádja, amit csinál. Ha nem így lenne, nem gyakorolná ezt a hivatást hat évtizede. Öreg korára el örömzenél a színpadon, minden felelősség nélkül. És amíg ez ilyen könnyen megy neki, és az emberek ennyire hálásak, miért kellene ezen változtatni? Inkább mondjunk neki köszönetet a Fletwood Mac-ért, a Colosseumért, Keef Hartley-ért és a már említett gitárosokért. Hogy egy kicsit elferdítsem Hobo szavait, ahogy kezdi az ’Oly sokáig voltunk lenn’ albumát: Tisztelet John Mayallnek Közép-Európából.

Szerző: Bigfoot
Képek: Mahunka Balázs
Köszönet az Akvárium Klubnak!